Mindössze a harmadik Kawase Naomi filmem, a Víztükörnél lényegesen jobb, de a Remény receptjénél csapongóbb, inkoherensebb a hangulata. Mindazonáltal én szívesen néztem végig, de lehet, hogy a film japán volta vagy a főszereplő hölgy miatt kicsit elfogult lettem.
Jó volt, hogy előzetes ismereteim alig voltak, így meglepő volt a helyzet, ahogy a két főszereplő élete összefonódik. A nő látóként ír vakok számára filmalámondást, hogy a vizuális élményt ők is befogadhassák. Nagyon furcsa volt látni, hogyan működik egy ilyen folyamat, sőt, hogy egyáltalán létezik. Ráadásul ezt filmes eszközökkel bemutatva duplán szórakoztató volt, kicsit el is mosódtak a határok film és filmbéli film között. A más... több»
A film, ami elengedte a néző kezét Napokkal később is erősen ambivalens érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Nem tudom, mikor volt részem utoljára ilyen furcsa filmélményben. Lehetne találgatni, hogy az Oscar miatt tartotta-e meg a rendező ezt a formátumot, vagy már előtte is tudta, hogy ez az ő útja, de most magára a filmre szorítkozom. Nagyon hasonlít a Saul fiához szinte minden tekintetben, de ez a fajta hang- és főleg operatőri technika akkor volt nagy szám, és ahhoz a környezethez jobban is passzolt. Most is jól rátapasztották a kamerát a főhősnőre, ami átadja azt az érzetet, hogy a néző egy láthatatlan megfigyelő Írisz mellett. De ez a megfigyelés nagyon korlátozott, csak a főszereplővel azonos hatásokat kapjuk. Azt ... több»
Az első harmad alapján benne volt a pakliban, hogy egy vállalható közepes lesz, de sikerült teljesen elbaltázni. Gyönyörű helyszínek, lassú, túrázós tempó, némi feszültség. Addig merészkedek, hogy az elejét még jó is volt nézni. De minél több beszéd volt benne, annál kínosabbá vált a történet. A négy fő karakter közül egy valóságos személyt nem sikerült írni, talán a legjelentéktelenebb barátnő-áldozat volt tűrhető, mivel alig szerepel. Mindenki más indokolatlan és/vagy értelmetlen cselekedetek sorát hajtja végre, ez nyilvánvaló, ha visszatekintünk a film végéről. Egyetlen csavarra épít a film, amit saját magának tesz tönkre. Mondhatnám, hogy kiszámítható, másrészről viszont hatalmas hülyesé... több»
Többet vártam tőle. Tisztában voltam vele, hogy drótos harccal lesz tele, de még így sem tudtam felkészülni ezekre a küzdő jelenetekre. Túl sok és túl irreális a repkedés nekem, gyakorlatilag plusz munka volt eltávolítani a huzalokat a képről, nem rontott volna a végeredményen, ha benne hagyják. Mindazonáltal vannak látványos jelenetek is, a bambusz(?)erdő nagyon jól nézett ki. A történet nagyon lapos, nem tudta eléggé lekötni le a figyelmem. Egyszer azért nézhető, ezzel a műfajjal is meg kell ismerkedni. Bár ezután óvatosabb leszek a kínai harcművész filmekkel a jövőben.
Lenyomták a torkunkon a suliban, akkor a mondanivalója miatt természetesen. Más miatt nem is tartottam értékelhetőnek, de most jobban tetszett. Az utolsó harmadban a békaemberekkel kicsit túltolták a paródia vonalat, de megmosolyogtatott pár olyan jelenet, ami felett anno elsiklottam.
Szuperrövidfilm. Világszinten fontos problémával foglalkozik kicsiben, helyszín egy magyar falu cigánysora, a gyerekek bújócskáznak. Amint a hunyó elszámol százig, és megjelenik ... (csak nehogy minimálisan is spoilert írjak, már ha lehet erről beszélni egy ilyen alkotás esetében), teljesen egyértelmű, hogy mi történik. Viszont amint bármiféle esemény is történhetne, vége a filmnek. Olyan érzés volt, mintha egy egész estés filmet a bonyodalom előtt elvágnának. Csalódás volt, de sajnos előzetesen belefutottam pár egekig magasztaló kritikába.
Régebben ez is sokkal jobb volt. Annyiszor meg tudtam nézni, hogy már kívülről tudom a sztorit. De azon kaptam magam, hogy nem csak azért nem tudok nevetni, mert tudom, mi jön, hanem mert nagyon olcsó poénokkal dolgozik többnyire. Mindenhova kell egy esés, kifigurázás, hülye megszólalás, hogy szinten tartsa a poén/perc arányt. Vannak köztük korszakos jelenetek, amik továbbra is szórakoztatóak, de sajnos gyenge kisebbségbe szorultak. Sokat elárul, hogy a fiatalabb színészek mellé kellett egy Leslie Nielsen, aki még lehülyítve is elviszi a film végi jeleneteket az elnök agyatlan megformálásával.
Ismét egy film, amely megmutatja, hogy nem a költségvetés a produktum lelke, sokkal inkább az írás és a színészek. Ebben az esetben főleg az írás. A film játékidejéből nagyon jól kihozták az autokrácia kialakulásának lépéseit szépen kicsiben lemodellezve. Így sokkal emberibb, személyesebb az átélés élménye, mintha országszinten akarták volna bemutatni. Egy picit tovább árnyalhatták volna az események alakulását, ha a cselekmény is több időt ölel fel. Itt érzek egy kis kényszeredett kompromisszumot a történetben, mert nem tartom életszerűnek a diákok egy részétől a száznyolcvan fokos fordulatot hat nap alatt, ez sokkal mélyebb, lassabb folyamat. Viszont ellenkező esetben az iskola és a társad... több»
86 Azonosság (2003)