Nk

Gyorsan, de nagyon magabiztosan vázolja fel az alaphelyzetet. A plázában rekedt, teljesen eltérő hátterű és személyiségű emberek kényszerű együttélése szerintem nagyon érdekes, azonban sokukról semmit nem tudunk meg. Jobban tetszett volna, ha egy kicsit nagyobb a para faktor, és kevesebb az akció, de kifejezetten jó film.

Néha kifejezetten morbid, ami jól áll a filmnek. A poénok megállás nélkül érkeznek, de nem mind talál be, így néha erőltetettnek tűnik, amire a csapongó történetmesélés ráerősít. Az összkép erős közepes, de nem jó.

Lehet, csak a hatalmas hype miatt, de nekem alulmúlta az elvárásaimat. Igazából két akciószekvencia van, ami tényleg olyan jól megkoreografált, mint amiről a promók szóltak. A filmvégi jelenetsor a hídon pedig már rendesen túl van tolva. Így ez nekem csak egy (nagyon) erős közepes. Chris Hemsworth-nek azonban nagyon jól áll a szerep.

Átgondolt a történet, amit a film koncepciójához igazítottak. Elég feszültség van benne, hogy fenntartsa az érdeklődést, de nem túl komplikált, hogy a képernyőn zajló dolgokra könnyű legyen figyelni. Szerintem ha már bevállalták ezt a fajta megjelenítést, nem kellett volna ennyire felhasználóbarát (egyszerű) módon tenni. Értem, így nagyobb közönség számára fogyasztható, de ezzel vesztett egy kicsit az egyediségéből.

Abszolút semmi egyediség nincs benne. Minden létező romkom klisét felhasználnak, és a viccesnek szánt jelenetek is sokszor látottak már. Mivel a Netflixre készült, beleerőltettek néhány káromkodást, és kicsit jobban kivesézik a bekakilós részt, hátha korhatáros romkomként kitűnik a tömegből. Plusz hátrány a magyar szinkron. Két 28 éves fiatal a plázában megismerkedve magázódik, és így beszélik meg, hogy egymás kamu párjai lesznek. Teljesen életszerű.

Számomra igazi bűnös élvezet. Tele van szemforgatásra kényszerítő baromsággal, a történet pedig akkora kliséhalmaz, amit nehéz szavakkal leírni. De akkor is. Néhány kellemes emléket hozott vissza a gyerekkoromból, én a Power Rangersre asszociáltam (Mighty Morphin Power Rangers), és ezért nem tudok haragudni rá.

Mivel nagyon érdekel a filmek és a sorozatok készítésének világa, imádom a klasszikus álomgyárról szóló történeteket, egy ilyen 'insider' sorozatot csak szeretni tudok. Engem mondjuk pont a két normálisnak (vagy földhöz ragadtnak) szánt brit karakter irritált néha, bár elismerem, kellett az erős kontraszt a hatás érdekében.

Hihetetlenül tipikus a sztori, nem is erőlködtek vele. Rutinból adagolják a nem meglepő csavarokat egy százszor látott történethez. Külsőségekben viszont nagyon ott van. A helyszínek, a világ nagyon jól néz ki, a zenék dögösek. Akciójelenetből van bőven, méghozzá elég látványosak, a filmvégi nagy csetepaté kivételével. Farrell igazán jó színész, ráadásul az akció is jól áll neki.

Szeretem a nagy svindlikről szóló filmeket, persze, csak ha nem olyan elszálltak, mint a Szemfényvesztők esetében. Ezt megkaptam, méghozzá elég szép csomagolásban.

Ayer egy magabiztos rendező, aki nagyon ért a karakterek elmélyítéséhez. A történetet rendeli a személyiségek bemutatása alá, és nem fordítva, mint a legtöbben. De sajnos ez csak addig van így, míg ki nem mozdul a komfortzónájából. A fantasy nem az ő műfaja, a világépítés megosztja a figyelmét, és két szék közül a földre huppan. Hatalmas potenciál volt a történetben, kihasználatlan maradt. Az Öngyilkos osztag tükörképe.

Klasszikus krimi, ami nyugodtan és higgadtan mesél. Sok éve kikopott ez a műfaj, így hiánypótló darabként kellemes szórakozás. Emiatt elnézhetők a hibái, mint az elejétől sejthető "nagy csavar" vagy a faék egyszerűségű karakterek. Régen ebben a formában ez csak egy közepes film lett volna.

Guy Ritchie stílusa bejön, ez a film is tetszett. Nem bonyolult, vagy különösebben érdekes a történet, de a cselekmény, a vágás, a párbeszédek feszesek, és emiatt tud izgalmas lenni. Ehhez van érzéke, és a téma is a hozzá legközelebb álló. Ráadásul az öltönyös gengszterek mindig is jobban lekötöttek, mint a dagonyázó spílerek.

Az ötlet jó, a kivitelezés kapufa
A film első harmada tetszett. A srác és a szitter kapcsolatának ábrázolása jó és dinamikus, sajnos utána drasztikusan esik a színvonal. A 90-es, 2000-es évek klasszikus tini-horrorjait próbálták megidézni, de a cselekmény nagyon érdektelen, a karakterek pedig annyira vázlatosak, hogy a csapat lehetne két fős is akár. A rövid játékidő miatt még inkább az az érzése támad az embernek, hogy lehetett volna jó film kis munkával.

Igazi keserédes szatíra, tipikus Judd Apatow történet. Sérült emberek találkozásának története, mely változást hoz mindannyiuk életébe. Nem feltétlenül nagy vagy pozitív a változás, de hatással vannak egymásra. Ez a kiragadott epizód az életükből pedig úgy van hatással ránk, mint a szereplők egymásra.

Kifejezetten jó vígjáték-sorozat, és ami ritka, a későbbi évadokra sem csökken a színvonal. Nálam Barry viszi a prímet, legtöbbet miatta/rajta nevettem. A rengeteg filmes utalás és említés nálam plusz pont.

Sok a poén, bár sokszor önismétlők. Néha még be is talál a humora, de az ezek forrásaként használt konfliktusok nagyon erőltetettek. A Tuckert alakító színész pedig annyira ripacs, ami már irritáló.