Tudtam, hogy rossz lesz. Úgy álltam neki, hogy egy nem vártam tőle semmit, de lehet olyan rossz lesz, hogy az már jó. Hát nem... Kínosan gyenge vígjáték elemek, melyek még a magyar színvonalat se érik el... Fél óra szégyenkezés után kikapcsoltam. Én szégyenkeztem, hogy esélyt adtam ennek a borzalomnak. Pedig de jót lehet nevetni azon, hogy “Ké he kell a kocsimnak”.
Tipikus példája annak, hogy nem minden igaz sztoriból lehet filmet forgatni. 208 mp-ből 1,5 órás filmet hoztak össze. Egy kis kamu körítéssel, hogy meghurcolják a hős pilótát. Sajnos csak annak tetszhet ez az unalmas film, aki a hírekbe nem látta ezt az eseményt. A pilóta szuper, a film nem.
A sorozat nagyon egyedi. Fura szereplők, fura cselekmények, és ezek a minimál játékidők igazán különlegessé teszik az egészet. Sajnos, ahogy ez lenni szokott, nagyobb volt a füstje, mint a lángja. A kezdeti részekben ellőnek pár polgárpukkasztó jelenetet, ami odaszegezi az erre vágyó nézőket, majd belelaposodik egy rendkívül bugyuta tini love sztoriba. Az abszurd, teljesen őrült szereplők pillanatok alatt válnak közönséges tizenévesekké, miközben a kezdeti érdeklődést csak egy-egy obszcén jelenettel tudják fenntartani.
Számomra ez a film egy Ponyvaregény koppintás volt. Nem is Guy Ritchie, inkább Tarantino hatást éreztem. Nagyon akartam szeretni, de nem igazán hatott meg. Kár érte...
A film alaptörténete többet érdemelt volna egy ilyen filléres és béna megvalósításnál. Sok logikátlanság után jön egy nagy csattanó, mi meg fogjuk a fejünket, hogy ez most mi volt. Horrornak nem ijesztő, thrillernek gyenge. Sajnálom, hogy egy ilyen lehetőséget hodoozo vodoozó kezekbe adtak...
Szomorú történet, melyekhez hasonlókat tucatszám látni a megfelelő csatornákon. Sajnos ezen HBO-s dokumentumfilm is agyon van tömve kitöltő részekkel, a fele értelmetlen unalmas vágások és videók. A teljes történet nincs is dokumentálva, mert az egyik tetes ítélete meg sem született....
Hatásvadász dokumentumfilm, ami megpróbálja meglovagolni az amúgy nem túl izgalmas történet körüli felhajtást. A film felében szép összevágásokat látunk erdőkről, patakokról, sok-sok semmitmondó internetes bejátszásról illetve gyerekkori videókról. Ezek mind-mind azért vannak benne, mert nem tudják kitölteni a 1,5 óra felét sem tartalmasan. A két gyereket esete érdekes, de nem az indítékok miatt, hanem a bárgyú és nevetséges amerikai törvénykezés által. 7 napig kórházba kerül az áldozat, mert két elmebeteg tettes bántalmazta egy kitalált alak hatására. Hmm, idehaza havonta történik ilyen, hangok hatására tesznek durvább dolgokat agyatlanok. Tény, hogy itt meg kellett lovagolni a Slenderman h... több»
Sajnos az utolsó rész megkoronázta az első kettőt. Nem volt olyan része ami értékelhető lett volna. A jelenetek átmenet nélkül követték egymást, a cselekmények rém gagyik és nevetségesek voltak. A Disney hatás minden jó ízlésű embernél kiveri a biztosítékot. Az egész trilógiát jellemzik a logikai bukfencek. "Kardozunk, de nem akarlak megölni." Itt tartom a flottát, mert itt védtelen, és épp egy pici kicsi antenna miatt lehet csak elpusztítani őket, amit természetesen nem védek.... Tudom-tudom ez minden filmre igaz volt eddig is. Egyszóval olyan volt végignézni, mintha egy 6 éves agyszüleményébe csöppentünk volna.
A második rész mintha teljesen idegen lenne az elsőtől, már nyomokban sem élvezhető. A két srác csatározása előre kiszámítható és nevetséges. L a legelfuseráltabb karakter akit csak kitalálhattak volna. Ránéz egy csokira és megoldja a világ összes ügyét, logikus következtetések nélkül.
Előbb a filmeket néztem meg, ezután jön az anime. Az első rész még fenn tudta tartani az érdeklődésemet, de érződött rajta, hogy csak azok élvezik, akik imádják a sorozatot. Ez az élőszereplős verzió rajongóknak készült. A japán megoldás nevetségesen gagyi, ezt el kell nézni, illetve a millió érthetetlen logikai bakit is. L karaktere szerintem a leggyengébb része ennek az alkotásnak, teljesen lerombolja a film értékelhető részét.
Láthatatlan ember, látható klisék Szögezzük le gyorsan, hogy nem a világ megváltására készült az az alkotás! Készítői csupán egy kellemesen izgalmas, ugyanakkor csavaros és ijesztő thrillert szerettek volna a nézők elé tenni. Sajnos ez nem sikerült.
Már a bevezetésnél érezni lehet a sablon ízét, ezen Elizabeth Moss játéka se tud változtatni, pedig tökéletesen alakítja az őrület határán egyensúlyozó karaktert. Itt álljunk is meg egy pillanatra! Ami az egyik oldalról bók, a másik oldalról kritika: nem feltétlen szerencsés választás a színésznő olyan szerepre, ahol az elhagyhatatlan, álmaim nőjét kell megformázni.
A karakter megformázása, az arcjáték mesteri, de sehol nem érezhető a feszültség. Egy pillanatig nem tud a történet... több»
Nagyon vártam a filmet, de féltem is a tipikus hibáktól. Sejtésem beigazolódott: Egy nem túl ismert igaz és borzalmas történetet kaptunk, giccsekkel és önfényezéssel tarkítva. Hiába a film néhol szándékos önfékezése, egész egyszerűen nem tudták nem úgy bemutatni az eseményeket, hogy közben ne csináljanak szuperhősöket a szálló alkalmazottaiból.
Kicsit megdöbbentő, hogy filmet csináltak ebből a sztoriból. Egy újságíró hazudik. És? Lehet 2020-ban, ahol a hírek 90% -a fizetett hazugság, ezen már nem húzom fel a szemöldököm. Semmi fordulat, katarzis vagy izgalom. Hazudik, lebukik, vége. A színészi játék se túl impozáns, de legalább valóságszaga van. Ráismertem egy 8 éves lódító kétségbeesett kisgyerekre...
A mexikói hagyományokkal nem vagyok tisztába, de lehet pont ezért volt érdekes a mese. Jól egyensúlyozott a komoly és komolytalan témák között. A tanulság eléggé elcsépelt téma és a film vége is atom giccs lett, de ennek ellenére pozitív csalódás volt a Coco megnézése. Csak ajánlani tudom.
58 Cooties (2014)