myatom

Jane Austin Emmája a Beverly Hills-i gimi környezetébe ágyazva
Az Emma című, 2020-as kosztümös film után néztem meg, mert nekem ez a film annó nem volt meg, teljességgel kimaradt az életemből, pedig a rendezőnőt a Nicsak ki beszél miatt is nagyon szerettem. Nagy öröm volt látni, ahogy sorra kerülnek elő az Emma kulcsmomentumai (szereplők, konfliktusok, mérföldkő történések) nagyszerű parádés megvalósításban. 10/10-es film, imádtam minden percét. Megállás nélkül pörög a film, zéró üresjárattal. Pazar, egészen kiváló rendezés perfekt forgatókönyvből. Fergetegesek a dialógusok. Harsány, bővérű, mégis jellemzően intellektuálisat célzó humor. Szenzációs a casting. A zenéje nem az én világom: nekem lélegzetvételnyi felüdülés volt Richard Strauss Imigyen szóla... több»

Lehet-e aktuális 2020-ban az Emma és története?
Több témát is kell érinteni mélyebben, ha beszélni szeretnénk a Jane Austines Emma legfrissebb, 2020-as filmadaptációjáról. (1) Rögtön az első felmerülő kérdés, kell-e egy még újabb feldolgozás a műből. Azt gondolom, minden kornak, generációnak megvan az igénye, hogy legyen „saját”, modernül friss értelmezése egy-egy régebben született műnek. Amíg van pénz, van erre vevő közönség, addig mindig lesz ilyen. És a produktum sikerét ugyanúgy az idő fogja eldönteni, nem például a jellemzően/előrevetíthetően vitriolos kritikusok. Persze ellenérvként ilyenkor elő szokott kerülni, hogy Hollywood meg egyéb filmgyártó szcénák egyre fantáziátlanabbak, már csak a régi, biztos sikerreceptekből szeretnek ... több»

Bántóan üres, gyenge, übergáz film, értelmetlen módon 106 percre elnyújtva azt, amiből 10 perc is sok volt. Persze nyilván megvolt a célközönség, akiknek készült, és ez a közönség elég nagy és lelkes kell(ett) legyen, hogy a film még folytatást is kapott idén (Miután összecsaptunk). Ahogy én képzelem ezt a célközönséget: szellemileg és lelkileg éretlen, ám a társadalomtól és valóságtól pl. mobiltelefonnal is elidegenített, akár magára is hagyott, sokszor egyenesen aszexuális tinilányokból állhat, akik buknak (szinte kizárólagosan) a külsőségekre, a tetkóra, a kockás hasra, a szavakat leváltó nagy nézésekre, a minden csak átmenetiségre, a nihilre. Ők azok, akik mobiltelefonon képesek mozizni ... több»

„Vonzás törvénye”
Megkerülhetetlennek érződik számomra legelőször magáról a „Titok” megnevezésű ezoterikus alapjelenségről beszélni, ugyanis enélkül nem nagyon lehet értelmezni a filmet, legalább megközelítően korrekten. Rhonda Byrne producer-író 2006-os filmje, a „Titok: Vonzás törvénye” az alapműve a jelenségnek (könyv is társult hozzá, magyarra is lefordították). Ez tehát a „vonzás” egyik értelmezési kerete, a másik a filmbeli anyuka és két főszereplő férfi közötti „vonzás” (illetve taszítás). A törvény lényege, hogy „hasonló hasonlót vonz”, vagyis a jó jót, a rossz rosszat stb. (amire régről van egy – szűkebben értelmezett - magyar mondás is: „suba a subával, guba a gubával”). A „Titok” értékeléséhez az é... több»

Ez számomra sajnos nézhetetlen film volt, 40 percet bírtam belőle. Az alapgondolat kiváló (á la Koldus és királyfi). De annyira humortalan, ötlettelen az egész (hozzá ez a negédes, csöpögős, bár kiválóan fényképezett körítés), hogy nincs szó kifejezni totális averziómat. A rendkívül vérszegény dialógusok is tovább gyengítik a gyenge összképet. Én egyébként bírnám Vanessa Hudgenst, szerintem tiniként se (High School Musical), felnőttként sem lenne ügyetlen, de így, ebben a formában esélytelen, hogy elvigye a hátán a filmet.

USA-ban bukott, Európában kultfilm lett
Minden idők egyik – akárhányszor nézősen – legjobb filmje rengeteg poénnal, kiváló forgatókönyvvel, castinggal, rendezéssel, valami fenomenális, multinacionális munkahely paródiával (-kritikával).

USA-ban bukott, Európában kultfilm lett
Hány ilyen van... Az a típusú film, amiből azonnal tud idézni, aki látta. Ahol egy-egy jelenetet állandóan lehet újra és újra nézni, kiélvezni. Minden ízében szenzációs vígjáték, hihetetlen jó castinggal, rengeteg ötlettel, poénnal, feszes rendezéssel. Ami hasonlóan az USA-ban bukott, Európában hatalmas siker lett, az a Hivatali patkányok (Office Space) a szenzációs multinacionális munkahely paródiával (többek közt).

A hazugság spiráljai
Lefordíthatatlan filmcím, noha még a „kugli” fordítója is ad találatot a „white lie”-ra. Füllentés? Kegyes/ártatlan hazugság? A keresztségben végül elnyert Hazug tánc filmcímnek az lenne az erénye, hogy egyszerre van benne „hazugság”, és utal a főszereplő lány „táncos” mivoltára, miközben a hazugságok folyamán kényes egyensúlyozások, „el-eltáncikálások” lehetségesek. Kár, hogy ezt az egyszeri mozinéző előzetesen így esélyesen nem rakja össze. Nekem sem jut eszembe jó filmcím-alternatíva, amit a legjobbnak érzek: „Hazugság spiráljai”. A jó film ismérve lehet többek közt, ha lendületes (film elé odaszögező), ha nem kiszámítható a történetvezetés, vagy ha perspektívát nyit saját értelmezési ker... több»

Az első rész után már nem nagy elvárásokkal ültem elé, és sajnos nem tévedtem: tényleg nem maradt potenciál a 2. részre. Persze ismét látványos, sőt látványosabb lett a megvalósítás. Csak hát szerintem ötletek meg IQ helyett inkább adrenalinból meg erőből táplálkozott a film a készítése során. Akciódúsabb a mozi, nagyobb az orgia, jönnek az újabb szuperképességek, a filmes utalások tulajdonképpen még ütnek is rendesen. De amitől izgalmas és eredeti volt az 1. rész, abból nem láttunk semmit, miközben a szörnyecske-szatír második megjelenése már inkább volt zavaróbb, mint mulatságosabb.

2020-ban, 36 évvel a film készítése után is abszolút nézhető mozi rengeteg ötlettel, poénnal, szemnek pazar megvalósítással. Phoebe Cates gyönyörű, mint mindig. Chris Columbus már itt is hozza a minőséget a családi mozik terén. 1990-ben, amikor kijön a Szörnecskék 2, akkor ő a Reszkessetek betörőkkel dob hatalmasat, de napjainkban is remek formát fut még mindig, lásd Karácsonyi krónikák 1. Viszont számomra nem volt potenciál a filmben egy második részre. Ez így volt kerek egész.

Goldie Hawn és Kurt Russel párkapcsolata a való élet után filmeken is
Öt közös filmjükből legkorábbról én ezt láttam, és azonnal a szívembe zártam. Remek ötlet, kiváló forgatókönyv, pazaran feszes rendezés, tökéletes főszereplő pár, sok-sok poén többször nézhető vígjátékban. Mi kell ennél több egy laza filmnézéses szórakozáshoz?

Amikor az 1. részből már azonnal sejthető, hogy a 2. rész esélyesen ugyanolyan jó lesz
10/10-es, szenzációs mozi. Már az 1. részben lehetett érezni, hogy a Télanyóban ("Miki néni"?), a rénszarvasokban, a manókban (meg látványvilágban), sőt, a vadonatúj nagymacskában sokkal-sokkal több potenciál van, mint ami ki tudott bontakozni. Sajnos a hosszabb játékidő ellenére ennek az lett az ára, hogy Teddy-báty sokkal kisebb szerepet kapott (pedig már barátnője is akadt mostanra). Pozitív volt, hogy kapott a 2. rész egy időutazásos családi vonatkozást is. A magyarított 2. részes éneklés viszont egy picit csalódás volt nekem. Goldie Hawn fergetegesen néz ki 75 évesen (pedig 2002 óta nem vállalt szerepet), illetve Kurt Russellel úgy alkotnak fantasztikus párt 1983 óta (korábbi több válás... több»

Nálam 10/10-es, nagyon kiváló, jó érzéseket keltő, abszolút családi vígjáték sok-sok ragyogó ötlettel, kiváló megvalósítással. Kiváló bizonyíték arra, hogy még mostanság is lehet szívvel-lélekkel friss filmet csinálni, ami fáradhatatlanul és kiszámíthatatlanul pörög és élvezetes. Eleve két "komponensből" van összegyúrva a film: (1) hagyományos családi mozi bonyodalmakkal, szeretettel, happy enddel (2) 21. századi, modern, sok meglepetést tartogató megjelenítés, kihasználva a technológia fejlődését. Lásd pl.: a Télapó szánját, a börtönjelenetet, a manókat, Télanyót stb. Kíváncsian várom a friss, idei második részt.

Kicsoda J. D. Vance?
Valós élő személy J. D. Vance; a valódi, 2016-os emlékirata alapján készült filmből "mindössze" azt nem lehet megérteni, miért ért 45 millió dollárt a megfilmesítés joga (honnan a hype), ki ez a republikánusokkal egyet nem értő, ám mégis ikonikus republikánus szerző (a Yale-t megelőzően republikánus gyökerekkel és környezettel rendelkező, a Yale után meg világéletében republikánusokat intenzíven támogató munkáltatót választó figura). Ha már nincs tér és idő az intellektuális háttér beemelésére, csak a sűrű drámai történések, cselekvések ábrázolására, akkor legalább némi összefüggés-megvillantásokra futhatta volna. Az Ivy League-ban lévő Yale jogi egyetemet végezni nem piskóta, sem anyagilag,... több»

Jogos a sorozat körüli hype, minden idők egyik legjobb, legélvezetesebb 10+/10-es minisorozata. Még az alapkönyv írója se gondolta volna, hogy filmrevihető, és tessék. Látszik, hogy apait-anyait beleraktak az alkotók a sorozatba. Nehéz kiemelni a legfontosabb pozitívumokat. Szenzációsan kivitelezett filmhangulat. Tökéletes (arányos) történetvezetés jó dialógusokkal. Elsőrangú 10+/10-es filmzene, ami filmben is jól szól, OST-albumon is tökéletes 1,5 órás élmény. Kiváló casting, az egy szem Benny Wattsos színészt leszámítva (Thomas Brodie-Sangster). Brutális másodlagos hatásgenerálás (Youtube-on elemzik a sakkállásokat). Akárhányszor megnézhető ismételten stb.

Alapvető problémám volt a filmmel, hogy két – egymástól független dolog – lett egymásba gyúrva, a végeredmény alapján tök indokolatlanul. (1) Egyrészt van egy kiváló ötlet („magas lány és a párválasztás romantikája”), meg (2) van egy szokványos klisés átlagos tini romkom minimális fejlődéstörténettel, ami abszolút nem igényli a lány extrém magasságát. Amíg a kiinduló ötlet kiváló lett volna, semmi lényegit nem sikerült kibontani a témából, azonfelül, hogy magas lányként nem/sem könnyű az élet, meg lehet hahota-poénokat elsütögetni. Nem tudom, mi a valós helyzet, de érzésem szerint nem szoktak kosaras termetű lányokat kiközösíteni a magasságuk miatt. Másik oldalról viszont (szerintem) nagyon ... több»

Hátulról kezdve nekem két gondom volt a sztorival. (1) Műfajilag nekem inkább filmre kívánkozik az egész, mint sorozatra: le lehetett volna zárni az egészet egy normál film hosszával. (2) Nem egyenletes színvonalú volt a történetvezetés: szerintem több néző is kaszálhatta idő előtt a sztorit (egyébként majdnem én is). Ez az a film, amit csak azoknak lenne szabad értékelni, akik végignézték az egészet. Erénye a sorozatnak (a) a nagyszerűen megkomponált filmhangulat, (b) az összességében kiváló történetvezetés a főszereplő csaj fejlődéstörténetével, (c) a rendkívül jó casting: mondjuk nekem a magyar szinkron hozzá nem igazán jött be: az eredeti szöveg, eredeti hangon kaliberekkel minőségibb él... több»

A film szép példája annak, hogy ha maga a kiindulás abszurd is ("megpillantásos halálos vonzalom"), lehet belőle koherens dramedy filmet csinálni, a habkönnyű poénoktól kezdve a nehéz kérdések felvillantásáig (pl.: fekete angyal). A legszebb benne, hogy előre kitalálhatatlan, hogyan, miképp fog beleszövődni a romantika és szerelem a humoros és fajsúlyos képsorok mögé. A film számomra legeslegnagyobb erénye a vége felirat utáni bonus easter egg duplafenekű poénja. Ami zanzásítva, pár képbe tömörítve mondja el az 1,5 órás film esszenciális lényegét, durván morbid fekete humorral. A casting jó volt, a főszereplők között működött a kémia. Sikerült a fő karaktereknek több arcát valóságosan, hite... több»

Ennek a filmnek a kedvéért (pontozás+vélemény) regisztráltam ide: Nálam 10+/10-es film, imádtam minden percét. Kézenfekvő ötlet volt a romkomos időhurok (-tuningolás!) az Idétlen idők után, mégis 2020-ban került elő csak, rögtön kiváló megvalósítással. Nagyon kiváló a forgatókönyv, az ötletek, a poénok, a rendezés; a részletekre/konzisztenciára odafigyelés; a tempó, az adagolás: érthető is minden, de pörög is rendesen üresjárat nélkül, a casting meg a szinkronjuk; a betétzenék (nem önmagukban jók, hanem ahogy illeszkednek a filmbe); de a legeslegjobb a vége felirat utáni poén (amit nem vár szerintem senki). Még rá tudtak tenni egy lapáttal, még tudták továbbfokozni az egész őrületet. És a le... több»