Sajna elrugaszkodtak a könyv cselekményétől, főleg némely esetben a sorrendet tekintve. Ott példának okáért nem a befalazott holtestek megtalálása indítja el a nyomozást, hanem csak a történet végén kerülnek elő. De ha elvonatkoztatok a könyvtől, ismét egy nagyszerű dán krímit kapunk, és kimondottan tetszett, hogy Carl és Assad kapcsolatára ekkora hangsúlyt fektettek, igaz a végére elég drámaira sikeredett, meg Rose is nagyobb szerepet kapott mint eddig.
Visszatér az első rész színvonalához, bár ott még nem olvastam a könyvet, így izgultam a végkifejlet miatt. De itt már elolvastam a könyvet és az izgalom elmaradt, attól még élveztem a filmet. Azért sajnálom, hogy a könyvben levő mellékszálakat teljesen elhanyagolták, már a második részben is.
A sorozat cselekménye elképesztően jól fel lett építve, hihetetlen, elképesztő és döbbenetes fordulatokat tartogatva, egy karakternek sem volt kőbe vésve a sorsa. Kedvelt, vagy ellenszenves karakterek véreztek el hamar, vagy húzták a végkifejletig esetleg élték túl. Voltak olyan szereplők akik a sorozat kezdetekor ellenszenvesek voltak, a végére viszont megkedveltem, de voltak akikkel pont fordítva lett. Több szálon futnak a cselekmények, amik végül az utolsó évadban összeérnek, hogy aztán két mindent eldöntő csatában kicsúcsosodjon. Az utolsó évad megossza az embereket, és nekem is hiányzott belőle azaz észbontó csavar, mint az a sorozatot leginkább jellemezte.
Még több akció és még látványosabb küzdelmek, a készítőknek sikerült még egy lapáttal rátenni az előző részekre. Bár a végső csata, mikor jószerivel John küzd meg csak egyedül az ellenséggel, a régi Jackie Chan filmeket idézte fel bennem. Mind ahogy azokban a filmekben, úgy itt is végeláthatatlan küzdelem zajlott le a Rémkirály és a rá vadászok között. A sok véres jelenete ellenére kellő humort is kapott a történet. Ennek is úgy lett vége, hogy már jövőhéten jöhetne a folytatása. Ami kifejezetten tetszett, hogy Lance Reddick karaktere sokkal nagyobb hangsúlyt kapott, mint az előző részekben.
Eléggé lassan indulnak be az események, de amikor Cameron Diaz, Leslie Mann és Kate Upton összeállnak és elkezdik a szívatást - ráadásul nagyon jó triót alkotnak a képernyőn -, hát az valami eszméletlen. Annyit röhögtem, hogy a nevető izmaimat megdolgozták rendesen. Persze a végére egy kissé elfogy a lendület, de jó filmnek tartom.
Az első részhez képest sokkal jobb lett. Anno moziban néztem meg és úgy jöttem ki a teremből, hogy fájt már a rekeszizmom annyit röhögtem Tatum és Hill bohóckodásán. Ráadásul pörgősebb és akció dúsabb is volt, mint az egy.
Sajna nem érte el az első rész szintjét sem történetileg, sem a humor szempontjából. Igaz volt benne pár jó poén, de nem akkora arányban mint az egyben. Az viszont tetszett, hogy a két főszereplőn kívül még más színészeket is megtudtak nyerni az előző részből egy - egy rövidke beugró elejéig.
Izgalmas és humoros túrára invitál minket Robert Downey Jr. és Zach Galifianakis duója. Ráadásul nagyon jó párost alkotnak, bár utóbbi csak azt a karaktert hozza, amit megszoktunk a Másnaposokban, még is nagyon jól megdobja a film hangulatát.
Tetszett a filmben, hogy a magyar szinkronban rímelve beszéltek, de az első részhez képest ez lassú folyású volt. Nem volt annyi akció és római katonáknak kiosztott pofon sem, pláne a film végén a nagy csata közben bevágtak egy rövidke dokumentum filmet, ami még inkább növelte a nem tetszésemet.
Sajna érződik a filmen, hogy rendező váltás történt. Hiába jó a humora továbbra is, de valamiért még is más, mint az első és második rész. Hiába teszi oda magát Nielsen és a visszatérő színész társai, még is hiányzik nekem belőle David Zucker keze munkája, még az ellenére is, hogy a forgatókönyv részben neki köszönhető.
Leslie Nielsen egyik legnagyobb filmje. A mai napig megdolgoztatja a rekeszizmaimat. Egyik poén éri a másikat. Vannak benne túlzások is, de ez nem az ahol értelmet kell keresni. Az ember kikapcsolja magát, csak élvezi és könyékig elmerülhet a humor világába. A film viszont nem csak Nielsen parádés alakítása miatt lett ennyire jó. Mellett még érdemes megemlíteni Priscilla Presleyt, George Kennedyt és O.J. Simpsont. Zseniális az ő quartetjük.
Nem igazán nyerte el a tetszésemet. Anakin vergődése a tetőfokára hágott. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy ilyen karakterből a filmes univerzumok egyik legkarizmatikusabb gonosza válik aztán. Olyan érzésem volt, mintha csak muszájból csinálta volna meg Lucas, hogy megmutassa Vader keletkezését. Nem igazán érzem azt, hogy a forgatókönyvet tökélyre csiszolta volna. A csaták látványosak, bár személy szerint inkább a két mester csatájára fektettem volna a nagyobb hangsúlyt, nem pedig Anakin és Obi-Wan küzdelmére. Az előbbiekét hamar lezavarták, Yoda jószerivel feladta és menekülőre fogta, míg utóbbit igen korrekttül kidolgozták.
Tisztára olyan volt mint a Birodalom visszavág, csak éppenséggel visszafelé csak itt nem egy havas bolygón, hanem mondhatni egy só bolygón ütköznek meg. A kristályrókák viszont iszonyat jól néztek ki. A sztori jobban el van nyújtva mint a rétes tészta, pláne az űrbeli fogócska, és vannak benne jelenetek amiket teljesen feleslegesnek tartok. Luke, Rey és Ren lelkében tomboló érzelmi viharára is az én számíze szerint túl nagy hangsúlyt fektettek. Mondjuk ellensúlyozza a humor és kedvenc karakterem - igaz röpke - szerepeltetése. Valahogy azok az igazi nagy csaták, vagy legalább is csata elmaradt az én részemről és olyan semmit mondó befejezése lett. Nem úgy ért véget, hogy én most tűkön ülve vá... több»
Vader és Maul után Darth Tyranust, vagy is Dooku grófban semmi olyat nem véltem felfedezni, ami maradandó nyomot hagyna bennem és így nem is válik belőle ikonikus karakter, mint a többi Sithből, hiába sikerült megnyerni egy ekkora színészt a szerepnek. Felemelő élmény volt azért Yodát küzdelem közben látni. Bírtam, hogy a kis esetlennek tűnő mester, hogy pörög és forgatja a fénykardot. De a történet vontatott, sokszor közhelyes, unalmas és nem beszélve Anakin Skywalker vergődése is fárasztó. Ráadásul 10 év alatt Anakin kész férfi lett, Odi-Wan elégé megöregedett, még Padmé nem változott semmit. Érdekes.
A George Lucas által alkotott új Star Wars trilógia, vagy is előzmények közül, ezt kedvelem a legjobban, még az ellenére is, hogy a sokakból un-szimpátiát kiváltó Jar Jar is szerepel benne. Én kimondottan kedveltem és szórakoztatónak találtam a karakterét. Liam Neeson alakítása végett is érdemes megnézni, mert Jedi lovagként is nagyszerűen megállta a helyét, ráadásul a sorsa is elég drámai. A verseny látványosra sikeredett és aki először látja, annak izgalmas is lehet amint a Tatuin dűnéi között száguldoznak. Sajnáltam viszont, hogy Darth Maulnak nem igen volt esélye kibontakozni, csak ilyen kevés játékidő jutott neki, pedig igen impozáns lett a közte és a két Jedi közti csata. De még sem ér... több»
Az eredeti trilógia lezáró része, ami tökéletes és méltó befejezése lett a Star Wars történetnek. Még nagyobb és látványosabb csatával zárul a történet, ráadásul három fronton vívják meg a küzdelmet, ami fokozza csak az izgalmat. Olvastam, hogy voltak akik az Evokokat feleslegesnek tartják és nélkülük is simán elkészülhetett volna a film, de én nem tudnám már elképzelni a kis szőrös lények nélkül. És persze ebben a történet sem maradhatnak ki a csavarok. De sehogy sem értem a mai napig, mert magyarázatot nem igazán adtak, hogy Luke az előző részhez képest, hogyan lett ennyire magabiztos Jedi. Talán a két rész között tiszteletét tette még Yoda mesternél, hogy felkészítse.
Az eredeti trilógia második része még több akciót, látványt tartogat számunkra, ráadásul nem várt fordulatot a végén. Sikerült az első részt felülmúlnia. És még újabb karaktereket is behoznak a történetbe, köztük Yodát. Mindenki Vader nagyúr titokzatos múltján tanakodott, de az előzményfilmekben erre választ kapunk. Engem mindig is inkább a Jedi mester élete érdekel, hogy mi történt vele 900 éven át, hisz soha nem tudtunk meg igazán róla semmit. Szerintem a főbb karakterek közül, ő sokkal rejtélyesebb mint bárki más. Az effektusokért felelősök előtt szerintem fejet lehetne hajtanunk, mert a film elején lezajlott csata és az űrben történt üldözés is igen látványosra sikeredett pláne, hogy akk... több»
84 A 64-es betegnapló (2018)