TribeBubu

Egészen ígéretes kezdése a trilógiának a könyvhöz képest némi plusszal és pár bugyuta klisés jelenettel. Viszont erős túlzás egy ilyen rövid könyvet három ilyen hosszú filmben adaptálni. A bővített változatban akadt pár új jelenet, amikben visszaköszönt a könyv, de körülbelül ugyanennyi elcsépelt képsort adtak hozzá, így számomra nem változtatott az értékén.

Nem egy hétköznapi karácsonyi film. Leszámítva a befejezést. Igazából túlzottan nincs is ünnepi hangulata. Az egész történetet körüllengi egy kis Woody Allenes fanyar humor, szinte életszerűen bemutatva a mai karácsonyok hangulatát: minden szereplő erőltetettnek érzi ezt az ünnepet és kötelességének, hogy jópofizzon a rokonokkal ez alatt a pár óra alatt. Ebből is adódnak a konfliktusok. Mindezt első rangú színészekkel élhetjük át. A rendezésben nincs semmi kivetnivaló, de kimagasló teljesítmény sem jellemzi. Viszont az operatőr(ök) és a látványtervező(k) pár résznél nagyon kitettek magukért. A befejezés kicsit elcsépelt volt számomra, de talán enélkül nem is lehet karácsonyi filmet alkotni... több»

Az ezt megelőző pár része a sorozatnak nem sikerült túl izmosra, de ebben Wes Craven igazán kitett magáért. Ötletes és merész a történet, a kivitelezés pedig mesteri. Persze nem olyan korszakalkotó, mint a legelső rész, de valami ilyesmi korrektséggel kellene folytatni minden horrorfilmet.

Egész jó, kis mese. Megjelenik benne a klasszikus Bolondos Dallamok szereplőinek túlnyomó része a tőle megszokott jellemmel. Könnyed szóviccekkel van tele, ám a burleszk humor már nem nagyon megy mostani ötletgazdáknak. Az nagyjából 20-25 éve meghalt. Viszont egészen aranyos átirata a Karácsonyi éneknek. Merőben eltér az eredetitől, de ahogyan a cím is sejteti, Dickens klasszikusa szolgáltatta az alapot. Annál érzelmileg jóval visszafogottabb, viszont teljes mértékben jó szórakozást nyújthat a Bolondos Dallamok rajongóinak, főleg az ifjabbaknak.

Nem túl összetett a történet. A befejezés meg amolyan se füle se farka. Az effektek egészen ügyesek, de nálam ennél több kell ahhoz, hogy szórakoztató legyen egy film. Meg már kezd egy kicsit elcsépelt lenni a footage horror műfaj. Az alapötlet amúgy egészen érdekes volt, de valahogy a végére nem sikerült túl nagy hatást gyakorolnia rám. Pedig szerintem többet is ki lehetett volna hozni belőle.

Egész jó kis feldolgozás. Sok helyen visszaköszönt a könyv, viszont egy nagy dolgot megváltoztattak a sztoriban: Scrooge nem rálelt korábbi önmagára, hanem egész életében olyan volt, mint a történet elején, így megváltozott a világnézete, ami szerintem nagyot rontott a történet szépségén. Viszont ügyesen összerakták a filmet. Ugyan érezni rajta Jim Henson hiányát, a bábfilmmester fia, Brian Henson sokat tanult apjától és hasonló hangulatúra dirigálta a művet. Michael Caine szokás szerint zseniális (bár eleinte kicsit furcsán hatott Scrooge szerepében, idővel elhitette a játéka velem, hogy ő bizony egy kapzsi, magának való vénember.)

Zseniális az animáció. A Disney régen nagyon tudott animálni, ez pedig az akkori munkájuk között is kiemelkedő darab. Az alacsonyabb értékelésemet azzal nyerte el, hogy egy ilyen klasszikus művet rövidfilmként kár volt adaptálni. Nagy kedvencem lenne, ha nem lenne hiányos a történet, ha minimum egy vagy másfél órásra készítették volna a filmet, mert a régi Disney mesehősöket gyerekkorom óta nagyon szeretem. De így huszonöt percben egy kicsit gyenge lett a történet.

Filmtörténeti mérföldkövet majmoló, ötlettelen alkotás
Nem voltak magas elvárásaim ezzel a filmmel. Többnyire az ennyire agyonhype-olt produkciók kidolgozott látványt nyújtanak, viszont teljesen ötlettelen és elcsépelt sztorit. Tehát valami olyanra számítottam, mint pl. a Transformers filmek, Avatar, stb. Azonban még rosszabb a helyzet Az ébredő Erő esetében. Nem egyszerűen klisés volt a cselekmény, de kínosan emlékeztetett a negyedik epizódéra, azaz az Új reményére. Először is a karakterek (Az ébredő Erő = Új remény): Rey = Luke, Finn = Han, Han = Obi-Wan, Kylo Ren = Darth Vader, Luke = Yoda (oké, Yodát az Új reményben csupán emlegetik, de ugyanúgy a nehezen elérhető visszavonultan élő koros és bölcs mestert testesíti meg), Snoke = az Uralkod... több»

Valahogy ezekkel a Charlie Brown rajzfilmekkel sosem értettük meg egymást. Szerintem unalmasak és semmitmondóak. Egyedül a figurák ötletesek. Ennek a résznek pedig egészen vállalható a mondanivalója. De kicsit nyögvenyelősen jutottam el a végkifejletig.