Artemisia

A Szörny Rt. előzményfilmje, ahol még egyetemistaként látjuk Sulley-t és Wazowski-t, sőt kezdetben még nem is barátok. Érdekes elgondolás bemutatni a rémisztgetés történelmét, és hogy hogyan szövi át ez az iparág a Iszony City lakóinak mindennapi éltétét. Mint kiderül iskolákban, egyetemeken tanítják a mesterséget. A főszereplő itt inkább Mike Wazowski , Sulley pedig kissebb szerepet kap az első részhez képest. Remekül el lehet bámuldozni a Szörny Egyetem mindennapjain, Mike Wazowski ambícióin, ahogy mindent megtesz, hogy jó rémisztő legyen belőle és a többi aranyos szörny-karakteren. Azonban ahhoz hasonló katarzis mint ami az első részben történt itt nem következik be, így laposabb, lassab... több»

Bájos Pixar mese. Nagyszerű az egész párhuzamos szörny-világ, Iszony City ötlete, melyben az embergyerekek sikolya jelenti a fő energiahordozót, ezért ajtók nyílnak az emberi világ gyerekszobáiba és látszólag egy egész iparág épült a hivatásos rémisztgetésre. Azonban van egy aranyos csavar, hiszen a rémisztő munkatársak valójában jobban félnek az embergyerekektől mint fordítva, ezért egy apró kis tárgy(pl.egy zokni), amit magukkal hoznak a gyerekszobákba tett látogatásaik során, valóságos katasztrófavédelmi láncreakciót índít el. Hát még ha egy egész gyereket sikerül áthozni...Ebbe a kellemetlen helyzetbe kerül a cég sztárja, Sulley és segítője, Mike Wazowski, amikor is bújtatni kényszerül... több»

Az első rész óta tudjuk, hogy Gru jó útra tért, és nem szeretne többé főállású gonosz lenne, de már a 3. epizódot látjuk, és még mindig itt tartunk, a trilógia nem tudott túllépni a saját koncepcióján, noha maga a történet már az első rész felénél túllépett azon, hogy Gru gonosz lenne. Hiába ráncigálták elő a gonosz ikertestvérét (roppant eredeti ötlet), hiába rúgják ki az Anti-Gonosz Ligából (egyáltalán mit keresett ott?), és hiába a Jacko imitátor (ennyire kifogytak az ötletekből?), egyszerűen vérszegény és kész.

Gru az ügyletes leggonoszabb gonoszból tisztes családapa lett és átállt a jó oldalra. Régi gonosz, El Macho tűnik fel, aki Grut akarja társául a legújabb gonosztettéhez, (amiből az egész rajzfilm alatt végül nem lesz semmi), de Gru inkább az Anti-Gonosz Ligának segít be. A Liga kirendelé mellé ügynökét Lucy-t, és nem is tudnánk elképzelni, mi következik, "nagy meglepetésünkre" Gru beleszeret és még nagyobb meglepetés, hogy Lucy viszonozza Gru érzelmeit, nem törödve vele, hogy a Liga egész életében üldözte Grut. Eme parádés csavart követően pedig nem történik semmi. Szóval ennyi az egész rajzfilm, salonos, unalmas és felszínes bőrlehúzás Numa Numa óta a világ legcikibb számával, a Happy-vel m... több»

A gonosz zseni Gru este a 3 árva kislánnyal... Bájos történet. Az elején nagyon menő ahogy demonstrálja Gru gonoszságát vagy ahogy Vectorral versengenek, hogy ki tud nagyobb jelentőségű dolgot ellopni. A Hold ellopása kétség kívül viszi a pálmát. Aztán persze Gru gonosz, kemény szívét apránkét megolvasztja a 3 aranyos kislány. Jó a történet kétség sem fér hozzá, csak olyan tucat. Az übercuki minyonok is csak kissebb mellékszerepeket kapnak. Alapvetően Gru sem szimpatikus, olyan kiszámítható, néha idegesítő karakter.

A 3.Kung fu Panda rajzfilm. Valahol szükségszerűnek éreztem, hogy elkészült, mert hiánypótló ismereteket ad a Pandák törtenetéről és szerepükről, Po hátteréről, rejtett erősségéről és azt is megtudjuk, hogy Oogway mester annak idején miért éppen őt választotta Sárkányharcossá. De néhol erőltetettnek éreztem, mintha csak hirtelen a semmiből kapták volna elő ezt a Szellemvilágot, Kait, meg a csíadás technikáját, mert mégiscsak kell valami sztori a 3.részhez, ha már az első 2 sjkeres volt. A grafikája és a Po és újonnan megtalált családja közötti idill szép, de sokszor unalomba hajlik vagy erőltettnek hat. Aki látta az első 2 részt annak persze mindenképp érdemes megnézni, de nem egy korszak... több»

Egészen más élmény volt az első részhez képest. A lassan folydogáló cselekmény után ez a rész feszes, akciódús (mindenki veszélyben, és mindenki igyekszik egységesen felvenni a harcot a gonosz Shen ellen), magasabban vannak a tétek (Shen tömegpusztításra használja az ágyút, ami egyedülálló fegyvernek számít), és komolyabb érzelmek is megjelennek (Po emlékei elhunyt szüleiről). Nagyon tetszett, igazán magas minőségű rajzfilm.

Po, a leves árúsító panda arról álmodozik, hogy egyszer kung fu-t tanulhasson, aztán váratlanul még túl is teljesül az álma, hiszen őt választják ki a legendás Sárkányharcossá. Ám Po-nak szembesülni kell vele, hogy a Sárkányharcos élete nem fenékig tejföl ugyanis rá vár a feladat, hogy legyőzze Béke Völgy legnagyobb ellenségét, az ádaz Tai Lung-ot. Látszólag esélyebsincs, de intenzív edzés veszi kezdetét... Ezt a törtenet már ezerszer láttuk ilyen vagy olyan formában, most épp egy kínai állatmesébe csomagolták. De a célját beteljesíti, szórakoztató, vicces, aranyos, így alapvetően pozitív fogadtatásban részesült a rajzfilm, amivel jórészt egyet is értek. Amit fel tudnék hozni, hogy kissé von... több»

Minyon-paradicsom a Minyon rajngóknak^^ Szerintem nagyon indokolt volt ennek a rajzfilmnek az elkészítése, mert a kicsi minyonokban több van annál, hogy a Gru mellékszereplői legyenek. Ez a nekik szentelt film méltó az édes kis lényekhez, akik 2010-ben elrabolták a nézőközönség szívét. Most saját történelmet, mitológiát, társadalmi berendezkedést kapnak. Megtudjuk, hogy nem véletlenül vannak Gru mellett a Despicable Me-ben, és hogy a gonosz karakterekhez való vonzódásuk nem új keletű, hiszen a T-Rextől Drakulán át a történelem összes ördögi figurája mellé oda szegődtek. És ez a szenvedélyes gonosz-imádat, ami átszövi a filmet :-) Talán éppen azért olyan imádnivaló ez a film mert 2 dolog mozg... több»

A grafika szép, a karakterek aranyosak (a idegbeteg Piros,,a Sas, és főleg a zöld, gonosz kis malacok elég szórakoztatóak), az alapsztori ( a falánk malacok ellopják a madarak tojásait, hogy megegyék őket, de ahhoz a madárnépségnek is van egy-két szava) egész jó lenne, csak az a baj, hogy mindez az 10-15 percben történik, és addig dögunalom az egész.

Fergeteges vígjáték, tipikus Melissa McCarthy film. Diana, a személyiségtolvaj önfeledten szórja Sandy Patterson pénzét, mig egy nap beüt a baj és egyszerre találja meg Sandy és néhány gengszter, akiket átvert hamis igazolványokkal. A kissebb rosszat választja és önként Sandy-vel megy. Illetve inkább együtt menekülnek, mivel helyi alvilági arcok szegődnek a nyomukba, mindannyian Diana-t akarják. És ezzel egy óriási, több államon átívelő üldözés veszi kezdetét, hatalmas poénokkal és vicces helyzetekkel teletűzdelve. Számomra maximális kikapcsolódást nyújtott a film, rengeteget nevettem. Tökéltes családi film.

Igyekszem többé-kevésbé önálló műként értekelni a filmet; mivel egy trillógia első részének szánták amúgy sem lenne sportszerű az előző részekhez hasonlítani. Ha eltekintek a aTerminátor-univerzumtól, akkor azt kell mondjam tetszett a film. A cselekmény egyszerű, de összeszedett, letisztult, a látványvilág jó, az akciójelenetek rendben vannak, alapvetően a karakterekkel sincs baj, bár a kidolgozásukon látszik, hogy nem bontották ki őket teljesen, mivel csak egy felvezető résznek szánták a filmet. Érezhető, hogy tipikus Terminátor -film, de abszolút nézhető.

Nem sikerült megugrani az első részben felállított mércét
Szerethető animáció, csak épp a készítők elkövették azt a hibát, hogy az első részben viszonylag magasra rakták a mércét, és a folytatásban nem tudták azt megugrani. Szóval aranyos történet, és érdekesen is indul. Linda és Tulio felfedezi, hogy nem haltak ki az arapapagájok, csak elrejtőztek a dzsungel mélyére. Csili és Azúr elindulnak hát 3 fiókájukkal felkeresni a rokonokat, nem is sejtve, hogy a nyomukban van Nigel egy gonosz nyílméregbékával karöltve. Innentől kezdve pedig alig történik valami említésre méltó. Leköti a nézőt, de az első részhez képest nem történik semmi izgalmas vagy kalandos. Azúrt nem fogadja be a papagájkolónia, mert emberek között nevelkedett. Az első részben sem... több»

Így kell elkészíteni egy imádnivaló, bájos rajzfilmet. Adott a nagyon jó alapfelállás, Azúr, az utolsó hím kék ara, ezér gazdájának, Lindának Rióba kell vinnie, hogy egy fajmegőrző program keretében megmentsék a kék arákat a kihalástól. Azonban Rióban kicsúszik az irányítás a kezükből, a nőstény arának, Csilinek ugyanis más tervei vannak, meg akar szökni az intézetből, ráadásul egy állatkereskedő banda is vadászik rájuk. És innentől kezdve megállíthatatlanul peregnek az események, Csili és a röpképtelen Azúr összeláncolva menekül Rió utcáin, a Karnevál színes forgatagában. Hatalmas kaland az egész mese, tele akcióval( egyik kalandot követi a másik, Azúr ki is mondja :"Nagy kérés lenne csak... több»

Némaság
Hang nélkül... A film, ami 2018-ban feladta a leckét minőség terén a horrorrajongóknak, és megváltoztatta a véleményt a műfajról. A film, ami megmutatta, hogy puszta hanghatásokkal is el lehet érni torokszorító feszültséget, puszta képekkel, mint az ösvényre szórt homok, a veszélyt jelző vörös fények vagy a hangszigetelt, oxigénmaszkkal bekötött bölcső. Sőt, a kezdő képsorok és az után, hogy a legkisebb gyereket egyetlen rossz mozdulat miatt egy pillanat alatt elragadta egy szörnyeteg, már attól is kiráz a hideg, ha Emily Blunt gömbölyödő hasára nézünk, és tudjuk, mi vár rá. Ám a film csúcspontjának számító jelenet, jelenetsor mutatja be, hogy miért is olyan páratlanul zseniális az egész... több»

Érzelmes, humoros történet
Amilyen érzelmes, olyan vicces. Ez a két vonás teszi olyan nagyon szerethetővé. Gyönyörűen bemutatja Carl Fredricksen hátterét és előéletét, így jobban értjük, miért olyan szerves része a rajzfilmnek. Russel, Kevin és Dough elsősorban a humort szolgáltatják, de érzelmekben is bővelkednek; Russel és Kevin között igazi barátság alakul ki, Kevin nemcsak maga, hanem a fiókái miatt is menekül, Dough, a kiközösített és mellőzött kutyus pedig új gazdákra talál. A mogorva, zárkózott Carl hezitál, hogy bizalmába fogadja-e három furcsa útitársát. És az akciódús, izgalmas cselekményt ezek az érzelmek irányítják, ezért is olyan lebilincselő. Még Charles Muntz indítékait is árnyaltan mutatja be, elmondj... több»

Út az unalomba
A sci-fit nehéz a drámával vegyíteni, és az Ad Astra jó példa rá, hogy miért. Az alapsztorival alapvetően nincsenek gondok, bár van benne néhány nagyon elhasznált sablon, pl. munkamániás, magányosfarkas főhős, akinek széthullóban van a családja/tönkrement a házassága, rossz a viszonya az apjával/anyjával, akaratlanul is mindig mindent elszúr, és mindezt unott fapofával csinálja végig. Ezek már borzasztó ósdi és agyonhasznált klisék, túlléphetnénk már rajtuk. De ezeket csak részletkérdések, maga az alapötlet, a Neptunus felől érkező sugárkitörések és azok felderítése és megszüntetése mint küldetés nagyon jó és eredeti téma, amit remekül megfűszereztek a Neptunuson bujkáló, globális veszélyt... több»

Csak egy apró kérés
Gerda és Einar, avagy Einar és Lili története, de akkor mi van Gerdával és Lilivel? Merthogy a film (az igaz történet) drámaiságát ennek a "3" embernek a találkozása és egymáshoz való viszonya adja. Egy idillikus házasság víziójával indul, Gerda és Einar Wegener szerelmes, boldog, munkás hétköznapjaival, melyek már-már túl szépek ahhoz, hogy igazak legyenek. És ahogy ez lenni szokott, a véletlenek szerencsétlen összejátszása, egy elmaradt portrémodell, egy befejezetlen festmény és egy sürgető határidő formájában meg is érkezik az idill vége. A feleség egy apró szívességet kér a férjtől, aki gyanútlanul teljesíti, nem is sejtve, hogy mit indít el ezzel. Ez az apró szívesség ugyanis Lili s... több»

Női szerelem
Igaz történet két nőről, akik megtévesztették Spanyolországot, kicselezték a katolikus egyházat, papoknak, bíráknak hazudtak, hogy együtt lehessenek. Két szerelmes nő, akiket sem ember, sem Isten nem választhatott el egymástól, inkább az évszázad átverését követték el. A film alapjául szolgáló, megtörtént események rendkívül összetettek, elgondolkodtatók, és nagyon-nagyon mélyen bele kellene ásnunk magunkat, úgyhogy most csak a filmre fogok koncentrálni, csak az azzal kapcsolatos észrevételeimet fogom elmondani. A fekete-fehér képminőség az első másodpercekben megadja a mű alaphangját, komor, mégis művészi hangulatot teremt, és hordoz egyfajta korhűséget is, amivel a hitelesség érzetét kelti... több»

Bájos, de nem az igazi
Nagy reményekkel ültem le megnézni a legendás mese élőszereplős változatát, de hogy is mondjam; igazából nem okozott csalódást, de nem is volt az igazi. Bájos film persze, de mégsem adott olyan nagybetűs Hamupipőke-pillanatokat, mint a Disney későbbi remake-jei (pl. az Aladdin). A hangulata sem ragadta meg az eredeti rajzfilm romantikus, mélabús hangulatát, sok fontos, ikonikus részlet kimaradt, amiket hiányoltam: a beszélő állatkák, a madarak, akik segítenek Hamupipőkének, az édesanyja sírjához elültetett faág, a lencseválogatás. És a herceggel való találkozást is sokkal kevésbé romantikusan ábrázolja, mert itt egy erdőben, vadászat közben találkoznak, és Hamupipőke egyszerűen letolja a... több»