Adepto

Hihetetlenül jól összerakott film, zseniális színészi alakításokkal, látványos megoldásokkal és egy olyan történettel amely végig leköt. A két bűvész versengése eleve adja az alapfeszültséget és egy-két csavarral még ezen is sikerül emelni. Szinte megunhatalan film (annyiszor még nem láttam, hogy a szinte nélkül írjam :-)).

Nem szeretem igazán a francia filmeket, amiket viszont igen, azokat nagyon. Pár ilyen van és az Életrevalók is közéjük tartozik. Ez egy egész egyszerűen zseniálisan megírt, megrendezett és eljátszott történet, amely a humort olyan módon keveri a drámával, amit tanítani kellene, mert a hasonló alkotásoknál a balansz hibádzik sokszor. Ez tökéletes! Elgondolkodtat, megnevettet és kicsit elszomorít egyben! Ez nálam a "látni kell" kategória!

Teljesen véletlenül futottam bele egy késő este és mivel épp akkor kezdődött megnéztem. Nem is tudnám összefoglalni, hogy mit is éreztem utána. Egész egyszerűen földbe döngölt. Láttam több olyan filmet, ami ilyen hatást váltott ki belőlem, de azoknál lehetett arra számítani, itt viszont váratlanul ért. Az biztos hogy az ember lelkivilágát nagyon megtépázza, hiszen az ami a főszereplővel és a családjával történik egész egyszerűen az a kategória, amire azt mondanánk, hogy na ilyen biztos nem lehetséges. De mégis. Többször gyomorforgató és szívfacsaró! Aki azt hiszi, hogy nehéz az élete, nézze meg, talán átértékeli azt, amije van!

Szerintem ez a film tipikusan azok közé tartozik, amelyek vagy nagy hatással vannak az emberre és ha nem is változik meg tőle az élete, de a gondolkodásmódja mindenképp, vagy pedig hatásvadásznak és semmitmondónak tartják. Köztes vélemény szerintem nincs, vagy kevés. Rám nagy hatással volt, nem éreztem azt hogy le akarnak valamit nyomni a torkomon, egész egyszerűen megmutatták mi történik Afrikában a gyémántlelőhelyeken, hogyan zajlik a rejtett gyémántpiac és min megy keresztül egy ember aki magával is harcol. A cím elmond mindent a szereplők elképesztőek, az izgalom adott a végéig. Valóban nem tanácsos egy boldog nap végén megnézni, met ez egész egyszerűen nem arra való.

Howard Hughes Amerika egyik legendás alakja, aki tulajdonképpen polihisztor volt. Ami érdekelte és amivel kapcsolatban volt egy víziója azt véghez vitt bármi áron. A pénz nem szímított, még akkor sem, amikor már a csőd felé tartott. A monumentális és a magávalragadó szavak jutanak először eszembe a film kapcsán DiCaprio elképesztő játéka mellett. Az őrület és a megszállottság, valamint a beteges tisztasági mániája lenyűgözően ábrázolt és ahogy "krákog" Leo, úgy senki nem tud (ajánlom mindenkinek, hogy eredeti hanggal nézze)...

Az igaz történetet bemutató film egészen egyszerűen zseniális, látszik, hogy maga Frank Abagnale is segítette a munkálatokat és tippekkel látta el az őt játszó Dicapriot. A történet önmagában megfilmesítésért kiálltott. Egy tizenévesen elkezdett szélhámosságsorozat megállíthatatlan lavináját látjuk, ahol egyik hazugságból csöppen a másikba, elképesztő módon képes manipulálni a környezetét és elérni a céljait. Habár ez nem egy pozitív dolog, hisz ha bennünket vágnának át, mi sem örülnénk, de mégis szórakoztató látni, hogy meddig jut el főhősünk. A feszültség folyamatosan fenntartott és a rabló pandúr játszma a végéig éles marad! Akinek tetszett a film, ajánlom olvassa el a könyvet, mert azt ... több»

Mesébeillő tájakon játszódó történet (dícséret az operatőri munkáért is), amely egy eléggé nehéz témát boncolgat, azaz mit tennénk meg a boldogságért, vagy annak látszatáért és meddig mennénk el, hogy ezt megtartsuk. Szerintem ha eltöpreng egy kicsit a látottak után az ember, akkor elmondhatja, hogy tanult valamit, vagy ha eddig is birtokában volt ennek, akkor megerősítést nyer. A történet előrehaladtával fokozódik a feszültség és az izgalom, amit a film végéig sikerült fenntartani.

Én anno a moziban láttam 3D-ben, úgy nagyon ütősre sikeredett. Azóta amikor megnézem DVD-n eszembe jut, hogy húha mennyivel erősebb volt, amikor repült felém a csákány és hasonlók. Ezek nélkül is azért szerintem egy korrekt horrorfilm, amiben Jensen Ackles igazán jól játszik. Számomra nem volt egyértelmű a vége, és fordulatos a sztori. Azoknak is ajánlom, akik annyira nem szeretik az ilyen típusú filmeket. Legalábbis rám ez igaz és mégis ez bejött.

Nagyon szórakoztató film, amely kiemelkedő színészek egész sorát vonultatja fel. A történet egyészen lenyűgöző, a látványvilág magávalragadó és mindemellett egy olyan szövegkönyv készült el, amelyet ténylegesen lehet dícsérni. DiCaprio fürdik ebben a kettős szerepben és szerintem Lajos, valmint Phillippe szerepében is igazán kiváló.

Igaz, hogy a film szerelmi szála kitalált, de a valós történelmi alap, a dalok, a szereplők és a látvány igazán magával ragadóvá teszi. Tudom, hogy vannak olyanok, akik csípőből utálják és olyanok is, akik látták és nem tetszett nekik, de utóbbit legalább megértem, mert úgy formált véleményt, hogy végignézte. Nem ajánlott úgy leülni megnézni, hogy nincs kedve hozzá eleve az embernek.

Igazán érdekes és a maga nemében formabontó feldolgozás, amelyben habár az eredeti nyelvezetet megtartották mégsem hat furcsán. Legalábbis szerintem nem, habár olvastam, hogy volt akit zavart. Az iskolai tanulmányokhoz nem ezt ajánlanám, de azért érdemes megnézni a modern könyezet, a színészek és amiatt, hogy úgy formálhasson véleményt róla az ember, hogy látta is.

Hiába készült el több, mint 20 éve a film, most is szórakoztatónak találom. Annak ellenére, hogy elég könnyen kikövetkeztethető a történet lefolyása (legalábbis nagyrészt), tartogat meglepetéseket és a színészi játék igazán emlékezetesnek mondható, főleg Gene Hackmantől. Bár mindenki a saját karakteréből gyakorlatilag kihozza a maximumot. Az egész vadnyugati miliő, a zene és a látvány valóban egységet alkot a filmben.

Én még azelőtt láttam a filmet, hogy tanultunk volna Rimbaud-ról és Verlaine-ről a középiskolában. A hatására elkezdtem olvasni Rimbaud verseit és az Egy kamasz költő című életrajzi könyvet is, amely a verseskötettel együtt olvasva óriási élmény. A film maga korhű, a történet eléggé egyedülálló és nem könnyen emészthető, de a kiemelkedő színészi játéknak (is) köszönhetően maradandó élmény! DiCaprio hihetetlen jól játszotte el a különc Arthurt, aki a maga nemében zseniális volt és megelőzte a korát.

Nagyon nyersen, valósághűen ábrázolja a film azt, hogy mit meg tesz az ember a drogokért és azok hatása alatt. Hova tud lesüllyedni és önmaga árnyéka, sőt rémképe lenni. A történet valóban egyszerű, de a színészi játék, a realisztikus ábrázolás és a zene igazán egyedivé és maradandóvá teszi a számomra (is). A filmben bemutatott 3 sors alakulása különösen hatásosra sikerült.

A Gilbert Grape mellett DiCaprio másik 1993-ban bemutatt filmje. Alakítás szempontjából ez nem olyan erős az ő esetében, mint a másik filmnél, de a történet és a szereplőgárda nagyon sokat ad hozzá a film minőségéhez. A kisvárosi élet, az elszigeteltség és a kitörni vágyás, valamint a családon belüli erőszak, amivel a kis Tobynak szembe kell néznie. Nagyon komoly tanulságokat vonhatunk le a filmből és amellett hogy nyomasztó, mégis valamiféle reményt ad. Nekem legalábbis ez a véleményem.

A kisvárosi élet és miliő, az emberi kapcsolatok, az elfogadás és belefáradás egyvelege ez a film, amely amellett, hogy néhány könnyedebb pillanatot is ad számunkra elékpesztően nyomasztó és megrendítő. Mindemellett kiemelendő, hogy amit DiCaprio ilyen fiatalon (19) eljátszott, az valami hihetetlen. Az egyik, ha nem a legjobb és legerősebb alakítása, amiért vicc, hogy nem kapott Oscart (még úgy is hogy nem láttam a Szökevényt, amiért Harrison Ford megkapta abban az évben).

Őszintén szólva az vonzott először ebben a filmben, hogy Jim Parsons (az Agymenők Sheldonja) is szerepel benne, habár tudtam, hogy mellékszerepben. Érdekes volt egy ilyen karakterként látni! Nem mondom, hogy megbántam, hogy megnéztem, de nem kell valami nagyon izgalmasra, esetleg szórakoztatóra számítani. Egyszer azért érdemes megnézni és vannak benne bizonyos mértékben elgondolkodtató részek, de ennyi.