Összegyűjtöttünk tíz ilyen jellegzetes, manapság elég gyakran használt filmes (és nem minden esetben feltétlenül filmes) kifejezést. Olyasmiket, amik valószínűleg a többségnek magától értetődő jelentéssel bírnak. De most gondoljunk a kisebbségre is, akik talán ma is tanulnak ebből valami újat. Hogy minden fogalom elég egyértelmű magyarázatot kapjon, igyekszünk rájuk példákat is hozni.

Folytatásfilm:

Talán minden itt felsorolt fogalom közül ez szorul a legkevésbé magyarázatra. Amikor egy film hatalmas sikert arat (vagy csak a készítője valamiért odáig van érte), akkor garantált, hogy készül hozzá folytatás. Ezek jobb esetben tovább görgetik az első rész sztoriját, esetleg az ott megismert szereplőket helyezik új szituációba. És persze vannak azok a folytatásfilmek, amiknek a címen kívül kb. semmi közük az előző részekhez. Példának vehetjük bármelyik számozott filmet a Halálos iramban 9-től kezdve a Pókember 3.-on keresztül egészen a A keresztapa II-ig.

Előzményfilm:

A folytatásfilm tökéletes ellentéte és mégsem. Azt hívjuk előzményfilmnek, amikor egy mozi történetéhez készítenek egy az annak cselekményéhez vezető eseményeket bemutató filmet. Ez időben mindig az előző film előtt játszódik és általában magyarázatot, hátteret ad az abban megismert személyeknek, intézményeknek, eseményeknek stb. Szóval az előzményfilm olyan folytatásfilm, ami az első rész után jelenik meg, de előtte játszódik. Értem? Kiváló példa rá Star Wars franchise második trilógiája, amely az eredeti trilógia előtti eseményeket dolgozta fel.

Remake:

Na, ez már ravaszabb dolog. Azokra a filmekre használjuk a remake kifejezést, amelyek egy már korábban leforgatott (és általában szép sikert aratott vagy legalább valamiért klasszikussá vált) filmet dolgoz fel egy az egyben. Nem változtatnak (túl sokat) a sztorin és ugyanazok a szereplők vannak benne, csak más színészek által eljátszva. Aki látta az eredetit, nagyjából képben lesz a remake-kel is, bár azért olykor érhetik meglepetések. És persze az esetek 99 százalékában a remake elkészítése mögött a pénz áll... Példának vehetjük ide 2000-es években jellemző horror-remake hullám képviselőit: a Sziklák szeme, a King Kong, de akár a Godzilla is ide vehető.

Reboot:

Na, ez meg még annál is ravaszabb, mint a remake. Van az úgy, hogy egy franchise néhány film után erősen megfárad. A sztori már nem tud újat mutatni, a szereplőgárda is kiégett. Ilyenkor könnyen lehet, hogy egyszerűbb az erőltetett újabb folytatások helyett fogni, és újraindítani az egész franchise-t. Ezt hívják rebootolásnak (mint a számítógépeknél). Megmarad az eredeti koncepció, nagyjából a sztori is, de általában cserélik a színészeket és frissítik, átírják, modernizálják a cselekményt is. A cél általában az, hogy pénzt szerezzenek új alapokat adjanak a későbbi folytatásfilmeknek. Rebootolták már többek közt a Denevérember filmeket (csak épp A sötét lovag címmel), de ide vehető akár a legutóbbi Fűrész film, a Spirál: Fűrész hagyatéka vagy az idei Mortal Kombat is.

Crossover:

Alakulunk, ezek már nem is annyira egyszerű fogalmak nem igaz? Mi is az a crossover? Az autóknál használt fogalom nem is áll olyan távol attól, amiről itt szó van. Mondjuk úgy, hogy fogunk két egymástól tök független és különböző franchise-t és forgatunk egy filmet, amiben mindkettőből van valami. Általában ezek az úgynevezett „versus-filmek”, amikor két különböző univerzum hőseit egymásnak eresztjük. Hogy mást ne említsünk, ilyen az Alien vs. Predator - A Halál a Ragadozó ellen vagy a Freddy vs. Jason.

Spin-off:

Remek, menjünk is tovább ezen a vonalon. Már tudjuk, hogy egy jól működő filmből lehet remake-et csinálni, kaphat előzményt vagy épp folytatást. De ha kell, akár rebootolhatjuk vagy vegyíthetjük egy másik franchise-zal is. Amikor azonban azt szeretnénk, hogy a filmünk egy alapvetően mellékszereplőjét egy picit jobban megismerje a közönség, akkor szentelhetünk neki saját filmet is. Ez nem az eredeti film egyenes folytatása, hanem egy akár azzal párhuzamos időben futó történet, ami épp annak egy mellékszereplőjére fókuszál. Példa? Halálos iramban: Hobbs és Shaw vagy esetleg a Kígyószem: G.I. Joe - A kezdetek (bár erre ráhúzható az előzményfilm jelző is).

Slasher:

Egy picit nyargaljunk át a horrorfilmek világába! A Slasher-filmek ugyanis a horror egyik legnépszerűbb alműfajának számítanak. Az angol slash, vagyis vágás szóból ered a kifejezés, ami jól mutatja a lényeget: itt bizony a szeletelésen, trancsírozáson, daraboláson, vagyis az emberek brutális lemészárlásán van a hangsúly. Nincs finomkodás, nincs kitakart részlet vagy sejtelmes utalgatás arra, mi történt. Fröcsög a vér, repkednek a végtagok, hullanak az emberek. Több tucatnyi ilyen film(es sorozat) létezik: Halloween - A rémület éjszakája, A texasi láncfűrészes mészárlás, Péntek 13, Halálos kitérő, A balta…

Sikolykirálynő:

Ez is többnyire a horror műfajához kötődik, ugyanis azokat a színésznőket szokás ezzel a titulussal illetni, akik egyszer vagy akár számtalanszor farkasszemet néztek a halállal (vagy egy gyilkossal, szörnnyel, szellemmel, akármivel) és… sikoltottak, visítottak, üvöltöttek, ahogy a torkukon kifért. Egy-egy tehetséges és kellő tüdővel megáldott színésznő szinte igazi legendának számít e területen. Ilyen Fay Wray, aki King Kong miatt visított egy akkorát, hogy még az óriásmajom is lányos zavarba jött tőle, esetleg Drew Barrymore a Sikolyból (hogy a cím is stílszerű legyen).

Túlélő:

Szintén fontos horror-karakter, a túlélő. Ő az, aki a biológia, fizika és minden egyéb normális természeti törvényre fittyet hány és mindent túlél. Mindig. Mindent. Kergetheti sorozatgyilkos, üldözheti szörnyeteg, kísértheti nagymama szelleme, lezuhanhat repülővel, kieshet az ablakon, elütheti a kocsi, megcsaphatja az Isten nyila. Ő akkor is túl fogja élni. Nem lesz jó bőrben, beszakadhat a lábujjkörme, egy picit a haja is összekócolódik, de életben marad. Erre már nehezebb konkrét példát mondani vagy inkább teljesen felesleges. Majd’ minden horrorfilmben van egy ilyen figura, de kis odafigyeléssel ráhúzhatjuk a szuperhősmozik hőseire is, mert ugyebár őket sem lehet még csak kicsettinteni sem a létezésből…

Kínzáspornó:

A végére hagytuk a legjobbat. Ez igazi csemege, ezt már tényleg csak a legnagyobb filmrajongók ismerik: a kínzáspornó. Nem, most nem a szexfilmek megkötözős, mellbimbócsíptetős műfajáról van szó. Hanem arról a furán szórakoztató érzésről, amit a filmekben látható nyers erőszak, mások megkínzása, meggyilkolása nyújt. Rengeteg horrorfilm épít csupán arra a tényezőre, hogy a nézők szeretnek a mozi vagy a kanapé kényelméből és biztonságából mások szenvedésén szórakozni. És a végén elégtételt érzünk, ha az áldozat kiszabadul és még kegyetlenebb módszerekkel áll bosszút az őt kínzón. Példának ide vehetjük Wes Craven legendás filmjét, Az utolsó ház balra eredetijét (mert ebből is van ám remake, ami most már tudjuk, hogy micsoda).