Hauser Árpád

Izgalmas és reális sztori egy atomválságról
Ha egyszer kialakul egy hasonló atomkatasztrófával fenyegető helyzet, melyet nem egy atomhatalom, hanem egy magánszervezet alakít ki, akkor nagy eséllyel valami hasonló módon fog megtörténni, mint A rettegés arénájában láthatjuk. Phil Alden Robinson remek érzékkel vitte filmre Tom Clancy regényíró Jack Ryan könyvsorozatának ötödik történetét. A középpontban egy szélsőjobboldali szervezet áll, mely egy atombombához jutva akar bosszút állni az Egyesült Államokon a nácizmus eltörléséért. Becsempészik Amerikába, és elrejtik egy stadion alagsorában (egy ital automatában). A veszély elhárításán leginkább Jack Ryan (Ben Affleck) dolgozik legtöbbet annak érdekében, hogy az USA ne Oroszországon torol... több»

A leggyengébb az Alien-epizódok között
Eddig 9 Alien-film készült (a legújabb, Romulus című fejezettel együtt, melyet majd csak augusztus 15-én láthatunk a mozikban), és ezek között szinte minden listán a versus filmek szerepelnek leghátul, és a klasszikus részek (A nyolcadik utas, A bolygó neve) legelöl. A versus filmekben az Alienek Predátorokkal küzdenek, többnyire gagyiságokkal tele. Az igazi kérdés tehát az Alien-mozik rangsorolásánál a közbülső epizódok sorrendje. Ebben nálam a Covenant egyértelműen hátul szerepel fantáziátlansága és idegesítő jeleneteinek sora miatt. Az egész film alapkoncepciója ugyanis a David névre hallgató gonosz droid mesterkedése az emberiség elpusztítására. David megformálója, Michael Fassbender jól... több»

A legjobb alaptörténettel elkészített Alien-film
Nálam bronzérmes film az Alien-produkciók között a 2012-es Prometheus, holtversenyben az Alien 3-mal, de A bolygó neve és A nyolcadik utas mögött. Különlegessége, hogy van benne fantázia, és ad némi gondolkodnivalót is, kicsit túllépve a hagyományos Alien-kereteken. Ridley Scott rendezésében kapunk ugyanis egy érdekes elméletet arról, hogy miként jött létre az emberiség. Az elképzelés szerint egy másik civilizáció hozta létre, önmaga képére, csak sokkal kisebb méretben. Teremtőink, vagy ahogyan a filmben Dr. Elizabeth Shaw (Noomi Rapace) nevezi őket: az alkotók két és fél - 3 méter magasak, és lényegesen fejlettebbek nálunk. Egy tudós pár: Dr. Shaw és Dr. Holloway (Logan Marshall-Green) egy ... több»

Hagyományos és szórakoztató kalandfilm a 80-as évekből
Napjainkban már nem készülnek olyan filmek, mint Robert Zemeckis 1984-es kalandfilmje, A smaragd románca (Romancing the Stone). A világ felgyorsult, ma már kellenek az akciók, a gyors tempó, a CGI és a meztelenkedés (vagy kemény duma némi trágársággal), vagy éppen ellenkezőleg, a PC (political correct) jegyében mindenütt színes bőrűek és a másság képviselőinek megjelenése. Ez a film még ennek a bizonyos filmes korszaknak az előzmény idején készült. Mégis nagyon szórakoztató és élvezetes ma, 2024-ben is. A főszerepekben: Kathleen Turner és Michael Douglas, a forgatás kezdetén még csak 29, illetve 39 évesek voltak, mindketten fénykorukban jártak. A film alaptörténetének középpontjában egy amer... több»

Történelmi csúsztatásokkal teli film, melyben Napóleon egy nevetséges alak
A film kezdetén, amikor XVI. Lajos feleségét, Marie Antoinette-et viszik kivégzésére a nyaktiló alá, és láthatjuk a forradalmi Párizst, még úgy érezzük, hogy egy izgalmas, látványos és mindenek előtt történelemhű filmet fogunk megnézni. Ám később sajnos a színvonal folyamatosan esik. Egyrészt egy torz Napóleon-ábrázolást szemlélhetünk, másrészt egyszerű történelemhamisítást. Ami Napóleon megjelenítését illeti: Ridley Scott rendezésében a franciák nemzeti hőse és egykori császára egy folyton szexre gondoló, furcsa, aberrált alak, aki élete minden nagy tettét egyetlen szerelme kedvéért viszi végbe. Ő Josephine. A valóságban Napóleonnak több kapcsolata is volt, legelső szerelmét Desirée-nek hív... több»

Háborús fekete komédia Tarantino módra
Hogyan alakult volna a történelem, ha minden úgy zajlik, ahogyan Tarantino elképzelte a Becstelen brigantyk című 2009-es háborús fekete komédiájában? A sztori és a film az egyik legemlékezetesebb, amit Tarantino valaha készített, mert egyszerre meghökkentő, vicces, groteszk (néhol szürreális) és izgalmas, plusz látványos. Egyébként a Becstelen brigantykat több helyen drámaként szerepeltetik, de szerintem sokkal inkább fekete komédia a műfaja. Amitől nagyon jó, az elsősorban a színes és vicces karakterek sokasága, másodrészt a groteszk párbeszédek tömkelege, és végül a nagyszerű karakterek, illetve alakítások egész sora, főleg Christoph Waltz (SS-ezredes), Brad Pitt (amerikai hadnagy), Michae... több»

Elgondolkodtató drámai történet
Joel Schumacher 1996-os drámája, a Ha ölni kell (A Time to Kill) egy nagyon elgondolkodtató történet, remek rendezéssel és nagyszerű alakításokkal. A főszerepekben: Matthew McConaughey, Sandra Bullock, Samuel L. Jackson, Kevin Spacey és Donald Sutherland. Adott egy szörnyű és kegyetlen bűntett: egy alig 10 éves színes bőrű kislány elleni erőszak, és adott egy dühös apa, aki elégtételt vesz a bűnözőkön és megöli őket. Az erőszak és a megtorlás megosztja nem csupán az adott államot, ahol mindezek történnek, de egész Amerikát. A borzalmas tettekben felbukkan a fekete-fehér faji ellentét is országos méretekben. A bosszútálló apuka felfogadja Jake Brigance ügyvédet (Matthew McConaughey), aki mind... több»

A 80-as évek kokain királya Pablo Escobar volt
Az 1980-as években egy egész kontinens rettegte Pablo Escobar kolumbiai kokain király nevét, hiszen egy komplett magánhadsereggel rendelkezett, és ő uralta a világ drogkereskedelmének legjelentősebb hányadát. Még 1981-ben megalapította a Medellín kartellt, és ekkoriban ismerte meg a gyönyörű Virginia Vallejót is. Bár Escobar ekkor már nős volt (sőt családos, hiszen 1977-ben megszületett fia, Juan Pablo is), Virginiát a szeretőjévé tette. A nő sokkal később, Escobar halála után írta meg híres könyvét El Patrónról, a kokainkirályról. Címe: Loving Pablo, Hating Escobar. A film, melyet 2017-ben Fernandó León de Aranoa rendezett, erre a bizonyos könyvre épül. A főszerepeket Javier Bardem és Penél... több»

Gyönyörű drámai történet sok romantikával, egy nagyszerű regény alapján
Még egyetemista voltam, amikor először olvastam a kitűnő ausztrál írónő, Colleen McCullough 1977-es regényét, a Tövismadarakat (The Thorn Birds). Alig 6 esztendővel a mű nemzetközi sikere után, 1983-ban Daryl Duke készített sorozatot a népszerű drámai történetből, a Cleary család életéről és Meggie Cleary hányattatott sorsáról. A filmhez megnyerte a stáb a gyönyörű Rachel Wardot és a jóképű (ekkor már köztudottan homoszexuális) Richard Chamberlaint. Fontos szerepet kapott Bryan Brown is, mint ausztrál nádvágó munkás. A történet rövid lényege, hogy a nagyon szép Meggie Cleary beleszeret az ifjú és jóképű helyi papba, Ralph atyába (Richard Chamberlain), aki azonban kezdetben elutasítja a kislá... több»

A legjobb drámasorozat a 86-os katasztrófáról
Johan Renck nevét alighanem sokan megtanultuk 2019-ben, amikor elkészítette nekünk ezt a szinte sokkolóan nyers és realisztikus angol minisorozatot a XX. század legnagyobb atomkatasztrófájáról, a csernobili atomerőmű szerencsétlenségéről. Az eset 1986-ban történt, és aki gyermekként vagy pláne felnőttként megélte a dolgot, soha nem felejti azt a pánikot, ami akkoriban kísérte Európát. A sorozat tökéletesen feltárja a végzetes éjszaka eseményeit: az emberi hibákat és a Szovjetunió által elkövetett gazságokat plusz eltussolási kísérleteket. A Csernobil hihetetlenül jó karakterekkel működik: Valerij Legaszov professzort mesterien jeleníti meg Jared Harris, Scserbina miniszterelnök-helyettest pe... több»

Az egyik legjobb neo-noir krimi
A James Ellroy regényét feldolgozó Szigorúan bizalmas (L. A. Confidential) megrendezésével Curtis Hanson feliratkozott a figyelemre méltó rendezők virtuális listájára. Az 1997-es neo-noir-krimi ugyanis remek direktori munka, és közben igazi sztárparádét vonultat fel: Russell Crowe és Kevin Spacey mellett szerepet kap benne Kim Basinger, Danny DeVito és Guy Pearce, valamint David Strathairn. A történet szerint 1953-ban járunk Los Angelesben, ahol a Dudley kapitány (James Cromwell) vezette rendőrség gyanús visszaélések színtere, melyek ráadásul összefonódást mutatnak a nyakkendős alvilággal is. Két rendőr akad csak, akik nem részesei az általános korrupciónak: Bud White (Russell Crowe) és Ed E... több»

Ez most annyira nem lett jó
Deadpool alakja mindig is egy kicsit őrült figura volt, afféle potya-Marvel, egy különc szuperhős pasas, aki minden sorból kilóg örökké. De megszerettük, mert Ryan Reynolds utánozhatatlan stílussal és humorral tálalta nekünk. Amellett pedig remek akciókat kaptunk az első és a második részben is, noha eltérő rendezők forgatták: az elsőt Tim Miller, a másodikat meg a jó öreg David Leitch. Az első 80%-ot, a második 76%-ot kapott a rajongóktól az IMDb-n. És jött most ez a legújabb nekifutás, megint új rendezővel, ő Shawn Levy (vígjátékrendező, plusz a Vasökölt is ő csinálta, ami mondjuk nem rossz mozi). Megint egy új koncepció született: ezúttal Deadpool még degeneráltabb, viszont itt van Rozsom... több»

Érdekes jövőkép, izgalmas sztorival
Neill Blomkamp egy olyan disztópikus jövőképet tár elénk az Elysiumban, melyben az egészségtelenné vált földi körülmények (szennyezett levegő és vizek) elől a kivételezett gazdagok egy űrállomásra költözhetnek. Itt minden kényelem adott: például a tiszta levegő, a növényzet, az egészséges környezet, és még látványban is olyan az egész, mintha egy gyönyörű napsütötte tájon élnének a lakók. A hely neve: Elysium, ahol a kiváltságosok számára még úgynevezett gyógyító kapszulák is rendelkezésre állnak, ha valaki megbetegedne. Ide szeretne eljutni mindenki, így a történet központ figurája, Max is (Matt Damon), aki számára ráadásul ez élet-halál kérdés, mivel munkahelyén halálos adag sugárzást kap.... több»

Nicolas Cage egyik legjobbja
Nicolas Cage rengeteg jó filmmel ajándékozta már meg rajongóit, és nálam a 2000-ben megjelent Tolvajtempó (Gone in Sixty Seconds) mindenképp az élmezőnybe tartozik. A rendező Dominic Sena, a főszereplők között pedig ott találjuk Nicolas Cage mellett Giovanni Ribisit, Robert Duvallt, Angelina Jolie-t és Vinnie Jonest. A Tolvajtempó magán viseli a 90-es évek végének és a 2000-es évek elejének stílusjegyeit: van jó és rossz, akad heroikus küzdelem és egy kiemelt központi karakter is, aki mindenben jó, és akiért szurkolni lehet. Itt ez a karakter Memphis Raines (Nicolas Cage) autótolvaj, aki egy nap öccse kedvéért (akit megszeretne óvni az alvilágtól) lelép, és felhagy a bűnözéssel. Ám a tesó íg... több»

Akciófilmbe oltott társadalomkritika és életfelfogás
Bong Joon-ho a 2013-as Snowpiercer (Túlélők viadala) elkészítésekor egy 1982-es francia képregény alapján dolgozott (Le Transperceneige), mégpedig egy remek és különleges filmet összerakva. Megértéséhez túl kell kicsit tekintenünk egy szimpla akciófilm keretein, noha nyilvánvalóan egy disztópikus akciófilmről van szó. A disztópia rész lényege, hogy az emberiség a globális felmelegedés téves és elrontott kezelése miatt egy borzalmas jégkorszakot zúdít a bolygóra, melyben minden elpusztul, a Föld ugyanis rettenetes hidegbe és hóba burkolózik. Élet már csak egy vonatszerelvényen létezik, mely 17 éve körbe-körbe megy a Föld körül (bár, hogy Amerika és Európa között hogyan megy át, el nem tudom k... több»

A 90-es évek egyik sikerfilmje
Nem csupán azért szerettem mindig ezt a filmet, mert jártam a San Francisco-i öbölben található sziklán – mely egyébként a spanyol alcatrasos, azaz pelikánok kifejezésről kapta a nevét –, hanem azért is, mert a 90-es évek egyik sikerfilmjeként valóban egy nagyon színvonalas és izgalmas akciófilm. Ráadásul a szereplőgárdában ott vannak kedvenceim is: Sir Sean Connery, Nicolas Cage, Ed Harris, Michael Biehn és David Morse. A sztori is megnyerő: adott egy igazát kereső amerikai tábornok, aki magánakcióban elfoglalja a sziklát, és megzsarolja a kormányt azzal, hogy biológiai fegyvereket vet be San Francisco ellen, ha nem kárpótolják a vezetése alatt elesett katonák családjait. Nemes cél, de mégi... több»

Egy méltatlanul alábecsült különlegesség
A 2008-as Ridley Scott rendezte Hazugságok hálója (Body of Lies) azért valódi különlegesség a kémfilmek és akció-thrillerek között, mert tökéletesen bemutatja a bonyolult közel-keleti viszonyokat, a jordán titkosszolgálat és a CIA belső működésével együtt, miközben megismerhetünk egy iszlamista terrorszervezetet is. A jordán hírszerzőt, Hanit (Mark Strong), a CIA vezetőt pedig Ed Hoffman (Russell Crowe) alakja szemlélteti. De a film legfontosabb karakterét, Roger Ferris ügynököt Leonardo DiCaprio jeleníti meg, mégpedig zseniálisan. Összetett figura: egyik oldalon folyékonyan beszél arabul, és mélységesen tiszteli a jordán hírszerzést vezető Hanit, a másikon viszont elkötelezett Amerika melle... több»

Sztoriban az egyik legerősebb zombis film
A Legenda vagyok mellett a Z világháború a legjobb zombis produkció, mely sztoriban nagyon erős (látványvilágában pedig egészen elképesztő). Kapunk egy valóban különleges történetet arról, hogy milyen ravasz ötlettel tudja a zombik számára láthatatlanná tenni a túlélőket a központi karakter: Gerry Lane (Brad Pitt). A film azonban egészen a kezdetektől indul: bemutatja azokat a pillanatokat is, amikor a Lane család először kezd menekülésbe az ismeretlen jelenség elől. Látjuk a megvaduló tömeget Philadelphiában és azt is, ahogyan Gerry rájön arra, hogy ha valakit megharap egy zombi, akkor 10 másodpercen belül át is alakul. Később nyomon követhetjük a család küzdelmeit a zombikkal és elmenekülé... több»

Ha zombik, akkor vagy Will Smith, vagy Brad Pitt
Megvallom, szeretem a zombis filmeket. bár ebben a műfajban rengeteg gagyi is készül. A két legjobb minőségű film: a Legenda vagyok és a World War Z. Az előbbi 2007-ben készült, az utóbbi pedig 2013-ban. A magam részéről egyformán szeretem mindkettőt (mindegyik 4.5 csillagos nálam). A Legenda vagyok legnagyobb előnye maga Will Smith, aki tényleg fantasztikus Robert Nevill alezredes (és kutatóorvos) szerepében. Karaktere a járvány kezdetétől az események középpontjában van, sőt Nevill okolja is önmagát valamennyire azért, hogy nem tudta időben megállítani a T vírus terjedését. Ez a fő oka annak, hogy még akkor is New Yorkban marad, amikor már minden túlélő elmenekült onnan. A film jelenkori c... több»

A legjobb valaha készült holokauszt-dráma
Roman Polanski 2002-es holokauszt-drámája, A zongorista (The Pianist) az egyik legjobb és legsokkolóbb háborús film, ami valaha készült a mozgókép világában. A történet középpontjában egy valós személy áll: Władysław Szpilman zongorista, aki a háború előtt Varsó legismertebb és rádiókban legtöbbet játszott zeneművésze volt. Polanski filmjében az akkoriban 29 esztendős Adrien Brody alakítja, mégpedig zseniálisan. Mivel Szpilman zsidó származású, így a németek 1939-es lengyelországi bevonulásakor megkülönböztetésben lesz része családjával együtt. Eleinte csak a Dávid-csillag kötelező viseléséről van szó, ám később elkobozzák lakásukat (ahogyan minden varsói és lengyel zsidóét is), és egy gettó... több»