doroffee

Nagyon kedves, aranyos mese. Mint ahogy szinte az összes Disney-filmnek, ennek is van plusz tanulsága vagy útravalója, pl. hogy ne tettessük magunkat másnak, mint akik vagyunk, illetve hogy egy barát mennyit jelent.

Jó kis film a Zodiákus-ügy felgöngyölítéséről, Jake Gyllenhaal szenzációs benne (bár mikor nem az), úgy, ahogy Robert Downey Jr. és Mark Ruffalo is. Mindig is érdekeltek ezek a történetek. Őszintén szólva picit túl hosszúnak találtam a filmet, egy 10 percet simán ki lehetett volna belőle vágni. Illetve annak is örültem volna, ha picit többet mutatják Graysmith emberi kapcsolatait.

Én itt fejeztem be a Harry Potter-filmek nézését, mert nem tetszett, amit ezzel a filmmel műveltek. Rengeteg logikai malőr volt benne, lexikális hibák (amelyek nem is vitték előre filmes téren sem a filmet, csak arról tanúskodtak, hogy se a forgatókönyvíró, se a rendező nem olvasta el tisztességesen a könyvet), és sok jelenet képi megvalósítása sem tetszett. Voltak benne jó ötletek is, pl. Umbridge bemutatása szenzációs volt.

Ez volt az a film, ahol már éreztem azt, hogy kicsit elcsúsztak a dolgok a könyvhöz képest egy-két helyen, és sok olyan jelenet kimaradt sztem, ami ha nem is a történet folyása, hanem inkább a személyiségfejlődés miatt fontos lett volna.

Nekem tetszett ez a Sherlock Holmes-remake vagy -újragondolás. Kicsit olyan érzésem volt, mintha Sherlockot elvitték volna egy picit modernebb, de noirosabb világba... és nálam ez működött. A látványvilág és a filmzene fantasztikus volt, és imádtam a történetet, a párbeszédeket, illetve a ritmusváltásokat is.

Nagyon megható történet, amelynek még a mai ember számára is van mondanivalója, pedig azért más világban élünk már. Sokat mond a másik elfogadásáról, összetartásról, közösségépítésről, művészetről és arról is, hogy a "problémás"" fiatalokat hogy érdemes kezelni.

Méltó megfilmesítése az egyik legszebb, legemberibb és legjobb musicalnek. Nagyon jó volt a szereplőválogatás, és maga a film hangulata hozta a zsidó közösség búját-bajait, de örömeit, civódásait, szokásait is.

Az egyik legnagyobb kedvenc magyar filmem. Hihetetlenül megragadó a sötét humora és stílusa, és nagyon passzol a tematikához és a fent-lent, kint-bent metaforikához. Tetszett, hogy a humorának a nagy része nem öncélú, hanem kapcsolódik a karakterekhez és a tematikához (és a Mucsi Zoltán káromkodik-c. mókát sem tolták túl).

Örök kedvenc filmjeim egyike. Megrázó, megható, elénk tárja a zsidó családok viszontagságait abban a korban, de közben bájos és kedves... kicsit reményt ad akkor, amikor úgy érezzük, hogy minen veszve van.

Mindenképp elolvasom a könyvet is, mert a film lebilincselő volt. Már a látvány is csodás volt, de a történet az, ami igazán rabul ejtett... hogy hogyan tud minden életet megváltoztatni egy félreértés és egy rögeszme, főleg egy olyan viharos időszakban. Talán az egyetlen bajom az volt vele, hogy a 18 éves Briony számomra gesztusaiban, kinézetben sem hasonlított a tinédzserre... viszont Vaness Redgrave tisztára olyan volt, mint amilyennek idősen elképzeltem volna.

Nagyon megrázó film, főleg, mert annyira részletesen nem szembesültem azzal a politikai-társadalmi problémával, ami Ruandában zajlik. Az alakítások zseniálisak voltak.

Jó, valószínűleg nem abból kellene kiindulnom... de én a könyvet előbb olvastam, és ahhoz képest picit csalódás volt a film annak ellenére, hogy amit kihozhattak belőle, azt szerintem megcsinálták. Talán picit jobban elmagyarázhatták volna a társadalom működését - bár lehet, csak azért hiányzott ez, mert a könyvben sokkal részletesebben ki volt fejtve.

Nagyon érdekes film A némafilmes, nagyon összetett érzelmi és társadalmi témákat jár be. Kicsit úgy éreztem néha, hogy tudna többet is, de inkább mennek biztosra, hogy értékeljük azt, hogy fekete-fehér és némafilm... ami egy idő után unalmas lett. Viszont a vége nagyon ütött.

Én szinte minden Garfield-filmet imádok, mert sosem okoznak csalódást. Mindig megkapjuk azt a Garfieldot, akit a képregényekben meg a tv-másorban megismerhettünk a szarkasztikus poénjaival és a kajaimádatával, de közben mégis van bennük egy pici plusz, általában egy kis érzelem, egy kis tanulság, egy kis melegség.

Nem tartom akkora kultuszfilmnek, mint egyes társaim, sok "szállóigéről" azt sem tudom, miért vicces benne, de amúgy egy élvezhető, nevettető vígjáték tipikus magyar suttyókról (már bocsánat), és annak viszont elég élethű is, szerintem talán ebben fekszik a sikerének a titka.

Nagy rajongója voltam és vagyok a Romeo et Juliette-nek (a musicalváltozatnak). Először kazettán szerettem bele, de végül a színházi felvétel sem okozott csalódást. Remek alakítások viszonylag fiatal színészektől, csodás hangok, mellette pedig csodálatos színpadi látványvilág. Aki szereti a musicaleket, annak csak ajánlani tudom - sőt azoknak is, akik picit ódzskopdnak tőle, de a popzenét szeretik, mert igencsak a könnyűzene felé mozdul el a dalok hangzásvilága.