qwer

Kiváló dokumentumfilm, számomra az eddigi egyik legmegrázóbb filmélmény volt. Az alkotók egy remek koncepcióra építve mutatják be a valóságot, ami óriási arcon csapás az egész társadalomnak, hiszen a legrosszabb rémálmainkat is felülmúló tények derülnek ki az online zaklatásról. S talán ami a látottaknál is rosszabb, hogy továbbra se látjuk jeleit a hatékony megelőzésnek; a biztonságos és tudatos internethasználat oktatásának hiánya (vagy legalábbis felületessége) gyerekeknek és szülőknek egyaránt, a még mindig gyerekcipőben járó, preventív jelentőségű szexuális nevelés és a közösségi hálózatok működtetőinek könnyelmű hozzáállása (ha ezzel kapcsolatban igaz, amit a filmben az ügyvéd mond – b... több»

Nem pont azt kaptam a filmtől, amire számítottam; a történet kerek, és passzol hozzá a lassú tempó és a melankolikus hangulat, mégis indokolatlanul elnyújtottnak éreztem. Akik nem szeretik az eseménytelen, apró nüanszokra és emberi kapcsolatokra épülő filmeket, szerintem bele se kezdjenek. Én ugyan vevő vagyok erre a stílusra, ez esetben mégsem éreztem, hogy annyira magával ragadott volna a film, és gyanítom, hogy a regény katartikusabb élményt okozna.

Egy újabb csalódásra felkészülve ültem le a film elé, de kellemesen meglepett, hozza azt a színvonalat, ami egy egyszer nézhető vígjátéktól elvárható. A humora a vidékiek sztereotip bemutatására, szexizmusra, elnagyolt és túljátszott jelenetekre, mafla figurákra épül. A cselekményt sem gondolták túl, mégis végig dinamikus marad a film, és bár semmi meglepő fordulatot vagy poént nem tartogat a néző számára, gyorsan elröppen a hosszú játékidő.

Egy családi filmtől általában annyit várok, hogy szülőknek és gyerekeknek egyaránt nézhető és szórakoztató legyen. Lehet, hogy a Mia és a fehér oroszlán tizenéveseknek érdekes lehet, nekem kevésbé tetszett; végig idegesítőnek találtam a karaktereket, életszerűtlenek a párbeszédek és a szülők reakciói az adott helyzetekre, és bár egyértelmű, mire akarja felhívni a film a figyelmet, számomra sokkal inkább úgy tűnt, mintha a kamaszok gyakran az őrültséggel határos konokságát, Mia rögeszmés, sokszor az észérveknek ellentmondó ragaszkodását domborították volna ki, pedig feltehetően nem ez volt az alkotók elsődleges szándéka. Nagy érdeme a filmnek, hogy valódi állatokkal forgatták, a főszereplő és... több»

Kivételesen jó film, ami pont azt nyújtja, amit a címében ígér: egy oknyomozó újságíró csapat munkáját mutatja be, amint a legapróbb nyomon elindulva lerántják a leplet egy eltussolt botrányról, és ezzel kivédhetetlennek tűnő lavinát zúdítanak az egyház nyakába. Ne legyenek illúzióink, azóta is csak látszatintézkedések történnek világszerte a hasonló ügyekkel kapcsolatban, de a Boston Globe munkatársai legalább megpróbálták elejét venni a további eseteknek a történtek nyilvánosságra hozásával! Kétszer láttam a filmet, de annak ellenére, hogy tudtam, miről szól, második alkalommal is többször meg kellett állítanom, mert minden egyes jelenete megdöbbentő, sokkoló és félelmetes. Nem egy pörgős ... több»

A film nézése közben olyan érzésem volt, mintha a holland tulipánláz csak egyfajta háttérsztoriként lett volna jelen, hogy némiképp érdekesebbé tegye a bemutatni kívánt szerelmi szálat, pedig ennél sokkal többet is kihozhattak volna az egyik legizgalmasabb gazdasági válság történetéből. Ebben a formában azonban sem a 17. századi tulipánkereskedelemről nem tudtam meg semmi lényegeset, se a romantikus vonal nem volt annyira hiteles és figyelemre méltó, hogy emlékezetes maradhatna miatta a film. Olyan volt, mint egy felnőtteknek szánt gyermeteg mese, ami csak a beletűzdelt szexjelenetekkel próbálja hangsúlyozni, hogy márpedig egy komoly történetről van szó. Nálam ez a "kár érte" kategória.

Elég elborult humora van a filmnek, amit a néző vagy szeret, vagy nagyon utál, de ha kicsit a poénok mögé nézünk, és megpróbálunk értelmet találni az egymásnak ütköztetett kultúrák és erkölcsi nézetek szélsőséges ábrázolásának miértjében, az egész élvezhetővé válik.

Nem akartam elhinni, hogy egy ennyire aktuális témát rossz irányba is el lehet vinni, de ennek a filmnek sajnos sikerült. Felszínes és közönséges, a szereplők súlytalanok, és bár van benne egy-két jelenet, ami megnevettet, a poénok elcsépeltek, javarészt alpáriak, így nagyon gyorsan kiveszik a történetből a társadalomkritika. Mintha maguk a készítők sem hittek volna benne, hogy az okostelefon-függőség jelenségéből ki lehet hozni egy jó, szórakoztató, igényese(bbe)n humoros filmet.

Annak ellenére, hogy érdekes témát, ráadásul megtörtént eseményt dolgoz fel, átlagos, számomra sajnos könnyen feledhető film. Vártam, hogy kicsit fokozódik a feszültség, de végig bosszantóan unalmas és lapos maradt. Amiben a pozitívumot kerestem, az is inkább negatív irányba billenti a mérleget, ilyen például Frank Tassone karakterének ábrázolása; a film első felében megismerjük a szimpatikus tanárt, aki tanfelügyelőként felhozta az élvonalba az iskolát, senki se gondolná, hogy képes sikkasztási botrányba keveredni. Lassan azonban kibontakozik a valódi énje, kicsit még a tudatalattijából is vetítenek, "értjük" az indokait, de ez is olyan módon jelenik meg, hogy nem hagy maga után semmi ütős ... több»

Elég vegyes gondolatok kavarogtak a fejemben, miután megnéztem a filmet, mert alapvetően tetszett, ugyanakkor a részleteit jobban átgondolva néhány elemében kicsit túlzásba estek a készítők. Egyrészt egy remek korkép és rendszerkritika, amiben a pártállami rendszer és a gulyáskommunizmus minden "szépsége" megjelenik a megfélemlítéstől a besúgáson át egészen a koncepciós perekig, a pártcsicska funkcionáriusokról nem is beszélve. Ez az oldala részemről vitathatatlanul ötös. Ami azonban Béres József kultuszának építését illeti, kicsit ront az értékelésen. Nem kérdőjelezem meg, hogy valóban egy szimpatikus, nagy tudású, szilárd erkölcsű személyiség volt. A filmben azonban szinte szentként jeleni... több»

Noah Baumbach nem spórolt a játékidővel, ami néha valóban végtelenül hosszúnak tűnt, mégis minden apró jelenet és párbeszéd a helyén volt a válás folyamatának bemutatásában. Eseménytelen film, ami a legbelül rejlő, ki nem mondott érzelmek és jól elásott feszültség fokozatos kirobbanásában csúcsosodik ki, és tökéletesen ábrázolja, hogyan emészti fel a válás az abba látszólag békés egyetértésben belevágó feleket is. Jó film volt, de szinte fellélegeztem, mikor véget ért, mintha egy lélektani utazás végére értem volna; ez azonban mindenképp pozitívum, ehhez a témához ilyen összhatás dukál.

Az egyik legjobb magyar film, amit láttam, bár az első felében meg sem fordult a fejemben, hogy ilyet írok majd róla. Kicsit laposnak és vontatottnak éreztem, de az erdész megérkezésével jókora lendületet kapott a történet, s annak ellenére, hogy az apróbb részletek kivételével kiszámítható maradt, az érzelemábrázolás és a feszültség fokozatos adagolása jókora meglepetést okozott. Nyomasztó film, melyben egyszerre jelenik meg egyéni és családi dráma, a háború borzalmai és lélektani következményei. (Sajnos nagyon sokat rontott a filmélményen, hogy néhány párbeszédnél bármennyire is füleltem, csak szófoszlányokat sikerült elcsípnem, a hangmérnöknek óriási fekete pont jár emiatt.)

Valamiért többet vártam ettől a filmtől, a korábbi Johnny English részekhez képest kissé lapos és erőltetett volt, néhány jelenetet inkább éreztem kínosnak, mint szórakoztatónak. Végig azt vártam, mikor sikerül végre Rowan Atkinsonnak kiemelnie a középszerből, de igazából nem volt benne olyan átütő jelenet, ami miatt átlagosnál jobb lehetett volna az összhatás.

Nosztalgikus élmény volt megnézni a filmet, a Börzsönytől pár kilométerre nőttem fel, és gyerekkoromban sok időt töltöttünk a rejtélyes börzsönyi hiúz keresésével. (Darányi László erőfeszítéseit elnézve kénytelen vagyok kicsit átértékelni a "sok idő" fogalmát...) Természetbarátoknak érdemes megnézni a dokumentumfilmet, egyetlen hibája talán csak a rövidsége. Arra sajnos számítottam, hogy a hiúz populáció növelésére csak olyan megoldások léteznek, melyek az emberi tényező figyelembevételével továbbra is utópisztikusnak hatnak, de hátha egyszer célba ér a természetvédők üzenete. Az ehhez hasonló filmek talán elősegíthetik ezt.

Köbli Norbert mindig tud újabb meglepetést okozni. A Trezor nem egy zseniális film, de mégis működik, annak ellenére is, hogy több, történelmileg nem helytálló "baki" is van benne. Egyszerű, mérsékelten feszült hangulatú történet a tisztességes teljesítményt nyújtó Anger Zsolttal a főszerepben. A zongorista rövid monológja a korszakról kicsit fájt, "figyeljetek, elmesélem nektek, milyen volt az ötvenes évek" hatása volt, de összességében hozza, ami egy jó tévéfilmtől elvárható.

Kicsit fölösleges feldolgozásnak érzem, ami technikai erőfitogtatásként tökéletes, de nyomába sem ér az eredetinek, amire a többség valószínűleg remekműként emlékszik. A 2019-es filmnek néhány jelenete természetfilmbe illő, a vizualitásra nem lehet panaszunk, de mintha a kifejezéstelen karakterek miatt kivesztek volna belőle az érzelmek, eltűnt a történet lelke. Ennek ellenére érdemes megnézni, látványra valóban szép, s talán hiba is a 94-es animációhoz hasonlítani.

Könnyen feledhető, igénytelen akció-vígjáték rengeteg klisével, még több túlzással és nulla eredetiséggel. Az izomagyú kém még izomagyúbb, és rengeteg kínos helyzetbe keveredik, a kocka elemző még kockább, a kislány cuki, okos, ügyes és talpraesett is egy személyben stb. Ha nem zavar, hogy az egész történet ezerszer lerágott csont, még akár szórakoztató is lehet, de ne legyenek túl nagy elvárásaid!

A Keménykalap és krumpliorr talán az egyetlen olyan film, amit nemcsak gyerekkoromban szerettem, hanem még most is képes szórakoztatni. Családi- és gyerekfilm kategóriában az egyik legjobb, amit valaha láttam. Megvannak a maga apró kis szépséghibái, a gyerekszereplők néhány jelenetben úgy mondják fel a szövegüket, mintha az iskolában felelnének, a hangeffektek is már-már a kevesebb néha több határát súrolják, mégis annyira őszinte és kedves az egész történet, hogy képes nosztalgiát ébreszteni a nézőben - nem a hetvenes évek, sokkal inkább egy ábrándos gyermekkor iránt. Ha van olyan, aki még nem találkozott vele, bátran ajánlom, akár a rövidebbre vágott mozifilm változatot, akár a négy évvel ... több»

Móricz nagy kedvencem, ezért érdekelt, hogy a pár oldalas, kiváló novellájából hogyan sikerült 48 perces filmet készíteni. Bár a film megbontja a történet hármas tagolásának arányait, a lényeget tökéletesen sikerült megragadnia. Amilyen pontosan és tényszerűen írja le Móricz a parasztságot, olyan hiteles képet fest Zsurzs Éva filmje a pusztában, távol a civilizációtól élő pásztorok rideg életéről, az emberi kapcsolatok hiányának következményeiről. Kiváló film, bár nem hiszem, hogy közönségkedvenc lenne, inkább irodalomkedvelőknek, néprajz és szociográfia iránt érdeklődőknek ajánlanám.

A hazugságokon és a valóságon alapuló, a reklámok és a tévé által befolyásolt társadalomról szóló remekmű a kilencvenes évekből. Nagyon jó a forgatókönyve, sokkolóan jól keveri az ellentétes érzelmeket, Jim Carrey pedig kivételesen jó teljesítményt nyújt. Egyike azoknak a filmeknek, melyeket már többször láttam, és biztos vagyok benne, hogy előveszem még a jövőben.