Greta

Szép a zenéje, látványos, lendületes, nincsenek üresjáratok. Jól egyensúlyoz dráma és könnyedség , tények és szórakoztatás között. Telitalálatos a színész-választás, és profi a hangulatfestés. Egy igazán modern sorozat, de nem rossz értelemben. Bár nem örültem, hogy a kosztümök messze kiléptek a korhűség keretei közül, de érthető, a produkcióhoz illően ötletesek és kifejezőek. Amúgy nem vállal fel a sorozat túl sok mondanivalót, inkább csak szórakoztató. Nem láttam a történetmesélésben feminizmust, politizálást, eszmeiséget, csak egy eszes, őszinte és naiv tinédzserlány elkerülhetetlen ütközését az idejétmúltan merev udvari viszonyokkal. Szerelmes és élni vágyó fiatalokat az elvárások szorí... több»

Ilyet is tud Amerika
Kiváló film, hollywoodi sallangoktól , harsányságtól mentes. Mellékszálak, csavarok és akciók nélkül is feszültséggel teli minden perce. A realisztikus ábrázolás nagyon közel hozza a történetet a nézőhöz, de az események bemutatásánál többet vállal a film, hasznosítható egyéni és társadalmi tanulsággal szolgál. A színészek játéka precíz és emberi, Eddie Redmayne lenyűgöző. Egy ilyen alkotás nem becsüli le a közönségét. Értelemmel készült, és nyújt is valamit az időnkért cserébe.

Kár érte, több mint a feléig nagyon ígéretes, sőt, remek volt. Egy-egy zseniális betét-történet , jól haladó cselekmény, őszinte hang, profizmus. Majd indokolatlanul elhagyogatta a horror-szálakat, leépített mindent, ami értékes volt a produkcióban, és maradt az üres, szentimentális fecsegés a végére. A történet így a semmibe futott, csalódás. Az utolsó percben bedobott "csavar" pedig szánalmas.

Nem dokumentum, és nem tisztelgés, csak őszinte
Megleptek a nézői reakciók. Nem gondoltam, hogy ilyen sokan ragaszkodnak a nimbuszhoz. Láttam Monroe néhány filmjét, nem volt tehetségtelen. Olvastam egy-két dolgot az életéről, és sajnáltam. Ismerve a világ működését, pont úgy gondoltam az életére, ahogyan a filmben látjuk. Talán egyoldalú a megközelítés, de lényegretörő. Ha Monroe nevét hallom, sajnos elsőnek az az iszonyat kínos felvétel ugrik be, amikor boldog szülinapot kíván az elnök úrnak a színpadon. Mindig szégyenérzet fogott el, ha láttam. A film karikatúra Monroe-ról, de ő is az volt. Saját maga, a siker, a nőiesség, a szexualitás karikatúrája. Csupa hazugság, háttérben egy magányos ember tragédiájával. A lényeg itt mégsem a szín... több»

Könnyű szórakozás, ha nem fáraszt a kiszámíthatósága. A karakterek unalmas sablonok, bár a profi színészgárdára nem lehet panasz. A jó fej-barát-védőangyal sofőrlány egyenesen katasztrófa.

A Jeleket, a Tremorst, és Spilberg filmjeit idézi, de azok jó filmek voltak, ez nem igazán. Különlegessége, hogy a szereplők nem az életükért, hanem az amerikai álomért küzdenek: hírnév és pénz. Nem tudtam eldönteni, hogy csak az amerikai átlagembereken gúnyolódik-e az alkotó, álmaikon, és modern legendáikon, vagy magát az idegen lényes műfajt is kifigurázza? Vagy csak azért tűnhet így, mert nem sikerült felérni az elődökhöz? A történet alakítása nehézkes, erőltetett, a lassú előkészítések után nem pörög fel eléggé. A mondanivaló unalmas, a "feketézés" kötelező köreit letudja, de a sztori ezt nem igényli. Ami pozitívum: néhány igazán igényes jelenet, ahol megragad egy-egy hangulatot vagy jel... több»

Az első öt rész egy kerek sztori, tökéletesen megálmodva és megalkotva. Igényes, sőt lenyűgöző minden tekintetben. Sajnos utána a történet a főhőssel együtt keresni kezdi önmagát, így lelassul, látványban is köznapibb lesz. Remélem, felturbózza magát a végére (a 8. epizódnál tartok), de ha nem, az öt csillag akkor is jár neki a világ hibátlan megvalósításáért, és azért a non plus ultra öt részért, amit tátott szájjal bámultam végig.

Jó, hogy elkészült, szeretjük
A befejező részek hiányában a teljesség igénye nélkül: jól sikerült ez az évad (is). Az első rész, mint egy bravúrosan megkomponált nyitány egy nagyszabású opera elé, egyetlen pillanatát sem akartam elmulasztani. Katartikus. A második résztől már a szokott tempót és stílust adja a sorozat, én nem mondanám, hogy felülmúlja az eddigieket, de csalódást nem okoz. Nem éreztem újszerűnek, itt-ott megfáradt is, rövidke ideig, de nem hagyja el magát. Humorban sem túl erős most a film, inkább csak kellemes, viszont a horror-részek remekelnek. King mellett Barkert is felidézik nekem, ami már igencsak színvonal. Itt sem kapunk újdonságot, de bőven elég, hogy tudják az alkotók, mit kezdjenek a nagy ... több»

Sok pozitívuma van a filmnek, többször is nézhető. Könnyedén keveri a műfajokat, van egyénisége. Ügyesen dolgozik a történet egy ősi mitológiai jelképtárral, miközben lazán modern marad. Jót tesz neki a szarkasztikus humor. Radcliffe tökéletesen teljesít. A mellékszereplők is említésre méltók, például Joe Anderson, a drogos báty alakítója.

Liverpool nem a Paradicsom
Remek alakítások, feszültség, realitás. Van némi humora, de nem vidám. Egyetlen gyengéje, hogy a vége már kicsit filmesen könnyedebbre sikerült, a való életben nem ilyen egyszerűek a lezárások és elvarrások. Úgy látom, sok filmnek a befejezés a rákfenéje, kevés köztük a telitalálat. Nagyon tetszett a drogos lányt alakító színésznő és az együgyű haverját játszó színész párosa, tökéletesek voltak. A történet izgalmasan tárulkozik fel, a tanulságok nem laposak vagy erőltetettek, az egész nagyon átérezhető. Olyan, amiről lehet aztán beszélgetni a többiekkel.

Jó, de nem átütő
Ötletes képi, vágási megoldások teszik érdekessé a sorozatot. Jó a rendezés, profik a színészek. A társadalmi elit természetéről szól, elemző, kritikus hangon, sajnos kicsit felszínesen. Éreztem rajta némi erőltetettséget és elfogultságot, ami nem tesz jót a hitelességnek. A nemi erőszak "csendesebb" változatainak elítéléséért száll síkra a film, de én nem találtam elég meggyőzőnek a történetet. Így is ajánlom megnézésre, a vizuális megoldások élvezetesek, a téma elgondolkodtató, a megvalósítás szórakoztató eredményt ad.

Ügyes, de élettelen
A Gyilkosság az Orient expresszen című filmnél kifejezetten zavart Kenneth Branagh burleszk-szerű megközelítése, de itt már számítottam rá. Továbbra sem tetszik, de igyekeztem elfogadó lenni. Az elején valóban unalmas egy kicsit, mert a szereplők nem életszerűek, így nem tudnak figyelmet és együttérzést generálni. Egyedül az énekesnőt játszó Sophie Okonedo hoz érdekes, élő figurát, mégsem lóg ki a kicsit felszínességet igénylő műfaji keretekből. A többi színész is követhette volna a példáját, akkor egészen jó film lenne. Ők sajnos mind unalmasak maradnak, hiteltelenek. Főleg a fiatalabb korosztály képviselői. A karakterek épp csak felvázolásra kerülnek, Branagh ripacskodik. Lehet, ez mind re... több»