Próbálkozásnak nem rossz, de semmi egyéb Tipikusan az a film, ami nem rossz, de nem is igazán jó. Az a film, amit komolynak szánták és komoly hangvételű a cselekménye, de mégis inkább komolytalan.
A film amolyan Robert Rodrigurez és a 60as évek gagyi horrorjai féle atmoszférát idéz meg, nekem nem igazán jött ez át, sajnos ahhoz kicsit vitaminhiányos volt. Egyedinek indul, de átlagosnak alig mondható; ennek ellenére volna benne pedig ötlet, de sajnos nagyon felejthetőre sikeredett.
Kicsi Chuck színrelép Vin Diesel akciószerepei finoman szólva is túlzók, macsósága már az egekbe van magasztalva, és olyan alfahím ez a csávó, akinek nem lehet vetélytársa. Valahonnan innen a XXX-ből emelhették át a Halálos iramban – a fizika törvényeit felülíró – folytatásaiba ezt az übermacsó, akcióhős Vin Dieselt, és lecserélték az addig csak csendes, de kemény utcai versenyzőt egy Chuck Norris trónkövetelőre.
Minden történés valaminek a következménye A film több szálon fut és több esetben maga egy szál is több mondanivalóval rendelkezik. Ezért mindenképpen figyelni kell, különben a cselekmény összefolyik és a végére elveszítheti az ember a fonalat.
Mindenképpen érdekes a koncepció, ahogyan megmutatja, hogy minden kapcsolatban áll valamivel és a napi apró kis történések is kihathatnak a hosszabb távú vagy akár nagyobb léptékű események formájában az életünkre vagy környezetünkre. Ennek ékes példája az, hogyha a filmben valamely apróság másként történt volna meg vagy még sem történt volna, abban az esetben teljesen más lett volna a bekövetkezett esemény és ez ugyanígy érvényes valóságban is.
A film egyik hibája az, hogy néha nagyon el mély... több»
Francia road movie A Le Boulet a klasszikus vígjátékokat idézi (pl. Louis de Funes filmjeit), amikor a vígjátéknak nem csak a nevettetés, alpári poénok vagy a cselekmény teljes hiánya (lásd. Nagyfiú 1-2) voltak a fő jellemzői, hanem kapott egy kerek történetet is. Így amellett, hogy a film vicces, a néző követi a cselekményt is, ami illő módon kezd kacifántos és követhetetlen lenni, ráadásul annyi karakter bukkan elő, hogy már azt sem tudja eldönteni az ember, hogy ki kicsoda (lásd Oscar).
És ez az amitől egy vígjáték az lesz ami, nemcsak egy történet nélküli poénáradat.
Dühös/táncos madárkák Hozzá ugyanazt a könnyed, gyerekesen szórakoztató szintet, mint az első rész. Mondanivalóra itt sem kell számítani, ebből a telefonos játékból kiinduló koncepcióban sajnos nincs is több.
Igazság szerint az eleinte még szellemesnek vagy inkább már jól beváltnak tűnő betétdalok még eltalálták a hangulatot, de egy idő után már túlzóan sablonosnak vagy még inkább idegesítőnek találtam, hogy gyakorlatilag percenként megszólalt valamelyik retro sláger, történjen bármilyen jellegtelen esemény mindig meg kellett egy fülbemászó zene refrénje.
Jobban átgondolva a film nem igazán szól semmiről és nem is igazán akar mutatni semmit sem, de amit összehozott az egy könnyű, agyzsibbadós, munka utáni vagy l... több»
Röviden, spoilermentesen: Nem tartozott sosem a mélyebb mondanivalóval rendelkező sorozatok közé, egyszerűen csak a szórakoztatás volt célja és az HBO-Netflix hatalmas költségvetésű sorozatdömping előtt igenis megállta a helyét és tudott másfajta, sci-fi/fantasy jellegű, könnyed szórakozást kínálni, mint az akkori "hétvégi" sorozatok nagy része.
Igazság szerint a karaktereket nem tudnám kiemelni, a maguk módján kicsit sablonosak és egydimenziósak voltak, de arra amire megírták őket pont megfelelőek és ennél több nem is igazán kellett.
Nem minden tinifilm sablonos Maga a film komolyabb hangvételű, mint a többi tinivígjáték, a szexualitás utáni tapasztalatlan sóvárgás és disznóviccek helyett inkább a főszereplő lelki világát helyezi előtérbe és reális, kidolgozattabb, egyéniséggel rendelkező karaktereket ad hozzá a cselekményéhez.
Jobban tudnám inkább egyfajta felnövéstörténetként értelmezni, mint egyszerű tinivígjátékként.
Közepes shark movie A tűrhető, sőt inkább az élvezhető cápás filmek közé tartozik, ami leginkább a karaktereknek és az őket alakító színészeknek köszönhető, ugyanis a legtöbb ilyen jellegű film abba bukik bele, hogy a gumicápákkal és gumiszörnyekkel akarja eladni a filmet és ez végül mindig a Zs kategória süllyesztőjét jelenti.
Külön feszültséget teremt maga a környezet is, ahogyan a mélységbe zárt félelemmel is meg kell küzdenie a karaktereknek. Legalább elszakadtak a lepukkant halászfalu sztereotípiától.
True Detective-et a népnek! Csak az első évadról tudok nyilatkozni, mivel az volt az, ami nagyobb hatást ért el nálam, igazság szerint nem is értem, miért kellett több évad, minőségi szempontból teljesen más sorozat az első évad és a másik kettő.
Míg a 2-3. évad "átlagos" Gyilkos Elmék, vagy bármilyen más minőségi krimisorozat szintjén van, addig az első felülmúl minden krimit vagy krimisorozatot, amivel valaha találkoztam. Mind a szobrot érdemlő alakítások, mind az egyedi, nagyszerűen megírt karakterek, filozofikus vonatkozások és a lebilincselő történetvezetés, a valósághoz ténylegesen hasonlító nyomozati cselekmény tekintetében.
Itt ne várjuk azt, hogy egy körömdarabból meg falevélből kielemeznek egy egész bűncsele... több»
Gyenge eresztés Mondhatnám azt, hogy annyira rossz, hogy már jó, de igazából ez egyszerűen csak rossz. Bár Eddie Murphy a 90-es évek egyik legnagyobb színésze volt, azért már akkoriban is sikerült beletrafálnia ilyen gyenge filmekbe.
Röviden a filmről: unalmas, sekélyes, sablonos és cseppet sem vicces.
Lehetne több ilyen akciófilm is Sokkal több van ebben a filmben, mint ami elsőre látszik. Nagyszerű alakítások, logikus felépítés és lassú, de jól megírt és jól átgondolt, feszült tempó jellemzi a cselekményt.
Méltatlanul mellőzték a legjobb akciófilmek sorából, talán csak annyi a hibája, hogy nincsenek benne ész nélküli robbantgatások, egy fél hadsereget szétdaráló dzsungelharcos vagy nagypofájú buddy cop karakterek. Igaz, hogy ezeket a zsánerek nem kapta meg a film, és ezáltal az igényesség lépcsőfokán sikerült egy vagy inkább két lépést fentebb lépni. S igaza van, nem kell minden akciófilmek zsánerektől hemzsegnie, lehetnek benne kiváló alakítások és lehet a cselekménynek valós, jól megírt drámai része is az erőltetett ... több»
Olyan, mint a Boci, boci tarka c. gyerekdal: se füle, de farka. Lehetőleg messzire kerülje el mindenki ezt a filmet. Lapos, unalmas, idétlen, és egyáltalán nem vicces, azaz tipikusan Black Jack-nek való szerep.
Ha mégis valaki kíváncsiság érezné kifejteném jobban: SENKI NE NÉZZE MEG!
Nem túlzás azt állítani, hogy a legjobb a King Kong és úgy alapjában véve a szörnyfilmek közül, ami valljuk be azért nem annyira nagy teljesítmény, hogy a legjobb kalandfilmek között tartsuk számon, de el kell ismerni, hogy mégis vérbeli kalandfilm.
A kor technikájának köszönhetően most már nem egy majomnak öltöztetett csávó borítgatja a makett felhőkarcolók.
Ebből kifolyólag izgalmasabb és látványosabb, mint elődei (egy szörnyfilm rebootnál ez nem hátrány) és van benne egyfajta misztikus légkör, ami külön erőssége a filmnek, de olyan gyenge pontok mellett nem tudok neki 5 csillagot adni, mint a néhol üresjáratú cselekmény, a felesleges és sablonos karakterek, valamint úgy teljes egészében... több»
Terminátor = Transformers? A Terminátor franchise gyakorlatilag ugyanazt csinálja, mint a Transformers, részről részre igyekszik lehúzni ugyanazt a bőrt mindenféle eredeti koncepció nélkül.
Való igaz, hogy a Terminátor franchise nincs annyira rossz, mint a Transformers filmek, de mindenképpen óriási minőségbeli hanyatlás az eredeti filmekhez képest.
Ha nem csak a bevétel utáni sóvárgásról szólt volna... A Terminátor franchise-nak még mindig csak két része van (erős túlzással három a nem is olyan rossz Gépek lázadásával), minden folytatás sablonos, erőltetett és a látványon, valamint Arnoldon kívül nem is tud felmutatni semmit.
Messziről érzik a bőrlehúzás, számomra a Terminátor széria ott ért véget, amikor a T100-as like-ot mutatva elmerült a kohóban.
Nem véletlenül hagyták abba a sugárzását anno. Annyira fantáziátlan és jellegtelen, hogy az is elaludna rajta, aki előtte meghívott egy liter kávét. A cselekménye is nagyon lapos, a párbeszédek buták, a karakterek pedig olyan egydimenziósak, mintha pálcika emberkéket rajzolnék egy lapra és ostoba dialógusokat írnék hozzájuk szövegbuborékokban.
70 Overlord (2018)
Tipikusan az a film, ami nem rossz, de nem is igazán jó. Az a film, amit komolynak szánták és komoly hangvételű a cselekménye, de mégis inkább komolytalan. A film amolyan Robert Rodrigurez és a 60as évek gagyi horrorjai féle atmoszférát idéz meg, nekem nem igazán jött ez át, sajnos ahhoz kicsit vitaminhiányos volt. Egyedinek indul, de átlagosnak alig mondható; ennek ellenére volna benne pedig ötlet, de sajnos nagyon felejthetőre sikeredett.