A kommunizmus nevében Hátborzongató és sokkoló dokumentumfilm arról, hogy az esetleges harmadik világháború során mekkora pusztulás érhette volna Európát, s benne Magyarországot. Évtizedekig gyakorlatilag alig tudott valaki mindarról, ami most elemi erővel tört felszínre, a lakosság – szerencsére – viszonylag békésen élte a mindennapjait, s eszébe sem jutott, hogy egy atomcsapás esetén jó eséllyel azonnali pusztulásra lenne ítélve. Ez a film összegzi mindazokat az ismereteket, amelyeket most tudunk a szovjet(–magyar) fegyverkezésről, illetve a háborús tervekről.
Megdöbbentő tervek születtek arra vonatkozóan, hogy a magyar csapatok a szovjet seregek segítségeként hogyan indítanának támadást Jugoszlávia, Ausztria,... több»
Adatgazdag, látványos film, amely egy németországi folyó múltját és jelenét mutatja be. Ez valójában az első változata a szintén a Wupperről szóló, 2017-ben készült alkotásnak, itt a későbbi verzióhoz képest még jóval nagyobb szerepet kap az emberi tevékenység ábrázolása. Főként a folyót a múltban ért környezetszennyezésre, illetve az élővilág későbbi rekonstrukciójára gondolhatunk itt, archív felvételek segítségével láthatjuk, hogyan tette majdnem teljesen tönkre a textilipar a Wuppert, és hogyan sikerült még időben észbe kapniuk az embereknek. A folyó és közvetlen környezete szerencsére újjáéledt, amit ez a film is tanúsít, számtalan növény és állat élhet háborítatlanul ezen a vidéken.
Ámokfutás ajándékba A 70-es évek közepétől meginduló slasherek/tinihorrorok áradatában elég sok volt az egymást és/vagy a sablonokat másoló alkotás, de néha azért látható volt az igyekezet, hogy valami egyediséget csempésszenek ezekbe a történetekbe. Némelyik ismertebb lett, más – méltán vagy méltatlanul – feledésre ítéltetett. Idehaza az ismeretlenebb horrorok/thrillerek közé tartozik a Boldog születésnapom! is, amelyet a nem éppen az ebben a műfajban jártas J. Lee Thompson rendezett.
Eléggé vegyes a véleményem erről a filmről: nagyon jó ötletes pillanatok keverednek benne semmitmondó, bárgyún ostoba, vagy éppen unalmas jelenetekkel, és ami talán a legnagyobb probléma ezzel a történettel, az az, hogy túl soka... több»
A film főszereplői, a dülmeni pónik jól példázzák, mire is képes az ember önös céljai elérése érdekében. A 19. században ezek az állatok a kipusztulás szélére kerültek, alig 20 példány maradt életben a levadászások következtében. Aztán szerencsére megmenekültek, mert létrejött a ma is az otthonukat jelentő rezervátum. Az ember sajnos brutálisan beavatkozott/beavatkozik az ökoszisztémába, akár a táj átalakításával, akár az állatok kíméletlen irtásával, vadászatával. Ez a dokumentumfilm ékes példa arra, hogy ma már sok állatfaj csak az ilyen érintetlen vidékeken képes megélni, de még így is szinte végveszélyben vannak. A nem egészen 50 perc alatt nem csak a pónik életmódját ismerhetjük meg, ha... több»
Érdekes dokumentumfilm egy első pillantásra furcsának tűnő, mégis logikusnak mondható történelmi lépésről. A legkeményebb bolsevik diktatúra idején, 1952-ben mindenkit - magyarokat és románokat egyaránt - meglepett, hogy Romániában a kommunista hatalom létrehozta a Magyar Autonóm Tartományt. Mindez persze nem öncélú jótékonykodás volt, s persze nem is a román hatalom jóindulatából született meg ez a döntés. A háttérben Sztálin állt, aki jó taktikus lévén megpróbált egyensúlyt teremteni Erdélyben. Arra törekedett, hogy egyik nemzetiség se kerüljön fölénybe a másikkal szemben, és hogy a nemzetiségi igények részleges teljesítésével elvágja a további követelések útját. A dokumentumfilm jól bemut... több»
Tisztességes iparosmunka Sean S. Cunningham a filmfanatikusok körében talán legjobban ismert művét (Péntek 13.) követően egy újabb alacsony költségvetésű produkció forgatásába fogott. Ebből született meg ez a többször vontatottá váló, bizonyos részleteiben mégis érdekesnek mondható alkotás. Viszonylag koherens ugyan a sztori, a cselekményvezetés lineáris, és a két nő, illetve a bűnöző közötti macska-egér harc ábrázolása aránylag jól sikerült, viszont ez az alkotás ennek ellenére sem nevezhető időtálló darabnak. A 80-as évek elején még nyilván ijesztő lehetett mindaz, amit itt látni lehet, de egyrészt azóta sajnos elég sok szörnyű dolgot átéltünk már a valóságban is, másrészt a filmek is erősen megnövelték a néző ing... több»
Álmatlanul és ötlettelenül Dario Argento mintegy egy évtizeden keresztül (a 70-es évek közepétől a 80-as évek közepéig) csúcsra járatta mind a giallo (al)műfaját, mind a saját karrierjét, azonban e rövid tündöklését hosszú és keserves agónia követte/követi, és csak közepes vagy kimondottan gyenge minőségű alkotásokat tudott összedobni. Jelen esetben érezhető a megújulás iránti vágy, de sajnos a várt hatás elmaradt. Bevallom, én csalódottan álltam fel a számítógépem elől, miután végigkínlódtam azt a két órát, amit ennek a filmnek a megtekintésére fordítottam.
A cselekmény – talán nem meglepő módon – egy olyan jelenetsorral kezdődik, amelyhez látszólag nem kapcsolódik a 17 évvel később játszódó főszál. Moretti felügyelő... több»
Különleges tájra kalauzolja el a nézőket ez a természetfilm, Európa egyik utolsó "ősvadonját" láthatjuk. A Biebrza folyó völgyét nem szabályozták, így gyakorlatilag az "eredeti" állapotok uralkodnak arrafelé, és a felvételekből arra is következtethetünk, milyen lehetett a vízivilág a folyószabályozás előtti időkben más országokban is. Bámulatosan gazdag ökoszisztéma rajzolódik ki ebből a filmből, ráadásul a képi világ is megragadó, szinte megfogható közelségbe hozza el a kamera a különböző élőlényeket. Mindenkit csak biztatnék, hogy ha teheti, nézze meg ezt a produkciót (is), talán meglepőnek tűnhet, hogy majdnem a szomszédságunkban, Európa közepén még akadnak ilyen érintetlen területek, aho... több»
Monumentális filmsorozat egy monumentális országról, ahol az emberek hozzászoktak ahhoz, hogy - kis túlzással élve - minden óriási. A film nagyszerűen bemutatja azt a sokszínűséget, ami ebben a birodalomban megtalálható, mind a természetet, mind az épített környezetet tekintve. Ennyi mindent nagyon nehéz a néző elé tárni, hiszen bejárhatatlan lenne ez a hatalmas terület, vélhetően ezért is választották az alkotók a drónnal való filmezés módszerét. Oroszország, ahogyan még talán sohasem láthattuk - ez lehetne ennek az alkotásnak a mottója, és valóban, rengeteg lenyűgöző felvétel tárul a nézők elé. Szinte szédítő magasságokból láthatjuk a városokat, az erdőket, a hegyeket, a folyókat, és rácso... több»
Jöttem és láttam A szovjet filmgyártás a 20. század második felében jelentős teret szentelt a háborús produkciók készítésének, az 1985-ös évfordulóra pedig kötelező jelleggel születtek újabbnál újabb művek. Egyrészt megemlékeztek a harcok lezárulásának 40. évfordulójáról, másrészt azonban a melldöngető nagyorosz imperializmus is jelen volt, már csak azért is, mert állni kellett (volna) a fegyverkezési versenyt az Egyesült Államokkal. A magam részéről a hidegháborús feszültség újbóli eszkalálódását ugyanolyan fontos tényezőnek tartom a szovjet háborús filmek '85 környéki dömpingjében, mint a világháború (szovjet részről nem is akármilyen szenvedések árán, de nem is akármilyen nyereséggel történt) lezárásának ... több»
Emberi sorsok Sajátos hangulatú, road movie jellegű dokumentumfilm, amely jól visszaadja Szibéria, illetve az ott élő emberek jellemzőit. Kissé talán szokatlan a hosszú játékidő, a bő másfél óra is inkább kicsit játékfilmes hangulatot kölcsönöz ennek az alkotásnak.
A stáb időt és energiát (na meg pénzt) nem kímélve szárazföldön igyekszik eljutni a nomád állattenyésztő népekhez, és számunkra felfoghatatlan távolságokat tesz meg szintén felfoghatatlan körülmények között (pl. az arrafelé élők számára szinte teljesen természetes az, hogy a víz elmossa az egyébként is csak kavicsolt utat, vagy, hogy egy idősebb házaspár a semmi közepén él egy haldokló faluban, amelynek ők az utolsó lakói).
A filmből jól érzé... több»
Kibeszéletlen traumák Ma is égetően aktuális, mégis elfojtott problémákról szól a film, ugyanakkor azt is jól jelzi, hogy az általánosságokon túl gyakorlatilag az alkotók sem jutottak. A 20. század magyar története (is) tele van kibeszéletlen és feldolgozatlan traumákkal: két elveszített világháború, Trianon, holokauszt, az 50-es évek, 1956, és ehhez jön még a velünk élő félmúlt borzalma is.
A Kádár-rendszer puha diktatúrája szerintem sokkal hatékonyabb és kártékonyabb volt, mint akár a nyilas világ, vagy mint a rákosista terror. Már csak azért is, mert sokkal alaposabban átszőtte és ellenőrizte a társadalmat, és olyan egzisztenciális alapokat érintett, hogy lényegében véve mindenkit a rendszer fogaskerekévé tet... több»
Ez a természetfilm jól megmutatja, milyen is lehetett egy ősi táj, mielőtt az ember önös érdekből elkezdte átalakítani a környezetét. Rendkívül sokszínű növény- és állatvilágot mutat be a film, és ilyenkor azért elgondolkodhatunk, hogy milyen élőhelyeket is tettünk és teszünk tönkre. Szinte megszámlálhatatlan, apróbb és nagyobb élőlényt ismerhetünk meg a képkockák segítségével, és hol drámai, hogy humoros felvételeken követhetjük nyomon az ősvadon egy évének alakulását. Láthatjuk, hogy a természet milyen jól szervezetten szabályozza önmagát, mekkora biodiverzitás lehetséges egy megfelelő vidéken, néhány jelenet pedig a tápláléklánc összefüggéseire is rávilágít. A szitakötőktől és az imádkozó... több»
Látomásos halál Lucio Fulcitól talán némileg meglepő, hogy jelen esetben tőle szokatlan módon egy visszafogottan erőszakos filmmel rukkolt elő, amely nem kifejezetten tocsog a vérben és a kinyomott szemekben, kilógó belekben, hanem inkább a feszültséggel próbál operálni. A látnoki képességekkel bíró főszereplő, Virginia (Jennifer O'Neill) segítségével egy régi bűntény kibogozásába vághat bele a néző is. A nő férjének vidéki kúriájából ugyanis egy befalazott holttest kerül elő, s Virginia a látomásai segítségével igyekszik tisztára mosni a férje, Francesco (Gianni Garko) nevét, akit az áldozat megölésével gyanúsítanak.
A film egyik legnagyobb hibája azonban szerintem éppen az, hogy a "miszticizmus" csupán "... több»
Rémület a világűrből
Ez az értelmezhetetlen című film még ma is az egyik legnyomasztóbb és legfélelmetesebb horrornak tartható, amelyben csak úgy sorjáznak a jobbnál jobb (és eredeti) ötletek, viszont szerintem a történettel az a legnagyobb gond, hogy egyszerre túl sok mondanivalót próbáltak belegyömöszölni ebbe a másfél órába. Nekem az volt az érzésem, hogy ebből legalább két különböző film is születhetett volna. Ennek ellenére is elmondható azonban, hogy az Xtro jó példa arra, hogyan lehet alacsony költségvetésből, számítógépes trükkök nélkül, viszonylag ismeretlen színészek segítségével is egy évtizedek múlva is élvezhető – ha kissé megkopott fényű – produkciót összedobni. Kétségtelen, hogy az alkotók egyrés... több»
Rémmese egy beteges szerelemről Hogy őszinte legyek, nem biztos, hogy szívesen töltenék el egy estét a Lynch család társaságában, lehet, hogy még én is félnék, pedig nem vagyok ijedős, de a filmes tapasztalataim alapján apucinál és a lányánál is lehet némi "probléma". Jennifer Chambers Lynch sem ment túl messzire ihletért, amikor a filmjeit forgatta, s a Dobozba zárt szerelem egy női rendezőhöz képest meglehetősen betegesre sikerült.
A film kissé vontatottan kezdődik, részletes bepillantást nyerhetünk Nick, a fiatal orvos (Julian Sands) életébe. A férfi nagyon tehetséges, sikeres a szakmájában, csak éppen borzasztóan ügyetlen a nők terén. Szerelmének elérhetetlen tárgya Helena (Sherilyn Fenn), a dögös, ugyanakkor a férfiak... több»
Társadalomkritika Curtis Harrington e műve vélhetően kevéssé ismert idehaza, jóllehet, két kitűnő színésznő játssza a főszerepeket, és maga a film is hátborzongató esettanulmány egy pszichopata lelkéről. Már a történet elején kiviláglik a hősnők furcsa jelleme, hiszen miután a fiaikat börtönbe zárják, a két anya egyik első lépése az lesz, hogy otthagyják a várost, ahelyett, hogy esetleg támaszt nyújtanának a gyerekeiknek. Álnéven új életet kezdenek Hollywoodban, gyerekeket tanítanak sztepptáncra.
Ez az 1930-as évek Amerikájában játszódó történet furcsa egyvelege a musicalnek, a thrillernek és a fekete komédiának, s ahogyan halad előre a cselekmény, a légkör úgy válik egyre vészjóslóbbá és vérfagyasztóbbá. Ade... több»
Érdekes, adatgazdag és kétségkívül látványos film, az egyetlen problémám csak az, hogy vagy a téma szakértőinek készült, vagy ha a "civilek" számára, akkor bizony az alkotók nem minden esetben figyeltek az érthetőségre. Mert pl. egy régész nyilván tisztában van azzal, hogy milyen jellegzetességei voltak az Urál környékén annak idején létezett kultúráknak, illetve hogy ezeknek milyen hatásuk lehetett a vándorló ősmagyarokra, de egy "mezei" néző számára szerintem a "levegőben lógnak" azok az információk, hogy pl. az Urál környékén találtak egy valamilyen kultúrához tartozó leletet. Talán lehetett volna "nézőbarátabb" is a film ilyen téren, nem ártott volna picit több magyarázó szöveg, számomra... több»
A Vad Kunság nagyszerűen ábrázolja a Kis-, illetve a Nagykunság életét, elcsodálkozhatunk nemcsak a természet hihetetlen mivoltán, de azon is, hogy a kamera milyen lenyűgöző felvételeket tud készíteni. A mintegy egy órás filmből kiderül, hogy nem kell messzi tájakra utaznunk ahhoz, hogy csodákat láthassunk, illetve hogy a puszta látszólagos kihaltsága mekkora életkavalkádot takar. Sokan valószínűleg nem is sejtenék, hányféle élőlény képes megmaradni ebben a gyakran szélsőséges környezetben, milyen sokszínű is a puszta. Egyrészt rendkívül látványosak a felvételek, szinte testközelbe hozzák a nézőhöz a növényeket és az állatokat, másrészt hol mókás, hol drámaian szívszorító képeken szembesülhe... több»
Bosszúvágy
Abel Ferrara, a B kategóriás produkcióiról híres – vagy inkább hírhedt – rendező vélhetően több forrásból is "lopkodva" 1981-ben leforgatta a saját "rape and revenge" moziját. Meglehetősen furcsa ötvözet lett ez, amelyben konkrétan ugyan talán kevésbé lehet felismerni a korábbi exploitation filmek egyes elemeit, összességében mégis a néző eszébe juthatnak olyan alkotások, mint mondjuk a Köpök a sírodra, vagy éppen a Bosszúvágy, de némelyek a Taxisofőr hatását is felismerni vélik. A Ms. 45 bizarr, helyenként szinte szürreális mozi, amely az "amerikai álom" karikatúrája, s megmutatja a nagyvárosi élet sötét oldalát.
A film főszereplője Thana (Zoe Lund), egy fiatal lány, aki igazi szürke veréb... több»
NA Szigorúan titkos (2019)
Hátborzongató és sokkoló dokumentumfilm arról, hogy az esetleges harmadik világháború során mekkora pusztulás érhette volna Európát, s benne Magyarországot. Évtizedekig gyakorlatilag alig tudott valaki mindarról, ami most elemi erővel tört felszínre, a lakosság – szerencsére – viszonylag békésen élte a mindennapjait, s eszébe sem jutott, hogy egy atomcsapás esetén jó eséllyel azonnali pusztulásra lenne ítélve. Ez a film összegzi mindazokat az ismereteket, amelyeket most tudunk a szovjet(–magyar) fegyverkezésről, illetve a háborús tervekről. Megdöbbentő tervek születtek arra vonatkozóan, hogy a magyar csapatok a szovjet seregek segítségeként hogyan indítanának támadást Jugoszlávia, Ausztria,... több»