Harper

Nagyon izgalmas horror
Egy barátom ajánlására néztem meg, aki szinte kizárólag horrorokat néz ipari mennyiségben. Azt gondoltam: ZS kategóriás lesz, és úgy is indul az egész, de aztán kikerekedik a sztori, no meg a szemünk is. Valahogy tényleg elkezdtem izgulni az egészen, mert életszerű volt, hogy van egy ház, ahol egy hatalmas járatrendszer van a föld alatt kialakítva, melyet egy korábbi őrült tulajdonos épített ki, hogy ott húzza majd meg magát, ha kénytelen lesz eladni a házát. Csakhogy közben bekattan a pali, és gyilkolni kezd, meg géndefektes utódokat nemzeni. Van a dolognak egy undorító vetülete, de ettől csak még ijesztőbb a történet, és kicsit tényleg amolyan Sziklák szeme utánérzésed támad tőle (már ha l... több»

Elementáris a Mad Max-filmek világa, a Furiosa sem kivétel
Van egy mondás Ausztráliában: a Mad Max akkor is jó, ha rossz. Persze könnyű nekik: először is ott játszódik az összes Mad Max-film, másodszor ausztrál a rendező is, George Miller, harmadszor ausztrál Mel Gibson, a legelső Max Rockatansky. De nézhetjük onnan is az említett kijelentést, hogy a Mad Max egy életérzés és maga a disztópia. Egy világ, ahol egészen más törvények uralkodnak, és amely valószínűleg eljön a mai kor emberéhez is (úgy 5-10 éven belül), ha Putyin megnyomja azt a bizonyos piros gombot, és egyszerre lesz gödör New York, London, illetve Washington helyén (kb. 10 másodperc alatt). De visszatérve a Furiosára: a Mad Max világban bandák és áldozatok vannak csupán, és csak néhány... több»

Rejtélyes, izgalmas és szórakoztató a trilógia legelső része
James Dashner híres 2009-es regényéből háromszor rendezett kitűnő disztópikus akciófilmet Wes Ball: 2014-ben (The Maze Runner), 2015-ben (The Scorch Trials) és 2018-ban (The Death Cure). A háromból a második rész, a 2015-ös Tűzpróba a legjobb, bár az IMDb-n a legelső kapta eddig a legmagasabb értékelés: 6,8 pontot. (A második: 6,3, a harmadik pedig 6,2 ponton áll.) A trilógia régi nagy kedvencem, mindegyik részt többször is láttam, szerintem nem lehet megunni. A legelső részét kicsit kakukktojás: ott ugyanis még tényleg az útvesztőben vannak a főszereplők. A központi karakter Thomas (Dylan O'Brien), illetve Newt (Thomas Brodie-Sangster) és a mindig rejtélyes, de gyönyörű Teresa (Kaya Scodela... több»

Lendületes film
Lendületes film a Fék nélkül, mely azonnal elnyerte a tetszésemet a tempója miatt, és mert nem ismertem eddig a New York-i bicajos futárok különleges világát. Ebben a világban villámgyorsan közlekednek a kerékpárosok, mert ők ott is haladni tudnak, ahol a kocsik nem. Itt a dugókra kell gondolni és a sok lehetőségre az útvonalak lerövidítéseinél. A központi figura Wilee (Joseph Gordon-Levitt), aki fék nélküli bicajával a leggyorsabb futárok egyike. Sikeres a munkájában, ám egy nap egy olyan bűnesetbe keveredik, melyben a kulcsember egy mocskos zsaru. Az alvilági rendőrt, Bobby Mondayt nem más alakítja, mint a colos Michael Shannon (Éjszakai ragadozók, A víz érintése, A gyilkos járat). Kitűnő ... több»

Le a kalappal
Én azt mondom, le a kalappal a Jake Gyllenhaal–Conor McGregor páros előtt, akik nagyon komoly bunyót tolnak ebben az új feldolgozásban. Aki jobbat tud, álljon már elő, és próbálja ki magát. Nekem van némi közöm a küzdősportokhoz lévén, hogy évekig taekwondoztam és bokszoltam is az első nagy sérülésemig, plusz azóta is nézem a profi bokszot + MMA-t. Így azt mondom, eléggé rendben van, amit csinálnak. Nem rossz az egész film, bár az igaz, hogy a 89-es eredeti sztorit ismerve a remake érzés sokat levon a végeredményből. A 2024-es változatot elsősorban a fight-fanatic tábornak ajánlanám, a hozzám hasonló küzdősport rajongóknak, mert nekik nosztalgikus fan-service abból a világból, amikor még tén... több»

Jó szórakozás volt annak idején is, és még most is az
Ha már annyian elővették ezt a filmet, én is lepötyögnék pár gondolatot róla most, hogy megcsinálták az új változatot is (azokkal a híres bunyós jelenetekkel). Az eredeti sztori egy 1989-es darab, és tény, hogy kultuszfilm lett belőle (bármennyire is azt olvasom mostanában itt-ott, hogy nem volt népszerű), valójában mindenki szerette akkoriban. Én középiskolásként természetesen szintén ráindultam (a haverokkal megnézve), mert Patrick Swayze szálkás kigyúrtságával valóban megtestesítette a szikár bunyós alakját. (Én azokban az években váltottam a taekwondoról a bokszra, de még az első nagy KO-m előtt voltam, tele naivitással arról, hogy milyen egy valódi csupaszöklű harc az életben.) Emléksze... több»

Az első rész jobb, de a 2. rész is nagyon szórakoztató
A feláldozhatók-filmek mindig is nagy kedvenceim voltak, mert maga az alapkoncepció is szimpatikus számomra: kiöregedett egykori katonákból létrehozni egy olyan csapatot, mely a piszkos munkát végzi el a kormány helyett, és nem kár értük (azaz feláldozhatóak). A csapatot pedig természetesen kiöregedett akcióhősökből állítják össze. Óriási. És a megvalósítás is az, hiszen a Stallone–Statham páros mellé kiváló színészeket találtak: ott van Svarci, Bruce Willis, Jet Li, Dolph Lundgren, a második részben pedig Jean-Claude Van Damme (főgonoszként), illetve Liam Hemsworth. Bónuszként felbukkan még Chuck Norris is, aki a forgatáskor már 72 éves volt (2012-ben), amivel korelnökké lépett elő a csapat... több»

Meglepő, de bejött a sztori
A pusztaság vadászai egy disztópikus akciófilm, mely egy olyan jövőt vázol fel, amelyben az emberek romok között élnek éhezve, szomjazva, nélkülözve. Az egyik csoport a hadsereg bizonyos egységeivel egy tudós körül alakul ki, aki emberkísérleteket végez egy viszonylag kulturált helyen, ahol van minden: élhető viszonyok, élelem és ivóvíz. Csakhogy a kis hadsereg a környező túlélőket is magukhoz csalogatja, hogy azután rajtuk végezzék el az említett kísérleteket. Az egyetlen, aki ellenáll: Nam-san, egy korábbi bokszoló és testes figura, aki bárkit legyőz puszta kézzel is. A helyszín Korea, a szereplők pedig koreaiak. Mindezek alapján tucatfilmnek tűnhet az egész, és bár kicsit tényleg az is, k... több»

A legjobbak egyike a műfajban
Szinte hibátlan film, amelyben minden magas hőfokon működik: rendezés, script, akciók, látvány és alakítások. A disztópikus akció műfaj egyik legjobbja. A rendező Andrew Niccol, már az 1997-es Gattacával bizonyította direktori tehetségét, de ennél a filmnél teljesedett ki igazán. Az alapgondolat, miszerint az életidőnk adja a társadalmi értékrend viszonyítását (és nem a pénz), akár igaz is lehet: hiszen mindenki ehhez igazodik ma is. A főszereplő páros nagyot alakít: Amanda Seyfried és Justin Timberlake a legjobbat hozzák ki magukból és a sztoriból. Erős 4 csillagos produkció.

Akcióözön a nagy öregekkel
Az legelső, eredeti A feláldozhatók nagyot szólt annak idején, mert sokaknak tetszett az alapötlet: az akciófilmes műfaj nagy öregjeivel készíteni roncsderbi fan-szervizt, mely egyszerre veszi komolyan és viccesen önmagát. Nekem nagyon bejött a csapat magját alkotó Stallone–Statham páros, mintha régi jó barátokat hívtak volna meg egy kis bulizásra a filmvásznon. Jók az akciók és a rendezés is. De igazi kedvenceim az első részben a párbeszédek és bunyók. Többször nézős mozi. Nálam erős négy csillagos.

Rejtélyes és fordulatos sci-fi sorozat
Komoly sci-fi rajongók számára megkerülhetetlen és kihagyhatatlan sorozat A 3-test probléma, mely valósággal tarol most a Netflixen. A sztorit a kínai Liu Ce-hszin írta valamikor 2000 körül és szinte azonnal (néhány éven belül) világsiker lett a három regényből álló regényfolyama. Most meg is filmesítették egy 8 részből álló első évados sorozat képében, meglepően jó minőségben és a szokásos 3 csillagos Netflix-színvonalat jócskán felülmúlva. A középpontba egy fiatal tudósokból álló kis csapat kerül, akik fényt derítenek arra, hogy egy idegen és nagyon fejlett civilizáció tart a Föld felé, mert csillagrendszerük a 3-test probléma miatt a megsemmisülés szélén áll. A 3-test probléma lényege egy... több»

A szélsőségek epizódja
A Bad Boys-filmek között ezt a leginkább szélsőséges rész. Egyik oldalon ismét kapunk humort – bár a ducira hízott Martin Lawrence ezúttal inkább idegesítő, mint jópofa az uncsi nagypapa szerepében, aki aztán mégis nagy nehezen újra munkába áll – a másik oldalon meg kicsit túl sok is a dráma (főleg Howard kapitányt illetően). A legjobb az egészben Paola Núnez, aki egyszerűen fantasztikus (42 évesen is). Egyes részek nagyon gagyik, másutt nevetni is tudunk. De azért ez a harmadik epizód összességében inkább a lecsengés fejezete.

Beszélgetés és pszichodráma egy űrpókkal
Fura film az Űrhajós, mert egyáltalán nem arról szól, amire számítanánk. Nem a tudományos fantasztikum, a világűr megismerése, vagy idegen civilizációk felkutatása áll a középpontjában, hanem valamiféle szürreális moralizálás magányról, kapcsolatokról és az élet értelméről. Az egyik fél egy cseh űrhajós (? WTF) a másik pedig egy rejtélyes űrpók. Adam Sandler, akinek színészi munkássága a gagyi szinonimájává vált az évtizedek alatt, ezúttal egy komolyabb karaktert formál meg. Sajnos maga a film gyenge, így a nagy áttörés elmarad Sandlert illetően is. Az űrhajós című film egy unalmas, szürreális pszicho-dráma, érdektelen konfliktusokkal, elcsépelt frázisokkal és gyenge színészi teljesítménnyel... több»

Különlegesség
Valódi különlegesség A királyság a biztonságpolitika iránt érdeklődők számára, mert a Szaúd-Arábiában napjainkra kialakult helyzetet taglalja katonai és politikai szempontból. A címben szereplő királyság Szaúd-Arábia ugyanis, mely egyszerre központja a muszlim-arab világnak, és partnere (üzleti szempontból) az Amerikai Egyesült Államoknak. Érzékeny és labilis a kapcsolat tehát, főleg azt követően, hogy egy terrorista robbantásos akció sokakat öl meg az arab monarchiában (sok amerikai halottal). Az odaküldött amerikai nyomozócsapat feladata kideríteni, kik a tettesek. Jamie Foxx nagyot alakít a katonai nyomozók vezetőjének szerepében, és kapunk izgalmakat, akciókat is.

Logikátlan döntések, gyenge zárás
Alapvetés, hogy szeretem a háborús, kommandós filmeket, így A Nap könnyeit is megnéztem még valamikor 2004 körül. Most újra elővettem unalomból, és másodszor is megnéztem, de rájöttem, hogy bosszant a sztoriban rejlő sok érthetetlen döntés. Miért kellett így járnia a Nigériába beküldött amerikai kommandónak? Miért erőltették a menthetetlenek megmentését? Miért áldozták fel magukat a semmiért? Idegesítő kissé a forgatókönyv ,és ezen alig tud segíteni Antoine Fuqua rendezése, illetve Bruce Willis alakítása.

Gyengének tűnik, de jó sztori
Először csak a főszereplő Katerina Graham miatt kezdtem el nézni ezt a filmet, mert nagyon csinos, de idővel megtetszett a trópusi helyszín is, és végül maga a sztori is megnyert magának. Azután azon kaptam magam, hogy végignéztem az egész filmet. Összességében igenis jó a történet. Adott egy trópusi amerikai támaszpont a Csendes-óceánon, amit be akarnak záratni, de a kiküldött csinos fehér házi ellenőrnő ráébred arra, hogy az ott tevékenykedő jóképű százados valójában segíti a környező szigetek népességének életét. Megtetszenek egymásnak. Kár, hogy nem teljesedik ki a dolog, de végül azért kapunk happy endet.

Élvezetes kitekintés a kora-középkorba
Artúr olyan történelmi figura, akiről nem tudni, valóban létezett-e. Ha igen, akkor Krisztus után 500 körül élt, és a britek szigeteire betörő szászok ellen harcolt. Ha nem, akkor a későbbi korok találták ki alakját, hogy egy hőst teremtsenek a korai angol történelem számára. A 2004-es Artúr király tényként kezeli, hogy létezett, és a rómaiak szolgálatából kilépve lett a britek vezetője. Clive Owen jó alakítást nyújt, egyértelműen hiteles mint Artúr. Nálam ez egy négy csillagos film, megérdemel 80%-ot is.

Egy alábecsült, de zseniális film
A Reneszánsz ember sokkal többről szól, mint elsőre tűnik. Ami rögtön látszik, az annyi, hogy egy emberről szól, aki állását elvesztve arra kényszerül, hogy az amerikai hadsereg szolgálatába álljon, és rossz képességű katonákat tanítson irodalomra. Aztán fokozatosan kiderül: ez a film arról is szól, hogy a kultúra, a költészet és az irodalom megváltoztatja az embert, és belső erőt adhat számára. Erőt, amivel bármit túlélhet, akár egy katonai kiképzőtábort is. A film főszerepét Danny DeVito játssza, élete legjobb alakítását nyújtva. Zseniális film.

Látványban erős, és történethűség terén is stimmel többé-kevésbé
Egy történelmi filmet sok szempont alapján lehet értékelni: ott van a dramaturgia, a szórakoztató érték és persze a történethűség is. Én hivatásomból adódóan a legutóbbi szempontot vizsgálom meg legelőször, és így tettem ezúttal is a Most vagy soha! kiértékelésekor. Nos, azt kell mondjam: a helyszínek, látványelemek teljesen rendben vannak a filmben. Erre egyértelműen odafigyeltek. Az 1848-as Pest-Buda (ekkoriban még így mondták) panoráma képe történethű a sáros, kikövezetlen utcákkal, a német feliratokkal mindenhol, a híres hajóhíddal és a még épülő (félig elkészült) Lánchíddal a háttérben. Az öltözékek is korhűek többé-kevésbé, még a besúgó kezében megjelenő Colt Dragoon revolver is oké, h... több»

Egyszerű 90-es évekbeli akció, Kurt Russell főszereplésével
A 90-es évek hangulata érződik még ezen a filmen, a maga leegyszerűsített történetvezetésével, minimalista karakterisztikájával és klasszikusan jó-rossz ellentétpárjaival. Mégis valahogy élvezhető, pont talán az egyszerűsége okán. A téma egyébként lehetne élvonalbeli is, mert a harcra nevelt, annak kiképzett, fájdalmat tűrő és kevés érzelemmel bíró hivatásos katonát szembehelyezni a robotszerű jövő katonájával aktuális dolog lenne. De Paul Anderson beéri egy szórakoztató jellegű történettel is.