Harper

Marvel-paródia inkább, mint valódi Deadpool-film
Hatalmas csalódás volt számomra a Deadpool & Rozsomák, pedig én nagyon szeretem a Deadpool-filmeket. Ez azonban inkább a Marvel és a valódi Deadpool kigúnyolása volt, afféle paródiaverzió. Zagyva sztori, katyvasz konfliktusok, elnagyolt karakterisztika, halvány poénok, unalmas rendezés. Az egész úgy, ahogy van, nagyon ZS kategória sajnos. A Deadpool első részét Tim Miller, a másodikat David Leitch rendezte, ezt a mostanit pedig Shawn Levy rakta össze. Iszonyúan gyenge lett, kín volt kivárni a 127 perces vetítési időt, amit nem is nagyon értek, hogy miként lett ennyi. Indokolatlan teljesen. Mindig Marvel-rajongónak vallottam magam, szeretem ezt a különleges (kissé infantilizált és meseszerű) ... több»

Már 1992-ben előrevetítette napjainkat
Hihetetlen, hogy ez a film 1992-es, noha előrevetíti napjainkat vagyis 2024-et, amikor a számítógépes hálózatok feltörése szinte mindennapos. Ráadásul a Komputerkémek (Sneakers) valódi sztárparádét vonultat fel: Robert Redford, Dan Aykroyd, River Phoenix, David Strathairn, Sydney Poitier és Sir Ben Kingsley főszereplésével. A középpontban egy kis csapat áll, akik legfőbb feladata Cosmo (Sir Ben Kingsley) megállítása lesz, aki hatalmas veszélyt jelent nem csupán Amerika, de az egész világ kiberbiztonságára. Kapunk remek alakításokat, melyek közül Robert Redfordot emelném ki első helyen. Megunhatatlan nagy kedvenc számomra ez a film, noha a kevésbé ismert és még kevésbé felkapott produkciók kö... több»

A legjobb valós alapú holokauszt-dráma
Roman Polanski 2002-es holokauszt-drámájának fő karaktere, Wladyslaw Szpilman (Adrien Brody) valódi személy, aki ténylegesen túlélte a nácik üldöztetését Varsóban, végig a háború alatt. Zsidóként végigszenvedte a német megszállás borzalmait, ám egy ponton a bujkálást választotta. Bár családját haláltáborokba vitték, őt megmentette egy németeknek dolgozó kápó, aki miatt nem került fel a végzetes szerelvényre. Szpilman innentől különböző helyeken bujkált, többször egy hajszál választotta el a lebukástól és az agyonlövéstől. De mindent képes volt túlélni. A legvégén már csak a szovjet front megérkezését kellett bevárnia. Az utolsó napokban az egykori gettó területén húzta meg magát, de szerencs... több»

Látványos és izgalmas sztori a századfordulós Amerikában
Még egyetemista voltam, amikor először láttam a Túl az óperenciánt, és rögtön megtetszett, nem csupán a rendezés (Ron Howard direktori stílusa), hanem az alaptörténet miatt is. A cselekmény ugyanis komoly történelmi vetülettel bír. A századforduló környékén járunk (egészen pontosan 1892-ben), amikor Amerika földosztás ígéretével csalogatja magához a nyomorgó európai földműveseket. Ilyen főhősünk is, Joseph Donnelly (Tom Cruise), aki Írországban nyomorog egy helyi földesúr, Daniel Christie bérlőjeként. Miután megpróbál fellázadni, elfogják, és párbajra kényszerítik. Ekkor azonban felbukkan az uraság csinos és modern leánykája, Shannon (Nicole Kidman), aki alkut ajánl a fiúnak: legyen a kísérő... több»

Lehangoló, de érdekes
A halált úgy megmutatni, hogy egy jóképű, fiatalos férfi képében jön el (a női szíveket megdobogtatva), érdekes koncepció, az biztos. Mindenesetre Fekete József (Joe Black) karakterében Brad Pitt helytáll, amikor felkeresi a Parrish családot, hogy elvigye az öreg Williamet (Sir Anthony Hopkins). Közben megismeri gyönyörű lányát, Susant (Claire Forlani), aki csak sokára érti meg, hogy kicsoda a férfi, és miért is jött valójában. A film szerintem szürreális dráma, ami lehangoló és romantizált egyszerre. Mivel nálam a szürrealitás volt erősebb, nálam 3 csillagos.

Egy nagyon jól összerakott film és sztori
A The Gambler (Hazárdjáték), melyet Rupert Wyatt rendezett 2014-ben, a kezdetektől az egyik nagy kedvencem. A középponti figura egy 40-es, fiatalos egyetemi tanár, Jim Bennett, akit Mark Wahlberg alakít zseniálisan. Bennett életének érdekessége, hogy miközben gazdag és sikeres családból származik, és ő maga is irodalmár, illetve egyetemi tanár, aközben olyan játékszenvedéllyel bír, mely tönkreteszi őt. Mégsem tudja abbahagyni. Hiába veszít olykor nagyon nagy összegeket, hiába tartozik több alvilági szervezetnek is, és hiába él tartozásai miatt állandó életveszélyben, képtelen leállni azzal, hogy szerencsejátékokkal foglalkozzon. Kártya, rulett, jöhet bármi, ő felteszi mindenét. Közben gyengé... több»

Többet vártam. Krasinski jobban csinálta
Sokkal többet vártam ettől a filmtől. Az ötletgazda John Krasinski valahogy eredetibb sztorikat készített az első két rész alkalmával, ám ezúttal ezzel az új rendezővel (Michael Sarnoski) leült a dolog. A középpontba olyan karaktereket tett, akik nem csak hogy érdektelenek, de közük nincs a franchise egészéhez. Mintha túl nagyot akart volna fogni a pasas, és egy horror sztoriból mélyebb érzelemvilágú drámát faragni. A végeredmény egy gyenge színvonalú hibrid lett, ami egyik műfajban sem túl színvonalas: drámának túl horrorszerű, horrornak túl drámai. A főhősnő halálos beteg (valszeg rák), menekülő társa meg egy kicsit teszetosza átlagfickó. Ketten próbálják megvalósítani a nő utolsó kívánság... több»

A látvány pótolja a színészetet
Olyan kevés manapság a magas értékű és nagyívű színészi alakítás (és egyáltalán az olyan produkció, amely teret adhatna ilyesminek), és olyan sok a látványfilm, hogy lassan elállítódik belső mércénk (magamon veszem észre), és értékeléseinkben átveszi a színészet helyét a látvány értékelése. A Twisters is ilyen alkotás. De sebaj, ha ez a tendencia, akkor ez a tendencia, ehhez kell alkalmazkodni. A Twisters pedig sztoriban és látványban egyértelműen átlag feletti. Nagyon sajnálatos, hogy nem lehet 10 fokozatú (és így árnyaltabb) az értékelés, mert erre most három és fél csillagot adnék. Így felkerekítem 4 csillagra, mert tényleg jó. A tornádókkal rodeózó cowboy srác és a szende tudóslányka sze... több»

Érdekes stílusú, de szórakoztató
Az 1969-es Neil Armstrong-féle legelső Holdra szállás, vagyis az Apollo–11 űrprogram egy hatalmas pillanat volt az emberiség történetében. Minden film, ami cselekményébe beleszövi ezt az eseménysort, eleve sikerre van ítélve. Legalábbis nálam. A Vigyél a holdra című legújabb feldolgozás ráadásul még vicces is, főleg azok a jelenetek, melyekben a NASA a kormányzat nyomására műtermi körülmények között eljátszatja az egészet (mert félnek, hogy lebőgés lehet a dologból, amit a szovjetekkel vívott versengésben nem engedhetnek meg maguknak). Ezen felül kapunk egy romantikus szerelmi szálat is a még mindig gyönyörű Scarlett Johansson és Channing Tatum között. De a film fő erőssége inkább a másik ké... több»

Történelemhű, izgalmas
Valósághű alapokra építkezik a film története, hiszen 1868-ban, az utolsó sógun idején valóban zajlott egy fontos csata a régi, szamurájkultúrát képviselő harcosok és az új, modern hadviselésben érdekelt kormányerők között. E volt a híres Toba-Fushimi csata. Ebben alig 5 ezer puskákkal felszerelt japán legyőzte a 15 ezer fős szamurájhadat, akik hagyományos fegyverekkel harcoltak. Utóbbiak közel 900 embert vesztettek, miközben a puskások csak 300-at. A film Edward Zwick rendezésében olyan módon mutatja be a szamurájukat, hogy nekik kezdünk el szurkolni (holott valójában egy kegyetlen és elavult, illetve igazságtalan berendezkedés képviselői). Tom Cruise szerintem nagyot alakít Algren százados... több»

Kiakasztó és gusztustalan, de horrornak horrorszerű
Első megtekintésre kiakasztott a Mártírok az egyszerre gusztustalan, szadista és értelmetlen jeleneteivel, melyhez egy szürreális alapsztori is társul. Emberek egy titkos csoportja rájön arra, hogy a történelemben azok az emberek, akik hatalmas szenvedések után haláloztak el, betekintést nyertek a túlvilágba. Így arra a következtetésre jutnak: ha elfognak és sokáig kínoznak embereket (főleg nőket), akkor azok mártírokká válva a halál küszöbén majd elmondják nekik, mi van a túloldalon. Gyermeteg elképzelés, és csak nagyon alacsony IQ-val hihető el. De ebben a történetben sok a rossz képességű szereplő, akik mind támogatják az emberek megkínzásait. Így a néző is láthatja, miket csinálnak velük... több»

Szórakoztató és látványos
Élvezetes és látványos szórakozást nyújt a James Clavell-regény új feldolgozása, A sógun, melyben Hiroyuki Sanada alakítása a legjobb. Remek a rendezés, jók a harci jelenetek, és nagyon látványosak a helyszínek is. Számomra óriási élmény volt a gyermekkori kedvenc regényem szereplőit viszontlátni a képernyőn. A régi Chamberlain feldolgozás látványban mindenképp gyengébb. Értékelésem erős négy csillag, vagyis 85 százalék. Többször nézős, élvezetes és emlékezetes sorozat, mely kedvenc lett számomra.

Összetettebb, mint elsőre tűnik
Kapott ez a film hideget-meleget és nagyon ostoba vádakat is, mint például, hogy PC (politically correct) mozi, ahol a női feminizmus miatt kerül főszerepbe az indián leányzó. Pedig szerintem egyáltalán nem tesz rosszat az egésznek, hogy fiatal indián nő áll középpontban, Ripley hadnagy óta tudjuk, hogy a nők is képesek elbánni a szörnyetegekkel. Itt kiderül, hogy Naru eszesebb a férfi indiánoknál, és erőbeli hiányosságait pótolni tudja elszántságával és eszével. Tetszetős, hogy egy 18. századi közegben bukkan fel a Predátor, ahol gyarmatosító franciákkal is megküzd. A film egyre izgalmasabb, ahogyan haladunk a végkifejlet felé. Az utolsó harmadban már Naru lesz a Ragadozó legfőbb ellenfele,... több»

Közepeske, sok kihagyott lehetőséggel
Biztosan nem könnyű jó horrort készíteni, bírálni sokkal egyszerűbb, de ahhoz is kell azért szem, hogy az ember észrevegye a problémákat, illetve a kihagyott lehetőségeket. Az új, Renny Harlin rendezte Hívatlanokban pedig van pár kihagyott lehetőség. A két főszereplő oké egyébként: a macsó külsejű fiatal hőstípus és a csábos bombázó. Mondjuk, Madelaine Petsch több is lehetne ennél. A sztori szerint a két fiatal egy vidékies területen utazik keresztül, megszáll egy erdei faházban, ahol persze rajtuk üt a három tagú rémcsalád. Az apa zsákkal a fején, baltával gyilkol, az asszonyka és a gyerek meg idegesítő maszkokban támad késekkel. Az egész vircsaft elintézhető lenne egy puskával 1 perc alatt... több»

Idegesítő történet néhány jó poénnal és tűrhető akciókkal
A kaszkadőr afféle hollywoodi műfilm rendelésre, hogy feldobják kicsit Emily Blunt és Ryan Gosling ázsióját. Azt gondolom, kb. 10-ből 10-en hitték, hogy nagyot szól majd, beleértve David Leitch rendezőt is, aki nagyon melléfogott ezzel az egésszel. Nem is értem, hogy aki megcsinál egy Bullet Traint, az hogyan tud két évvel később ennyire nívó alá csúszni. A kaszkadőr ugyanis mindenben gyenge, kivéve a látvány-akciókat. (Azokat a technikai stáb jól összerakta, egyedül őket lehet dicsérni A kaszkadőr kapcsán.) Ryan Gosling egyre idegesítőbb jelenség számomra: kezdte a Barbie-val, amelynél egyszerűen nem értettem, hogy hogyan lehet valaki számára ennyivel fontosabb a pénz, mint saját értékének ... több»

Nagyon izgalmas horror
Egy barátom ajánlására néztem meg, aki szinte kizárólag horrorokat néz ipari mennyiségben. Azt gondoltam: ZS kategóriás lesz, és úgy is indul az egész, de aztán kikerekedik a sztori, no meg a szemünk is. Valahogy tényleg elkezdtem izgulni az egészen, mert életszerű volt, hogy van egy ház, ahol egy hatalmas járatrendszer van a föld alatt kialakítva, melyet egy korábbi őrült tulajdonos épített ki, hogy ott húzza majd meg magát, ha kénytelen lesz eladni a házát. Csakhogy közben bekattan a pali, és gyilkolni kezd, meg géndefektes utódokat nemzeni. Van a dolognak egy undorító vetülete, de ettől csak még ijesztőbb a történet, és kicsit tényleg amolyan Sziklák szeme utánérzésed támad tőle (már ha l... több»

Elementáris a Mad Max-filmek világa, a Furiosa sem kivétel
Van egy mondás Ausztráliában: a Mad Max akkor is jó, ha rossz. Persze könnyű nekik: először is ott játszódik az összes Mad Max-film, másodszor ausztrál a rendező is, George Miller, harmadszor ausztrál Mel Gibson, a legelső Max Rockatansky. De nézhetjük onnan is az említett kijelentést, hogy a Mad Max egy életérzés és maga a disztópia. Egy világ, ahol egészen más törvények uralkodnak, és amely valószínűleg eljön a mai kor emberéhez is (úgy 5-10 éven belül), ha Putyin megnyomja azt a bizonyos piros gombot, és egyszerre lesz gödör New York, London, illetve Washington helyén (kb. 10 másodperc alatt). De visszatérve a Furiosára: a Mad Max világban bandák és áldozatok vannak csupán, és csak néhány... több»

Rejtélyes, izgalmas és szórakoztató a trilógia legelső része
James Dashner híres 2009-es regényéből háromszor rendezett kitűnő disztópikus akciófilmet Wes Ball: 2014-ben (The Maze Runner), 2015-ben (The Scorch Trials) és 2018-ban (The Death Cure). A háromból a második rész, a 2015-ös Tűzpróba a legjobb, bár az IMDb-n a legelső kapta eddig a legmagasabb értékelés: 6,8 pontot. (A második: 6,3, a harmadik pedig 6,2 ponton áll.) A trilógia régi nagy kedvencem, mindegyik részt többször is láttam, szerintem nem lehet megunni. A legelső részét kicsit kakukktojás: ott ugyanis még tényleg az útvesztőben vannak a főszereplők. A központi karakter Thomas (Dylan O'Brien), illetve Newt (Thomas Brodie-Sangster) és a mindig rejtélyes, de gyönyörű Teresa (Kaya Scodela... több»

Lendületes film
Lendületes film a Fék nélkül, mely azonnal elnyerte a tetszésemet a tempója miatt, és mert nem ismertem eddig a New York-i bicajos futárok különleges világát. Ebben a világban villámgyorsan közlekednek a kerékpárosok, mert ők ott is haladni tudnak, ahol a kocsik nem. Itt a dugókra kell gondolni és a sok lehetőségre az útvonalak lerövidítéseinél. A központi figura Wilee (Joseph Gordon-Levitt), aki fék nélküli bicajával a leggyorsabb futárok egyike. Sikeres a munkájában, ám egy nap egy olyan bűnesetbe keveredik, melyben a kulcsember egy mocskos zsaru. Az alvilági rendőrt, Bobby Mondayt nem más alakítja, mint a colos Michael Shannon (Éjszakai ragadozók, A víz érintése, A gyilkos járat). Kitűnő ... több»

Le a kalappal
Én azt mondom, le a kalappal a Jake Gyllenhaal–Conor McGregor páros előtt, akik nagyon komoly bunyót tolnak ebben az új feldolgozásban. Aki jobbat tud, álljon már elő, és próbálja ki magát. Nekem van némi közöm a küzdősportokhoz lévén, hogy évekig taekwondoztam és bokszoltam is az első nagy sérülésemig, plusz azóta is nézem a profi bokszot + MMA-t. Így azt mondom, eléggé rendben van, amit csinálnak. Nem rossz az egész film, bár az igaz, hogy a 89-es eredeti sztorit ismerve a remake érzés sokat levon a végeredményből. A 2024-es változatot elsősorban a fight-fanatic tábornak ajánlanám, a hozzám hasonló küzdősport rajongóknak, mert nekik nosztalgikus fan-service abból a világból, amikor még tén... több»