Sajnos az utolsó rész megkoronázta az első kettőt. Nem volt olyan része ami értékelhető lett volna. A jelenetek átmenet nélkül követték egymást, a cselekmények rém gagyik és nevetségesek voltak. A Disney hatás minden jó ízlésű embernél kiveri a biztosítékot. Az egész trilógiát jellemzik a logikai bukfencek. "Kardozunk, de nem akarlak megölni." Itt tartom a flottát, mert itt védtelen, és épp egy pici kicsi antenna miatt lehet csak elpusztítani őket, amit természetesen nem védek.... Tudom-tudom ez minden filmre igaz volt eddig is. Egyszóval olyan volt végignézni, mintha egy 6 éves agyszüleményébe csöppentünk volna.
A második rész mintha teljesen idegen lenne az elsőtől, már nyomokban sem élvezhető. A két srác csatározása előre kiszámítható és nevetséges. L a legelfuseráltabb karakter akit csak kitalálhattak volna. Ránéz egy csokira és megoldja a világ összes ügyét, logikus következtetések nélkül.
Előbb a filmeket néztem meg, ezután jön az anime. Az első rész még fenn tudta tartani az érdeklődésemet, de érződött rajta, hogy csak azok élvezik, akik imádják a sorozatot. Ez az élőszereplős verzió rajongóknak készült. A japán megoldás nevetségesen gagyi, ezt el kell nézni, illetve a millió érthetetlen logikai bakit is. L karaktere szerintem a leggyengébb része ennek az alkotásnak, teljesen lerombolja a film értékelhető részét.
Láthatatlan ember, látható klisék Szögezzük le gyorsan, hogy nem a világ megváltására készült az az alkotás! Készítői csupán egy kellemesen izgalmas, ugyanakkor csavaros és ijesztő thrillert szerettek volna a nézők elé tenni. Sajnos ez nem sikerült.
Már a bevezetésnél érezni lehet a sablon ízét, ezen Elizabeth Moss játéka se tud változtatni, pedig tökéletesen alakítja az őrület határán egyensúlyozó karaktert. Itt álljunk is meg egy pillanatra! Ami az egyik oldalról bók, a másik oldalról kritika: nem feltétlen szerencsés választás a színésznő olyan szerepre, ahol az elhagyhatatlan, álmaim nőjét kell megformázni.
A karakter megformázása, az arcjáték mesteri, de sehol nem érezhető a feszültség. Egy pillanatig nem tud a történet... több»
Nagyon vártam a filmet, de féltem is a tipikus hibáktól. Sejtésem beigazolódott: Egy nem túl ismert igaz és borzalmas történetet kaptunk, giccsekkel és önfényezéssel tarkítva. Hiába a film néhol szándékos önfékezése, egész egyszerűen nem tudták nem úgy bemutatni az eseményeket, hogy közben ne csináljanak szuperhősöket a szálló alkalmazottaiból.
Kicsit megdöbbentő, hogy filmet csináltak ebből a sztoriból. Egy újságíró hazudik. És? Lehet 2020-ban, ahol a hírek 90% -a fizetett hazugság, ezen már nem húzom fel a szemöldököm. Semmi fordulat, katarzis vagy izgalom. Hazudik, lebukik, vége. A színészi játék se túl impozáns, de legalább valóságszaga van. Ráismertem egy 8 éves lódító kétségbeesett kisgyerekre...
A mexikói hagyományokkal nem vagyok tisztába, de lehet pont ezért volt érdekes a mese. Jól egyensúlyozott a komoly és komolytalan témák között. A tanulság eléggé elcsépelt téma és a film vége is atom giccs lett, de ennek ellenére pozitív csalódás volt a Coco megnézése. Csak ajánlani tudom.
Az esetek felgöngyölítése érdekes, de eltúlzott és hiteltelen. Ez számomra sokat rontott a sorozat élvezhetőségén. Ennek ellenére a Döglött akták egyedinek mondható, talán csak a Nyomtalanul széria hasonlítható hozzá.
Klasszikus sorozat aminek az alap sztoriját imádtam, de a részek sztorija nagyon gyengék voltak. Sajnáltam, mert a forgatókönyvírók sokkal többet is ki tudtak volna hozni ebből az ötletből.
59 Star Wars: Skywalker kora (2019)