Pont mint a Yakuza Papers sorozat: zavaros, unalmas, és darabokra tördeli a narráció, ami viszont az egyetlen része, amiből bármit is meg lehet tudni. A jelenetek olyanok, mint valami illusztráció egy könyvben. Nem értem ezt a stílust, közel nézhetetlen.
Az elején nagyon megijedtem, hogy valami pátoszos "Amerika a legjobb film" lesz belőle, de szerencsére elég hamar kiderül, hogy erről szó sincs.
Vietnám hatása egy veterán szemén át, sőt, valszeg Cruise magát az Egyesült Államokat szimbolizálta (mi másért született volna július 4-én?), és annak a háborúhoz való viszonyának állomásait.
Talán többet akar a kelleténél, időnként nagyok az ugrások az időben, bár ezt a történetet máshogy nem lehetett volna filmre vinni szerintem. Vagy akkor 4 órában, de szerencsére volt annyi esze Oliver Stone-nak és a producereknek, hogy inkább beleszorították kicsit több mint 2 órába.
Szeretett volna az új X lenni, csak rossz a pacing és egy 30 perces rövidfilmet nyújtottak másfél órára. A pihenős prostik sztorija jó poén volt, meg azt nézegettem volna ilyen kifordított feelgood filmként, viszont a horror vagy thriller szempontjából szerintem nem volt érdekes és nem működött.
Kicsit tempósabb a kelleténél, sokszor elég nagyokat ugrik a sztoriban és ha picit lanyhul az ember figyelme, azt sem tudja már, hol áll a feje. Mintha egy 3 órás filmet vágtak volna 2-re.
Rambo ezúttal Afganisztánban öl. Megint vannak robbanások és dagadó izmok. Nehéz bármit is írni róla, nyilván jó a maga nemében.
Volt benne Trautmannak egy monológja arról, hogy a kis ország ellenállása felőrli az orosz haderőt, mint most ukrajnában. Szóval mai napig aktuális mondanivalóval rendelkezik ez a műremek, mit akartok?
Jajj és a legviccesebb jelenet az volt ,mikor már tankkal, helikopterrel, mindennel ott állnak Rambóval és Trautmannal szemben a nagy semmi közepén, ÉS MÉG ÚGY SE TUDJÁK MEGÖLNI ŐKET!!! :D
Sokkal rosszabbra számítottam, egész kellemesen csalódtam. Korrekt ördögűzős sztori néhány ostoba jelenettel (-Nagyon komoly vatikáni megbeszélést tartunk ezért se nem latinul, se nem olaszul, hanem angolul fogunk beszélni. :D).
Szinte mindent láttunk már korábban: van mocskosságokat üvöltöző megszállt gyerek (Gabe meg foglak b***ni és el fogsz élvezni és gyűlölni fogod magad mert élvezted!!! :DDD), pókmódra vergődés, és persze megy a telepatikus dobálózás mindennel. A vége felé picit meg tudott lepni, és ott volt pár elég látványos és véres pillanata is.
Pont utánaolvastam, hogy berendelték a folytatást, felőlem jöhet, szerintem arra is megyek majd ha nemigen lesz jobb opció. A végén úgyi... több»
Azt hittem katasztrófafilmesebb lesz, de átlagos limonádé, egyedül ez a tornádós téma emeli picit magasabb polcra. Az effektek viszont elég rosszul öregedtek. Hogy akarnak ennek folytatást? Meg minek?
Miamiban játszódó film, amiben semmit sem látunk a városból? Simán lehetett volna New York vagy Los Angeles, sötét és víz ott is van. A szerelmi szálon is csak felnyögni tudtam hogy ne már.
Hol van ez egy Szemtől Szembenhez képest? Michael Mann menj haza, részeg vagy!
Nem szeretem amikor a régi exploitationök stílusát meg hangulatát extra humorral próbálják kiegészíteni. Sokszor egészen elgurul a gyógyszer, itt szerencsére korrekt mértékben kordában tartották a hülyeséget, leszámítva a sajtos sztorit, de abből meg kihoztak néhány elég beteg dolgot, úgyhogy a végére azzal is megbékéltem.
Volt itt minden: munkatábor, gladiátor viadal, sajttól zombivá váló emberek, vér és robbanás... És még az effektek is működtek általában, noha volt pár jelenet ami túl gagyin nézett ki.
Nem mondom hogy újranézném, de nem bántam meg, ez a jobb poszt-Grindhouse wannabe trash filmek közé tartozik.
Túl sokat vártam tőle vagy nem tudom, de nem igazán jött be. Az egész olyan lassú, esetlen, béna volt. Bronsont meg kb. annyira lehet komolyan venni építészként mint Danny Trejót.
A remake jobban tetszett annak idején!
Az elején minden sárga volt, aztán minden kék, egy pillanatra azt hittem elromlott a tévém, de szerencsére pont jöt pár normál színezetű jelenet.
Igyekszik a drogháború minden rétegébe betekintést nyújtani, a konklúzió pedig elég sötét: a helyzet nem javul, csak a hatalmi viszonyok változnak.<
És most tudtam meg, hogy egy brit sorozaton alapul! :O
Moziban jobb, mint otthon Ez a rész nálam valahogy sosem működött, már csak az első rész mélysége utáni sekélyes, majdhogynem (vagy teljes egészében?) exploitation jellegű sztori miatt is. Elég csak belegondolni, hogy a teljes vietnámi háború alatt kevesebb embert ölt Rambo, mint ebben a filmben. Persze itt is van kormány- és társadalomkritikus felhang, de már jóval felületesebben és hanyagabban odalökve a végén, csak azért, mert ettől Rambo a Rambo. Az akció viszont vásznon egyszerűen fenomenális. Stallone úgy kipattintotta magát ahogy emberileg csak lehetséges, duzzadnak az izmok, zakatolnak a géppuskák, robban a MINDEN! Komolyan élmény ekkora méretben és ilyen minőségben látni ezeket a brutális robbanásokat. Semmi... több»
Ettől a filmtől nem lettem kvantumániás Le vagyok döbbenve. A Marvel filmek azért – bár az utóbbi időben kicsit ingadozóbban sikerültek – szinte mindig hoztak egy korrekt, szórakoztató szintet, de olykor akár a műfaj határait is ki-kitolták. De hogy a Kvantumánia mennyire mellé ment minden, egyszerűen minden szinten, az elképesztő.
A látvány a film első felében Asylum-színvonal, és kicsit sem túlzok. A karakterek borzasztóan elütnek a háttértől, ami sokszor nagyon csúnyán volt megcsinálva. Később javult a helyzet, talán mert sötétebb környezetben voltak, és ott kevésbé látszott.
MODOK egy külön bekezdést megér. Basszus, egyrészt idétlenül nézett ki, másrészt a karaktere is idegesítő volt. De legalább villantott egy minisegget a mi... több»
Az első fele tökre tetszett, sőt, ott egyáltalán nem mutattam volna cápát hogy a néző számára ne legyen egyértelmű, hogy igaza van a seriffnek. Az hogy az első rész traumái után azonnal farkast kiált, és megszállottan keresi a cápára utaló bizonyítékokat, tök jó ötlet volt. Az már kevésbé, hogy később se nagyon tűnik fel a cápa, és ha igen, akkor sem valami érdekes módon. Az utolsó fél óra elég unalmas, ha nem volt ötletük vagy pénzük mozgalmasabbra csinálni, rövidebbre kellett volna vágni. Én amúgy olyan jelenetet is raktam volna bele, ahol a seriff bizonyítékokat hamisít, hogy meggyőzze a polgármestert, bár egy ilyen szálhoz jobban illett volna, ha az egész filmben nincs cápa. Az lett voln... több»
Lemaradt a cím végéről, hogy [?] Néha elgondolkodom, hogy ha az 5/10 elég gyenge és a 4/10 már tényleg rossz filmet jelent nálam, akkor minek a 10-es skála, és akkor jön egy olyan mozi, mint A szörny, és még a minimális pontszám sem fejezi ki kellőképp a minőségbeli különbséget, akár a Morbiushoz képest. Mondjuk ezentúl nem kell gondolkodnom, ha kérdik, mi volt a legrosszabb film, amit moziban láttam, mert egyértelműen ez. Mondanám, hogy legalább ingyen volt a jegy, de sovány vígasz, amikor cérnaszálak választanak el a túlnyújtott, didaktikus és ostoba epilógus alatt, hogy fel ne ordítsak: legyen már vége! Az alacsony költségvetést leplezendő folyamatos káosz jellemzi az akciójeleneteket, alig látni valamit abból, ami törté... több»
A definitív modern háborús film. Kis bevezető után azonnal belecsap az akcióba, és alig tart szünetet a végéig. Alig lehetne pár percet találni az egész filmben, amikor nem hallani lövéseket. Az effektek itt-ott kicsit rosszul öregedtek, meg nem maradhat el egy kis pátosz sem, de így is remek. Az agyonszűrőzött, egyszerre kiégett és bebukott képet viszont nehezen veszi be a gyomrom, eleinte itt is zavart, de egy idő után megszoktam.
Poén volt a fordulat, meg ez a kulcsujjú démon, amúgy full trash, viszont akkor már lehetne ennél véresebb is. A két idióta, aki az öreglányt segíti, na hát ők igazi kis humorbombák, de szarral töltve. Szóval elvoltam rajta, nem bántam meg, de az elvileg idén mozikba kerülő folytatást is csak itthon nézem majd meg, ha egyszer eszembe jut.
76 Hokuto no Ken (1986)