Meg sem közelíti az igazi Jean-Claude filmeket. Olyan, mintha az egész róla kialakult képnek ez csak az árnyéka volna. Nem is értem mi szükség volt erre a remake-re?
Nem is tudtam, hogy Sandra Bullock tud játszani, mármint nem gondoltam volna, hogy ő, egy kamaradráma középpontjaként ilyen jól el tudja vinni a hátán a filmet. Márpedig muszáj neki: a környezet és a vágóképek ugyanis nem nagyon változnak, az űrben vagyunk és kész. Viszont a feszes és okos tempójú film egy percre sem hagy magunkra, és minden pillanatban, amikor már azt hisszük, hogy az az utolsó, még tol egyet a centin, és tovább feszíti a húrt.
A bemutatók és előzetesek nagyon ígéretesnek mutatták ezt a filmet, bár azt már megszokhattuk, hogy az akciófilmek egymást túllicitálva próbálnak elcsalni minket a mozikba. Az első jelenet után már biztos voltam abban, hogy semmi jóra nem számíthatok. A történet elég abszurd, ennek ellenére jó kiindulási pont lehetett volna. Viszont vannak benne olyan valószerűtlen pillanatok, amik miatt azon gondolkodtam, hogy kimegyek a moziból és visszakérem a pénzt a jegyemért.
Ez a film olyan számomra, mint egy bűnös élvezet. Buta, manipulatív, szétforgácsol, tele van tonnányi pontatlansággal (amit semmi értelme nem lenne felsorolni vagy megvitatni), és valószínűleg még vagy ezer nyilvánvaló hibával. És például minek repül folyton három helikopter egymás mellett? Kit érdekel! Jól néz ki, ennyi. Mindezek ellenére imádom ezt a filmet. Ahányszor adják a tévében, mindig végignézem. Bruce Willis csak simán adja magát, a többiek pedig nagyon jól asszisztálnak hozzá.
A gyűrűk ura egy minden téren lenyűgöző film. A forgatókönyv (bár adaptáció, néhány helyen jobb, mint az eredeti), a rendezői munka, a színészek teljes beleélése a szerepükbe, a forgatási helyszínek, Új-Zéland tájai, a hatalmas díszletek és még a kosztümök is. A lista végtelen, és felesleges is lenne mindent felsorolni. A gyűrűk ura nem a csatajelenetekről, szakállról és hatalmas szörnyekről szól. A film egy olyan csodálatos világba kalauzol minket, amelyben azonnal beleszerethetünk, amelyben bármi lehetséges és elfeledteti velünk a mindennapok gondjait. Nem tudom garantálni, hogy mindenkinek tetszeni fog, még a könyvet olvasó rajongóknak sem, de nekem ez az egyik kedvenc filmem.
Azt szeretem Woo filmjeiben, hogy az akciódús cselekmények ellenére nem csak a külsőségekre figyel, hanem óvatosan megpróbálja a filmjeibe belevonni azt a fajta drámai vonalat, ami nem mindig áll jól az ilyen alkotásoknak, de az Ál/Arcban szerintem ez elég jól sikerült. Így kaptunk egy izgalmas ÉS érdekes történetet, ami nem csak a látványvilágával, hanem a mögöttes rétegeivel is le tudja kötni a nézőt.
Kis nevetés, kis keménykedés, kis szerelem, rengeteg üzemanyag és persze egy kis vonzalom. Az összetevők megfelelő arányú keverése meg egy szórakoztató filmet is eredményezhet, mint a Halálos iramban esetében, csak a folytatásokat ne vették volna ennyire komolyan. Vin Diesel és Paul Walker kettőse elég jól működött a vásznon, és egyikük sem akart szerencsére többet a szereptől, mint amennyi volt benne.
Sajnos itt még nagyon gyerekcipőben jártak a Marvel adaptációi, pedig Daredevil egy kimondottan izgalmas karakter. Persze Ben Affleck sem segített sokat a helyzeten, mára ezerszer jobb filmes lett belőle, hamarosan pedig Batmanként bizonyíthat. Visszatérve, a Daredevil egy közepes feldolgozás, nem érdemel túl sok szót. Ha Marvel filmekre vágyik valaki, mindenesetre ne ezzel kezdje.
Bér Matthew Vaughn rendezte, ez a film kimondottan Guy Ritchie-s. Ami azért nem baj, mert Guy Ritchiet szeretjük, és Matthew Vaughn-t is tudjuk szeretni ezért a moziért. Daniel Craig pedig nagyon kemény és hihetetlenül szexi. Nálam nagy favorit.
Gareth Evansnek sikerült megint megütnie az első rész szintjét. Bizonyos tekintetben a film nagyon hasonlít az első részre, de ez talán nem is baj, hiszen ezzel minden megvan benne, amit A rajtaütésben szerettünk. Én személy szerint szeretem, ha egy akciófilmben a lövöldözésen kívül a verekedés is előtérbe kerül. Ez a film pont ilyen, brutális és lehengerlő.
Egész jó film, van tempója. A biciklis futárok, akiket egyébként utálok a forgalomban, élete amúgy sem egyszerű, egy pénzéhes zsaru nem segít a helyzeten. A film a B kategóriás akciófilmek színvonalát képes megütni, meg akkor is, de ezek a színészek sokkal komolyabb szerepeket is kaptak már korábban.
Nem tudom mi a baja a fanyalgóknak, szerintem ütős kis vígjáték lett. Na nem váltja meg a világot, de nem kell neki, elég ha szórakoztat. Azt pedig nagyon tudja.
Nagyon komolyan gondolja mindenki ezt a csihi-puhit a filmben. Izzadt férfi testek verik szét egymást, miközben valós történet vagy mondanivaló még a leggyengébb életjelet sem mutat magáról. Nekem ennyi kevés egy jó mozihoz.
Emanuelle Bénart képes varázslatos szépségével beragyogni ezt a filmet! Maga a történet egyébként nagyon egyszerűcskén indul, aztán a vége felé megmutatja az arcát...
Philippe Lacheau-nak nagyon beteg humora van, de ezért is szeretjük. Amit ebben a filmben leművelt, az valami egészen elképesztő. :) Reflexből csinál viccet a tabutémákból, és az ilyen fazonokat és nagyon tudom kedvelni.
Amilyen jól nézett ki a film, szerintem annyira hanyag maga az egész dramaturgia, szinte kapkodó a teljes cselekmény, a ritmusa valahogy olyan követhetetlen néha.
Nagyon jó hangulatos mese, de igazából csak ennyi. Nem tudnám még egyszer megnézni, mert annyira erőltetett sajnos ez a koncepció, hogy egy kicsit már kínosnak éreztem.
Alapjában véve nem egy rossz film, igazán ötletes és a karakterek is egész jól ki vannak találva. Engem viszont a sztori egyáltalán nem fogott meg. Ezt nagyon sajnáltam, mert elég sok ötlet volt benne.
72 Kickboxer: A bosszú ereje (2016)