Már megint egy sablonos amcsi film Tipikus buta amerikai vígjáték, amiben gyakorlatilag egy cseppnyi eredetiség vagy ötlet sincsen, a közepestől gyengébb humorról nem is beszélve. Sikerült néhány ismertebb színészt is összeszedni, de mint ahogyan az a tömeggyártott amcsi vígjátékoknál szokás ez ismételten csak arról szól, hogy ezzel pótolják ki a hiányosságokat - ami akad rendesen - és a gyenge koncepciót, illetve a nevekkel nem kevés embert tudnak becsábítani a vetítésekre.
Demi Moore gyakorlatilag nem is egy karakter szerepére szerződött, hanem a reklámra és a promócióra, azaz teljesen mindegy milyen üres karaktert kell eljátszania, ha hozza a számokat.
A társadalom vonatja Egyedi és kultikus film darab - nem kevés és nyílt társadalomkritikával - ami néha kicsit húz azért a B kategória felé, de úgy gondolom, hogy a Bong Joon Ho kihozta belőle amit kitudott, ennyi fért bele és kész. A többi sajnos nem rajta múlott, de erősen hozzájárult a film egyediségéhez.
Kultikus darabnak tartom, de vannak gyengeségei.
Kukába vele! Nem értem, minek sorozatként rebootolni/spinnoffolni 2019-ben egy 2013-as, B kategóriás (ám mégis egyedi és kultikus) akciófilmet. Ki gondolja azt, hogy ez a "frissítés" jó lesz majd? Vagy azt, hogy meggazdagodnak a bevételekből? Különösen úgy, hogy önmagában véve is egy kifejezetten rossz sorozatot "hoztak össze". Persze lovagoljuk meg a streaming szolgáltatók sorozatdömpingjét, hiszen a sorozatokra bukik a nép, a Snowpiercert meg elég sokan letöltötték. Csak annyi a baj, hogy a címe miatt talán felfigyelnek rá egy pár rész megtekintéséig, de aztán irány a süllyesztő, és kaszát kap.
Low budget Superman Úgy gondolom, hogy jól indult a film, hiszen a nép zabálja a szuperhős-vígjáték kombót, erre pedig a DC Univerzumban Shazam, a félisten testét irányító kamaszfiú legalkalmasabb.
Ám poénok és cselekmény helyett leginkább idétlenkedést és kliséket kaptam eredettörténetbe csomagolva.
Egy popcorn mellett elmegy elalvás előtt, de semmi több. Nagyon felejthető alkotás, nem igazán tudnék olyat mondani róla ami megfogott (maximum a Superman cameo) . Ha már szóba kerültek a jelenetek, nem tudok elmenni azt a fizikát kicsúfoló, nevetséges jelenetet mellett, amikor a zuhanó buszt a talaj felett egy méterrel megállítja, úgy, hogy közben a busz teljes tömege a szélvédőre nehezedik. Ez inkább rajzfilm kat... több»
Családi szórakozás '91-ből A maga nemében kultikus (inkább az USA-ban), de igazából egy teljesen átlagos, de szórakoztató értékkel rendelkező családi vígjáték, aminek időtállóságát Christina Applegate nevéhez fűzhetjük.
Sikerének további titka, hogy központi témája a dadus halálát követő felügyelet nélküli szórakozás lehetősége, ami hatalmas lehetőségeket rejt magában egy csapatnyi gyerek szemében.
Amennyiben a könnyed szórakozást várjuk tőle nem okoz majd csalódást, továbbá az sem elhanyagolható, hogy egyszerű mivolta ellenére eredetibb cselekménnyel és koncepcióval rendelkezik, mint a 2010-es évek önismétlő vígjátékainak legnagyobb része.
A horrorfilmek Keresztapája Minden kétséget kizáróan ki lehet jelenteni, hogy az egyike legjobb horrorfilmeknek (bár egyáltalán nem tartottam ijesztő filmnek) , mind művészeti, mind kivitelezési szempontból. Gary Oldman olyan jelenléttel alakítja a sátáni, zsigeri gonoszt - aki valójában egy sérült lelkű, megtört és csalódott embert rejt magában - hogy az alakítását bátran merem hasonlítani, ahhoz a teljesítményhez, amit Jack Nickolson mutatott a Száll a kakukk fészkére c. filmben.
Erőssége a filmnek a kiváló szereplőgárda, amiből talán az általam kedvelt, de jóval gyengébb kvalitásokkal rendelkezik, mint az említett Gary Oldman vagy a Van Helsing professzort alakító Sir Anthony Hopkins.
A forgatókönyvet hibátlanul sik... több»
Ez lenne a magasztalt Titans? Jómagam ismerem a Titánok képregényes hátterét, és szeretem a történeteket, karaktereiket, ezért kíváncsian vártam a sorozatot. Leszögezném, hogy nem az a fajta ember vagyok, aki mindenképpen regény- vagy képregényhű feldolgozást várt, mert nyitott vagyok az új koncepciókra, de nálam ez az egész nagyon elhasalt.
Próbáltam elvonatkoztatni, de egyszerűen akkor sem ment le a torkomon, különösen Starfire karaktere volt az, ami a legborzalmasabb és legfelháborítóbb volt az egészben.
Persze ez nem jelenti azt, hogy a többi karakter vagy maga a cselekmény ne lett volna sz#r, de ez még a sz#rra is felrakta a koronát.
Nem tudom összerakni, hogy mi az ebben a sorozatban, ami megfogta a nézőket.
Kösz... több»
Próbálkozásnak nem rossz, de semmi egyéb Tipikusan az a film, ami nem rossz, de nem is igazán jó. Az a film, amit komolynak szánták és komoly hangvételű a cselekménye, de mégis inkább komolytalan.
A film amolyan Robert Rodrigurez és a 60as évek gagyi horrorjai féle atmoszférát idéz meg, nekem nem igazán jött ez át, sajnos ahhoz kicsit vitaminhiányos volt. Egyedinek indul, de átlagosnak alig mondható; ennek ellenére volna benne pedig ötlet, de sajnos nagyon felejthetőre sikeredett.
Kicsi Chuck színrelép Vin Diesel akciószerepei finoman szólva is túlzók, macsósága már az egekbe van magasztalva, és olyan alfahím ez a csávó, akinek nem lehet vetélytársa. Valahonnan innen a XXX-ből emelhették át a Halálos iramban – a fizika törvényeit felülíró – folytatásaiba ezt az übermacsó, akcióhős Vin Dieselt, és lecserélték az addig csak csendes, de kemény utcai versenyzőt egy Chuck Norris trónkövetelőre.
Minden történés valaminek a következménye A film több szálon fut és több esetben maga egy szál is több mondanivalóval rendelkezik. Ezért mindenképpen figyelni kell, különben a cselekmény összefolyik és a végére elveszítheti az ember a fonalat.
Mindenképpen érdekes a koncepció, ahogyan megmutatja, hogy minden kapcsolatban áll valamivel és a napi apró kis történések is kihathatnak a hosszabb távú vagy akár nagyobb léptékű események formájában az életünkre vagy környezetünkre. Ennek ékes példája az, hogyha a filmben valamely apróság másként történt volna meg vagy még sem történt volna, abban az esetben teljesen más lett volna a bekövetkezett esemény és ez ugyanígy érvényes valóságban is.
A film egyik hibája az, hogy néha nagyon el mély... több»
Francia road movie A Le Boulet a klasszikus vígjátékokat idézi (pl. Louis de Funes filmjeit), amikor a vígjátéknak nem csak a nevettetés, alpári poénok vagy a cselekmény teljes hiánya (lásd. Nagyfiú 1-2) voltak a fő jellemzői, hanem kapott egy kerek történetet is. Így amellett, hogy a film vicces, a néző követi a cselekményt is, ami illő módon kezd kacifántos és követhetetlen lenni, ráadásul annyi karakter bukkan elő, hogy már azt sem tudja eldönteni az ember, hogy ki kicsoda (lásd Oscar).
És ez az amitől egy vígjáték az lesz ami, nemcsak egy történet nélküli poénáradat.
Dühös/táncos madárkák Hozzá ugyanazt a könnyed, gyerekesen szórakoztató szintet, mint az első rész. Mondanivalóra itt sem kell számítani, ebből a telefonos játékból kiinduló koncepcióban sajnos nincs is több.
Igazság szerint az eleinte még szellemesnek vagy inkább már jól beváltnak tűnő betétdalok még eltalálták a hangulatot, de egy idő után már túlzóan sablonosnak vagy még inkább idegesítőnek találtam, hogy gyakorlatilag percenként megszólalt valamelyik retro sláger, történjen bármilyen jellegtelen esemény mindig meg kellett egy fülbemászó zene refrénje.
Jobban átgondolva a film nem igazán szól semmiről és nem is igazán akar mutatni semmit sem, de amit összehozott az egy könnyű, agyzsibbadós, munka utáni vagy l... több»
Röviden, spoilermentesen: Nem tartozott sosem a mélyebb mondanivalóval rendelkező sorozatok közé, egyszerűen csak a szórakoztatás volt célja és az HBO-Netflix hatalmas költségvetésű sorozatdömping előtt igenis megállta a helyét és tudott másfajta, sci-fi/fantasy jellegű, könnyed szórakozást kínálni, mint az akkori "hétvégi" sorozatok nagy része.
Igazság szerint a karaktereket nem tudnám kiemelni, a maguk módján kicsit sablonosak és egydimenziósak voltak, de arra amire megírták őket pont megfelelőek és ennél több nem is igazán kellett.
Nem minden tinifilm sablonos Maga a film komolyabb hangvételű, mint a többi tinivígjáték, a szexualitás utáni tapasztalatlan sóvárgás és disznóviccek helyett inkább a főszereplő lelki világát helyezi előtérbe és reális, kidolgozattabb, egyéniséggel rendelkező karaktereket ad hozzá a cselekményéhez.
Jobban tudnám inkább egyfajta felnövéstörténetként értelmezni, mint egyszerű tinivígjátékként.
Közepes shark movie A tűrhető, sőt inkább az élvezhető cápás filmek közé tartozik, ami leginkább a karaktereknek és az őket alakító színészeknek köszönhető, ugyanis a legtöbb ilyen jellegű film abba bukik bele, hogy a gumicápákkal és gumiszörnyekkel akarja eladni a filmet és ez végül mindig a Zs kategória süllyesztőjét jelenti.
Külön feszültséget teremt maga a környezet is, ahogyan a mélységbe zárt félelemmel is meg kell küzdenie a karaktereknek. Legalább elszakadtak a lepukkant halászfalu sztereotípiától.
True Detective-et a népnek! Csak az első évadról tudok nyilatkozni, mivel az volt az, ami nagyobb hatást ért el nálam, igazság szerint nem is értem, miért kellett több évad, minőségi szempontból teljesen más sorozat az első évad és a másik kettő.
Míg a 2-3. évad "átlagos" Gyilkos Elmék, vagy bármilyen más minőségi krimisorozat szintjén van, addig az első felülmúl minden krimit vagy krimisorozatot, amivel valaha találkoztam. Mind a szobrot érdemlő alakítások, mind az egyedi, nagyszerűen megírt karakterek, filozofikus vonatkozások és a lebilincselő történetvezetés, a valósághoz ténylegesen hasonlító nyomozati cselekmény tekintetében.
Itt ne várjuk azt, hogy egy körömdarabból meg falevélből kielemeznek egy egész bűncsele... több»
Gyenge eresztés Mondhatnám azt, hogy annyira rossz, hogy már jó, de igazából ez egyszerűen csak rossz. Bár Eddie Murphy a 90-es évek egyik legnagyobb színésze volt, azért már akkoriban is sikerült beletrafálnia ilyen gyenge filmekbe.
Röviden a filmről: unalmas, sekélyes, sablonos és cseppet sem vicces.
Lehetne több ilyen akciófilm is Sokkal több van ebben a filmben, mint ami elsőre látszik. Nagyszerű alakítások, logikus felépítés és lassú, de jól megírt és jól átgondolt, feszült tempó jellemzi a cselekményt.
Méltatlanul mellőzték a legjobb akciófilmek sorából, talán csak annyi a hibája, hogy nincsenek benne ész nélküli robbantgatások, egy fél hadsereget szétdaráló dzsungelharcos vagy nagypofájú buddy cop karakterek. Igaz, hogy ezeket a zsánerek nem kapta meg a film, és ezáltal az igényesség lépcsőfokán sikerült egy vagy inkább két lépést fentebb lépni. S igaza van, nem kell minden akciófilmek zsánerektől hemzsegnie, lehetnek benne kiváló alakítások és lehet a cselekménynek valós, jól megírt drámai része is az erőltetett ... több»
71 2020: A tűz birodalma (2002)