Véres kaland A trilógia legjobban sikerült darabjában egy visszaemlékezés elevenedik meg, és az egykori tábori mészárlást élhetjük át, illetve egyre többet tudhatunk meg a boszorkány átkáról. Még véresebb, mint az első rész, miközben ugyanolyan ügyesen tartja egyensúlyban a misztikumot és a gore-t.
Véres kaland R. L. Stine művéből a Netflix égisze alatt született meg az adaptáció, melynek első része egy tini slasher horror keretein belül vezeti fel a boszorkányról szóló legendát, amely a hátterét adja a gyilkosságoknak. Izgalmassá teszi a lassan kibontakozó rejtély, miközben meglehetősen bevállalós módon hullanak a szereplők. A színészek egytől-egyig kiválóak, valamint remek érzékkel adagolja mind a feszültséget, mind az információkat. Engem Stephen King műveire emlékeztetett a cselekmény összetettsége, és éppen ez emeli ki az átlag horrorfilmek közül.
Lapos eredettörténet A G.I. Joe univerzumhoz nem sok köze van, valószínűleg azért, mert annyira eredettörténet akart lenni, hogy még a Cobra is csak egy éppen szerveződő cserkészcsapat a világuralomra törő fajtából. Ha a film utolsó 20 percét leszámítjuk, akkor egy közepes harcművészeti akciófilmnek is nevezhetnénk, korrekt látványvilággal. Sajnos a harcok minden kreativitást nélkülöznek, és ezen a kiszámítható sztori sem javít sokat. Az említett utolsó felvonásban aztán már azt sem tudni, ki-kivel van, annyira fel szerették volna dobni a cselekményt, ráadásul az ékköves mutatványok már a fantasy határát súrolták. Nem kevésbé voltak számomra bénák egyes karakterek. Kígyószem apjának gyilkosa inkább tűnt Benkő Dá... több»
Régi mese új köntösben A Sam Raimi producerkedése mellett készült fantasy Jancsi és Juliska történetét meséli el egészen újszerűen és meglepően. Inkább sötét mesefilm, mint horror, ha így ül le az ember megnézni, akkor egészen szórakoztató.
Egy jó rendező középszerű próbálkozása M. Night Shyamalan ismét egy érdekes történettel rukkolt elő, azonban a furcsa sztori lehetőségeit már kevésbé aknázta ki. Elmehetett volna a biohorror irányába is akár (jó példa erre a barlangos jelenet), vagy lehetett volna sokkal misztikusabb, ha nem lövi el szinte az összes patront az első órában. Morális és érzelmi tartalma is a csak a felszínt kapargatja az elmúlással kapcsolatosan, azonban még így is egy érdekes mozi lett. Egy próbát mindenképp megér.
Cronenberg film ismertetőjegyek nélkül Viggo Mortensen talán egyik legjobb alakítása, másfelől pedig a legkevésbé "Cronenberges" film. Talán egy-két naturalisztikusan erőszakos pillanata volt, ami igazán rá jellemző, egyébként vontatottá és unalmassá tette az a fajta visszafogottság, amivel a szereplőket árnyaltabbá akarta tenni. A feleséget alakító Maria Bellonak, valamint az egyik rosszfiú bőrébe bújt Ed Harrisnek volt több lehetősége színesíteni a karakterét, és ezt jól is teljesítették. William Hurt főgonosza sajnos majdnem ripacskodóan eltúlzott, szerencsére túl sok időt nem töltött a vásznon. A visszafogottság a legvégére átcsap művészieskedésbe, és nem teljesen világos, milyen érzelmeket is akart közvetíteni. A nyers és br... több»
Halálos bosszú Mary Elizabeth Winstead állati menő, még akkor is, ha a közelmúltban se szeri, se száma a csajos bosszúmoziknak. John Wick reneszánszát éli a női változataiban, és azt kell mondjam, hogy most a Netflix végre egy igazán ütős darabot hozott tető alá. Egyrészt a közeg, a japán kultúra nagyon feldobja, másfelől mer egészen nyers lenni, már ami az akciójeleneteket illeti. Két hibája van csupán, az egyik a rettenetes CGI, a másik pedig Woody Harrelson. Míg az első egy autós üldözésben hat úgy, mint valami béna videojáték, az utóbbi látványosan unja magát a szerepében. Harrelson és az autós malőr nélkül lehetett volna öt csillag, azonban még így is klasszisokkal jobb, mint a legtöbb bosszúmozi.
Zseniális borzongás James Wan igazán kitett magáért. Sajnos spoiler nélkül nehéz bármit is írni, de annyit elárulhatok, hogy rendkívül hangulatosra sikerült. Olyan, mintha Cronenberg korai testhorrorjait keverték volna a modern akció és bűnügyi filmekkel, illetve a démonos horrorokkal. Ügyesen lavírozik a műfajok közt, folyamatosan adagolva a feszültséget, és korábbi munkáihoz képest meglehetősen véresen tálalja az egyébként remek történetet. Kifejezetten darkos, néhol a nyolcvanas éveket idéző látványvilága picikét a néhol ügyetlen CGI miatt döccen meg, de ettől eltekintve nem találni benne hibát, jó néhány emlékezetes jelenettel gazdagítja a műfajt. Számomra a közelmúlt legjobb horrorfilmje.
Elképesztő utazás A Disney a Mulannal bebizonyította, hogy hiába pakolnak tele sztárokkal egy filmet, attól még nem lesz jó. A Marvel egy viszonylag tapasztalatlan rendezővel és egy kevésbé ismert főszereplővel olyan akció-fantasyt dobott össze, hogy a harcművészeti filmek rajongói tátott szájjal fognak ülni a moziban. Ennél a stílusnál ez azért nagy szó, mert jelen esetben örülhetnek azok is, akik a Jackie Chan vagy Donnie Yen által képviselt hagyományos "verekedős filmeket" kedvelik, és azok is, akiket jobban a vonz a Hős vagy a Repülő tőrök klánja kicsit művészibb vonala, amibe itt beleférnek a kínai mitológia mesebeli lényei is.
Külön öröm volt számomra mozivásznon látni végre egy igazán autentikus kína... több»
Jó sztori, rossz kivitelezés Lily Collins játéka kifejezetten idegesítő, a film vontatott és unalmas. Egyedül Simon Pegg említésre méltó, bár a végére inkább önmaga karikatúrája válik belőle. Tipikus példája annak, hogyan lehet egy jó sztorit agyoncsapni a pocsék rendezéssel.
Nácik és okkultizmus Biztos én vagyok fordítva bekötve, de egyáltalán nem olyan rossz, mint amennyire lehúzták a neten. A színészi alakítások egész jók, főleg a szigorú apát megformáló Andrew Divoff játéka egyenesen hátborzongató. Az előzményeket szokatlanul sokáig taglalja, és a tényleges ijesztgetésre, valamint a sztori kibontására nem maradt elég idő. Egyébként jó a történet, és néhány paráztatós ötlet is egészen eredeti, egyszerűen nem jók az arányok, ettől függetlenül egyszer nézhető darab, főleg, ha azt nézem, hogy a nemrég bemutatott Démoni egy igen neves rendezővel az élen sem tudott sokkal többet felmutatni.
Isteni szórakozás Gary Faulkner (Nicolas Cage) vesebeteg, dialízisre szorul. Akik ezzel a betegséggel küzdenek, gyakran szenvednek hallucinációkban, azonban Gary nem hogy nem szenved, de minden percét élvezi, mert egyrészt tetemes mennyiségű füvet szív, másrészt pedig Istennel (Russel Brand) beszélget, aki nem mellesleg azzal a szent küldetéssel bízza meg a férfit, hogy fogja el Osama Bin Ladent, és hozza az Államokba, hogy elítélhessék.
Két dolgot muszáj leszögeznem: ez bizony egy igaz történet, és Cage már megint bebizonyította számomra, hogy zseniális színész. A Weinstein fivérek producerkedése alatt készült mozi hangulatában erősen emlékeztetett a szintén közreműködésükkel készült Ponyvaregényre. A törté... több»
Non-stop akció Az eredeti történetet jócskán kiherélték, és nyoma sincs annak az atmoszférának, ami átitatta a nagy elődöt. Van viszont korrekt látvány (kizárólag emiatt négy csillag) és rengeteg akció. Felejthető, de egyszer nézhető.
Őrült zúzás Roy (Frank Grillo) minden napja ugyanolyan, de nem azért, mert annyira unalmas lenne az élete, éppen ellenkezőleg: rejtélyes módon ugyanazt a napot éli újra meg újra, amikor is egy rakás bérgyilkos próbálja meg eltenni láb alól. Az első percek nagyjából a Deadpool szellemiségében mutatják be, hősünk mi mindenen ment már keresztül. Frank Grillót több tucatszor látjuk elhalálozni a lehető legváltozatosabb módokon, néhol igencsak jókora adag fekete humorral tálalva. Az időhurok okozta ismétlődő események kiváló humorforrásnak bizonyulnak, sőt a későbbiekben főhősünk még az előnyére is tudja fordítani a csilliószoros újjászületéseket. Mel Gibson kiváló főgonosz, és Naomi Watts is hozza, amit kel... több»
Majdnem klasszikus bosszúmozi Martin Campbell, a Casino Royale rendezője ezúttal olyan nevekkel forgatott egy majdnem klasszikus bosszúmozit, mint Michael Keaton, Maggie Q, Samuel L. Jackson és Robert Patrick. David Tattersall operatőr neve is jól cseng a filmcsemegék kedvelői számára, és bizony most sincs ok panaszra. Az ázsiai színésznő tökéletes választás volt a szerepre, ugyanis néha James Bondot megszégyenítő akciókoreográfiákat láthatunk, és Maggie Q bizony kemény, mint a kő. Keaton is remekel a gonosztevő szerepében, Samuel L. Jackson pedig szinte el sem tudja rontani a szerepeit. Nincs túlbonyolítva a történet, egyenesen haladunk A pontból B pontba, felesleges mellékszálak nélkül. Éppen úgy, ahogy a főszereplő ak... több»
Minőségi borzongás A horrorfilmek egyik kedvenc témája a démoni megszállottság, ezek közül messze kiemelkedik ez a produkció. Cristina (Michelle Jubilee Gonzalez) kálváriája egyúttal életének jelentős fordulópontja is. A megszállottság "tüneteit" próbálja úgy bemutatni a film, ahogyan az a térség kultúrájában mind a mai napig jelen van (rengeteg olyan YouTube videót találni, ahol a gyógyítók irreális méretű hajcsomókat öklendeztetnek fel a "pácienssel"), minimális misztikummal vegyítve. A színészek teljesítménye kiváló, a film ritmusa nemkülönben; annak ellenére, hogy gyakorlatilag egyetlen épületre korlátozódik a cselekmény, lendületes és eredeti történetvezetés jellemzi ezt a különös utazást. Remek zenei alá... több»
Aquaman vs. gyógyszermaffia Tipikusan az a film, amit csak a végére tartogatott csavar tesz tesz a helyére. Már az elején lehet sejteni, hogy valami nincs rendben, azonban nem tudtam eldönteni, hogy ez a bizonytalanság dramaturgiai és rendezői hiányosságból fakad, vagy része volt a koncepciónak. Mindenesetre Momoa nem rossz a bosszúra szomjazó apa szerepében, de nem is nyújt maradandót. Rendre az volt az érzésem, hogy Steven Seagal is lehetett volna helyette, és akkor legalább az akciók néztek volna ki valahogy. Így azonban egy átlagos akció-thrillert kapunk, az átlagnál egy fokkal jobb történettel. A Netflix mezőnyben mindenképp a jobb alkotások közé tartozik.
Egy jó rendező pocsék filmje Neill Blomkamp igazán egyedi stílussal megáldott rendező, nagyon kedvelem a filmjeit, ezúttal azonban valami félrecsúszott. A történet egy fiatal nőről szól, aki nincs túl jó viszonyban az édesanyjával, mivel az tömeggyilkos. Egyszer aztán felkeresik egy rejtélyes vállalattól, miszerint ők ápolják a kómába esett asszonyt, és egy új eljáráshoz szükségük lenne a segítségére. Egy virtuális valósághoz hasonló program segítségével bejuttatják az elméjébe, ahol kommunikálni tud a magatehetetlen nővel. Természetesen semmi nem megy simán, mert kiderül, hogy anyuka démoni megszállottság alatt van, és mivel jól megpiszkálták a dolgot, az entitás elszabadul. Közben az orvosokról kiderül, hogy technokra... több»
Felejthető mézesmadzag Teljesen átlagos krimi, kiszámítható és sablonos. Mindezek ellenére mégsem unalmas, mert valahogy folyton az volt az érzésem, hogy na most aztán jön valami bazi nagy fordulat, vagy valami meghökkentő akció, de hirtelen vége lett úgy, hogy igazából alig történt valami, így az volt a kérdésem csupán: Hát ez meg mi volt?!
Zseniális akcióbalett Navot Papushado rendező nevét érdemes lesz megjegyezni, mert olyan stílusos akcióorgiát álmodott vászonra, mintha Quentin Tarantino találkozott volna Timur Bekmambetovval és John Woo-val. Tele van olyan vizuális ötletekkel, amelyek néha önmagukban beszédesebbek, mint akár egy teljes jelenet, vagy pedig éppen ellenkezőleg: finom humorral oldják a feszültséget.
Egész végig egyszerűen fantasztikus a hangulata az olyan pazar beállítások miatt, mint például amikor az autóban ülő anya érzelmeit a szélvédőn lefolyó esőcsepp árnyéka fejezi ki, hiszen az könnyként kúszik végig a nő arcán. De említhetném azt is, amikor egy vámpírmaszkos rosszfiút ironikusan éppen egy fakaróval, vagyis egy felmosó ket... több»
71 A félelem utcája 2. rész: 1978 (2021)
A trilógia legjobban sikerült darabjában egy visszaemlékezés elevenedik meg, és az egykori tábori mészárlást élhetjük át, illetve egyre többet tudhatunk meg a boszorkány átkáról. Még véresebb, mint az első rész, miközben ugyanolyan ügyesen tartja egyensúlyban a misztikumot és a gore-t.