Végtisztesség Megindító dokumentumfilm egy olyan emberről, aki az ÁVH áldozata lett, s akinek az egyetlen élő közeli rokona, az unokaöccse szeretné megadni a méltó végtisztességet.
Biedermann Imre egy zsidó, de már a 19. század közepén katolizált család sarja volt, aki az 1930-as évek elején országgyűlési képviselőként is tevékenykedett. A família egyébként rengeteget tett a birtokaikon lakó emberekért: munkahelyeket létesítettek, iskolákat alapítottak, nyugdíjat biztosítottak az alkalmazottaiknak. 1945 után "csupán" annyi volt Biedermann Imre "bűne", hogy exponálta magát a Horthy-korszakban, és hogy nagybirtokos volt.
Tragikus sorsa gyakorlatilag sok száz másik olyan ember életútjára rímel kisebb-nagyo... több»
Tartalmi változások Számomra kicsit rövidnek és felszínesnek tűnt ez a dokumentumfilm, szerintem 19 percnél jóval több idő kellett volna ahhoz, hogy a témáról érdemben szóljanak az alkotók. Ennek ellenére meglehetősen sok információt belesűrítettek ebbe a bő negyedórába, és főként Gergely Jenő nagyon jól összefoglalta a legfontosabb tudnivalókat.
Augusztus 20-a egyszerre volt egyházi és nemzeti ünnep, amelynek tartalma a 20. században gyakran változott, legalábbis politikai síkon. 1920 előtt a magyar függetlenség ünnepének is számított, a trianoni traumát követően pedig a Szent István-i birodalom helyreállítása iránti vággyal is összekapcsolódott. 1945 után egy újabb fordulattal egyre inkább az új kenyér, ille... több»
Izgalmas kérdéseket boncolgat a dokumentumfilm, és számtalan elfeledett történelmi, nyelvészeti vagy éppen természettudományos összefüggésre világít rá. Más kérdés, hogy némely esetben mennyi ebből a valóság, és mennyi a "tudományoskodás". Pl. tudománytalan nyelvészeti megállapítás-e az, amikor Jankovics Marcell azt mondja, hogy Enéh nevében az ünő szó fedezhető fel, vagy hogy a szarv szavunk gyakorlatilag ugyanaz, mint az indoeurópai nyelvekben a cervus? Ha az én szememben maradtak is kételyek a hasonló kijelentések kapcsán, mégis érdekes volt rájönni arra, hogy milyen, akár több évezredre is visszanyúló hiedelmek, koncepciók élnek még ma is, illetve hogy milyen ősi gyökerei lehetnek akár e... több»
Lassan oldódó tabuk A Kádár-korszak agóniája mind erősebb lett a 80-as évek második felében: az egyre nagyobb nyitottság jegyében már szinte teljesen szabadon lehetett olyan kérdésekről is beszélni, mint szent királyaink élete, az államhatalom pedig Szent István halálának 1050. évfordulóján (1988-ban) lehetővé tette, hogy a Szent Jobbot elvigyék az ország egyházmegyei központjaiba. Noha az 1945 után tabutémává vált történelmi személyiségek, illetve problémák a 60-as évek elejétől fokozatosan visszatérhettek a tudományos életbe – az első ilyen óriási lépés véleményem szerint 1960-ban történt, amikor Széchenyi István halálának centenáriumán és a megemlékezés apropóján megindult a dogmatikus marxizmustól való óvat... több»
Nemzeti ereklyéink története Noha könnyen hihetjük azt, hogy a Szent Koronáról már szinte mindent tudunk, ebből a dokumentumfilmből mégis kiderülhet, hogy ez nem feltétlenül van így.
A mintegy egy óra során a Szent Korona Kutatócsoport segítségével számtalan érdekes – és részben eddig ismeretlen – adatot tudhatunk meg az egyik legfontosabb nemzeti ereklyénkről, több mint ezer év története elevenedik meg. Az egyes korszakok avatott szakértői (Bertényi Iván, ifj. Bertényi Iván, Manhercz Orsolya, Hermann Róbert) szólalnak meg, és végigkalauzolják a nézőt a koronázási jelvények történetén. Nemcsak a fontosabb koronázási jelvényekről kapunk ismereteket, hanem például a minden koronázás alkalmával újra és újra elkészített ko... több»
A western hanyatlásának példája Lee Van Cleef egy gyengébb filmje ez, megítélésem szerint messze nem időtálló klasszikus. Annak ellenére sem, hogy több jó színész (pl. a spagettiwesternekben rendszerint rosszfiús szerepekkel megtalált Horst Frank) és nem is teljesen ismeretlen alkotógárda (a forgatókönyvért Ernesto Gastaldi a felelős, az operatőr Mario Vulpiani volt, a zenét pedig Luis Bacalov követte el) hozta tető alá ezt a produkciót.
A film voltaképpen Lee Van Cleefre, illetve a 70-es évek elejére már szinte ikonikusan hozzátapadó fekete ruhás figurára épít, gyakorlatilag ő az egyetlen húzónév ebben a produkcióban. Egy viszonylag kis költségvetésből összehozott, jóindulattal is legfeljebb csak B kategóriásnak besorolh... több»
A kalandos (és egyben tragikus) sorsú Benyovszky Móricnak állít emléket ez a dokumentumfilm-sorozat, de azért több is ennél. Cséke Zsolt ugyanis bejárja a gróf egykori madagaszkári útját, s miközben feltérképezi a múltat, a 90-es évek ottani mindennapjait is bemutatja. Ám nem csak ilyen formában teremt kapcsolatot múlt és jelen között, hanem úgy is, hogy szól arról, milyen legendák, mítoszok élnek Benyovszkyval kapcsolatban a malgasok körében. Néha megmosolyogtató, máskor meghökkentő elképzelések uralkodnak még 200 évvel később is az egykori kalandorról-felfedezőről. Még ha a forgatás óta eltelt majdnem 3 évtized alatt meg is kopott kicsit a film fénye, és azóta vélhetően változott is egy s ... több»
A mai kor emberének szerencséje a sok szerencsétlenség mellett, hogy a technika fejlődésével egyre inkább megismerhetjük a természet titkait, és korábban szinte elképzelhetetlen felvételeket lehet készíteni akár a legapróbb élőlényekről is. Ilyen "minivilágot" mutat be ez a dokumentumfilm-sorozat is, fantasztikus képek segítségével. Számunka láthatatlan történéseket ismerhetünk meg, hiszen nekünk fel sem tűnik, hogy esetleg ízeltlábúak vívnak élet-halál harcot a lábaink alatt a fűben, vagy éppen a levegőben, s a kamerák segítségével minden nap megtörténő, mégis észrevétlen eseményeknek lehetünk a szemtanúi. Nem mellesleg pedig felnagyítva láthatjuk ezeket a jószágokat, amelyek így hol érdeke... több»
Az első olvasásra/hallásra talán paradoxnak tűnő cím egy igazán érdekes és izgalmas dokumentumfilmet takar. Meglepő dolgok derülnek ki belőle a disznókra vonatkozóan, pl. hogy jóval intelligensebbek annál, mint amit feltételezünk róluk. Kitűnően tájékozódnak, jó az emlékezőképességük, kiválóan tudnak alkalmazkodni akár a szélsőséges éghajlati körülményekhez is. A filmből hol humoros, hol szívmelengető, hol megdöbbentő képsorok és információk segítségével tanulhat sokat a néző, hiszen nem sokszor láthat olyat, hogy egy sertés a tükör segítségével rájön arra egy kísérletben, hogy a mellette lévő paraván mögött várja őt a csábító étel, vagy hogy az étel megmaradása érdekében képes félrevezetni ... több»
Horvátországról dióhéjban Kicsit felszínes és túlzsúfolt dokumentumfilm Horvátországról, szerintem sokkal többet mondott volna ez a produkció, ha egy bevezető után kiválasztanak pl. néhány fontosabb települést, és azt alaposabban bemutatják. Így viszont sok esetben csak legfeljebb pár mondatot kapunk egy-egy városról, faluról, de olyan település is van, amelyet a készítők egyszerűen "átugranak", saját bevallásuk szerint is azért, mert egy ilyen műsorba nem fér bele az ezzel való foglalkozás.
Gondolom, arra már nem futotta a pénzügyi keretből vagy az alkotók akaraterejéből, hogy egy több részes filmet forgassanak, holott így szerintem számos érdekes információ sikkadhatott el. Engem pl. érdekelt volna, kik és mikor é... több»
Attenborough újra közelebb hozza a természetet Mindig azt hiszem, hogy a természetről már nem sok újat lehet mondani, aztán persze David Attenborough mindig meglep, hogy lehet újat és új formában mondani. Irigylem az öreget, több szempontból is. Egyrészt még mindig aránylag jól bírja magát, másrészt azt csinálhatja, amit szeret, harmadrészt rengeteg olyan helyre eljutott hosszú élete során, amelyeket mi csak a televízión keresztül láthatunk. Azt hiszem, több nemzedék is neki köszönheti az ismereteit, s Attenborough külön erénye, hogy nem tolakszik a kamera előterébe, nem róla szólnak a filmjei, hanem magáról a csodálatos természetről. Ha meg is jelenik a kamerában, szinte eggyé olvad a tájjal, nem érezzük azt, hogy fel akar tűnni, vagy h... több»
A polgárháborúnak vége – vagy mégsem?
Jóllehet, Sergio Corbucci pályája vége felé sikeres vígjátékokat is forgatott (pl. ...és megint dühbe jövünk; Kincs, ami nincs), a filmek iránt rajongók elsősorban a westernjeiről ismerhetik a mester nevét. Sajátosan pesszimista, nyomasztó légkörű westernjeiben az amerikai filmek Vadnyugat-képének komor ellentétét rajzolta meg, ahol a szereplők az erőszaknak, illetve az erkölcsi normák felrúgásának jelentős teret juttatnak.
A The Hellbenders (olasz címén az I crudeli, magyarra fordítva A kegyetlenek) szintén ezt a kilátástalan, kiábrándult légkört festi meg, s érdekes – bár nem egyedi – módon a délieket teszi meg hősöknek, illetve antihősöknek. Corbucci így párhuzamot von a polgárháborút e... több»
A dokumentumfilm két nagy formátumú, mégis talán valamelyest elfeledett történelmi személyiség, Sina György, illetve Türr István életének egy-egy pályaszakaszát mutatja be. Sina nevét elsősorban a Lánchíd kapcsán említik meg, s kétségtelenül a híd felépítésében játszott szerepe volt a legjelentősebb hazafiúi tette. Türr Istvánról magam sem tudtam, hogy a Korinthoszi-csatorna kialakításában mekkora részt vállalt, vele kapcsolatban főleg a Garibaldi-féle hadjárat juthat az emberek eszébe. A kisfilm bemutatja, hogy hogyan lehet a tudást, illetve a pénztőkét nemes ügyek szolgálatába állítani, s különösen a Sina család esetében lehet érdemes hangsúlyozni, hogy görögként is hű magyarokká váltak. A... több»
Vadkan és ember embernek farkasa Valljuk be, Russell Mulcahyt nem ez a filmje röpítette a világhír felé, ennek ellenére nem írnám le teljesen ezt a művét sem. A történet nyilván olyan, amilyen, és a kivitelezés is sokszor megmosolyogtató a modern néző számára, ám maga a film egészen félelmetes tud lenni. Nemcsak a hatalmas vaddisznó miatt, hanem azért is, mert egy rettentően nyomasztó, az embertelenség határát súroló világot ábrázol, s bemutatja az ember mint "állatfaj" sötét oldalát. A történet előrehaladtával a nézőben joggal merülhet fel a kérdés: vajon a tudására és az emberi mivoltára oly büszke ember jobb-e, mint az állatok? Ha végignéztük a filmet, valószínűleg nem felelhetünk erre őszinte igennel.
A Pokolszülött vél... több»
Láncfűrészes trancsírozás az egyetemen
A blikkfangos spanyol cím (Mil gritos tiene la noche, a magyar fordítása nagyjából Ezer sikoly az éjszakában lehetne) egy nem sok gondolkodást igénylő, inkább a brutalitásra építő horrort takar, amelynek az angol címe (Pieces) talán kevésbé ütős, mégis jobban kifejezi a sztori lényegét. A történet főszereplője ugyanis egyetemista lányokat gyilkol meg, és eltávolítja egy-egy testrészüket. Hogy miért, az természetesen csak a vége felé derül ki.
A film a klasszikus "whodunit" horrorok "logikáját" követi, némi csavarral. A gyilkos személye ugyanis ismert, mégis ismeretlen. E homályos mondat értelmét a film bevezetése világítja meg. A kiskamasz Timmy egy pucér nős kirakóval szórakozik (1942-t ír... több»
Halálos játszadozás kettős csavarral Meglehetősen vegyes érzelmekkel álltam fel a képernyő elől, miután megnéztem ezt a filmet. Szeretem a pszichothrillereket, főleg, ha jó színészek játszanak bennük. Ebben az esetben viszont számomra valami hiányzott, talán a kicsit pörgősebb cselekmény. A film első fele kifejezetten vontatott, helyenként az érdektelenség határát súrolja. Az alkotók érezhetően jelentős súlyt helyeztek a főszereplők bemutatására, illetve a közöttük lévő bonyolult viszonyok ecsetelésére, ám érzésem szerint túl vékony volt a fő cselekményszál ahhoz, hogy egy egy és háromnegyed órás alkotást rá lehessen húzni. Igaz, itt nem is annyira a konkrét cselekmény volt a lényeg, hanem a miliő ábrázolása, valamint a szerepl... több»
Egy pszichopata gyilkos agya Vajon lehet-e kezelni az őrületet? És ha igen, mivel? George Tatum egy ilyen kísérlet alanyává válik, pszichózisát sajátos módon próbálják megszüntetni – inkább kevesebb, mint több sikerrel. Bár látszólag javul az állapota, egy nap mégis felkerekedik, hogy visszatérjen a családjához, közben pedig lemészárol néhány, az útjába kerülő embert.
A Nightmare (kifejezőbb címváltozattal: Nightmares in a Damaged Brain) egy bomlott agyú ember világába kalauzolja el a nézőt, ahol a szexualitás és a gyilkolási vágy összekapcsolódik. Ennek a filmnek nem az a fő kérdése, ki a gyilkos, hiszen ezt a néző már az első gyilkosságtól kezdve jól tudja. A történet inkább arra összpontosít, mire képes egy őrült, il... több»
Blikkfangos cím egy borzalmas filmnek Az olasz horrorfilmgyártás méltán ismeretlen/elfeledett darabja ez a produkció, amely sokszor inkább nevetségességbe fullad, mintsem, hogy igazán félelmetes lenne. Sőt, még érdekesnek sem lehet tartani ezt a valamit, ami alapvetően jó ötletek kicsit céltalan összedobálásának tűnik csapnivaló megvalósítással. A 70-es, 80-as évek horrorvirágzása ekkor már a múlté, a rengeteg zs-kategóriás, igénytelen trashfilm listáját gazdagítja a Bloody Psycho is, amelyhez – talán meglepő módon – bizonyos formában még Lucio Fulci is a nevét adta. A cím alapján az egyszeri mozinéző nyilván nem arra számítana, mint amit végül kap, s ha van türelme végigszenvedni ezt a valamit, akkor nyugodtan felteheti magának... több»
Vészkiáltás Nem értek különösképpen a biológiához, az emberi test (illetve az agy) működéséhez pedig még kevésbé, éppen ezért volt számomra érdekes és izgalmas ez a dokumentumfilm (annak ellenére is, hogy a mindennapi tapasztalataim alapján az orvostudomány szóösszetétel második tagját időnként megkérdőjelezem, számomra sokszor inkább kísérletezgetésnek tűnik mindaz, amit gyógyításnak szokás nevezni, de ez egy másik történet).
A film "főszereplője", Iain McGilchrist megdöbbentő elméletet fogalmazott meg a két agyfélteke kapcsán, s az elképzelése azért is lehet elgondolkodtató, mert egyrészt bizonyos értelemben véve evolúciós tendenciákat is megfogalmaz – a racionalitásra, kvázi "ridegségre" "hajlamos" ... több»
Új korszak Alapvetően érdekes témáról és izgalmas korszakról szólt a film, ugyanakkor számomra kicsit statikusnak tűnt a sok beszéd a kamera elé ültetett megnyilatkozók néha kicsit végeérhetetlennek tűnő monológjai miatt.
Bevallom, hiányoltam a dokumentumfilmből azt, hogy több zenei betétet, képi "körítést" tegyenek bele, így mintha egy kicsit a levegőben lógtak volna az egyébként nagyon hasznos információk. Élmény volt hallgatni Marton Évát vagy Fischer Ivánt, ez kétségtelen, viszont a film közepéig gyakorlatilag alig szólalt meg Gustav Mahler zenéje, és a róla készült fényképek, műveinek kottája is csak ekkor lettek láthatók.
Egyébként viszont sokat adott ez a produkció a tekintetben, hogy Mahler mi... több»
NA Vád nélkül (2019)
Megindító dokumentumfilm egy olyan emberről, aki az ÁVH áldozata lett, s akinek az egyetlen élő közeli rokona, az unokaöccse szeretné megadni a méltó végtisztességet. Biedermann Imre egy zsidó, de már a 19. század közepén katolizált család sarja volt, aki az 1930-as évek elején országgyűlési képviselőként is tevékenykedett. A família egyébként rengeteget tett a birtokaikon lakó emberekért: munkahelyeket létesítettek, iskolákat alapítottak, nyugdíjat biztosítottak az alkalmazottaiknak. 1945 után "csupán" annyi volt Biedermann Imre "bűne", hogy exponálta magát a Horthy-korszakban, és hogy nagybirtokos volt. Tragikus sorsa gyakorlatilag sok száz másik olyan ember életútjára rímel kisebb-nagyo... több»