Lassú folyású, költői, helyenként picit talán elégikus hangvételű természetfilm egy bükkfáról, illetve annak környezetéről. A mintegy egyórás alkotásból kiderül, hogyan születik egy fa egy fokozottan védett erdőben, hogyan várakozik idősebb társai pusztulására, hogy aztán átvehesse a helyüket. Közben természetesen rengeteg más élőlényt is megismerhetünk, és feltárul előttünk az erdő csodálatosan összetett, logikus ökoszisztémája. A "minden mindennel összefügg" elv alapján a természet elképzelhetetlen profizmussal és racionalitással formálja magát, s ez a film ragyogóan megmutatja, hogyan szabályozza önmagát a természet, hogyan függ össze egymással a különböző élőlények sorsa. Fák, gombák, ro... több»
Érdekes és látványos természetfilm, az életnek rengeteg olyan momentumát tudták megörökíteni az alkotók, amelyekre az egyszerű ember fel sem figyel, vagy éppen nem is látja azokat. Bár jómagam is a Zemplénben élek, az erdők még számomra is titokzatosak, így örömmel vettem, hogy az Északi-középhegység élővilágáról is készült már film. Amit picit hiányoltam, az pont a "főszereplő", a hiúz alaposabb bemutatása lett volna. Kétségtelen, hogy nagyon visszahúzódó állatról van szó, és hogy nincs is annyi példány a hegyekben sem, hogy könnyű legyen lefilmezni, csak így talán megtévesztő pl. a film plakátja is. A másik dolog, ami zavart, az az, hogy folyton "a fantomként" emlegették a hiúzt. Szerintem... több»
Egy félresikerült neo-noir A Mickey Spillane által kreált Mike Hammer-történetek ugyan szinte ordítanak a megfilmesítés után, azonban elég kevés jól sikerült filmváltozatba futhat bele az egyszeri filmnéző. Sajnos ez is egy elég gyenge feldolgozás lett (egyébként Egyszemélyes esküdtszék címen is ismert, már amennyire), amely néhol már szinte önmaga paródiájába csap át, nem kis részben a főszereplőnek köszönhetően. A készítők talán legnagyobb hibája az volt, hogy megpróbáltak a 80-as évek tömegízlésére "áthangolni" egy eredetileg 1946-ban íródott krimit, és valami nagy bugyutaságot hoztak ki belőle.
Mike Hammer (Armand Assante kissé geil alakításában) egy barátja halálának ügyében kezd nyomozni, de a látszólag egyszerű... több»
Agymosó média Yves Boisset egy többször is feldolgozott disztópiát vitt vászonra az 1980-as évek elején, amely nem túl eredeti ötlettel a kisembernek a hatalom elleni harcát, illetve a médiának az emberekre gyakorolt hatását mutatja be. Mai szemmel nézve már eléggé megkopott e film fénye, sokszor inkább nevetségesnek tűnnek a jelenetek, mintsem izgalmasnak vagy jól sikerültnek. A történet társadalomkritikai éle helyén van ugyan, de a cselekményszövés helyenként kimondottan lapos, és sokszor már fárasztóak a tévéstúdióban játszódó jelenetek.
A film cselekménye meghatározatlan időpontban játszódik, ami általánosító jelleget kölcsönöz a történetnek, s a forgatás idején az alkotók nem is sejthették, hogy rövi... több»
Egy kegyetlen kettős gyilkosság kacagtató meséje Oldřych Lipský és Miloš Macourek az 1960-as évek közepén összedobtak egy olyan forgatókönyvet, amelyből egy, a mai napig is egyedinek tekinthető film született. Egyedi, mert valójában csak egy egyszer "ellőhető" poént valósítottak meg: az egész cselekményt visszafelé lejátszva tekinthetjük meg, így az egyébként véres kriminek/drámának tartható történet teljesen más értelmet nyer.
A két alkotó talán a 60-as évek közepén Csehszlovákiában uralkodó közhangulatra is reflektált (közel volt már a "prágai tavasz"), hiszen a Happy End végső soron egy abszurd, szürrealista és groteszk világot tár elénk. Az események visszafelé peregnek, így megtörténhet, hogy a levágott fej visszakerül a nyakra, vagy ... több»
A teljes reményvesztettség elégiája, avagy világvége lengyel módra A kelet-európai sci-fi irodalomról talán nem kell sok szót ejtenünk: akit kicsit is érdekel ez a műfaj, az valószínűleg olvasgatta Stanisław Lem, a Sztrugackij fivérek vagy éppen a magyar szerzők (Zsoldos Péter stb.) munkáit. A filmművészet területére azonban mintha kevéssé tört volna be igazán elementáris erővel a sci-fi a Föld eme keserves szegletén, néhány nagy alkotás – A fehér bolygó, Solaris – kivételével eléggé elfeledett/ismeretlen munkák születtek. Az O-bi, O-ba is talán ezek sorát gyarapítja, nem hinném, hogy túl sokan jelentkeznének, ha valaki megkérdezné, ki látta ezt a filmet az elmúlt 35 év során.
A „szocialista” sci-fik egyik nagy erőssége, de egyben tehertétele is az, hogy n... több»
Történetiség és fikcionalitás keveredése Amilyen nagy lelkesedéssel ültem le megnézni a filmet, hogy az aradi vértanúkra emlékezhessek, annyira csalódottan kellett felállnom nem egész másfél óra múlva. Szerintem maga ez a téma eleve nem filmre való, hiszen 14 eltérő sorsú ember életútját kellett volna bemutatni, ráadásul ehhez képest szűk játékidőben. Így viszont önkényesen kiragadott epizódokat láthattunk egy-egy 48-as tábornok életéből, s valójában a történet csupán a levegőben lógott.
Persze érthető, hogy elsősorban a mártíromság vállalása kap hangsúlyt a filmben, de a pályaíveket nem láthatjuk teljes egészében. Borzasztó felszínes lett annak is a bemutatása, hogy az uralkodóra felesküdött katonatisztek milyen dilemma elé kerül... több»
David Attenborough e sorozata bebizonyítja, hogy az "unalmasaknak" és "mozdulatlanoknak" gondolt növények élete mennyire sokszínű, bonyolult és mozgalmas. Noha a növények életritmusa kevésbé szembetűnő, a maguk módján ők is mozognak, formálódnak, táplálkoznak, élnek és meghalnak. A modern technika segítségével számtalan lenyűgöző felvételt sorakoztat fel ez a sorozat, rávilágítva azokra a csodálatos eseményekre, amelyek tudtunkon kívül ugyan, de nap mint nap lejátszódnak a növényvilágban. Attenborough e munkája nem csak informatív, de rendkívül látványos is, nem mellesleg a színpompás növényekben is örömünket lelhetjük.
Ki volt Könyves Tóth Mihály? Be kell vallanom, nekem eléggé vegyesek az érzéseim a film megnézése után. Egyrészt üdvözlendő az, hogy "másodvonalbeli", talán kevéssé ismert személyekről is regények, életrajzok, filmek készüljenek, és örvendetes, hogy a Debrecen Televízió feldolgozta Könyves Tóth Mihály életének egy nehéz szakaszát. Ugyanakkor viszont a megvalósítás minősége szinte minden téren kívánnivalót hagy maga után.
A történet lényegében véve "a levegőben lóg", szerintem még a debreceniek közül sem mindenki tudja, ki volt Könyves Tóth Mihály, miért is került hadbíróság elé. Mivel nem ismerem a film alapjául szolgáló regényt, nem tudom, ott mennyire részletezik a lelkész múltját, viszont a filmből a néhány elejtett... több»
Schweidel József Schweidel József életútja a hungarus tudatú nemzetiségiek egyik lehetséges pályaívét rajzolja fel, amely a hazához mindenáron való ragaszkodásban gyökerezett. Bácskai német eredetű családból származott, miközben igazi hazafivá vált az élete során.
A film a lehetőségekhez mérten részletesen bemutatja a tábornok életének eseményeit – bár fikciós dokumentumfilmről beszélünk, és az is kétségtelen, hogy az 1848 előtti időszak forráshiányos lehet e tekintetben –, miközben az embert is megismerhetjük belőle (viszont éppen a fikciós jelleg miatt lehet érdekes, hogy az itt megrajzolt lélektani portré mennyire lehet hű).
Arra egyébként Kedves Gyula már a film elején felhívta a figyelmet, hogy miközb... több»
Érdekes és látványos természetfilm, amely bár túl sok újdonsággal nem szolgál, mégis élvezetes. Gyakorlatilag ugyanazokat az élőlényeket (gólyák, hódok, szarvasok, sasok, rókák, vércsék stb.) mutatja be, amelyeket már feltehetően sok más felvételen láthattunk, e film érdekessége talán az lehet, hogy nem egyetlen típusú élőhelyet és nem egy szűkebb tájegységet mutat be. Nem is annyira a különböző fajok életmódja és annak bemutatása a fő koncepció itt, inkább talán az, hogy a néző szembesüljön a természet minden nap lejátszódó csodáival, és hogy tudatosuljon benne, hogy ő is a természet része, még ha sokan el is szakadtak az őket körülvevő élővilágtól. Ha a képsorok és a bemutatott állatok ism... több»
Túlélők Sajnos ez egy meglehetősen feledhető film lett, aminek az egyik nagy hibája a sovány cselekmény, a másik a rengeteg kihasználatlan lehetőség. Nem lett volna ez olyan rossz, ha megfelelő stáb dobja össze a sztorit, csak hát itt sok minden hiányzott. Furcsa keveréke ez a katasztrófafilmnek, a kalandfilmnek és a horrornak/kísértettörténetnek, kezdetben nekem kicsit olyan érzésem volt, mintha A Poszeidon-katasztrófát nézném.
Egy tengeri baleset maroknyi túlélője a mentőcsónakkal egy titokzatos fekete hajón köt ki, amely a ködből bukkan elő, és amely láthatóan elhagyatott. Ahogyan a társaság fokozatosan felfedezi a hajó belsejét, úgy történnek egyre szürreálisabb és rémisztőbb dolgok (német nyel... több»
David Attenborough újabb zseniális sorozata, hihetetlen, hogy az öregben még pár évvel ezelőtt is mennyi akaraterő volt. Szokás szerint csak úgy ontja magából az érdekesebbnél érdekesebb adatokat, miközben a látvány is lenyűgöző. Szerencsés embernek tartom Attenborough-t, mert azt csinálhatja, amit szeret, és mert szerintem a Föld minden érdekes pontjára eljutott már. A Galápagos egy különleges szigetvilágot mutat be, amely még számtalan titkot rejteget, a filmben is elhangzik, hogy jó néhány fajt csupán nemrégiben fedeztek fel a tudósok. A sorozat izgalmas utazásra invitál egy titokzatos, viszonylag zárt, mégis meglepően gyorsan alakuló mikrovilágba, ismét szórakozva tanulhatunk korunk legn... több»
A kétrészes portréfilm igazi tükre Zinner professzornak: súlyos a mondanivalója, ugyanakkor nem nélkülözi a professzorra jellemző fanyar humort sem. Nekem egyszer volt szerencsém egy társaságban találkozni vele, de látszott rajta, hogy közvetlen, anekdotázó természet, akinek ugyanakkor megvan a határozott véleménye, és ennek nem fél hangot adni. Igazi történész, aki nem elfogult, annak ellenére sem, hogy őt és a felmenőit is sok megpróbáltatás érte, s ugyanúgy távolságtartással és elítélően szemléli a nyilas uralmat és a kommunista diktatúrát is. A portréfilm nem annyira életrajzi adatok – "születtem ekkor és ekkor, itt és itt..." – öncélú halmozása, noha természetesen az életút egyes állomá... több»
Szendrey Júlia Petőfi Sándor árnyékában Szendrey Júlia talán legnagyobb tragédiája az volt, hogy legtöbbször nem őt magát látták meg benne az emberek, hanem Petőfi Sándor feleségét/özvegyét. Legalábbis e tévéjáték szerint. Hogy a valóságban mi és hogyan történt, azt valószínűleg nem lenne egyszerű kibogozni.
A történetben Szendrey öntudatos, emancipált nőként lép a néző elé, aki próbál kitörni néhai férje árnyékából, úgy a magánéletében, mint a művészetében, de persze Petőfi szelleméhez is hű akar maradni. Bár számomra nem igazán világos, mit akartak üzenni az alkotók ezzel a filmmel, úgy gondolom, Szendrey Júlia valódi énjéből igyekeztek bemutatni egy keveset. A múlt és a jelen között kétségbeesetten egyensúlyozni igyekvő nő szá... több»
Szélmalomharc Franco Nero módra A számtalan filmes műfajban alkotó Enzo G. Castellari egyik legjobban sikerült és leginkább összefogott munkája Az utca törvénye, amely az olasz rendőrfilmekhez méltó módon valós társadalmi-politikai problémákra világít rá. A 70-es évek Olaszországát szinte kilátástalan helyzet jellemezte, mindenfelé eluralkodott a korrupció, a maffia gyakorlatilag mindent behálózott a kisemberektől kezdve a legfelsőbb államhatalmi szintekig. Természetesen a korabeli filmkészítés ott is szinte azonnal reagált ezekre a kérdésekre, hol komolyabb alkotásokkal, hol "olcsó" akciófilmekkel, hol a kettő határán egyensúlyozó félkommersz termékekkel. Jelen esetben talán az utóbbi esetről lehet szó, még ha a mérleg ny... több»
Bizarr küzdelem a jó és a rossz között Nem tudom, vajon kinek lehet ismerős Giulio Paradisi rendező úr neve. Gyanítom, nem sok ember kapja fel a fejét, amit meg is tudok érteni. Ez a jóember ugyanis mindössze néhány, zömmel feledhető – s talán éppen ezért hozzánk nagyrészt el sem jutott – filmet tákolt össze, így nem is csoda, hogy nem a nagyok között tartjuk őt számon. Jelen munkája is szemérmetlen lopkodás különböző klasszikusokból, a végeredmény pedig egy átláthatatlan katyvasz.
Már a kezdet kezdetén sejtheti a rutinos néző, hogy az elkövetkezendő több mint másfél órában is csak a WTF érzés fogja őt uralni, ugyanis nehéz megemészteni a látottakat. A történet elején ugyanis egy kietlen tájon egy idős ember (John Huston) néz far... több»
Egy kissé talán rövid a film (mindössze 25 perc), ennek ellenére jól összefoglalja, mi is a Mura jelentősége. A folyószabályozások, az ember táj-átalakító tevékenysége ellenére is sikerült többé-kevésbé megőrizni az élőhelyeket a Mura mentén a régi formájukban, s azt is láthatjuk, mi mindent tettek/tesznek a természetvédők a biodiverzitás megőrzéséért. Számtalan veszélyeztetett fajjal ismerkedhetünk meg a kisfilm segítségével, köztük olyanokkal is, amelyek nemcsak Szlovénia más területeiről, de Európából is szinte teljesen kihaltak. Érdekes látni a testközelbe hozott madarakat, rovarokat, kétéltűeket, és jó néhány szép tájfelvételben is részünk lehet.
Elvágott torkok, kivájt szemgolyók
Talán meglepőnek tűnhet, de Umberto Lenzi, a kannibálfilmjeiről híressé – vagy inkább hírhedtté – vált olasz rendezője alkalmanként más műfajok területére is elkóborolt, csak ezek az alkotásai még valószínűleg a grindhouse-filmek rajongóihoz sem mindig jutottak el – főleg Magyarországon. Jelen esetben egy giallo-slasher műfajú munkájáról van szó, amelynek kivételesen mind az olasz (Gatti rossi in un labirinto di vetro = Vörös macskák egy üveglabirintusban), mind a külföldön jobban ismert angol címe (Eyeball = Szemgolyó) viszonylag értelmes, és a történet lényegéhez kapcsolódó fontos motívumokra utal.
A vörös macskák maguk az áldozatok, ugyanis vörös esőköpenyeket kapnak az utazás során, s ... több»
A dokumentumfilm érdekes és izgalmas utazás téren és időn keresztül, de azt is mondhatjuk, hogy a néző is nyomozóvá válik. Megismerhetjük Agatha Christie zaklatott fiatalkorát, írói módszerét, felfogását, s közben az egyik legismertebb és legnépszerűbb regényének, az Ackroyd-gyilkosságnak a mondanivalóját is. A regény zseniális elbeszélésmódja abban mutatkozik meg, hogy az írónő a tettessel mondatja el az eseményeket, és a film rávilágít arra a bonyolult cselekményszövésre, illetve narratív technikára, amely az egyik legkülönlegesebb bűnügyi regénnyé teszi az Ackroyd-gyilkosságot. Igen fontos a regény irodalmisága, szövegvilága, számos alkalommal kettős jelentése van a mondatoknak, s a film ... több»
NA Amiről a fák suttognak (2020)