Nekem nem okozott eufóriát Ez a sorozat egyetlen szóval leírva: érdekes. Ugyanis egyszerre keltette fel az érdeklődésemet és taszított el magától. Egyszerre volt felemelő jó néhány színész alakítása és letaglózó, a problémás és több sebből vérző társadalom, illetve az azt alkotó karakterek. Eddig nem sok szériánál tapasztaltam ezt a fajta kettősséget és bevallom, nehezen birkóztam meg vele. Az értékelésem így nem is lehet más, mint: közepes.
Columbo után szabadon A sorozat legelején az első részben és az évad utolsó, tizedik részében halad valamit a főcselekmény, a köztes részek nem ezt támogatják. A köztes időszakot egyfajta krimibe oltott road movie-nak tekinthetjük, ugyanis hősünk menekülése közben csöppen bele helyzetekbe, melyeknek nyomozás lesz vége. A sorozat hangulata és miliője a 80-as évekre hajaz, de ez jól áll neki. Összességében érdekes és nem hétköznapi forgatókönyvvel rendelkező szériáról van szó, mely végül megnyert magának, így ajánlani tudom másoknak is.
Jött a köd, és homályba szökött A The Mist szereplői egy kisvárosban rekednek, mert egy mindent beborító köd zárja el őket a külvilágtól. A sorozat nem viszi túlzásba, csak a kisvárosra fókuszál, mindössze három helyszínen játszódik a történet, amelyben az újraegyesülni vágyó főhősök szemszögéből mutatja be a történetet. Bár a széria végig lebegteti a háttérben a misztikumot, racionális magyarázatot találni ezekre a kérdésekre végül nemigen fogunk... Így nem is lehet más az osztályzatom, mint: hármas alá... háromszor.
Ten/Six, és ez fix! Nem akarok igazságtalan lenni ezzel a szériával kapcsolatban, de lényegesen többet vártam tőle, pedig sejthettem volna, hogy nem egyszerű egy ilyen elit kommandós sorozattal meglepni engem. Ennyi klisét összepréselni és beleerőltetni nyolc részbe, nos ez még engem is meglepett. A klasszikus, ezerszer látott bajtársias karakterekkel, a már számtalanszor átélt helyzetekkel, borzasztóan elcsépelt lett a Six. A széria végkifejlete már tényleg csak hab a tortán, így mivel semmi eredetiség vagy igazán kreatív megoldás nem szorult bele, nem is adhatok rá többet, mint egy gyenge közepest.
A pénzmosó apuka Főhősünk a családja anyagi biztonsága érdekében illegális munkát végez, amelynek során önmagát is igazolni kívánja. Mindezt izgalmasan és erős légkört megteremtve teszi a sorozat. Az egyre bonyolódó cselekmények valósággal nézetik magukat, és kíváncsian várja a néző, hogyan keverednek ki a szereplők a slamasztikából. A környezet telitalálatnak bizonyult, és a fényképezés is magával ragadó, ugyanakkor bár tudatosság van benne, de néha már-már nyomasztó a táj. Messze nem hibátlan a sorozat, mert vannak benne logikátlanságok, és időnként lassú, sőt kissé vontatott is. Mindent összevetve elismerem, hogy a műfajában erős darab lett az Ozark, de számomra ennél nem volt képes igazán több lenni.
The Bridge made in USA A már-már kultikussá váló skandináv bűnügyi sorozat amerikai remake-je összességében jó benyomást tett rám. Az eredeti sorozat visszafogottsága, kimértsége és sötét tónusa egyedivé tette azt a szériát, és valamivel jobban működött nálam, talán azért is, mert Dánia és Svédország között messze nincs akkora kontraszt, mint az USA és Mexikó esetében. A főszereplők esetében a skandináv kettősben erősebb karakterek bontakoztak ki, de az amerikai páros valamiért mégis közelebb állt hozzám. Az atmoszférája és eredetisége miatt ugyan a skandináv szériát jobbra pontoztam anno, de ennek a változatnak sincs szégyenkeznivalója. A krimi rajongóinak mindkét hasonlónak ható, de korántsem ugyanazt az élményt... több»
A milwaukeei kannibál megrendítő története A tízrészes sorozat Dahmer egész életét feldolgozva mutatja be a súlyosan terhelt gyermekkort, a kétségbeesett tinédzsert, a mindent elveszítő fiatalt és a magányos gyilkost is. A sorozat kísérletet tesz arra, hogy alaposan bemutassa a történet elszenvedőit, így különösen Dahmer apját és annak viszonyát fiával, a szomszédnővel való kapcsolatát, aki éveken át hiába próbált jelezni a rendőrségnek, és az áldozatokkal való kapcsolatát. Ebben a kegyetlenül groteszk és felkavaró sorozatban inkább külső szemlélőként a családtagok, áldozatok és az inkompetens rendőrök szemszögéből ismerjük meg a címszereplőt és történetét. A széria történetvezetése egyébiránt érdekfeszítő, a színészi játékok rendkív... több»
A szemen lőtt hulla rejtélye A négy eltérő korban játszódó, több stílust és műfajt felvonultató sorozatban nyomozóink már-már emberfeletti módon próbálnak felgöngyölíteni egy hétköznapinak induló ügyet. Mely ügy egyre szövevényesebbé válik, ahogy megyünk előre és vissza, majd oda-vissza az időben. Mindeközben helyt kell állniuk magánéletükben és a közügy védelmében is, és több generációs, sok évtizednyi távolságból kellene segíteniük egymást az ügy kiderítése érdekében. Feszült nyomozás veszi hát kezdetét a gyilkosság, majd az egyre különösebb rejtély körül, amire csak ráerősít az idősíkok közötti folyamatos ugrálás. Ez a remek széria egyszerre krimi, thriller, sci-fi és jó adag dráma összefonódása. Az ezen műfajok kedv... több»
Az elbaltázott emberrablás Ez a sorozat véres komolysággal mutatja be, hogy a folyamatos rossz döntések milyen tragikus következménnyel járhatnak a szereplők életében. A kör bezárul szériájának tónusa kissé nyomasztó, de hangulata és a körítés engem nem fogott meg igazán. A történetvezetése sem mondható egyedinek, így a sorozat alapvetően csak egy átlagos, kontinenseken átívelő, nagy ívű sorsdrámát bont ki az alaphelyzetből. Vannak ennél jobbak hasonló témában, de egyszer nézős szériának elfogadható.
Egy pokoli(an) remek széria Ez a sorozat egy remekbe szabott epizodikus antológia. A főcím azonnal beszippant, ebben egy pokoli buszjáratot és annak furcsa utasait láthatjuk, az ő történeteik elevenednek meg részről részre. Az epizódokat abszolút korrektnek mondanám, mert jók az alapsztorik, megfelelő hosszúságúak a részek, és azokból a lehető legtöbbet ki is hozták a készítők, szóval mindenkinek ajánlom.
Mindent alapul véve (csak) jó Leszögezem, hogy nem vagyok valami nagy horror rajongó, ezért is nem szorgalmaztam a megnézését egy jó ideig. Ennek a szériának az első 5 évadáról viszont nagyon jókat hallottam, így mégis tettem vele egy próbát, és összességében nem is csalódtam. Ezek az évadok valóban rendben is vannak, viszont az utána következők már meg sem közelítik az elődeiket, ezért maximum 4 csillag jár a sorozatnak a részemről. Amúgy nekem a Zártosztály és a Hotel a személyes kedvenceim, szóval ezeket nyugodt szívvel ajánlom minden erős idegzetű nézőnek.
Öldöklés és ölelés A sorozat hozza a remek szériákra jellemző pozitívumokat, így elmondható, hogy jó a története, valósághű az ábrázolása, és a kivitelezésére sem lehet panasz. Kissé ugyan döcögősen kezd, de aztán kellően beindul, és végig fenntartja a néző érdeklődését. Kiemelkedően sok szexuális és véres jelenetet használ a történetmeséléshez, ami nem is lenne gond – mert ez rendkívül jól áll neki –, de az már más kérdés, hogy így a szigorúan korhatáros sorozatok táborát erősíti.
Az ókori cirkusz erő(s)emberei Mivel igencsak nagy fáziskéséssel adtam esélyt a Spartacusnak, így választhattam, és először a később forgatott előzménysorozattal kezdtem az ismerkedést, amit nem is bántam meg. Teljesen korrekt széria ez, ami nagyon valósághűen prezentálja a nézőknek az adott kort és a gladiátorok világát is. Az ókort kedvelőknek kötelező, a jó sorozatokat kedvelőknek szimplán csak ajánlott.
Lángok formálta világ A sorozat a második világégést és az azzal járó konfliktusok számos oldalát bemutatva, Európa különböző országaiban és hadszínterein járva meséli el a második világháború történetét. A főszereplők közül sokan testközelből tapasztalják meg a helyzet komolyságát, de mindannyian átlagemberek, akik túl kicsik ahhoz, hogy érdemben változtatni tudjanak a dolgok menetén. A sorozat nagyon szépen dolgozza össze a háborúból adódó folyamatokat és a kisemberek személyes tragédiáit a politikai történésekkel. Az első évad érthetetlen(ül) befejezetlen lezárása némileg ugyan rontott az összképen, az időközben kijött második évad mindenképp bizalomra adhat okot.
Az örökifjú maffiózó Vegyünk egy kedvelhető, vicces, ugyanakkor kőkemény maffiózót, aki ha úgy alakul, bizony odateszi magát, és akkor nem érti a tréfát. Börtönből való szabadulását követően száműzi a maffiacsalád Tulsába, ahol felépíti a birodalmát, megtalálja a jövedelmező forrásokat, és megkedvelteti magát az ott élőkkel. Ennyi a sikersztori receptje, amit megkoronáz Stallone az első sorozatában nyújtott szenzációs alakításával. Az epizódok tele vannak pakolva poénokkal, valamint váratlan fordulatokkal, így végig fenntartja a figyelmet, és egy erősen szerethető szériává avanzsál.
Üdvözlet a szektában! Jó volt a felütés, és komoly potenciál volt ebben a szériában, de a benne lévő lehetőséget csak részben tudták kihozni belőle az alkotók. A történet tehát rendben van, a főszereplők kedvelhetők. Viszont nincs mélysége a történetnek, ami nem válik a sorozat előnyére. Több ismert és sikeres szériából ollóztak össze ötleteket, és bár ez a keverék nem feltétlenül jelenti a siker zálogát, ebben az esetben egy abszolút vállalható sorozatról beszélhetünk. A végén egy erősen kiszámítható csavart is kapunk, mely akár egy erős folytatás ígéretét is rejtheti.
Ki sokat markol keves(ebb)et fog A sorozat egy sokak által már jól ismert témát dolgoz fel remek képi világgal, melyet szuper zenék támogatnak meg, így a hangulatra semmiféle panasz nem lehet, sőt inkább ez adja a sorozat savát és borsát. Sajnos a széria több pontján is fuldoklik a klisékben, néhol elég közhelyes, ezért kevésbé tudott nekem szórakoztatóvá válni, mint nagyobb és fajsúlyosabb elődje. A főszereplő páros színészi teljesítménye rendben van, azonban a történet kiszámíthatósága miatt jelentősen ki is veszik a szériából az izgalom és a karakterekkel való azonosulás is. Szóval a középszernél mindenképp jobb, de nyugodt szívvel csak 4 csillagot tudok rá adni.
Egy filozofikus agymenés Nekem sem a megvalósítás, sem a szereplők nem nyerték el a tetszésemet. A képi világa időnként remek, és maga a történet is abszolút rendben lenne, ha nem láttam volna ilyet már többedszer. Amúgy lehet, hogy az is probléma volt, hogy a megfelelő befogadásához nem tudtam igazán elmélkedni a látottakon, mert nem fogott meg eléggé ahhoz. Természetesen nem adtam fel, és utánanéztem, de nem győzött meg az, amit olvastam. Mivel sokan azt írták a különböző fórumokon, hogy az epizódok stílusa szinte végig hasonló marad, így nem láttam értelmét folytatni a korábban leírtak miatt.
Egy futballikon története Ebben a négyrészes Beckhamről szóló szériában az angolok korábbi vezérének és futballikonjának a pályafutását kísérhetjük nyomon. Azonban nem csak futball rajongóknak lehet érdekes ez a sorozat, hanem azoknak is, akik szeretnek a színfalak mögé látni. A korábban a labdarúgóról forgatott mozgóképeknél még mélyebb betekintést ad az életébe ez a sorozat, méghozzá Posh Spice alias Victoria Beckhammel megtámogatva. Sokszor a feleség igen érdekfeszítő adalékokkal egészítette ki a már ismert pályafutást, mintegy felturbózva az amúgy is érdekes történetet. Egyszóval ez egy kimondottan jól sikerült feldolgozása a méltán híres labdarúgó pályafutásának.
Az előzményfilm előzménysorozata A 2016-ban bemutatott Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történetben mutatkozott be Cassian Andor, aki ebben a szériában alapozza meg hírnevét mint a Lázadók későbbi űrharcosa. Andor egy éles eszű, de piti kis tolvajként értékes dolgok eltulajdonítása mellett régen eltűnt nővérének felkutatásával tengeti mindennapjait. Egyik ilyen rablása során hoz egy rossz döntést, ami olyan események láncolatát indítja be, melyek során végül azzá az emberré fog válni, amit a korábban leforgatott, de 5 évvel később játszódó filmben már láthattunk. A sorozat forgatókönyve remek, stílusosan követi a már ismert sémát: az első három epizód az alapozó, a következő három rész a rablás előkészítését és végrehajtását mu... több»
82 Eufória (2019)
Ez a sorozat egyetlen szóval leírva: érdekes. Ugyanis egyszerre keltette fel az érdeklődésemet és taszított el magától. Egyszerre volt felemelő jó néhány színész alakítása és letaglózó, a problémás és több sebből vérző társadalom, illetve az azt alkotó karakterek. Eddig nem sok szériánál tapasztaltam ezt a fajta kettősséget és bevallom, nehezen birkóztam meg vele. Az értékelésem így nem is lehet más, mint: közepes.