A Hobbit trilógia legjobb/legkevésbé rossz filmje, sajnos leginkább egy dolog miatt. Smaug karaktere annyira érdekesre sikerült, hogy elfelejtettem a film korábbi gusztustalan CG-be öltöztetett részeit, az eröltetett szerelmi szálat vagy a jelegtelen törpöket. Freeman ismét kimagaslóan jól játsza a szerepét, erre az ember akkor jön rá igazán, amikor a BTS videókban cscak zöld háttereket lát. Peter Jackson nagyon mellényúlt ezekkel a végtelenül hosszú és minimális tartalommal rendelkező Hobbit filmeknél. Az eredeti trilógia minden varázsát, misztikumát és valódiságát kiírtotta a Hobbitokban, és helyette mindent létező dolgot zöld háttér előtt vett föl. A történet ugyannyira semmilyen mint ame... több»
Egy ütős, remek tempójú, valóságszerű, sötét film volt a Taken, egy nagyon belevaló főszereplővel, akinek bár karaktere sablonos, mégis érdekes és szerethető. A filmnek van eleje és van vége, sőt üzenete is van és nem csak egy bugyuta akciófilm.
Egy semmimondó, sablonos és úgy egészét nézve semmilyen film volt az Equalizer. Denzel Washington játsza ezúttal a John Wick és Liam Neeson ötvözetét. Csak az a baj, hogy végig unalmas marad a karaktere és a film is, a profi, de nyugdíjba vonult gyilkolászó szerepe, pedig annyira kifacsart történet, hogy elveszi a film halványan eredeti vonásait is. Sajnos technikai szinten sem volt érdekes a film.
A Thor 2 egyike a leggagyibb Marvel filmeknek. A történet borzasztóan bugyuta és semmitmondó, üzenete nincs is a filmnek, talán csak annyi, hogy "gyere be, mert kell a pénz a Marvelnek". A filme egyetlen jó eleme nem más mint Loki, aki teljesen sablonos módon kiszabdul a börtönből, mert ugyebár kell a segítsége. A gusztustalan CG-vel telenyomott filmben semmi sem tűnik valósűgosnak, pláne nem a harcjelenetek.
Egy kevésbé kitalált, egysíkú karakterekkel rendelkező, nem annyira izgalmas mágusos film volt a Szemfényvesztők. A film egyre csak adja elénk az elemeket, melyek mind egy grandiózus finálét sejtetnek, azonban a tényleges finálé közel nulla kontributummal rendelkezik. Kár érte, pedig ilyen szereplőgárdával sokkal többet is ki lehetett volna hozni.
Egy izgalmas és magávalragadó történet két mágus versengéséről a tökéletes trükk megalkotására. A filmbe annyi érzelem és csavar került, hogy szinte elsiklik a fejünk felett a scifi-s része a történetnek, vagy Tesla kiváló szerepeltetése. Mindegyik férfi szinész erős és szépen felépített karakter, a női szerepek azonban a háttérbe szorulnak, ám a film nem is róluk szól. A film a negatív cselekedetkről, a hatalomvágyról és következményekről szól, még akkor is ha a vége ellentmond ennek egy kicsit. Nolan egyik legnagyszerűbb alkotása.
Végtelen gagyi és buta sc-fi akciófilm volt a Terminator 3. Minden eredetiséget lecsapoltak az előző részből és teleszórták végtelen, de annál céltalanabb akciójelenetekkel és mindenféle fölösleges konfliktussal. Schwarzi szépen játszotta a személytelen droidot, azonban a többi színész is átvette az arcmimikáját és tehetségüket otthon felejtették.
Egy szórakoztató két nagyobb csavarral rendelkező idő-utazós film a jobbik kategóriából. Ethan Hawke nagyon szépen játszott, azonban a többiek alakítása már nem volt ennyire meggyőző. A történetet, mindenki, aki már olvasott pár időutazós sztorit szerintem ismerni fogja, sajnos ezért vagyok kénytelen három csillaggal értékelni a filmet. Egy erősebb, eredetibb történettel nagyon jó is lehetett volna. Volt egy sokkal érdekesebb háttértörténet is benne, például, de arról szinte semmit sem tudtunk meg.
Hogyha ez az első időutazós filmed, akkor tessék megnézni.
Tipikus Michael Bay film, így nagyon meglepődtem amikor nem az őneve jelent meg a végefőcímben, hanem Emmerich neve. Bár meglepődésem csak minimális volt, hisz azonnal eszembejutott Emmerich előző filmje, melyen mamutok építették a piramist. A 2012 című film igazából egy tech demo, filmnek nem nagyon nevezném, mert a története annyira rossz, hogy inkább felejtsük el, a karakterei pedig annyira semmitmondóak és sablonosak, hogy hiba lenne szinészeknek nevezni őket. A film egésze a pusztításról szól. Ennyi. Ezzel össze lett foglalva a teljes film, de lehet még sokat is mondtam. Hatalmas spoiler következik, kiderül, hogy túlélik...Igaz az emberiség 99% meghal, és a megmaradt embereknek nincs el... több»
Egy laza és eredeti film a zombi apokalipszis szürreális nehézségeiről és megoldásairól. Jesse Eisenberg nagyon szépen hozza a szerencsétlen túlélőt és Woody Harrelson is érdekes karakter. A történet kicsit átlagos, de annyi sok kikacsintás és érdekesség van benne, hogy végig nézhető és élvezetes marad.
Ezúttal fele annyira érdekesre sikerült a Gru mint az első alkalommal. Kár, pedig olyan érdekesnek tűnt, a sablonos és klisés történettől eltekintve. A tanulság az, hogy nem minden filmnek kell második részt adni, mert elveszi a varázsát a karaktereknek.
A megannyi unalmas horror szenny között ritkán akad valami eredeti és új gondolatfoszlány. A borzalmas magyar címmel rendlkező It Follows ilyen. A történet rengeteget átvesz a 80-as évek horror stílusából azonban elveszi az erőszak és vérfröcsögő jeleneteket és egy sötét. klausztrofóbb élményt ad át egy metafórikus szörnyről mely megállás nélkül követi a főhőseinket, kik szép lassan elhullanak. A metafóra érdekessége, hogy nem egy onkrét dologra utal, hanem ráhúzható jópár fogalomra, azonba tökéletesen ráillőt még mindig nem találtam. A film látványvilága és hangulata kitűnik és a cinematográfia is mestermunka és a tökéletessége csak tovább emeli a végig jelenlévő szorongást és félelmet. A f... több»
Mintha sokaknak nem jött volna át, a Cabin in the Woods igazából paródia, mely a kortárs horror borzalmakat próbálja egyre nevetségesebb formában feltüntetni. Például a filmbeli isteneknek fel kell áldozni egy atlétát, egy bolondot, egy szűzet és így ovább. Ezek a legtipikusabb és legsablonosabb horror film szerepek. Ez a paródia egy érdekes ötlet, tele komolytalan viccekkel (unikornis), azonban szerintem Joss Whedon sokkal messzebbre is vihette volna a dolgot és sokkal jobban kifordíthatta volna a mai tini és horror film kultúrát. Hát majd legközelebb.
Egy hihetetlenül, szórakoztató, viccekkel teli film a Religulous. Bill Maher végigvezeti a nézőt a legkülönbözőbb vallásokon és mindenkiből viccet csinál, és teszi ezt határtalan szarkazmussal. Habár a film egyoldalú, a viccek logikusak és eredetiek, egylőre csak kevesen nyúltak ilyen mélyen és ilyen humorosan a vallás-témához. Érdemes belenézni, mindenképp!
Egy rettentően gagyi, felszínes és amatőr film volt a Big Game. Bár a filmben helyet kapott Samuel L. Jackson, jelenléte és szinészete olyan minimális hatással van bárkire is, hogy nem is értem, hogy válalhatta el ezt a teljesen értelmetlen filmet. Eredeti öletek helyett egyfolytában sablonokkal táplálkozik a sztori. A rendező előző filmjének szürrealitása azt hittem, itt is feltűnik majd, de inkább egy unalmas akciófilmet kaptunk. A gyerekszinész "szinészetéről" ne is beszéljünk, ha lehet.
A Napos Oldal egészen a végéig erős karakterdráma, mely érdekes történetmesélési elemeket használ fel és szerethető szereplőgárdával rendelkezik. Azonban a film vége magáraölti a tipikus amerikai szerelmes filmek minden giccses közhelyét, és ezzel egy hatalmas öngólt rúgott magának. Így szomorúan távozhatunk a képernyőtől.
Mély társadalomkritika fogalmazódik meg a filmben és az egész egyedi látványvilággal és történettel van tálalva. Az egész ráadásul egyetlen karakter fejlődésének bemutatásval valósul meg. Bloomkamp leforgatta a sci-fi-t ami kiváló minden szempontból és nem tartalmaz űrlény illetve katonai filmes sablonokat vagy klisséket.
Ez egy szórakoztató film volt, egészen a feléig, ahol olyan logikai bukfencek követték egymást, hogy teljesen sablonossá változtatott mindent a történetben. (Volt egy jelenet, ahol Chappie letöltötte a befogadója agyát egy 4GB-os USB hordozóra...) Chappie történetének semmi értelme, mert egyszerűen túl sokat markolt a film és az annyi téma közül egyetlen egyet sem sikerült feldolgozni. Apa-fiú-konfliktus, teremtő-teremtvény-kapcsolat vagy robot felnevelése vagy szociális problémái az emberiségnek egy robot szemszögéből vagy az elme miben léte, az élet értelme egy robotnak. Ezek mind olyan témák, amik érintve voltak, de végül nem tutunk meg semmit semmiről. Inkább a District 9 folytatásán ügy... több»
Neill Bloomkamp az egyik kedvenc rendezőm lett a District 9-t követően, így nagy reményekkel néztem bele eme filmjébe. Azonban hatalmasat kellett csalódnom. Az előző filmjében és az Elysium elején olyan komor, de valósághű képet festett az emberiség tényleges történetéről, hogy az rögtön felkelti az ember érdeklődését. Azonban ahogy teltek a percek, a film egyre jobban átment ilyen érzelgős, mentsük meg a világot mese felé, és a borzasztó finálé csak hab a tortán. A történet végén Bloomkamp teljesen ellentmond felépített világának és egy valamilyen szinten happy ending-gel zárja le a filmet. A lezárásnak semmilyen értelme sincs, tekintve, hogy nem old meg semmilyen problémát.
86 A hobbit: Smaug pusztasága (2013)