gihera81

A történet suta, egy bővített mondatban összefoglalható és bár szántak bele fordulatot, engem legalábbis nem nagyon tudtak meglepni vele. A film tulajdonképpen nem azért rossz, mert kiemelkedően elrontottak volna benne valamit, hanem inkább a pozitív vonások teljes hiánya miatt.

Rettenetesen sablonos, édeskés történet, kevés igazán vicces pillanattal és nem épp a legnyerőbb, gumiszerű animációval. Az egész film egy merő erőlködés.

Végig magáénak tudhat egy türelemre intő, erős európai ízt a szó legnemesebb értelmében, ahol a csendes, hideg, lassú, ám szűnni nem akaró nyugtalanság lehetett a kulcsszó az alaphangulat megteremtésénél. A Twilight le van iskolázva.

Nem mondom, hogy ijesztő a film, de egynek azért elmegy: az ember leginkább azért nézi végig, mert kíváncsi a két sztori kapcsolódására, hogy honnan is indult az egész kalamajka. Mivel egyébként pont olyan, mint az első, különösebben nem lehet vele zsákbamacskát venni.

Az elején egyből belecsapunk a lecsóba, pár perc alatt rengeteg szúrás, lövés, gyilok történik, az előzményeket letudva azonban egy kínos és igen zavaros tinidráma felé fordul a történet. Rossz, unalmas, semmiképp sem ajánlanám.

Az átlagból nem nagyon emelkedik ki, de egész pozitív csalódást képes nyújtani: az elején bugyuta vígjátékként indul és később is megmarad pár, komikus elemként szolgáló karakter, de aztán szépen lassan átvedlik a film drámává. 20 év felett ideális bebarátnőzős film.

Kicsit néha prosztó film, de ezzel együtt is jópofa, ha kimondottam viccesnek nem is mindig vicces. Egy estére tökéletes kikapcsolódás, de nem az év vígjátéka.

Tulajdonképpen jogi dráma is meg nem is: a cselekmény nem a tárgyalóteremben, habzó szájú ügyvédek között folydogál, hanem hosszú éveket ölel fel és arra az ember feletti erőfeszítésre helyezi a hangsúlyt, amelyet Hilary Swank karaktere nyújt, hogy igazolhassa bátyja ártatlanságát.

Az az igazság, hogy nem tudom megmagyarázni, pontosan miért is, de tulajdonképpen tetszett az Unstoppable, valószínűleg mert úgy kapcsolta ki az agyamat arra a másfél órára, hogy közben nem nagyon találtam benne zavaró momentumokat.

Nem mondom, hogy néha nincs kedves hangulata a filmnek vagy hogy teljesen nélkülözi a humort, de egyrészt kicsit zavart a sok kötelező bababüfi, babakaki poén, másrészt nem nagyon tud elszakadni a történet a futószalagtól.

Sportszerűtlen félkritika következik kivételesen a részemről, ugyanis annyira jellegtelen, szürke filmnek éreztem az I Spit on Your Grave-et, hogy nem sokkal a vége előtt inkább kilőttem.

Annyira nem is volt rossz és kifejezetten tetszett, hogy a hasonló filmekben művinek ható drámai szál, ami bár sablonos volt itt is, mégis egy fokkal természetesebben festett, mint általában.

És valóban, a Gru jobban meg tudott nevettetni, de azért nem mondanám, hogy a két film egymás pozitív-negatív párja. A történetnek pedig hiába tudjuk előre a végkimenetelét, mégsem feltétlenül süppedünk bele a sablonokba.

Végre egy olyan vígjáték, ahol a főszereplő férfi páros két tagja különbözőségük dacára passzol is egymáshoz, amolyan igazi zsák meg a foltja módon. Kicsit túlpörgették a hányós-kukis poénokat ugyan, de Russell Brand buggyant karaktere bőven elviszi a hátán az egészet.

A 127 órában az a jó többek között, hogy nem szarakodik különféle külső helyszíneken játszódó mellékszálakkal, csak épp annyira, amennyire bele kell látnunk a főhős fejébe.

Aranyosan, bugyután jópofa film, fekete komédiához méltóan nagyrészt el is veszik benne a hullás és gyilkolászós jelenetek éle, bár az is igaz, hogy ilyen szempontból nem olyan erős, mint ahogyan azt az első pár jelenet sejtetné.

Tulajdonképpen elviselhető film a mestergyilkos, leginkább maguk a megbízások és azok kivitelezése dobják fel persze, ezek között pedig egy-két tényleg ütős jelenet is akad.