Habkönnyű, felszínes és nyálas a végére. Volt ebben Bonnie and Clyde stílus, majd Babynek a piros Dodge chargert a két tag hozta, Jesse Pinkman barátai a Breaking Bad sorozatból. Valamiért a rendező bolondul a piros autókért. Avagy a bűn piros, az ártatlanság fehér. Javasolnék egy felső korhatárt, úgy 35 környékén. A felett az ember csóvája a fejét, s kérdi: mi a franc ez, vagy ezt tényleg én nézem?
Pörgős, jól felépített akció-krimi. Ha valaki tanulmányozni akarj ezt a szubzsánert, olvassa végig, hogy építkezett a forgatókönyvíró. Igazi tankönyvi kivitel. Minden úgy klappol, ahogy ebben a stílusban ez szokás. Nincs meglepetés, a főhős mindent túlél, mindent legyőz, s hiába tornyosulnak az utolsó 25 percben lehetetlenné a problémák, időben megérkezik a megoldás.
Oliver Stone-nak nem ez a silányság a műfaja, nem is tudott mit kezdeni vele. Thriller-komédia? Vagy gagyi dráma? Dráma egy nagyméretű elmegyógyintézetben, mert kalandfilmnek sz*r.
Szinte minden rendben volt, egyet kivéve, a szinkron folyton sóhajtozott, lihegett, nyögött Saul szerepében, de néha, amikor tényleg megprobáltatások voltak, elfelejtett. Saul beül az autójába, hatalmas sóhaj, bármit meglát, mielőtt beszél vagy találkozik valakivel, sóhajt. Szerintem asztmás volt a szinkronhangja, ennyi sóhajtás nincs egy sorozatban, ez már paródia volt.
Scorsese belepistult a nagyvárosi mocsokba, vagy belőtte magát, s azt az érzést próbálta visszaadni. Miért is néztem meg? Mert ha már Cage és Arquette benne van a filmben, akkor gondoltam, elvárható valami, ami az átlag fölé emeli. Aztán vége lett a filmnek. Ha valaki imádja a bűzt és mocskot, ez neki való. Technikailag jól kivitelezett, a színészek is kitettek magukért, elvégre dolgozniuk kell.
Nekem tetszett, de zavart, hogy a rendező teljesen elvetette a valóságot, hisz Jesie-t kellet volna megkínoznia, s nem Carlos nőjét, vagy ha már igen, hát mindkettőt. Így egyfajta cukiság lett a vége.
Alapból jó kis szituációs komédia, bár mikor megjelent Kim Basinger, az egész leült 25 percre, s átment unalmas párbeszédekbe. Gosling beszólásai mindig jól ültek, ugyanakkor a történet nagyon lazán kapcsolódott egymásba. Mondhatni a történet nem is volt fontos a pillanatnyi szitukhoz képest. Amolyan Stan es Pan újraértelmezve a film; akinek ez nem mond semmit, nézzen utána, mert túl fiatal. Szóval nem agyzsibbasztó dráma, bűnügynek habkönnyű, de ami a lényeg, szórakoztató.
Alapvetően gyenge film. Egy háborús túlélő, aki szadista hóhért alakít. A baki ott volt, hogy morálisan meghasonlott a nő, mikor le akarta lőni áldozatát. De később szisztematikusan és konokul meg akarta ölni azt, s persze időt szakított egy kis kegyetlenkedésre, az érző szívével. Aztán az is baki, hogy a férj azonnal beleveti magát a nő kivégzési mániájába, szinte gondolkodás nélkül. Bár nem tudja, ki az áldozata, de a neje elmondja, hogy az áldozat szeme nagyon hasonlít. A férj ettől jól meg lett győzve, s már ő is inkább gyilkolni akar ekkora hírre. Szóval a filmet úgy hívnám, trash thriller.
Nekem speciel nagyon tetszet, annak ellenere, hogy pont az tortent amit en is gondoltam, hisz a foszereplo a vegeig foszereplo...De szorakoztatott, a legveget nem tudtam kitalalni. Itt megtort a film, elfogyott a szufla s elegge a seggere vagott az iro.
47 Túlélni egy tévedést (2010)