Eastern79

Nesze semmi, fogd meg jól!
A film alapötlete érdekes, azonban pont a tudományos része nincs kidolgozva semennyire, így sci-finek nehezen nevezhető a Netflix produkciója. Vannak erős pillanatai, de azért még lett volna potenciál az alváshiány mellékhatásainak árnyalásában, ezen a téren akár a szürreális horror elemeit is belecsempészhették volna. Az utolsó előtti előtti pillanatban felbukkanó, faék egyszerűségű megoldás is el lett bénázva, ugyanis a cselekmény szerint az elektromos sokkolás kézenfekvőbb lett volna, mint a választott megoldás. Még így is vannak jó pillanatai, de sajnos unalmas lett, és vontatott. Még Jennifer Jason Leigh sem tudott hozzátenni, mert már megint egy unott arccal ténfergő karaktert kapott,... több»

Kozmikus bűn volt leforgatni
Van az a mém, amikor Yoda fotója mellett egy erősen kurvásra sminkelt szörnyecske látható, alatta a felirat: "fiatal voltam, kellett a pénz". Nos, a jó öreg Bruce öreg korára döntött úgy, hogy a zöldhasúért bármire hajlandó. Az egykori akcióikon mára energiaitalt reklámoz, és amikor ilyen celluloid szemétben tűnik fel, hajlamos vagyok elhinni, amit Hollywoodban pletykálnak róla, miszerint kapzsi és lusta. Van benne ráció, mikor azt látom, hogy a dzsonmeklénes fintorát váltogatja az üres tekintettel maga elé bámulással, mert kb. ennyi a repertoár, amit fel tud mutatni. Prokopp Dóra szerint van az a pénz, amiért korpásodott a haja annak idején, Bruce Willisnek nincs ilyen jellegű gondja, azonb... több»

Csak akkor nézd meg, ha feltétlen el akarsz pazarolni másfél órát az életedből!
Bár Sam Raimi csak producerként volt jelen a produkcióban, még így is érthetetlen számomra, hogyan adhatta a nevét ehhez a borzalomhoz. Vontatott, kiszámítható, sablonokból építkezne, ha lenne mit építeni. A történet hemzseg a logikai bakiktól, a dialógusok semmitmondók és együgyűek, ráadásul a CGI sem valami patináns. Néztem, vártam, hogy mikor történik valami említésre méltó, aztán egyszer csak vége lett. Hála az égnek.

Érzékeny borzongás
1981-ben Arne Johnsont gyilkossággal vádolták meg, a férfi védője pedig az Egyesült Államok történetében először démoni megszállásra hivatkozva kérte a felmentését. Az ügyben természetesen nagy szerepet játszott a Warren házaspár, Ed és Lorraine ( Patrick Wilson és Vera Farmiga), igaz, kezdetben még semmilyen gyilkosságról nem volt szó, hiszen alapvetően egy kisfiú ördögűzésével kezdődött minden, hogy aztán egy sátánista rituáléra bukkanva vegyenek különös fordulatot az események. A film egyetlen hiányossága, hogy magára a tárgyalásra nem sok figyelmet fordít, azt azonban még így is jól érzékelteti, hogy a nyilvánosság milyen keveset lát abból az igenis kemény spirituális munkából, amit a ... több»

Érzékeny emberekről érzékeny embereknek
Az, hogy emberek néha ellenállhatatlan vágyat éreznek nem ételnek tekinthető tárgyak lenyelésére, jól ismert pszichés diszfunkció, de bizonyos életszituációkban átmeneti zavar is lehet. Van azonban ennek az étkezési zavarnak néha olyan extrém megnyilvánulása, mikor valaki rendszeresen eszik egészségére is káros, teljesen ehetetlen tárgyakat. Ennek a betegségnek a neve "pica", és gyakorlatilag szinte bármilyen élelmiszernek nem minősülő tárggyal, anyaggal kapcsolatban kialakulhat. Az elsőfilmes Carlo Mirabella-Davis filmjének főhőse Hunter, az egyszerű eladó lány (Haley Bennett A lány a vonaton-ból), aki látszólag megcsinálta a szerencséjét. Kifogott egy gazdag, jóképű férjet (Austin Stowel... több»

Klasszikus új köntösben
Tim Story meglepően jól oldotta meg a feladatot, hogy a klasszikus rajzfilmsorozatból egy modern, élőszereplős verziót tegyen le az asztalra. A filmben az összes állat rajzolt, nem csak a két kópé, és ebben a fiktív New Yorkban olyan természetesen kezelik őket az emberek, mintha ők is azok lennének. Chloe Grace Moretz régen volt ennyire bájos, és bár a film eleje kicsit lassan indul be, és furcsa a modern köntös, valamiért mégis működik. Ötletes, ahogy a klasszikus jelenetek a mostani igényeknek megfelelően vannak újragondolva, például amikor Jerry berendezi a "lakását", a tv egy mobiltelefon, a csillár pedig egy gyémántgyűrű. Megkapjuk a klasszikus üldözéseket is, és a modern környezet elle... több»

Fuss Diane, fuss!
A Münchausen by proxy bizarr pszichiátriai szindróma és gyermekbántalmazási forma egyszerre, ugyanis a gyermekét megmentő, és ezzel magát az egekbe emelő anyuci egyben az a személy is, aki beteggé teszi a saját gyermekét. Erre a nem kicsit érdekes témára épül Aneesh Chaganty thrillere, és meg kell hagyni, zseniálisan. Az anya, Diane (Sarah Paulson) a játékidő gyakorlatilag első pár percében, egy néhány soros monológgal és elképesztő színészi játékával állást foglal lányával, a 17 éves Chloeval (Keira Allen) kapcsolatban, és tűpontosan átadja a háttérben húzódó érzelmeket, amelyek bomlott elméjét uralják. A szemeivel az érzelmek teljes skáláját elő tudja varázsolni, tökéletesen egyensúlyozi... több»

Érzelmi gyomros
A Netflix bátran nyúl olyan témákhoz, amelyek még mindig tabunak számítanak. Ez a történet két férfi tragikus szerelmét meséli el, miközben számos, ma is jelen lévő társadalmi problémára reflektál. Kicsit ellentmondásossá teszi, hogy eltúlozza a másság ábrázolását a nőnek öltözött férfiakkal, és a merész szexjelenetekkel, de úgy érzem, a rendező csak a kontraszt kedvéért nyúlt ehhez az eszközhöz, hogy szembeállítsa mindezt a feleség tettével, és kihangsúlyozza az elfojtásból fakadó különbségeket a homoszexuális szubkultúra és a "való világ" közt. Az emberi butaság és rosszindulat, ha gyűlölettel párosul, abszurd dolgokra képes. Szívbemarkoló történet rendkívül erős alakításokkal, gyönyörű ko... több»

Nyomokban Snydert tartalmazhat
A parádés bevezető magán viseli a rendező összes stílusjegyét, azonban a film többi része olyan, mintha nem is ő rendezte volna. Béna párbeszédek, kliséhegyek, tipikus karakterek rontják az összképet. A zombi tigris értelmetlen, csakúgy, mint a zombi ló, hogy a sírdogáló főzombiról már ne is beszéljek. Bocs, írjak. Dave Bautista szemüvegben próbál entellektüel akciósztár lenni, nem megy. Túl izzadságszagú. A többi karakter is kidolgozatlan, vagy éppenséggel túltolt (a széfszakértőt alakító pasas egyenesen ripacs kategória). Horrornak kevés, akciófilmnek szintén, leginkább egy véres rémfilmnek nevezném. A látványon kívül nincs benne semmi érdekes, céltalan és mondanivaló nélküli összecsapott,... több»

Az apa nyomdokain
Brandon Cronenberg le sem tagadhatná a vérvonalát: bár még nem olyan biztos kezű rendező, mint hírhedt édesapja, de már megvan az a képessége, hogy letaglózzon. Cyberpunk horrorja a technológia oltárán tett tisztelet és áldozat egyben. Szürreális, véres, pszichedelikus vízió. Csakis erős idegzetűeknek.

Eszement akció
Ryan Reynolds neve egyet jelent az utóbbi években az őrült akciókkal. A Deadpoolban bevált recept, vagyis a látványos fegyverbalett kontra humor itt is remekül működik, és valószínűleg ez az a mozi, amiben a legtöbbet hangzik el, hogy köcsög. Kissé furcsa volt először Samuel L. Jacksont és Salma Hayeket szerelmespárként látni, de épp az ilyen húzásai miatt lóg ki a sorból a produkció - jó értelemben. Jackson karaktere egyszerre vagány, kíméletlen és mégis gyengéd, míg Hayek figurája talán az eddigi tőle legtávolabb álló karakter, mégis kettőjük jelenetei (külön-külön és együtt is) jó néhány humoros percet szereznek, miközben az egész film tocsog a vértől. Gary Oldman kisujjból hozza a szocio... több»

Klausztrofób sci-fi
A napokban a Netflixen debütált a francia horror-guru, Alexandre Aja legújabb filmje, amivel a rendező ismét bebizonyította, hogy a feszültségkeltéshez nagyon ért. Azonban az Oxigén mégsem ettől lett különleges, hanem az okos forgatókönyv miatt, és azért, mert ez a film egyáltalán nem thriller vagy horror, hanem a nagy klasszikusokat megidéző sci-fi, abból is egy igen minőségi darab. Éppen ezért akik kőkemény gore elemekre számítanak, csalódni fognak, azonban ez nem jelenti azt, hogy ne lenne érdekfeszítő az alkotás, ráadásul van azért néhány Ajára jellemző jelenet, amikor felszisszen az ember. Továbbá kiemelném Mélanie Laurent meggyőző erejű alakítását, hiszen a játékidő nagy része alatt ve... több»

Love is love
Luca Guadagnino nagy fába vágta a fejszéjét, amikor André Aciman azonos című regényét választotta alapanyagul, hiszen egy tinédzser fiú és egy felnőtt férfi szerelmét meséli el. Nagy erénye, hogy nem akar több lenni, mint egy szerelmi történet, nyoma sincs a manapság divatos érzékenyítésnek, bár maga a környezet miatt nincs is rá szükség. A nyolcvanas évek olaszországi mediterrán paradicsomában mintha megállt volna az idő. Itt mindenki toleráns a másik emberrel, nyoma sincs ármánykodásnak vagy intrikának. Nyár, napfény, életöröm sugárzik minden képkockából, ahogy bepillanthatunk Elio (Timothée Chalamet) és családja életébe, hogy később aztán a fiú felnőtté válásának és élete első nagy és fe... több»

Zseniális borzongás
Igazi, hamisítatlan old school horrort tett le az asztalra Ryan Spindell. Biztos kézzel foglalja keretbe a rövid történeteket, amelyeket zseniálisan összeköt mindig egy szereplő az előző sztoriból, hogy a végére olyan meglepetésben legyen részünk, hogy a szánk is tátva marad. A színészek egytől-egyig odatették magukat, a látvány magáért beszél, és az egésznek olyan hangulata van, mintha Lovecraft, Tim Burton és Guillermo del Toro Alexandre Ajával együtt találta volna ki az egészet. Meghökkentő, véres, szürreális, undorító, felkavaró, morbid... és még sorolhatnám a jelzőket. Igen, ez mind belefér, és mégsem sok, sőt... Ahogy követik egymást a történetek, úgy lesznek egyre merészebbek, vadabba... több»

Fapados sci-fi
"Az ausztrálok bunkók, és folyton sört vedelnek" – ezt a patinás idézetet valamikor egy filmben hallottam, és őszintén szólva amilyen ronda, és amilyen bazi nagy pókok élnek a kenguruk földjén, én minimum vodkát vedelnék, ebben az esetben viszont legalább nem lenne erőm bunkónak lenni. Szó mi szó, az ausztrálok tényleg furák, ez a film is az lett, és igazából nem tudom, hogy mit is akartak tulajdonképpen. Ugyanis az effektek egyáltalán nem rosszak, azonban nem tudtam szabadulni a tévésorozat feelingtől, annyira érződött a beállításokon, hogy ezek stúdiófelvételek. A párbeszédek sem túl acélosak, a jelmezek pedig... furák. Deborah Mailman például egyszerre próbál a végzet asszonya és a világo... több»

Nagyon soft horror
Szellemes, démonos filmekkel Dunát lehet rekeszteni, rengeteg jól sikerült alkotást találni. Ez nem az. A bugyuta történet logika híján a végére saját magát gáncsolja el, a színészi alakítások gyengék, és tulajdonképpen egyetlen ijesztő perce sincs az alkotásnak, de ami még rosszabb, hogy élvezhető sem sok.

Lisa. Nem a rókatündér, hanem a Mona
Most, hogy még a csapból is a vírussal kapcsolatos félelempornó folyik, jól esik néha egy-egy könnyedebb produkciót is megnézni, és hát a fő streamingszolgáltató, a Netflix kínálatában egyre több a kínosan gyenge alkotás. Mindezek mellett az is igaz, hogy elfogult vagyok a magyar mozgóképpel, azonban a fentiektől függetlenül Lóth Balázs rendezése kifejezetten jóra és szórakoztatóra sikerült. Balázs István Balázs operatőr gyönyörű képei az első képkockáktól kezdve szemet gyönyörködtetőek, Gulya Róbert zenei aláfestése pedig tökéletesen passzol a film hangulatához. Egyes vélemények szerint az amerikai vígjátékokat próbálja utánozni, véleményem szerint pedig megőrizte a tipikusan magyar jegyeit... több»

Vizuális csemege
Tarsem Singh, egykori videokliprendező egyedi látásmódja teszi különlegessé ezt az egyébként egyszerű történetet. Jennifer Lopeznek jól áll a szerep, és a pszichopatát alakító Vincent D' Onofrio élete talán legjobb alakítását nyújtja. Rendkívül szürreális, kreatív, meglepő, helyenként gyomorforgató, mégis elgondolkodtató film. Határozottan rétegfilm, azok fogják igazán értékelni, akiket már a nyitó képsorok megragadnak. Olyan, mint egy megelevenedett Bosch vagy Dali festmény, amelybe lassan bekúsznak a legrosszabb rémálmaink, de valahogy mégsem ijesztő, talán inkább a bizarr a megfelelő kifejezés. Vizuálisan rendkívül erős, rendhagyó pszichológiai thriller.

Unalomba fulladt adaptáció
Tom Clancy 1993-as, azonos című regényén alapuló politikai akció-thriller. A korábbi Tom Clancy filmek közül a Harrison Ford-féle Jack Ryan sztorikat szerettem, ez viszont nagyon sablonosra sikerült, az akciójelenetek semmitmondóak, a történet pedig a könyvhöz képest rettenetesen le lett butítva. Tipikus megyünk, oszt' sz*rrá lövünk mindent és mindenkit film, de legalább a zene jó.

Szürreális mestermű
A Sony legújabb meséje egy szívet melengető pillanatokkal teli családi történet, ami olyan, mintha Salvador Dali összemixelte volna a Tron látványvilágát a mangákkal és a sitcomokkal, mindezt megfejelve nagy adag társadalomkritikával, finom humorral és lenyűgöző képi világgal. Az pedig csak hab a tortán, hogy a világot egy olyan ronda kutya menti meg, akiről nehéz eldönteni, hogy nem malac-e, esetleg egy vekni kenyér. Tökéletes kikapcsolódás kicsiknek és nagyoknak.