Metafizika és horror Meglehetősen érdekes a metafizikai vonal, több spirituális tanítás is visszaköszön az üres ember legendájában, azonban a film végi csavar bár némiképp magyarázattal szolgál, mégis újabb kérdéseket generál. Hangulatos, ijesztő és egyben kusza pszichohorror.
Ego trip A Fontos vagy nekem egy különös film. Egyrészt a témaválasztás miatt, másrészt pedig azért, mert nem fél szembemenni a hagyományos történetvezetéssel. Ugyanis az időseket kizsákmányoló Marla (a szó szerint kegyetlenül jó Rosamund Pike) története tulajdonképpen egy antihős sztori is lehetne, ha nem kapott volna egy ugyanolyan groteszk befejezést, mint amennyire az egész mozi az.
Marla és szerelme, Fran (Eiza Gonzalez) gátlástalanul nyúlja le az idős emberek vagyonát, miközben kiterjedt ismeretségi körüknek köszönhetően a tények elferdítésével kvázi hivatalos jogalapot teremtenek bűncselekményeiknek. Egy napon, amikor legújabb kiszemeltjük, Jennifer Peterson (Dianne Wiest) vagyona körül szaglá... több»
Identitáshorror Egészen érdekes koncepció az alapja, de valahogy az volt az érzésem, hogy túl sok mindent akartak belepréselni, és végül ez lett a veszte.
A testcseréből adódó felcserélt nemi szerepek néhol egészen abszurd helyzeteket teremtve kerülnek bemutatásra, mint például a gyilkos (Vince Vaughn) testében leledző tini (Kathrin Newton) csókja a barátjával. Vaughn nyomokban emlékeztet egy transzvesztitára, ahogy női lélekkel végig csetlik-botlik, mégis jól állnak neki a vicces jelenetek, láthatóan élvezte a komikus helyzeteket.
A nagy kavarodásban egy meleg karakter is feltűnik, aki idiótábbnál idiótább kifejezésekkel tűzdeli tele a mondandóját, miközben eltúlzott, és a melegek nagy részére egyáltalán... több»
Nyers valóság Javier Bardemet először talán az Ízek, imák, szerelmekben láttam, aztán az egyik Bond film főgonoszaként tett rám mély benyomást. Régóta meg akartam nézni ezt a filmet (főleg az ő alakítása miatt), és azt kell mondjam, ez a pasas zseniális színész. Hátborzongató az elmeháborodott gyilkos szerepében, bár ezzel a rendezőpárossal esélye sem volt mellényúlni, főleg azért, mert régi vágya volt velük dolgozni. Végletekig realisztikus, erőszakos, és nemcsak az akciójelenetek brutalitása miatt, hanem ahogyan bemutatja a mai romlott társadalmat. Ahogyan egy másik felhasználó is írta az oldalon, a való világban ritkán érvényesül a tipikus "hős" mentalitás, azonban annál inkább domináns, aki mindenáron... több»
Két film egyben Ez a film sokkal több, mint egy tucat thriller, és valószínűleg csak azért kapott annyi rossz kritikát, mert manapság olyan magas az emberek ingerküszöbe, hogy ha nem folyik literszámra a vér, vagy nincs az egekbe szökő brutalitás, akkor az már nem is "igazi" thriller.
Azonban az ember belső folyamatai néha sokkal ijesztőbbek tudnak lenni, mint némi vér és belsőség. Az Amy Adams által zseniálisan megformált karakter is valójában saját elméjének foglya, hiszen pszichológus létére képtelen volt feldolgozni szerettei halálát. Az agorafóbia következtében börtönévé vált ház tulajdonképpen egy metafora, ami a fájdalomtól ideiglenesen megzavarodott elméjét jelképezi. Maga a betegség pedig a lelki g... több»
Nem a színészeken múlott Pszichopata férj titkokkal, és naiv feleség őzikeszemekkel. Lehetett volna ez egy jó thriller is, de a kiszámítható történet és a szinte feszültségmentes rendezés agyoncsapta az egészet. A feleség szerepében Freida Selena Pinto egész jól teljesít, az indiai színésznő a filmben is indiai karaktert alakít, azonban a hitelesség ennyiben ki is merül, ami azonban nem a művésznő hibája, hanem a béna rendezésé. Logan Marshall-Green játéka azonban már a kezdetektől baljós, feszengésre ad okot, ha meglátja az ember, és persze később ki is derül, hogy a pasasnak eggyel kevesebb kereke van, de csak homályos utalásokat kapunk arra vonatkozóan, mi is motiválta igazán. Thrillernek gyenge, kriminek pedig e... több»
Véres kaland A trilógia befejező része szolgál néhány meglepetéssel, hiszen ezúttal a néhai boszorkány szemszögéből élhetjük át a legendát, és természetesen a "nagy csavar" sem maradhatott ki a fináléból. Minden a helyére kerül, megértjük a szereplők valódi motivációit, és az első résztől kezdve új megvilágításba kerülnek az események. Kellemes csalódás volt ez a film, mert az erőszak nem öncélú, és igazán klassz a történet, a megvalósítás pedig nagyon hangulatos. Az első rész a Sikoly, a második a Péntek 13, a harmadik pedig A boszorkány stílusát keveri a mai trendek elvárásaival. Csak azért nem öt csillag, mert nem vagyok oda a horrorfilmekért, de tény, hogy kifejezetten klassz a történet, valószínűleg... több»
Véres kaland A trilógia legjobban sikerült darabjában egy visszaemlékezés elevenedik meg, és az egykori tábori mészárlást élhetjük át, illetve egyre többet tudhatunk meg a boszorkány átkáról. Még véresebb, mint az első rész, miközben ugyanolyan ügyesen tartja egyensúlyban a misztikumot és a gore-t.
Véres kaland R. L. Stine művéből a Netflix égisze alatt született meg az adaptáció, melynek első része egy tini slasher horror keretein belül vezeti fel a boszorkányról szóló legendát, amely a hátterét adja a gyilkosságoknak. Izgalmassá teszi a lassan kibontakozó rejtély, miközben meglehetősen bevállalós módon hullanak a szereplők. A színészek egytől-egyig kiválóak, valamint remek érzékkel adagolja mind a feszültséget, mind az információkat. Engem Stephen King műveire emlékeztetett a cselekmény összetettsége, és éppen ez emeli ki az átlag horrorfilmek közül.
Lapos eredettörténet A G.I. Joe univerzumhoz nem sok köze van, valószínűleg azért, mert annyira eredettörténet akart lenni, hogy még a Cobra is csak egy éppen szerveződő cserkészcsapat a világuralomra törő fajtából. Ha a film utolsó 20 percét leszámítjuk, akkor egy közepes harcművészeti akciófilmnek is nevezhetnénk, korrekt látványvilággal. Sajnos a harcok minden kreativitást nélkülöznek, és ezen a kiszámítható sztori sem javít sokat. Az említett utolsó felvonásban aztán már azt sem tudni, ki-kivel van, annyira fel szerették volna dobni a cselekményt, ráadásul az ékköves mutatványok már a fantasy határát súrolták. Nem kevésbé voltak számomra bénák egyes karakterek. Kígyószem apjának gyilkosa inkább tűnt Benkő Dá... több»
Régi mese új köntösben A Sam Raimi producerkedése mellett készült fantasy Jancsi és Juliska történetét meséli el egészen újszerűen és meglepően. Inkább sötét mesefilm, mint horror, ha így ül le az ember megnézni, akkor egészen szórakoztató.
Egy jó rendező középszerű próbálkozása M. Night Shyamalan ismét egy érdekes történettel rukkolt elő, azonban a furcsa sztori lehetőségeit már kevésbé aknázta ki. Elmehetett volna a biohorror irányába is akár (jó példa erre a barlangos jelenet), vagy lehetett volna sokkal misztikusabb, ha nem lövi el szinte az összes patront az első órában. Morális és érzelmi tartalma is a csak a felszínt kapargatja az elmúlással kapcsolatosan, azonban még így is egy érdekes mozi lett. Egy próbát mindenképp megér.
Cronenberg film ismertetőjegyek nélkül Viggo Mortensen talán egyik legjobb alakítása, másfelől pedig a legkevésbé "Cronenberges" film. Talán egy-két naturalisztikusan erőszakos pillanata volt, ami igazán rá jellemző, egyébként vontatottá és unalmassá tette az a fajta visszafogottság, amivel a szereplőket árnyaltabbá akarta tenni. A feleséget alakító Maria Bellonak, valamint az egyik rosszfiú bőrébe bújt Ed Harrisnek volt több lehetősége színesíteni a karakterét, és ezt jól is teljesítették. William Hurt főgonosza sajnos majdnem ripacskodóan eltúlzott, szerencsére túl sok időt nem töltött a vásznon. A visszafogottság a legvégére átcsap művészieskedésbe, és nem teljesen világos, milyen érzelmeket is akart közvetíteni. A nyers és br... több»
Halálos bosszú Mary Elizabeth Winstead állati menő, még akkor is, ha a közelmúltban se szeri, se száma a csajos bosszúmoziknak. John Wick reneszánszát éli a női változataiban, és azt kell mondjam, hogy most a Netflix végre egy igazán ütős darabot hozott tető alá. Egyrészt a közeg, a japán kultúra nagyon feldobja, másfelől mer egészen nyers lenni, már ami az akciójeleneteket illeti. Két hibája van csupán, az egyik a rettenetes CGI, a másik pedig Woody Harrelson. Míg az első egy autós üldözésben hat úgy, mint valami béna videojáték, az utóbbi látványosan unja magát a szerepében. Harrelson és az autós malőr nélkül lehetett volna öt csillag, azonban még így is klasszisokkal jobb, mint a legtöbb bosszúmozi.
Zseniális borzongás James Wan igazán kitett magáért. Sajnos spoiler nélkül nehéz bármit is írni, de annyit elárulhatok, hogy rendkívül hangulatosra sikerült. Olyan, mintha Cronenberg korai testhorrorjait keverték volna a modern akció és bűnügyi filmekkel, illetve a démonos horrorokkal. Ügyesen lavírozik a műfajok közt, folyamatosan adagolva a feszültséget, és korábbi munkáihoz képest meglehetősen véresen tálalja az egyébként remek történetet. Kifejezetten darkos, néhol a nyolcvanas éveket idéző látványvilága picikét a néhol ügyetlen CGI miatt döccen meg, de ettől eltekintve nem találni benne hibát, jó néhány emlékezetes jelenettel gazdagítja a műfajt. Számomra a közelmúlt legjobb horrorfilmje.
Elképesztő utazás A Disney a Mulannal bebizonyította, hogy hiába pakolnak tele sztárokkal egy filmet, attól még nem lesz jó. A Marvel egy viszonylag tapasztalatlan rendezővel és egy kevésbé ismert főszereplővel olyan akció-fantasyt dobott össze, hogy a harcművészeti filmek rajongói tátott szájjal fognak ülni a moziban. Ennél a stílusnál ez azért nagy szó, mert jelen esetben örülhetnek azok is, akik a Jackie Chan vagy Donnie Yen által képviselt hagyományos "verekedős filmeket" kedvelik, és azok is, akiket jobban a vonz a Hős vagy a Repülő tőrök klánja kicsit művészibb vonala, amibe itt beleférnek a kínai mitológia mesebeli lényei is.
Külön öröm volt számomra mozivásznon látni végre egy igazán autentikus kína... több»
Jó sztori, rossz kivitelezés Lily Collins játéka kifejezetten idegesítő, a film vontatott és unalmas. Egyedül Simon Pegg említésre méltó, bár a végére inkább önmaga karikatúrája válik belőle. Tipikus példája annak, hogyan lehet egy jó sztorit agyoncsapni a pocsék rendezéssel.
Nácik és okkultizmus Biztos én vagyok fordítva bekötve, de egyáltalán nem olyan rossz, mint amennyire lehúzták a neten. A színészi alakítások egész jók, főleg a szigorú apát megformáló Andrew Divoff játéka egyenesen hátborzongató. Az előzményeket szokatlanul sokáig taglalja, és a tényleges ijesztgetésre, valamint a sztori kibontására nem maradt elég idő. Egyébként jó a történet, és néhány paráztatós ötlet is egészen eredeti, egyszerűen nem jók az arányok, ettől függetlenül egyszer nézhető darab, főleg, ha azt nézem, hogy a nemrég bemutatott Démoni egy igen neves rendezővel az élen sem tudott sokkal többet felmutatni.
60 Az üres ember (2020)
Meglehetősen érdekes a metafizikai vonal, több spirituális tanítás is visszaköszön az üres ember legendájában, azonban a film végi csavar bár némiképp magyarázattal szolgál, mégis újabb kérdéseket generál. Hangulatos, ijesztő és egyben kusza pszichohorror.