Szerintem a maga kategóriájában teljesen jópofa film. Elég könnyed, vicces, fiatalos, kedves, nem lő túlzottan-túlzottan túl a célon, vannak benne elég egyedi és eredeti poénok is.
Ez az egyik kedvenc filmem a "Tim Burton filmek sminkelt Johnny Deppel"-féle aranykorból. Imádtam, hogy a főhős nem egy bátor hős, és fantasztikusnak találtam a képi világot. Borzongató, ijesztő, közben mégis szerhető és humoros.
Jópofa kis bűnügyi film volt, jópofa poénokkal. Mondjuk ezek a poénok azok, amik néha kicsit átesnek a másik oldalra, és mai szemmel nézve van benne pár dolog, ami már azt az időszakot is tekintve kicsit idejétmúltnak tűnik. De mindezek ellenére szuper szórakozás ezt a filmet nézni, izgalmas, pörgős, mint amilyennek egy ilyen nyomozós filmnek lennie kell.
Ez a film nagyon szíven ütött. Az a fajta néző vagyok, akit nagyon nehéz lekötni ilyen hosszú időn keresztül, és ennek a filmnek ezt úgy sikerült kiviteleznie, hogy nem volt kifejezetten pörgős cselekménye, sőt vagy egy óráig gyakorlatilag egy ember túlélését és túráját murtatták. És mégis minden percét ittam. Megható volt. A képi világ csodaszép, a zene fantasztikus, a tájak gyönyörűek.
Nagyon emberi történet volt, mert megmutatta azt, hogy aki mindent elvesztett, az mi tartja életben, és ha eléri a célját, mi marad... emberi sorsokról és személyiségekről. Leonardo DiCaprio alakítása zseniális, de ha őszine akarok lenni, nekem a kedvencem mégis Will Poulter és Tom Hardy volt.
Lebilincselő film. Nagyon nyomasztó, tényleg, de ebben van a szépsége. Ahogy bemutatja, hogy emberek mire, mikre képesek egy táncverseny fődíjáért, hogy hogyan manipulálják az ilyen versenyeket a szervezők, hogy a védtelen és megalázott emberekből milyen még maguk által sem ismert dolgok jönnek ki...
Imádtam ezt a filmet, Igazi klasszikus családi film. Felnőttnek és gyereknek is ajánlom, hiszen mindenkinek jut belőle némi útravaló a rendrakástól kezdve egészen odáig, hogy egy szülő mennyire és hogy foglalkozzon a gyerekével, és hogy mennyire jó az, ha csak a kötelesség és a munka van a gyereknek, de nem lehet igazán gyerek.
Kicsit túlhype-olt filmnek tartom. A rendezést, filmszerkesztést nem találtam annyira megdöbbentőnek vagy kiemelkedőnek, és nem is nagyon fogott meg a horror része a dolognak, pedig az lenne a lényege.
Nagyon édes, kedves mesefilm, Amolyan igazi modern mese. Tetszett, hogy nem klisékből és panelekből építkezik, hanem mer újat mutatni - pl. hogy a csillaglány nem egy éteri, bájos tünemény, hanem egy kifejezetten mogorva, goromba, undok lány. Közben mégis át vamn itatva azzal a varázslattal, ami egy fantasymeséhez egyszerűen kell.
Nagyon jó film. Magával ragadó, kifejezetten egyedi a stílusa. Nagyon jól hozza a korabeli romlott eleganciát és a klasszikus vámpír-képnek egy elmélyített, szenvedélyesebb verzióját.
Az egyik legjobb tinédzserfilm, ami valaha készült. Igaz, hogy iskolai sztereotípiákkal operál, de ettől még mindegyik karakter igazi, valós és élethű, mert egyiket sem készítették sokkolóan, parodisztikusan szélsőségesre. Tetszett, ahogy egymáshoz viszonyultak a srácok, és ahogy megtalálták a közös hangot annak ellenére, hogy más klikkekből és más háttérből jöttek... és nagyon sokat elmond ez a film is az oktatásról és arról, min kellene a vezetésnek változtatni a diákokhoz való hozzáállásban.
A másik két részhez képest nekem icipicit gyengébb, de méltó lezárása azért a trilógiának. Michael J. Fox és Christopher Lloyd még mindig jól működött együtt :).
Valószínűleg túl sokat vártam a filmtől, mert annyira nem érintett meg. Valamit még vártam volna pluszban amellé, hogy a két férfi nem lehet egymásé, és mást vár tőlük a társadalom... kicsit öbbet a többi emberi kapcsolatukból talán. Meg sem tudom fogalmazni, mi hiányzott, de hiányérzetem van.
Én ezt gyerekkoromban nem láttam, szóval nálam kimaradt a "nincs karácsony Kevin nélkül"-szindróma. A maga kategóriájában jópofa, vicces, pörgős film, van pár kifejezetten jó poén is benne, de azért műremeknek nem mondanám.
Nem volt rossz a film, de egy (elméletileg) élettöredék-bemutatáson kívül semmit nem kaptam tőle. Semmi kiemelkedő színészi alakítás, semmi plusz mondanivaló, tanulság, filmtechnikai- vagy szerkesztési bravúr, de még csak társadalomkritikát vagy valami komolyabb emberi kapcsolatot bemutató jelenetet sem láttam. Viszont lekötött, az igaz.
Ahogy a többiek is írták, ez a film egy életérzés, amelyet tökéletesen hoznak a történet, a zene, a jelmezek és a film színkódja is. Hozza azt az életérzést, amely ezeket a fiatalokat átjárta. De nemcsak a boldog hippilétet mutatja be, hanem a történelem árnyoldalait is, és azt is, hogy van, akinek jelent annyit a barátság, hogy miatta az elvei is feladja.
Magával ragadó, lebilincselő film. Kifejezetten tetszik benne, hogy a nagyon pontosan és érzékletesen bemutatott történelmi aspektus mellett az emberi kapcsolatok alakulása, illetve annak bemutatása is nagy szerepet kapott. A színészi alakítások kifejezetten figyelemre méltóak.
74 Meglógtam a Ferrarival (1986)