A normalitás és az őrület határán Valószínűleg nem Az őrültek számít George A. Romero legismertebb munkájának (legalábbis Magyarországon), és talán nem is a legjobb, viszont az legalább kétségtelen, hogy hatásos és elgondolkodtató. A film ugyanis olyan kérdésekre próbál választ adni – vagy legalább felteszi ezeket a kérdéseket –, amelyek akár napjainkban is aktuálisak lehetnek, de általánosságban véve bármilyen járvány, katasztrófahelyzet stb. során felmerülhetnek.
Egy békés amerikai kisváros lakóinak élete egyetlen pillanat alatt rémálommá változik, amikor egy katonai célokra kidolgozott vírus elszabadul. Az emberek egymás ellen fordulnak, indokolatlan agresszió lesz rajtuk úrrá, elkezdik lemészárolni egymást, s kvázi zombi... több»
Nyugodjanak békében - ha tudnak A Nyugodjanak békében sajátos spagettiwestern, amely egyszerre számos témát próbál feldolgozni, több-kevesebb sikerrel. Nyugodtan fogalmazhatunk úgy is, hogy ez a film az olasz filmgyártás politikai töltetű, erősen baloldali irányzatának a terméke, helyenként rendkívül didaktikus szellemű produktuma. Színvonala sajnos meglehetősen ingadozó, a néhány valóban nagyszerű jelenet mellett viszonylag sok közhelyet is magában hordoz a film. Carlo Lizzani rendező erősen elkötelezett volt a baloldali eszmék iránt, ez ebben a munkájában ki is fejeződik, viszont úgy érzem, kissé bizonytalan kézzel nyúlt a western műfajához. Voltaképpen nem is ez volt az ő igazi terepe, a neve inkább a rendőrfilmek/bűnüg... több»
A filmsorozat részletesen bemutatja a búvárpók életét, mindennapjait, de azt is, milyen az őt körülvevő környezet, így más állatokról is számtalan információt kaphatunk. Több más hasonló természetfilm felfogását követve az alkotók itt is egyetlen egyed sorsát követik nyomon, rendkívül érdekes felvételek segítségével nyerhetünk bepillantást ebbe a furcsa világba. Talán nem is sejtjük, hogy milyen drámai jelenetek játszódnak le egy csendes, nyugodt tó felszíne alatt, s persze a mesebeli kedves vízipókról is hamar kiderül, hogy a valóságban kegyetlen vadász (már amennyire ez a kegyetlenség az állatvilágban értelmezhető, hiszen kétségtelenül minden élőlény egyik fontos tevékenysége a táplálkozás... több»
Jugoszláv partizánfilm A Célpont a híd a futószalagon készült jugoszláv partizánfilmek sorát gyarapítja, sajnos feledhető eredménnyel. Számos (háborús) filmes klisét elszórtak itt az alkotók, de a legrosszabb a helyenként érzelgőssé váló hangnem volt.
Maga a történet nem túlságosan ötletes, a partizánok egy olyan híd felrobbantására készülődnek, amelyen keresztül a németek könnyen eljuthatnak Görögországból Jugoszláviába. A fő problémát azonban az jelenti, hogy ez a híd szinte elpusztíthatatlan, s csak a tervezője tudja, hol van a gyenge pont az építményen. A film főhőse összegyűjt tehát egy kis csapatot – ebben nem nehéz felismerni A piszkos tizenkettő hatását –, hogy megkeressék a mérnököt, aki azonban vonakod... több»
Terry Gilliam kissé félresikerült első önálló rendezése Számomra a "nagy" Python-filmek megnézése után a Jabberwocky eléggé csalódást jelentett. Bevallom, Terry Gilliam, Michael Palin és Terry Jones neve hallatán/olvastán fentem a fogam erre a filmre, de szerintem még Az élet értelmét sem tudta megközelíteni színvonalát tekintve, a Gyalog galoppról vagy a Brian életéről nem is beszélve. Talán az is közrejátszhatott ebben, hogy a Jabberwocky csak "fél-Python" film, a csapat többi tagja nem vett részt az elkészítésben.
Az egyik legnagyobb problémám az volt ezzel a művel, hogy gyenge a története (a film alapjául Lewis Carroll nonszensz verse szolgált, és lehet, hogy éppen a nonszensznek valamiféle értelmes formában való feldolgozása jelentett megold... több»
A vérengző polip Emlékszem, első ízben gyerekként láttam valamelyik csatornán, szerintem több mint 20 éve. Annyi maradt meg a filmből, hogy a polip berántja a babakocsival a gyereket a vízbe, és azt kell mondanom, hogy sajnos az újranézés után sem ragadt meg belőle sokkal több. Néhány érdekesebb jelenettől eltekintve ugyanis harmatgyenge produkcióról beszélünk, amely azonban talán éppen a minőségének is köszönhetően vált kultikus művé.
Az olaszok (is) nagyszerűen értettek a trash filmek termeléséhez, az Óriáspolip is ennek az egyik példája. A 70-es évek vége felé a "hagyományosabb" műfajoktól (western, giallo, rendőrfilm stb.) lassan elfordult a közönség, így a filmeseknek is szemléletet kellett váltaniuk. A... több»
Bűnös vagy nem bűnös? Egy kegyetlen szilveszter éjszaka története
Ha szilveszter, akkor önfeledt ünneplés. Általában. Jelen esetben viszont egy ádáz párharcnak lehetünk szemtanúi, amely során borzalmas dolgok kerülnek napvilágra. Gallien felügyelő (Lino Ventura) beidézi kihallgatásra Martinaud közjegyzőt (Michel Serrault), aki két brutálisan megerőszakolt és meggyilkolt kislány holttestét fedezte fel. A felügyelő természetesen gyanakszik, s eleinte finoman, majd később az eszközökben sem válogatva egyre durvábban próbál az igazság végére járni. Martinaud ugyan tagad, de egy idő után elkezd a nyaka körül szorulni a hurok. Egyre több furcsaság kerül elő, amelyek mind jobban gyanúba keverik a jegyzőt, ő pedig mind kétségbeesettebben próbál védekezni.
Látsza... több»
Szexualitás, téboly, halál és művészet: látlelet egy aberrált családról és egy bűnös városról
Giuseppe (vagy ahogyan jobban ismerik, Pupi) Avati forgatókönyvíróként és rendezőként is sokféle műfajban kipróbálta magát az évtizedek során, több-kevesebb sikerrel. Az egyik legjelentősebb – és talán legérdekesebb (noha csak bizonyos értelemben véve) – munkája éppen A nevető ablakos ház, ez a besorolhatatlan műfajú film. Szokás giallónak nevezni, de akkor atipikus giallóként kellene értékelnünk, éppen ezért a magam részéről hanyagolnám ezt a műfaji besorolást. Horrornak sem igazán tartható, legalábbis nem a véres fajtából való, a borzongást és a rettegést itt a nyomasztó hangulat és a titokzatosság szolgáltatja. Jobb híján talán thrillernek lehetne nevezni, amely azonban egyéni és társada... több»
Egyszerre megindító és lélekemelő dokumentumfilm, amely az első világháború borzalmait és a későbbi korok emlékezetkultúráját egyaránt bemutatja. A friss felvételek a jelenlegi olasz-szlovén határvidéket, a létrehozott emlékhelyeket tárják elénk, miközben rengeteg archív fényképet is láthatunk, s különböző naplókból, versekből is részletek hangzanak el. A száz év alatt már fogalommá vált "Isonzó", "Doberdó", "Piave" helynevek több nemzedék traumatikus emlékeit fogták össze, míg mára az átlagemberek számára már gyakran alig jelentenek valamit, hiszen azóta a túlélők és azok gyerekei is jórészt meghaltak, s közbejött egy még borzalmasabb világháború. Ez a dokumentumfilm ízelítőt nyújt a korabe... több»
A szerelem őrültje
A 80-as évek amerikai slasheráradatának egy feledhető, helyenként kifejezetten megmosolyogtató és bárgyú darabja a Kórházi mészárlás című, zs kategóriás "műremek". A történet cselekményét és mondanivalóját nem pörgették túl az alkotók, gyakorlatilag a klasszikus sémára építettek: a bevezető után egy látszólag eltérő sztori indul útjára, hogy aztán a végére kiderüljön, hogy hogyan is kapcsolódik a felvezetés a főszálhoz. A film érdekessége – bár ebben sincs túl sok újdonság –, hogy Valentin napon játszódik, aminek szintén van köze a gyilkos indítékához.
A bevezetőben idilli jelenetet láthatunk, a kis Susan az egyik cimborájával játszadozik békésen az otthonukban, amikor a kislány kap egy sze... több»
A legelső... Sajátos Columbo-film, voltaképpen a legeslegelső epizód, illetve annak sem lehetne nevezni. Egyrészes tévéfilmnek készült, erre utalhat a korai Columbo-epizódoktól eltérően hosszú játékidő is (100 perc), feltehetően nem gondoltak arra, hogy ebből valaha is tévésorozat fog kikerekedni. Tudtommal egy színdarab szolgált az alapjául, ez sokszor meg is látszik a történeten. Érdekes módon több évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a tényleges sorozat elinduljon, nem tudom, miért vártak vele ennyit.
A Gyilkosság receptre/A recept: gyilkosság című film szinte teljesen más Columbót mutat, mint amivel a későbbiekben találkozunk: nincs autó, nincs gyűrött ballonkabát, sem kutya. Ráadásul a hadnagy itt mé... több»
A példázattá változtatott Puskás Tivadar-i életút Mondhatnánk, hogy Markos Miklós tévéfilmje a hatalom által ellehetetlenített Puskás Tivadarnak állít emléket, csak hát ez így erőteljes túlzás lenne. Túlzás azért, mert Puskás valójában saját magának köszönhette az elszegényedését, hiszen az 1870-es évek végén, a 80-as évek elején meglehetősen jól élt, csak éppen nem tudott bánni a pénzzel. Éppen ezért úgy vélem, a szóban forgó tévéfilm inkább parabolaként értelmezhető, amely a hatalommal küzdő feltaláló témáját boncolgatja.
A filmben Puskás a telefonközpont atyjaként tűnik fel, bár ő maga szerényen próbál viselkedni. A valóságban a telefonközpont működési elvére már az 1850-es években rájött egy franca mérnök, s tudomásom szerint maga Puská... több»
Mester és tanítvány: az aszketikus Sainte-Colombe és a gyarló Marin Marais A francia barokk zene egyik legnagyobb alakja Marin Marais zeneszerző és gambavirtuóz volt, akit itt most Alain Corneau tett meg az egyik főhősének (de legalább ugyanilyen joggal mondhatjuk azt is, hogy a másik főszereplő Monsieur de Sainte-Colombe, Marais mestere). Nem ódákat zengve róla, nem agyondicsérve, hanem kendőzetlen, szinte nyers őszinteséggel – mert csak így érdemes. Persze nyilván kritikával fogadhatjuk a látottakat, hiszen a forgatókönyv Pascal Quignard regényéből készült, s nem tudhatjuk, mit "költött hozzá" a tényekhez az író. De jelen esetben talán nem is az a lényeges, hogy ebben a történetben mi igaz és mi nem. Szerintem sokkal fontosabb az, amit az alkotók ezzel a filmmel ... több»
Parazita az emberben
David Cronenberg első egész estés filmje nálam felemás eredménnyel zárt, ugyanis az alacsony költségvetés ellenére is még ma is tud lúdbőröztető pillanatokkal szolgálni, ugyanakkor viszont nagyon súlyos logikai hibái/hiányosságai is vannak, amelyek miatt kicsit úgy érzem, hogy a hatáskeltés kedvéért feláldozták a mondanivaló egy részét. Ami viszont mindenképpen a Paraziták jelentősége mellett szól, az szerintem az, hogy némely elemét talán innen koppintották az Alien-filmeknek is (pl. a lény arcra tapadása, vagy éppen a hasüregben gusztustalanul mozgolódó és kitörni készülődő féreg látványa).
A történet alapvetően nem túl bonyolult, viszont az elején még elég nehezen áll össze a néző számár... több»
A dokumentumfilm-sorozat tematikus bontásban vizsgálja a Viktória-korabeli Nagy-Britannia fejlődését, és olyan témák kerülnek terítékre, mint a közlekedés, az egészségügy, a háztartások fejlődése, vagy éppen a tömegtermelés kialakulása. Látványos és információdús alkotásról van itt szó, és ami különösen izgalmas, az az, hogy a sok megidézett korabeli metszet, festmény, illetve fénykép segítségével legalább valamelyest bele tudjuk élni magunkat a korabeli hangulatba. És ami nagyon fontos, nem csupán az egyes területek fejlődéséről esik szó, hanem arról is, hogy ezek hogyan változtatták meg a társadalmi viszonyokat, a gondolkodásmódot, illetve például a települések arculatát. Érdemes időt szán... több»
A dokumentumfilm az egyik legzseniálisabb operatőrnek, Zsigmond Vilmosnak állít emléket, aki nemcsak rendkívül tehetséges volt, de kalandos - és néha meseszerű - életút is állt mögötte. A történet az ő interjúiból, illetve rá emlékező személyek elbeszéléseiből kerekedik ki, s közben rengeteg általa fényképezett filmből is láthatunk jeleneteket. 1956-os emigránsként ugyan kissé nehezen találta a helyét az Egyesült Államokban, de szerencséje volt, mert olyan filmes szemléletet vitt magával, amely szinte egyedülállónak volt mondható. Így aztán a 60-as évek végétől meredeken ívelt felfelé a pályája, és számtalan film elkészítésében vehetett részt. Amennyire az ebből az összeállításból kiderült, ... több»
Sok meglepő dolog derül ki ebből a filmből a tehenekkel kapcsolatban, bár szerintem azért nem lehet mindent általánosítani. A filmben látható állatokat különleges módon tartják, és ha jól értettem az elhangzottakat, ez a fekete-tarka fajta is kissé sajátos. Érdekes volt látni, milyen erős a kötelék a csorda tagjai között, mennyire társas lények, és hogy milyen sokat jelent a tartásukban az, hogy tavasztól őszig sokat tartózkodhatnak egy tágas, füves legelőn. Mivel egy németországi gazdaságról van itt szó, nyilván a pénzügyi lehetőségektől kezdve a gazdák szemléletmódjáig sok eltérést találhatunk a hazai viszonyokról, de összességében mégis új információkat tanulhatunk a tehenekről, illetve a... több»
A posztapokaliptikus New York talján szemmel, kevés pénzből Valljuk be őszintén, hogy Sergio Martino neve hallatán/olvastán nem sokunk asszociálna egy posztapokaliptikus sci-fi akciófilmre, feltehetően hamarabb tudnánk felidézni tőle egy rendőrfilm vagy egy giallo címét. Némileg meglepőnek tűnhet, hogy a 80-as évek második felében ő is elkövetett néhány Zs kategóriás produkciót, amelyek közül a leghíresebbnek – persze ez viszonylagos – talán a Bosszú a jövőből tekinthető. Csodálkoznunk viszont azért nem érdemes mindezen, mert az olasz filmesek mindig jó érzékkel tapintottak rá az aktuális trendekre, és jó szélkakasként mindig ügyesen forogtak arrafelé, amerre éppen fújta őket a szél. A 80-as években éppen az akciófilmek és a sci-fik voltak divatban, ... több»
Érdekes dokumentumfilm, valóságos nyomozás a múltban lezajlott földtani események után. Nagyon hasznosak a számítógépes szemléltető grafikák, így legalább el tudjuk képzelni, mi is zajlott le évmilliókkal korábban. A másik nagy pozitívuma a filmnek az, hogy a Föld más tájairól is hoz vulkáni példákat, ezek segítségével pedig analógiásan arról alkothatunk képet, hogyan nézhettek ki valamikor a vulkanikus eredetű hegyeink. Én a magam részéről arról is szívesen hallottam volna, hogy mikor és hogyan jelent meg a növényzet, illetve a fauna ezeken a hegyeken, mi okozta a vulkanikus tevékenység megszűnését stb. Szerintem kicsit rövidre sikerült ez a film, de azért így is jó volt, számtalan érdekess... több»
Kacskaringós életút A dokumentumfilm egy nehéz természetű, impulzív, kötekedő embert mutat be, aki sajátos életutat járt be. Budapesti neológ zsidók voltak a szülei, ő maga jogot végzett, s közben kardvívást is tanult, de alkalmazkodásra való képtelensége miatt egyetlen egyesületnek sem maradt sokáig a tagja. Gyakran párbajozott, feltételezhetően megvolt benne az a vágy, hogy a hivatásos katonatiszteknek is megmutassa, hogy nem éppen daliás termete és civil foglalkozása ellenére ő is tehetséges.
Fuchs lényegében véve a körülmények szerencsés összejátszása folytán került ki az 1908-as olimpiára, de a győzelme ellenséges hangulatot váltott ki a korabeli magyar médiában. 1919 után visszavonult a közszerepléstől, ... több»
73 Az őrültek (1973)
Valószínűleg nem Az őrültek számít George A. Romero legismertebb munkájának (legalábbis Magyarországon), és talán nem is a legjobb, viszont az legalább kétségtelen, hogy hatásos és elgondolkodtató. A film ugyanis olyan kérdésekre próbál választ adni – vagy legalább felteszi ezeket a kérdéseket –, amelyek akár napjainkban is aktuálisak lehetnek, de általánosságban véve bármilyen járvány, katasztrófahelyzet stb. során felmerülhetnek. Egy békés amerikai kisváros lakóinak élete egyetlen pillanat alatt rémálommá változik, amikor egy katonai célokra kidolgozott vírus elszabadul. Az emberek egymás ellen fordulnak, indokolatlan agresszió lesz rajtuk úrrá, elkezdik lemészárolni egymást, s kvázi zombi... több»