Eastern79

Női bosszúmozi
Szeretem azokat a filmeket, amelyekben megcáfolják a "törékeny nő" mítoszát, Kate Beckinsale legújabb filmjével sincs ez másképp. Remekül illeszkedik az Atomszőke, a Crank vagy akár a Lucy által képviselt kategóriába, bár az előbb említett produkcióktól eltér egy picit; mégpedig főleg az első felére jellemzőbb humor miatt. Lindy (Kate Beckinsale) egészen kisgyermek korától kezdve dühkezelési problémákkal küzd, olyannyira, hogy csak egy kísérleti fázisban lévő cucc tudja kordában tartani az indulatait. Miközben minden apróságon felhúzva magát, képzeletben rommá ver mindenkit, a spéci mellény segítségével sokkolja magát, hogy mindez ne következzen be. Amikor azonban megismerkedik egy férfivel... több»

Harcművészeti kuriózum
JeeJa Yanin, azaz eredeti nevén Yanin Vismitananda, a női Tony Jaa-ként is emlegetett thai harcművész talán legjobb filmje, amellyel megalapozta hírnevét mind az ázsiai filmgyártásban, mind pedig harcművészként. Egészen elképesztő harci koreográfiák láthatók a filmben, valódi csemege a műfaj rajongói számára. További érdeme még a kidolgozott történet, valamint az, ahogy bemutatja az egyszerű thai emberek életét, valamint az ottani maffia működését. Az alkotók "felelősek" Tony Jaa korai sikereiért is, igazi old school, digitális rásegítések nélküli közelharcokat láthatunk rendkívül nyersen, durván, hatalmas hozzáértéssel kivitelezve. Rengeteg olyan pillanatot tartogat, amelyek az olyan legend... több»

Eszelős zúzás
Yanin "Jeeja" Vismistananda ismét belecsapott a lecsóba. Ezúttal sem választott könnyű témát, bár az emberkereskedelem témájába belecsempésztek némi misztikumot. A harci koreográfiáért ezúttal az a Rittikrai Panna felelt, aki anno megtanította a színésznőnek a thai box alapjait. Ha lehet, most még látványosabb összecsapásokat láthatunk, mint a Chocolate esetében, a thai box mellett a kínai wu shu és kung-fu elemeit is felfedezhetjük. Igaz, a történet ezúttal nem sikerült olyan jól, mindezért azonban kárpótol a bámulatos látvány. Elképesztő, mit művel a testével ez a nő, és hát meg kell hagyni, az ellenfelei sem most pottyantak le a sárkányos falvédőről. A thai újhullám egyik gyöngyszeme ez a... több»

Szürreális kaland
Christopher Nolan kétségkívül korának egyik zsenije, azonban a Tenettel mintha túllőtt volna a célon. Sajátos kézjegyei, sterilnek ható, tűpontos esztétikája és megkérdőjelezhetetlen intelligenciája most mintha túlcsordultak volna. Szinte szürreális az inverz világ megjelenítése, illetve az akciójelenetekbe ültetése, és a történet is igazán egyedi, mégsem nyújtja azt az élményt, mint mondjuk az Eredet. Annyira belebonyolódik a történet különféle szálaiba, hogy csak némi logikátlanság árán tudja azokat a végére kibogozni. Okoz jó néhány meglepetést, és az akciójelenetek is zseniálisak, de valahogy túlságosan tömény lett. Teljesen megérteni csak akkor lehet elsőre, ha az ember minden idegszálá... több»

Pokoli alku
A történet szerint a semmi közepén ragadt anya-lánya párosnak meggyűlik a baja egy csörgőkígyóval, mivel az megmarja a lányt. A segítségét felajánló nőről hamar kiderül, hogy maga a gonosz, és lelket lélekért alapon a lány megmentéséért cserébe egy másik áldozatot követel. A történet nem rossz, ami sajnos a kivitelezésről nem mondható el. Vontatott, kiszámítható, cseppet sem ijesztő. Próbálták misztikusra venni a figurát, aminek csak zagyvaság lett a vége. Kihagyott ziccer.

Ezoterikus mese
Rhonda Byrne a 2006-ban megjelent Titok című művével (amelyből film is készült) végleg beírta magát az ezoterikus történelembe, röpke fél év alatt több millió könyv talált gazdára. A vonzás törvénye és a rezgések, frekvenciák világa a kvantumfizikával karöltve magyarázza meg, hogyan alakítják valóságunkat a gondolatok és az érzelmek. Azóta sok más könyv is napvilágot látott már a témában, köztük a népszerű műsorvezető, Oprah Winfrey talán az egyik legtermékenyebb. Talán nem véletlen, hogy szerepet vállalt a produkcióban. Bár a film Madeleine L'Engle művéből készült, alapvetően a fent említett témakörben igyekszik maradandót alkotni, több-kevesebb sikerrel. A Disney-től elvárhatóan a látvány... több»

Egy nagy, véres vidámpark
Ha Zack Snyder mestere a festményeket idéző látványvilágnak, akkor James Gunn kézjegye minden bizonnyal a kiszámíthatatlanság, és míg az előző filmes ikon producerként vett részt a mókában, utóbbi vezényelte le azt. Nem is akárhogyan. Totális őrület. Zseniális káosz. Mostantól azt szeretném, ha James Gunn rendezne minden képregényfilmet. Az első zseniális "képregényes" húzás, hogy az egyes szekvenciák alcíme – mintegy a környezetbe beépülve – megjelenik hőseink körül; van, hogy épp az előbbi csata helyszínéről felszálló füst formál szavakat, vagy épp egy lakóház tetején lévő antennák és rozsdás vasak alkotnak egy pillanatra értelmes betűket, ahogy elsuhan köztük a kamera. A látvány egyébkén... több»

Hurrikán és aligátor
Alexandre Aja, francia horrorgurut nem kell valószínűleg senkinek sem bemutatni, a Sziklák szeme vagy a Magasfeszültség rendezője a sci-fi világában is tett egy emlékezetes kitérőt nemrég az Oxygennel. A tehetséges rendező egy mostanában igencsak hanyagolt zsánerbe, az állatos horrorfilmekbe próbált egy kis frissességet csempészni. Túl sokat nem is teketóriázik, pár perc alatt bemutatja a szereplőket és viszonyaikat, majd indulhat is a móka. Egy hurrikán kellős közepén kell hőseinknek megküzdeni néhány elszabadult aligátorral, és szó mi szó, a rövid játékidő ellenére hosszúnak tűnik a film. Hála az égnek nem azért, mert rossz, hanem mert izgalmas. Logikus a történetvezetés, és egyszerű. Ninc... több»

Kevés dolog van, amiért érdemes élni
Nicholas Cage az utóbbi időben a független filmeseket részesítette előnyben, elmondása szerint ugyanis nagyon zavarta a hollywoodi produkcióknál, hogy nem volt lehetősége improvizálni. Azt hiszem, egyre többen vagyunk így a mindennapi életben is. Azok a dolgok, amelyekkel korlátok közé próbálnak szorítani bennünket akár a munkahelyen, akár a mindennapi életben, egyre inkább kezdik elveszíteni a jelentőségüket. A hozzánk méltatlan helyzetek, emberek helyett egyre többen választjuk inkább az egyedüllétet, és beérjük kevesebbel is, ha a lelki békénk és a nyugalmunk az első. Egy idő után az embernek nincs már kedve bizonygatni az igazát, vagy bármiről is meggyőzni másokat. Azok az emberek, akik ... több»

Az igazi horror az előítélet
Eli Craig filmje egy olyan horror, amely tulajdonképpen egy véres vígjáték, és a maga morbid eszközeivel az előítéletet állítja a középpontba. Tucker és Dale (Alan Tudyk és Tyler Labine) egyszerű vidéki fickók, akiket egy fiatal baráti társaság egyszerűen őrült sorozatgyilkosnak hisz pusztán a kinézetük alapján. A városiak és a vidékiek közti ellentétek mellett a félreértésekkel nyakon öntött előítélet miatt aztán rendesen kezdenek elfajulni a dolgok. Mindenki a látszat alapján ítéli meg a másikat, így aztán elképesztő zűrzavar kerekedik, és ezek a helyzetek rengeteg vicces, de annál véresebb szituációba sodorják hőseinket. Ezenkívül arra is van még ideje, hogy mindezt a párkapcsolatok vonat... több»

Szórakoztató kaland
A Metallica gyönyörű, Nothing else mothers című slágerére kísértetiesen hasonlító dallamokkal indít a Disney legújabb kalandfilmje, amelyben A hold könnyeinek, vagyis egy a telihold fényénél virágzó misztikus fa mindent (is) gyógyító szirmainak a legendájáról tudhatunk meg mindent, vagy még annál is többet. A stúdióra jellemzően elképesztő a látvány. Ha tömören akarnám összefoglalni, akkor olyan, mintha a Múmiát keresztezték volna a Karib tenger kalózaival és az Indiana Jones filmekkel. Tipikusan Disneys: sokszor irreálisan színes és vibráló, de kit érdekel, ha ennyire jól néz ki? Dwayne Johnson hozza a formáját, a kedves óriás most is vicces, miközben megmarad a jól bevált macsó formulánál... több»

Időutazás és telekinézis
Nincs olyan ember, aki gyerekként ne játszott volna el a gondolattal, vajon mit tenne, ha képes lenne utazni az időben. Megnézné, mit tartogat a jövő, változtatna a múlton, vagy esetleg találkozna önmagával ? Rian Johnson filmje csak elsőre tűnik úgy, hogy egy időutazós sci-fi, mert valójában egy agyafúrt szuperhősfilm, abból is egy eredettörténet, csak éppen a nézőre van bízva, hogy milyen szuperhőst látunk kibontakozni. A most is nagyszerű Joseph Gordon-Lewitt karaktere felnőttként kénytelen "felnőni", hiába, ha az ember fia találkozik a 30 évvel későbbi énjével (Bruce Willis), akkor azért jobb esetben kap némi rálátást a világ működésére. A cselekmény kezdete és vége annyira távol esik e... több»

Abszurd vicceskedés
Aki kőkemény horrorra számít, csalódni fog, azonban annál egy sokkal zseniálisabb és sokrétűbb filmet kap. Paródiába hajló horrorsztori, vegyítve egy kis fantasyvel és leheletnyi drámai szállal. Furcsán hangzik? Pedig működik. A karakterek, miközben a klasszikus slasher filmek paródiái, olyan profizmussal vannak életre keltve, hogy öröm volt nézni. Az összes szereplő vicces, a történet már-már abszurd, és végtelenül profi képi világ társul mindehhez. Grindhouse feeling megspékelve némi abszurd humorral. Igazán szórakoztató, könnyed kikapcsolódás. Imádtam.

Repülő vérszívó
Ezúttal nem a klasszikus, éjszakánként denevérként portyázó rémmel találkozhatunk, hanem egy gépeltérítő terroristaakció közben derül fény az egyik utas, Nadja (Peri Baumeister) titkára: a nő vámpír. Az a fajta, aki nem kimondottan örül ennek, így igyekszik vérszomját gyógyszerekkel csillapítani, ám amikor a fia veszélybe kerül, elszabadul a pokol. Egyrészt a szadista terroristák sem kímélnek senkit, később pedig Nadja sem a rosszfiúkat. Peter Thorwart rendezése sok ponton hagy kívánnivalót maga után, mégis kellemesen vegyíti az akciófilmeket a horror elemeivel. Peri Baumeister jól hozza a szörnyeteg, a gyermekéért aggódó édesanya figuráját, és a terroristákat alakító színészek közt is aka... több»

Nosztalgiahullám
Sajnos nem egy újabb történetet, hanem egy beszélgetős, visszaemlékezős show-műsort láthatunk. Mégis jó volt megnézni, jó volt látni, hogy valódi érzelmek kötik össze a színészeket, aranyos, ahogy meghatódva emlékeznek vissza a forgatásokra, és lézengenek a díszletben. A sorozat készítői is megszólalnak az interjúkban, és persze sok emlékezetes pillanatot is felidéznek, valamint az egykori sztárvendégek is megszólalnak, akik egy-egy epizódot tettek érdekessé a megjelenésükkel. Kellemes, könnyű kikapcsolódás és nosztalgiázás.

Inkább zseniális, mint közönséges
Bevallom, nem sok olasz horrort láttam, de az tény, hogy van egyfajta hangulatuk, ami annyira jellegzetes, mint a spagettijük. Teljesen szokványosan kezdődik a sztori. Az autó balesetet szenved, és utasai másnap reggel az erdőben, egy elhagyottnak tűnő ház mellett ébrednek. Eddig majdnem olyan, mint bármelyik hentelős széria, azonban a lelkesedésem hamar lelombozta a hamarosan feltűnő szadista helybeli kolónia, akik elkezdik ritkítani a szereplőket. Miután átváltott a Halálos kitérőből ismert sztorira, miközben a ház erősen a Gonosz halottbeli viskóra emlékeztetett, nem tudtam eldönteni, hogy ennyire fantáziátlan volt a rendező, hogy összelopkodta minden erdős horror kliséit, vagy ez is a ko... több»

Hatásos ijesztgetés
A misztikus horror, ha jó, akkor számottevő hentelés nélkül is kellőképpen a frászt hozza az emberre. Márpedig ez a horror pontosan ilyen. Végtelenül profi mind a látvány, mind pedig az atmoszférateremtés tekintetében. Meglepő fordulatok, ügyes vizuális trükkök és megfontolt, logikus rendezés jellemzi. Nemcsak a filmbeli halott nőt boncolgatják, hanem a halálának okát is, és szép lassan Lovecraftra emlékeztető őrület indul útjára. Minden ízében profi, igazi paráztatós, old school horror.

Kihagyott ziccer
Az már biztos, hogy nem ez lett Scarlett Johansson legjobb filmje, mondjuk a Marvelé se. Az akciókoreográfiák jól sikerültek, és ezzel ki is merült a produkció összes erénye. A történet olyan sablonos, amennyire csak lehet, a CGI néhol a stúdióhoz méltatlanul katasztrofális (például a budapesti autós üldözéses jelenetnél), a karakterek pedig olyan fantáziátlanok, hogy az már fáj. Rachel Weisz borzalmas frizuráján csak a még borzasztóbb sminkje tesz túl: értem, hogy orosz kémnőt kellett faragni belőle, de a végeredmény majdnem komikus, képtelenség komolyan venni. David Harbour egy komplett Amerika Kapitány karikatúra, talán Florence Pugh volt az egyetlen, aki valamelyest hihetően alakított, b... több»

Éppen hogy vége lett, még azt sem néztem meg, kik a szereplők, de teljesen a hatása alá kerültem. Egyébként is a szívem csücske az orosz új hullám, ez a darab pedig messze túlszárnyalja a hozzá hasonló hollywoodi cukorszirupos és infantilis marhaságokat. A látvány és a fényképezés pazar, remek a történet, szerethetők a karakterek, ráadásul jó nagy adag társadalomkritikát is sikerült az akciók mellett prezentálni. A film végi ráadás jelenetet pedig érdemes kivárni... Igazán eredeti, lendületes, látványos mozi.

Kemény csajok
Szokványosan induló történet meglepő fordulatokkal. Rendkívül hangulatos akciófilm markáns és szerethető karakterekkel, rengeteg jó színésszel és még jobb alakításokkal. Tartalmas, érzelmes, olykor nyers és brutális. Mint az élet.