Szívbemarkoló film, amelyben a három főszereplő csodálatosat alakít. Sokszor lélegzet-visszafojtva vártam, mi fog történni, annyira kegyetlen és magával ragadó a cselekmény. A filmben végigvont kettősség, a háborús borzalmak és a család felépülésének kedvessége, lelkileg elég megterhelő. Nagyon jó film volt.
Csúfok (2024) Mondjuk 14-16 éves fejjel teljesen boldog lettem volna ezzel a filmmel, de sajnos nem annyi vagyok. Az alaptörténet még akár jó is lehetett volna, de akkora blődségek pattantak néha a cselekménybe (édesapa halála után játszi könnyed jópofizás wtf...), hogy hunyorítanom kellett, hogy ne kapcsoljam inkább ki az egészet a francba. Szóval a tini gyereked ha nézni akarja, nézze, de ha felnőtt vagy, ne bosszantsd magad vele.
Parasztok (2023) Sokat kellett várnom, hogy ezt a mesterművet megnézhessem, de minden másodperc várakozást és közel 2 órányi gyönyört megért. Elképesztő képi élmény, ami a szemünk elé tárul ezzel a különleges kézzel festett animációval. Hiteles, csodás karakterek, mesterien kivitelezett megjelenítése a korhű vidéki gondolkodásmódnak. Ami nekem pedig külön kedvencem, az elképesztő filmzene, amit már hónapokkal korábban letöltöttem, és folyton hallgattam. Grandiózus!
Emily Párizsban (2020) Gondoltam a filmelőzetesből, hogy egy könnyed limonádé sorozatot láthatok, ami jó szórakozás, amolyan jó kis csajos időtöltés lehet. Sajnos a könnyed szórakozást is el tudja rontani a süvítő együgyűség vagy butaság. Lehet szép színes díszletet és ruhákat kikészíteni, lehet sminkelni nagy lelkesedéssel, de a történet nekem hiányzott ebből a sorozatból. Csalódtam.
A közösségi háló (2010) Nagyon érdekes történet, mondjuk az emberek iránti szeretetemet nem növelte meg, viszont rettenet gyenge rendezés és színészi játék. Annyira sikerült a hétköznapi figurát hozni, hogy az az érzésem, nem is színészeket látok, akik alakítanak, hanem embereket, akik egyébként nem akarnak filmben szerepelni... kétszer próbáltam nekifutni, hátha megértem, miért a magas értékelés, de nem sikerült rájönnöm.
Post Mortem (2021) Teljesen átlagos film. A történet izgalmas és érdekes, szerintem szuper az alapötlet, de valahogy elég erőltetettek a horrorisztikus effektek, ez pedig hiteltelenné teszi a filmet.
Engem nagyon megfogott a kis falusi környezet, amiben a film játszódik, öröm volt nézni a jeleneteket a szép megvalósítás miatt. Ezen kívül teljesen hétköznapi alakítások, jelentéktelen filmzene jellemezte a filmet.
A hercegnő és a sárkány (2024) Látványos, mozgalmas felnőtt mesefilm. Öröm volt Millie-t ebben a szerepben látni, ami rettenetesen illik a megjelenéséhez, egy-két túlzás mellett végig nagyon jól hozza a mesebeli szerepet. A film rendezését jónak mondanám, mert a látvány és a jelmezek csodásak, de a filmzene átlagos. A sárkány megjelenítése a film legérzékenyebb része, ebben a grafika szép, nem erőltetett, itt is a hang az, ami böte. Összességében nekem nagy élmény volt.
Játsz/ma (1997) Michael Douglas alakításán kívül engem nem vert földhöz ez a film. Zavaró filmzene, ami a hangulatkeltéshez jó lenne, de kitart a film egészében, ami már túl zavaró. Maga a történet szerintem kitalálható, bármennyire is káoszosnak tűnik az egész, így számomra a csattanó nem igazán csattant. Összességében nem rossz film, de többet vártam ennél.
Énekelj! 2 (2021) Ha azt hiszed, nem lehet olyan jót csinálni, mint az első rész, tévedsz. Megható, vicces, szuper rajfilm óriási zenefeldolgozásokkal.
Napsütötte Toszkána (2003) Imádom ezt a filmet, ilyen csodálatos, hangulatos film nem sok van. Diane Lane egyébként is egy Istennő, ebben a filmben gyönyörűen alakítja karatetét, végigvarázsolva minket az olasz csodavilágban, ami a főhősnőt is teljesen elvarázsolja. Vicces, mozgalmas, szépséges film, egymilliószor láttam.
A hó társadalma (2023) Látványos, szenzációsan megrendezett, izgalmas film. Végig fenntartva a feszültséget, csodálatos látványvilággal, szuperül összeválogatott színészgárdával köti le a nézőt. Szenzációs!!!
Nincs baj, drágám (2022) Elejétől kezdve lebilincselő, a feszültséget végig fenntartó, színpompás, látványos film. Tetszenek a karakterek, de legjobban a filmen végigsistergő belső nyomás. Nagyon kíváncsi voltam, mi áll a háttérben, de egyáltalán nem arra gondoltam, amit az író kieszelt, szuper ötlet és okos társadalomkritika egyben. Volt a végén egy kis Stepfordi feleségek érzésem, de nem lövöm le a cselekményt, érdemes megnézni.
A fiú (2016) Különleges hangulatvilágú horrorfilm, kedves, szerethető főszereplő, aki persze nem kedves. :D Mégis neki drukkolunk a film végéig. Mozgalmas, mégis elnyújtott, lebénult eseménysorozat, visszataszító áldozatok és dühítő igazságtalanságok. Nagyon bejött.
Négy jó nap (2020) Megható film egy drogfüggő édesanyjának kálváriájáról, harcáról, legtöbbször saját magával. Glenn Close tökéletes választás, ez a nő mindent el tud játszani, de Mila Kunis is óriásit alakít.
Hideg nyomon (2007) Magával ragadó hangulatú film, remek történettel és parádés színészgárdával.
Szuper a filmzene, abszolút illik az eseményekhez. Gyenge gyomrú, érzékeny filmfalók inkább kerüljék a filmet, mert vannak a filmnek komoly mélypontjai, ezen kívül olyan rendezéssel készült, ami miatt az ember agya hosszan kattog, hogy helyesen döntött-e a főszereplő. Mindenképp többször nézős.
Coco Chanel (2009) Azért értékeltem jónak a filmet, mert érdekes volt Coco Chanel élettörténetének e szakasza, és amennyire meg tudom ítélni, a megjelenítés nagyon hiteles volt, könnyű volt elmélyedni a látványban, a kellemes díszletben és látványvilágban, a szép filmzenékben. Ez nem egy dinamikus, eseménydús film, inkább a művészet határát súrolja.
Távol a világtól (2023) Ebben a thillerben a legborzasztóbb az erőltetett „megrázó” (valójában macskanyávogás) filmzenesorozat volt, amit aztán minden jelenet alá be lehetett keverni, és várhattuk a nagy csapást... ami végül soha nem jött el. Rengeteg mini filozofálás mellett egy kétórás hatásszünet ez a film. A színészi játék ennek ellenére nem volt rossz, de sajnos nem enyhít a rendezés böteségén.
79 Testvérek (2009)