cynicalrealist

(Nem) az első cserkészlány
Olyan korban élünk, amelyben a nők minden területen méltán veszik fel a versenyt a férfiakkal. A filmipar élen jár a nők felemelésében, ami néha érdekes eredményre vezet. Jelen alkotás ötvözi Steven Seagalt, Bruce Willist, Rambót és még több tucat akciófilmet. És ha már ezzel a hagyománnyal dolgozik, muszáj, hogy a főszereplőnek legyen egy korábbi traumája, ami korunkban mi is lehetne más, mint egy munkahelyi zaklatás. Persze az akcióhősök nemcsak arról ismerszenek meg, hogy egyedül küzdenek meg az egész világgal, hanem arról is, hogy dacolnak a fizika és a biológia törvényeivel. Így ilyen értelemben sincs baj a filmmel, bár kétségkívül szokni kell még a mindent és mindenkit elpusztító akci... több»

Valaki hívja a Köjált!
Egy sértett és elmebeteg ember megbosszulja a vélt vagy valós sérelmeit. A sérelmekről nem tudunk meg sokat, maximum annyit, hogy azok a „Pistike elvette óvodában a dömperemet” kaliberűek. Nem világos, hogy Ralph Fiennes meg tudta volna-e menteni a filmet, ha jobban játszik, de valószínűleg nem. Egyedül a Tylert alakító színész hozza az elvárt nívót, még Margot is kevés. Bár az is igaz, hogy egyik szerep sem követel meg sokat a színészektől. Az alkotók nyilván terveztek valami mély társadalmi mondanivalót, szerintem többet is, de egyik sem jön át, mindegyik erőtlen. Próbáltam meggyőzni magam, hogy legalább 2 csillagot adjak a filmre, de igazából nincs rá okom.

Jippiájé
Könnyű, szerelmetes limonádé, amiben megvan minden műfaji kellék: félreértés, konfliktus, humor (bár ebben a szükségesnél egy csipetnyivel kevesebb van tán), erkölcsi üzenet, happy end. Az egyetlen negatívum nem is a történet valamilyen hibája, hanem a főszereplők közötti kémia jól látható hiánya, amit a színészi játék nem tudott orvosolni. De a sztorivezetéssel ezt is sikerült majdnem jól áthidalni. Szóval 9/10 a film, de mivel ilyen értékelés nincs, ráadásul a filmbe belefűzték a Die Hardot, jár az 5 csillag.

Kisült-e már
Amikor már végképp nem találok semmit a dobozban, „nézzünk romantikus vígjátékot, az mindig bejön!” felkiáltással keresek valami romkomot, és többnyire nem csalódom. Igaz, azokkal szemben az elvárásaim sem túl magasak. Nos, a Nagykarácsony sztorija is teljesen rendben van, a szükséges és megfelelő vígjátéki kellékek mindegyike megvan, a dolog mégsem működik. A filmnek nincs ritmusa, lötyög az egész, ráadásul a férfi főszereplő is elég harmatos előadást produkál. Igazából a cselekmény karácsonyi elhelyezése is teljesen céltalan, leszámítva, hogy az író már nyilván régebb óta el akarta sütni a szent családdal kapcsolatos poénjait. A képminőség többnyire rendben van, de a hang a magyar filmekbe... több»

Túlzás lenne azt állítani, hogy maradt volna dobozban
A Hang nélkül után/mellett közvetlenül elég érdekes kihívás volt ugyanolyan filmmel kijönni. Míg az előbbinél elég hamar választ kaptunk arra, hogy mik is azok az izék, amik irtják az emberiséget, a Bird Box esetében ez homályban marad. Meg az is, hogy hogyan lehetne megszabadulni tőlük. A film alapsztorijával egyébként nincs különösebb baj, ha annak idején elnéztük a Szörnyecskéknél (vagy a Jelekben), hogy egy létformának éppen pont a víztől kell tartania, akkor az is oké, hogy ha nem nézünk rá valamire, akkor életben maradunk. Borzongató egyébként, hogy a Covid előtt két évvel egy film amerikai szereplői legyintenek arra, hogy mi történik Kelet-Európában, merthogy az messze van; ez egy ért... több»

A felszínt kapargatják
Ismét ott tartunk, hogy a történet alapanyaga bőségesen elég lett volna egy jó filmhez – ha az alkotók tudták volna, mit is akarnak elmondani. A filmben több konfliktushelyzet is valós és aktuális, és a fő konfrontációt adó szituációt – egy véletlen mozdulatból eredő rossz kiszólás – is sikerre lehetett volna vinni. Ehhez képest a több párhuzamos konfliktus elveszi a figyelmet és összezavar, a karakterek mélységeinek kibontására nincs elég idő, így a végkifejletet is csak összecsapni lehetett. Fájó hiány, hogy a sztori során a „hogyan is történt valójában?” kérdést senki nem teszi fel, és bár ez is lehetne üzenet, nem látszik, hogy ez egy tudatos döntés lett volna az alkotók részéről. Aprósá... több»

Csak Covidáman
Túlélve a Covidot, mindenképpen szórakoztató látni a néhány évvel ezelőtti önmagunkat, az aggódásainkat, a félelmeinket, a túlzásainkat vagy épp a pökhendi nemtörődömségünket, a csetlésünket-botlásunkat, mindezt a francia humor megszokott nívójába csomagolva. Egyedül talán a házban a vakcinát kutató „őrült tudós” sok, egy kissé infantilisre formázták az alkotók, ám mivel a francia vígjátékok nagy rajongója vagyok, inkább felfelé kerekítek.

Viewers' Lives Matter
Nemcsak divatos, de fontos témát választottak az alkotók, mindezt humorba csomagolva , szóval elvben minden adott volt egy jó film készítéséhez. A megvalósítás során azonban több minden félrecsúszott. A legnagyobb hiba (bűn), hogy a humor sokszor átcsap méltatlan bohóckodásba: a mélypont a kufi felgyújtása, valamint a legény- és lánybúcsú úgy en bloc. Ezenkívül a fehér apa (David Duchovny) és a fekete mama (Nia Long) karaktere szinte teljesen fölösleges, egy percet sem törődtek az alkotók a kidolgozásukkal. Julia Louis-Dreyfus pedig megérdemelte volna, hogy kiemeljék a Veepben nyújtott alakítás szellemi mélységéből, de bent hagyni nyilván egyszerűbb volt. Végezetül pedig a két fiatal vonzódá... több»

Munka nélkül nem fog menni
Az alkotók mindent elkönnyelműsködtek és elrontottak, még azt is, ami az első részben jó vagy tűrhető volt. Ripacs szerepjátszások, unalmas „csavarok” jellemzik a filmet, amit még a katarzist mellőző, „oké” érzést adó befejezés sem tud feljavítani (bár talán ez az egyetlen pozitívum a filmben). Meló nélkül még az impozáns szereplőgárda sem tud csodát tenni.

Dobrüj gyeny
Aranyos és humoros sztori, erkölcsi üzenettel, megjavulással, klasszikus vígjátéki elemekkel. Érvényesülnek az orosz jellegzetességek és apróságok is, összességében szép munka.

Alapmű
Ez az izé teljesen értelmezhetetlen. Történetként, filmként, még híg trágyaként is. De legalább van egy viszonyítási pont: ennél borzasztóbb semmi nem lehet.

Hie Dard
Klasszikus alapproblémából – ki lehet-e szállni a maffiából (a válasz egyértelmű nem) – klasszikus bosszúfilm. Nincs rosszul megcsinálva, de az erős hármast az a geg biztosítja be, hogy John McClain egykori lányából csináltak egy Jane McClaint. Egyszer nézős.

Insta-nt röhögés
A francia vígjáték-hagyományok csaknem tökéletes folytatása és esszenciája ez a minisorozat. Bár vannak aprócska hibák a sztorivezetésben, a Léát alakító színésznő játéka miatt megérdemli a legjobb minősítést.

Minden, amit a politikáról tudni kell
A készítők a minisorozatba belepakolták az összes tudást és sztereotípiát, amit a politikáról az elmúlt évezredekben, illetve az elmúlt alig több mint száz évben megszereztünk ill. kialakítottunk. A sorozat sok tekintetben emlékeztet az amerikai Veepre, ettől függetlenül rendkívül szórakoztató és nagyon francia. Csak azért nem kap öt csillagot, mert van benne néhány megúszós ötlet és jelenet, de erős négyesről beszélhetünk.

Aggaszt a Kriszti
Vannak jó pillanatai a filmnek, bár azt, aki valaha elmerült a Poitot- vagy a Miss Marple-sorozatokban, nem érhette meglepetés. Igazából 3,5-öt adnék rá, ami már 4, de az ellazsálások miatt csak 3 csillagot kap.

A kockázatokról és mellékhatásokról
Nem vagyok biztos benne, hogy ebből a sztoriból egyáltalán lehetett volna jó filmet csinálni, de ha igen, akkor sem sikerült. Zagyva történetvezetés jellemzi az alkotást. Jellemző, hogy végig zavaros, hogy többféle drog van vagy egyféle, de mindenkire más hatást gyakorol, vagy éppen, amikor már azt gondolnánk, hogy oké, mindenkire más hatással van, akkor felmerül a kérdés, hogy valakire miért pont úgy hat. Logika: semmi. Az erkölcsi mondanivalót nyugodtan meg lehetett volna spórolni, az üzenet didaktikusabban van átadva, mint ha kék plakátra lenne írva. Megnéztem helyettetek is, szóval egy kettest kap.

Legyek újra
Többen írták már, hogy a film egy űrbéli Legyek ura, ez így is van. De ahogy egy újszülöttnek minden vicc új, ettől még lehetett volna jó filmet csinálni. Nem sikerült. A film annyira vontatott, annyira lehet tudni, hogy mi következik, hogy többször bele kellett tekernem. Ami viszont ősbűn: ahogy kiderül, hogy „drogozzák” a gyerekeket, az akkora hiba, ami a Tejútról is látszik. A tényleges osztályzatom 2,5, de az kerekítve 3.