Feledhető Piszkos Harry előtanulmány Valami furcsa kettősséget érzek a film megnézése után, ugyanis egyrészt érdekes – még ha nem is tökéletesen új – alapötlet lett volna a nagyvárosba szakadt cowboy sorsának bemutatása, ugyanakkor viszont a cselekmény sok helyen leül, és mintha sem a cselekmény, sem a jellemek nem lennének igazán kidolgozottak.
Számomra valami hiányzott ebből a produkcióból; valami, ami igazán emlékezetessé tehetné. Mert oké, a jó öreg Clint ügyesen hozza a tuskó, erőszakos, makacs déli seriffhelyettes figuráját, néhány vicces jelenet is akad a sztoriban, nem is beszélve a motoros üldözős jelenetről, de úgy összességében számomra a film középrészében sok volt az unalom határát súroló "mellébeszélés". Persze, ... több»
Jorge Semprún, Alain Resnais és Yves Montand - Baloldali látlelet az emigráns spanyol kommunistákról Alain Resnais filmje a nézőt a jóléti Franciaországban élő emigráns spanyol kommunisták közé viszi el, akiknek egyetlen céljuk a Franco-diktatúra megdöntése. Ez az alapötlet még rendben is volna (igaz, számomra azért megkérdőjelezhető, hogy a kommunizmus tisztességesebb volt-e, mint mondjuk a Franco-féle fasizmus, még akkor is, ha a nyugat-európai szélsőbal sok tekintetben különbözött a mifelénk is dívott szocializmustól), viszont én rettentően vontatottnak találtam a történetet, Diego és elvtársai vitája pedig könyvízűen dogmatikusra sikerült, holott szerintem éppen ez lehetett volna a film egyik legizgalmasabb része.
Resnais opusa egzisztencialista tanmese, egy öregedő, de az ügyért még mi... több»
Megtévesztő cím Szerintem a film címe megtévesztő, mert én a leírás ellenére is másra számítottam, mint amit kaptam. Bevallom, azt hittem, szó esik majd arról, mit is jelent a "historizálás", illetve, hogy néhány jelentős épület történetét is megismerhetjük, egyáltalán: melyeket tarthatjuk jelentőseknek.
Ehhez képest volt egy aránylag jó történeti összefoglalás a dualizmus korának budapesti városépítészetéről, arról, hogy akkoriban milyen komplex szemlélet uralkodott, amely az oktatás fejlesztésétől a közlekedés megerősítésén át az épített környezetre való tudatos odafigyelésig mindent magában foglalt, viszont a műsor egy része olyan, az átlagnézőt talán kevésbé érdeklő dolgokról szólt, mint pl. az Operah... több»
Amikor az édes test kicsit lapos Hogy kicsit rosszmájú legyek, Deborah (azaz Carroll Baker) teste szerencsére nem volt olyan lapos, mint amilyen a film volt. Az első egy óra kimondottan vontatott, itt gyakorlatilag a legtöbb nézőt el tudja veszíteni a történet, mert bizony izgalom nem sok akad benne. Sajnos. De azt kell mondanom, a film többi részében sem.
Számomra kissé Gázláng-parafrázisnak tűnt ez a sztori, amely annak ellenére sem bővelkedett a leleményességben és a feszültségben, hogy a forgatókönyvet Ernesto Gastaldi írta (jelentősebb munkái között van pl. a Torzó vagy a Nevem: Senki, ezekben azért legalább valami leleményesség megcsillan). Valójában felfogható ez egy erős társadalomkritikának is, hiszen gazdag ember... több»
Amikor már az éjszakai rettegés sem az igazi: lagymatag noir B kategóriás köntösben
Szeretem a jó film noirokat, ez sajnos nem volt az. Sajnálom a történetet, mert egy egyébként remek kiindulóponttól az alkotóknak valahogyan mégis sikerült elvergődniük egy blőd befejezésig, és ezzel agyonvágniuk egy viszonylag érdekesnek ígérkező thrillert. Noha az ártatlanul bajba került ember gyakori toposza a noiroknak, itt még maga ez a hagyományos felállás is megkérdőjeleződik a film elején, hiszen a főszereplővel együtt a néző is kétségek között vívódik, hogy valóban megtörtént-e a gyilkosság, vagy esetleg a főhősünk csupán álmodta azt.
Vince, a kisember ébredés után rémülten tapasztalja, hogy sok bizonyíték (vérfolt a csuklóján, kulcs a zsebében) akad az esemény tényleges lezajlásá... több»
Identitások csapdájában A Le orme (az angolszász nyelvterületen Footprints on the Moon, vagy egyszerűen csak Footprints címmel futott film) kevéssé ismert alkotás, viszont az is borítékolható, hogy akik látták, azok szélsőséges véleményeket képesek alkotni ezzel a filmmel kapcsolatban. Vannak, akik az egekig magasztalják, míg mások értetlenségüknek és nemtetszésüknek adnak hangot. S azt kell mondanom, mindkét fél hozzáállásában van igazság.
A Footprints nehezen emészthető, sajátos hangvételű alkotás, amelyet még műfajilag is nehéz besorolni. Giallo? Nem mondanám, bár gyakran ekként határozzák meg. Thriller? Talán igen. Sci-fi? Talán az is. Paranoiafilm? Kicsit az. Lélektani dráma? Ebből is akad benne. Ez a beskatu... több»
Duccio Tessari egyik legnagyobb dobása
A Ringo visszatér az italowesternek egyik kiemelkedő, mégis talán kevésbé ismert és ritkábban játszott darabja. Mindez feltehetően annak is köszönhető, hogy nem annyira látványos, mint sok más hasonló zsánerfilm, s hogy sokkal inkább a lelkiállapotok ábrázolására törekszik. Ezért is merem azt állítani, hogy mint western nem igazán működik, még akkor sem, ha egyébként sok tipikus kellék megvan a történethez.
A Ringo visszatér az én szememben sokkal inkább (lélektani) dráma, amelynek persze megvannak a westernes hangulati elemei. Duccio Tessari egyik legnagyobb dobása ez a film, a rendező-forgatókönyvíró talán legkvalitásosabb munkája ez; ritkaság, hogy egy zsánerfilmet sikerül majdnem művés... több»
A "macaroni combat" stílusú filmek egyik furcsa darabja
Enzo G. Castellari nevéről valószínűleg sokaknak azonnal a B kategória jut eszébe a filmek kapcsán (legfeljebb talán a Keoma az a műve, amely emlékezetes maradhat jóval a megtekintése után is), s ebben a háborús exploitationben sem cáfolta meg önmagát. Noha zömmel másodvonalbeli vagy teljesen ismeretlen színészeket alkalmazott, a forgatókönyv feltehetően elfért néhány A4-es lapon, és az akciójelenetek zöme is csapnivalóra sikerült, Castellari bizonyos értelemben véve mégis egy igazi klasszikust hozott össze az alkotótársaival.
Azt nehéz eldönteni, hogy a film mennyire akarja komolyan venni önmagát, és hogy ez jót tesz-e ennek az alkotásnak, mindenesetre érdekes módon vegyíti egymással a fa... több»
Melankolikus bosszúwestern Spagettiföldről Az elfuserált magyar filmcímek versenyében akár ez a mű is indulhatna, valószínűleg Bud Spencer bunyós filmjeinek hatására ferdítették el a szerintem sokkal értelmesebb olasz címet (magyarul kb. annyit tesz, hogy Ma nekem, holnap neked). Aki ebből akar kiindulni, az valószínűleg csalódni fog, mert sem nagy verekedések, sem jelentősebb poénok nincsenek a történetben, Bud Spencer is "csak" mellékszereplő, ezért sem érdemes úgy nekiülni ennek a mozinak, hogy egy könnyedebb western-vígjátékot fogunk kapni, s a Bud Spencer-életműnek sem éppen sarkalatos darabja. Mai szemmel nézve már azért megkopott a fénye – igaz, a forgatás idején sem tartozott a remekművek sorába –, de ne keseredjünk el, mert ... több»
Klasszikus férfivágyak: a hatalom és a nő Furcsa ötvözet ez a film, valójában egy háromszereplős kamaradráma, sci-fi, thriller és horror egyben. Ám nem csupán a konstrukció volt minimalista, hanem valószínűleg a költségvetés is. A viszonylag látványos díszletek között (érdekes módon itt aránylag sok a színes cucc, holott megszokhattuk, hogy például az űrben játszódó sci-fiknél a steril fehér szín uralkodik, esetleg a szürke) véresen komoly erkölcsi-társadalomfilozófiai kérdések merülnek fel, azonban szerintem a film elbaltázott lehetőségei közül a legsúlyosabb az, hogy felszínes marad, s nem ás elég mélyre.
Pedig lenne min elmélkedni: ember és ember, ember és robot, egyén és társadalom, férfi és nő, egyik és másik nemzedék kapcsol... több»
Gyilkos ikrek: bűnösök és áldozatok Ikertestvérek, akiket csupán a gyűlölet köt össze, miközben gyakorlatilag minden másban különböznek. Kell-e ennél érdekesebb kiindulópont ahhoz, hogy abból egy feszült, de lélektanilag sajnos nem mindig mélyre ásó történet kerekedjen? Hát még, ha a zseniális Bette Davis a főszereplő... A színésznőnek ugyan nem ez a legismertebb filmje, és nem is feltétlenül ér fel a klasszikusaihoz (pl. a Mi történt Baby Jane-nel? című munkájához), de azért még ma is borzongató élménnyel szolgál a nézőnek. Krimi, neo-noir, pszichothriller, egzisztenciális és társadalmi dráma – megannyi műfaj és műfaji elem keveredik itt, a végeredmény pedig egy súlyos és tragikus történet gyűlöletről, irigységről, szerelemrő... több»
A tisztességtelen zsaru Jean-Paul Belmondóról valószínűleg sok film címe ugorhat be az egyszeri nézőnek, de A betörés valószínűleg nem ezek között van. Eléggé ritkán vetített film, én nem is emlékszem, hogy láttam volna a tévében, pedig az unalomig ismételt alkotások mellett egy kis felüdülést nyújthatna. Igaz, mai szemmel nézve kicsit megkopott már, de az időnkénti bugyutaságok és a helyenként túlságosan is lassú tempó ellenére is végig élvezhető darab ez. Jóllehet, két óra hosszúságú a film, az aránylag fordulatos cselekménynek köszönhetően nem éreztem végeérhetetlennek.
A kicsit hosszú expozíció egy betöréses rablást mutat be, amelynek során néhány bűnöző sikeresen megfúj egy adag smaragdot. Henri Verneuil rende... több»
Két pszichopata bizarr kapcsolata A Marnie az én szememben Alfred Hitchcock nehezen megítélhető és megfogható alkotásainak sorát gyarapítja; kevésbé ütős, mint mondjuk a Psycho (jóllehet, a mondanivalóját tekintve jóval fajsúlyosabb és borzasztóbb annál), de szerintem jobb az olyan munkáinál, mint például a Szakadt függöny vagy a Családi gyilkosság. A Marnie a pszichothrillerek akkoriban (is) meglévő népszerűségét próbálta meglovagolni, több-kevesebb sikerrel. Kicsit felszínes, kicsit vontatott, de Hitchcock...
A film bevezetését a bevált dramaturgiai gyakorlat szerint látszólag attól teljesen elütő folytatás követi, ám ahogyan telnek a percek – néha sajnos irgalmatlanul lassan –, kiderül, hogy a történet különböző szálai mé... több»
Fiatalok nyugati hadifogságban - Egy nemzedék tragédiája a második világháborúban Rendkívül nehéz bármit is mondani a film végignézése után, amely még az elkészülte után harminc évvel is felkavaró, annak ellenére is, hogy ezekről a "tabutémákról" szerencsére egyre többet tudunk. Sára Sándor az utolsó előtti pillanatban szólaltatta meg azokat az egykori fiatalokat, akik nyugati hadifogságban, még szinte gyerekként vészelték át a második világháború utolsó időszakát.
Lelkileg bizony nagyon fel kell készülnie annak, aki rászánja magát e dokumentumfilm megtekintésére, s szemmel láthatóan maguk a megnyilatkozók is évtizedeken át hurcolták magukkal az átélt traumákat. Sajnos talán éppen ezekről a lelki szenvedésekről tudunk a legkevesebbet; azt már nagyjából feldolgozták, hogy... több»
Tisztes középszer
Alapvetően jó koncepció, kitűnő színészek, mégis egy félresikerült film a végeredmény – röviden így tudnám összegezni a képernyő előtt töltött 78 perc során szerzett élményeimet.
Adott egy gyilkos, Alex Forrester (Stuart Whitman), akit évekig egy elmegyógyintézetben kezeltek a felesége meggyilkolása miatt. Adott az orvosa, Mark Fleming (Edward Mulhare), aki elárul neki egy régi joghézagot: ha megszökne, és két hétig nem fedezik fel a rejtekhelyét, akkor újratárgyalhatják a szabadon bocsátása lehetőségét. És adott egy nő, Molly Thomas (Joanne Woodward), akinél a szökött gyilkos befészkeli magát. Ebből az érdekes szituációból azonban végül egy eléggé lapos film kerekedik ki, noha a történet... több»
Lélektani portré Ha Perczel Zita neve szóba kerül, sokaknak talán azonnal eszébe jut a Meseautó, néhány embernek esetleg még a Lovagias ügy vagy a Budai cukrászda. Ennél többet azonban feltehetően csak viszonylag kevesen tudnak az életéről, s voltaképpen a 30-as évek elején Magyarországon is úgy lett sztár, hogy csupán néhány filmben játszott. És habár élete vége felé újra szerepelt itthon is, és készült vele néhány riportfilm, mégis jórészt "ismeretlen" maradt a személyisége, és leginkább a 30-as évekhez kötjük a nevét.
Ebből a szempontból érdekes és értékes a film alkotóinak azon törekvése, hogy megmutassák Perczel Zita életének eddig majdnemhogy homályba veszett szakaszait. Lélektani portrét is kapunk a m... több»
Túlélni az embertelenséget - amikor egy állat nemesebb egy embernél Megrendítő és kicsit sejtelmes történetet kap az a néző, aki rászánja magát ennek az alig egyórás filmnek a megnézésére. Megrendítő, mert emberi (és állati) sorsok tragikus végkimenetelű összefonódását, az emberi kegyetlenséget ismerhetjük meg belőle, ugyanakkor sejtelmes is, mert nem tudjuk, ki is András, a főszereplő, mi történt a múltjában, hol is él a cselekmény lezajlásának időpontjában, s a film címére is csak a történet második felében kapunk magyarázatot.
Noha a film kontextusából ugyan ki lehet hámozni, hogy a történet valahol a Szovjetunióban játszódik, tudtommal Lengyel József címadó novellája egy füzér egyik tagja, s ezek az írások együtt alkotnak egy egészet, így maga az Igéző i... több»
Takaréklángra vett félelemkeltés John Carpenter talán kevéssé ismert munkája ez, és azt kell mondanunk, hogy szerencsére. Noha ez a jóember sosem tartozott a kiemelkedő alkotók közé, itt kifejezetten krónikus ötlethiányról tett tanúbizonyságot. Pedig az alapötlet nem lett volna rossz, csak éppen a megvalósítás sikerült pocsékra.
A történet két ember lelki párharcára épül: az egyik egy arctalan pszichopata, aki telefonhívásokkal, ajándékokkal zaklatja az általa kiszemelt nőket; a másik egy fiatal bemondónő, aki a nagyvárosi betondzsungelben próbál boldogulni. A telefonálgató férfi szisztematikusan átveszi az ellenőrzést a nő élete fölött, a legváratlanabb időpontokban hívja fel Leigh-t (Lauren Hutton), nyomon követi minden l... több»
Egy kicsi lány nagy kalandja, avagy skandináv hangulat francia módra Teljesen véletlenül találtam rá erre az animációs filmre, és bár már régen kinőttem a gyerekkorból (noha ez nem mindig látszik), mégis azt kell mondanom, hogy nem bántam meg azt a nem egészen másfél órát, amelyet ennek a kalandos történetnek a megnézésére fordítottam. A film ugyan nem szolgál nagy meglepetésekkel, és jellemrajzok tekintetében nem mindig ás túlságosan mélyre, de szerethető történettel és figurákkal áll elő, a hangulata pedig hamar rabul ejti a nézőt.
Egy mesében bármi lehetséges, jelen esetben egy törékeny kislány, a nemesi családból származó Szása meglehetősen irreális – éppen ezért példaértékű – kalandjait követhetjük nyomon egy felnőtté válási történetben, amelyben talán n... több»
63 Szökevények nyomában (1968)
Valami furcsa kettősséget érzek a film megnézése után, ugyanis egyrészt érdekes – még ha nem is tökéletesen új – alapötlet lett volna a nagyvárosba szakadt cowboy sorsának bemutatása, ugyanakkor viszont a cselekmény sok helyen leül, és mintha sem a cselekmény, sem a jellemek nem lennének igazán kidolgozottak. Számomra valami hiányzott ebből a produkcióból; valami, ami igazán emlékezetessé tehetné. Mert oké, a jó öreg Clint ügyesen hozza a tuskó, erőszakos, makacs déli seriffhelyettes figuráját, néhány vicces jelenet is akad a sztoriban, nem is beszélve a motoros üldözős jelenetről, de úgy összességében számomra a film középrészében sok volt az unalom határát súroló "mellébeszélés". Persze, ... több»