Bizarr feldolgozás Mary Shelley klasszikusát gyakran magyarázták félre, mégpedig a pocsék feldolgozások miatt, ugyanis sokszor a szörnyet hívták Frankeinsteinnek, annyira összekutyulták az egyébként romantikus történetet. Hála az égnek jelen esetben próbálták tartani az eredeti sztori szellemiségét, tehát a hangsúly Victor Frankenstein (James McAvoy), és a hozzá hasonlóan briliáns elmével megáldott asszisztense, Igor Strausman (Daniel Radcliffe) barátságát helyezi előtérbe, illetve az ő motivációjukat, a szerelmet és a lelki terhek alóli szabadulást. McAvoy zseniális, mint mindig, lubickol a szerepben és a testnedvekben is, ugyanis bizarr képsorokból nincs hiány. Daniel Radcliffe is ismét bebizonyította, hogy ... több»
Igényes ijesztgetés Igazán jó misztikus thrillert talán a Temetetlen múlt óta nem láttam, ez a film azonban majdnem hozza az előbb említett klasszikus színvonalát. Szépen fényképezett, kifejezetten igényes vizuális megoldásai és az ügyesen fenntartott feszültség azon filmek közé emelik, amelyekben alig látni erőszakos jeleneteket, mégis meggondolja az ember, hogy kimenjen-e a mosdóba a sötét előszobán keresztül. Az indiai környezet és a hindu mitológia telitalálat, mint ahogyan a gyermekét elveszítő anya szerepében Sarah Wayne Callies is, hiszen kellő mélységet ad az anyai szeretet feltétel nélküliségét kifejező játékának. A film végi kis csavar, bár számítani lehetett rá, mégis ötletes, és keretbe foglalja a t... több»
Villeneuve rendezése számomra pokolian unalmasra sikerült, még a kedvencem, Timothée Chalamet zseniális alakítása sem tudta feldobni. Az eredeti regényt sem olvastam, és a korábbi feldolgozásokat sem láttam, de őszintén szólva túl sok mindent nem tudtam meg a szereplőkről. Kárpótlás gyanánt a zene gyönyörű, és a látvány is rendben van, de egy klasszikushoz ez kevés.
Ryan Reynolds vidámparkja Ryan Reynolds sem tudta megmenteni a produkciót, és nem csak azért, mert túlzóan nagy volt a hype a bemutató körül. Jodie Comernek egyszerűen nem áll jól az akciózás, a színész-rendező zseni Taika Waititi pedig akkora ripacs, mint ide Los Angeles. Egyedül Reynolds hozza a tőle megszokottat, de egyrészt maga a történet zagyvaság, ha valaki nem járatos a gamer szlengben, továbbá a romantikus klisék is olyan porosak, hogy annál már csak a filmvégi csavarnak szánt, de annak nem nevezhető giccses közhely hathat ósdibbnak. Azonban a látvány valóban pazar, sőt vizuálisan annyi információt zúdítanak az emberre, hogy felfogni is nehéz, és tényleg jók a poénok. Azt viszont túlzás állítani, hogy egy ig... több»
Brutális fekete humor Tommy Wirkola filmjeit lehet utálni vagy szeretni, de középút nincs. Igazán a horror műfajában érzi jól magát, és azon belül is szereti a rendhagyó szituációkat. Most sincs ez másként, hiszen egy elhidegült házaspár történetébe csöppenünk bele, akik egy kirándulás alkalmával tervezik egymást eltenni láb alól, azonban az események, ahogy az már lenni szokott, nem várt fordulatot vesznek. Noomi Rapace (Prometheus, Alien: Covenant, Hét nővér) számomra meglepetés volt a kemény feleség szerepében, és egyértelműen az ő zseniális játékára épül a film. A férjet alakító Aksel Hennie is emlékezetes, de a többi szereplőre sem lehet panasz.
Miközben a jellegzetes északi humor hatja át a történetet, szép... több»
Felejthető vérfürdő Margot Robbie és Simon Pegg valószínűleg nem túl büszke erre a produkcióra. Az egész filmnek olyan "majdnem" hangulata van. Majdnem vicces, majdnem látványos, majdnem izgalmas, majdnem horror. Kliséhegyek és kapkodó megvalósítás, akár klasszikus is lehetett volna. Erőtlen próbálkozás, gyenge horror-vígjáték.
Akció a kertben A Sony égisze alatt készült animációs és élőszereplős mese már az első percekben tudtunkra adja, ez bizony nem egy éneklős, Disney-féle giccs-fröccs lesz, hanem egy igazi pörgős kaland. Nemcsak a kicsik fogják élvezni, ugyanis a helyzetkomikum mellett nagyon finom humorral is találkozhatunk, és tulajdonképpen nem is meséről van szó, hanem egy ízig-vérig akció-vígjátékról. Igazán kellemes kikapcsolódás, látványos, vicces, szórakoztató kaland.
Metafizika és horror Meglehetősen érdekes a metafizikai vonal, több spirituális tanítás is visszaköszön az üres ember legendájában, azonban a film végi csavar bár némiképp magyarázattal szolgál, mégis újabb kérdéseket generál. Hangulatos, ijesztő és egyben kusza pszichohorror.
Ego trip A Fontos vagy nekem egy különös film. Egyrészt a témaválasztás miatt, másrészt pedig azért, mert nem fél szembemenni a hagyományos történetvezetéssel. Ugyanis az időseket kizsákmányoló Marla (a szó szerint kegyetlenül jó Rosamund Pike) története tulajdonképpen egy antihős sztori is lehetne, ha nem kapott volna egy ugyanolyan groteszk befejezést, mint amennyire az egész mozi az.
Marla és szerelme, Fran (Eiza Gonzalez) gátlástalanul nyúlja le az idős emberek vagyonát, miközben kiterjedt ismeretségi körüknek köszönhetően a tények elferdítésével kvázi hivatalos jogalapot teremtenek bűncselekményeiknek. Egy napon, amikor legújabb kiszemeltjük, Jennifer Peterson (Dianne Wiest) vagyona körül szaglá... több»
Identitáshorror Egészen érdekes koncepció az alapja, de valahogy az volt az érzésem, hogy túl sok mindent akartak belepréselni, és végül ez lett a veszte.
A testcseréből adódó felcserélt nemi szerepek néhol egészen abszurd helyzeteket teremtve kerülnek bemutatásra, mint például a gyilkos (Vince Vaughn) testében leledző tini (Kathrin Newton) csókja a barátjával. Vaughn nyomokban emlékeztet egy transzvesztitára, ahogy női lélekkel végig csetlik-botlik, mégis jól állnak neki a vicces jelenetek, láthatóan élvezte a komikus helyzeteket.
A nagy kavarodásban egy meleg karakter is feltűnik, aki idiótábbnál idiótább kifejezésekkel tűzdeli tele a mondandóját, miközben eltúlzott, és a melegek nagy részére egyáltalán... több»
Nyers valóság Javier Bardemet először talán az Ízek, imák, szerelmekben láttam, aztán az egyik Bond film főgonoszaként tett rám mély benyomást. Régóta meg akartam nézni ezt a filmet (főleg az ő alakítása miatt), és azt kell mondjam, ez a pasas zseniális színész. Hátborzongató az elmeháborodott gyilkos szerepében, bár ezzel a rendezőpárossal esélye sem volt mellényúlni, főleg azért, mert régi vágya volt velük dolgozni. Végletekig realisztikus, erőszakos, és nemcsak az akciójelenetek brutalitása miatt, hanem ahogyan bemutatja a mai romlott társadalmat. Ahogyan egy másik felhasználó is írta az oldalon, a való világban ritkán érvényesül a tipikus "hős" mentalitás, azonban annál inkább domináns, aki mindenáron... több»
Két film egyben Ez a film sokkal több, mint egy tucat thriller, és valószínűleg csak azért kapott annyi rossz kritikát, mert manapság olyan magas az emberek ingerküszöbe, hogy ha nem folyik literszámra a vér, vagy nincs az egekbe szökő brutalitás, akkor az már nem is "igazi" thriller.
Azonban az ember belső folyamatai néha sokkal ijesztőbbek tudnak lenni, mint némi vér és belsőség. Az Amy Adams által zseniálisan megformált karakter is valójában saját elméjének foglya, hiszen pszichológus létére képtelen volt feldolgozni szerettei halálát. Az agorafóbia következtében börtönévé vált ház tulajdonképpen egy metafora, ami a fájdalomtól ideiglenesen megzavarodott elméjét jelképezi. Maga a betegség pedig a lelki g... több»
Nem a színészeken múlott Pszichopata férj titkokkal, és naiv feleség őzikeszemekkel. Lehetett volna ez egy jó thriller is, de a kiszámítható történet és a szinte feszültségmentes rendezés agyoncsapta az egészet. A feleség szerepében Freida Selena Pinto egész jól teljesít, az indiai színésznő a filmben is indiai karaktert alakít, azonban a hitelesség ennyiben ki is merül, ami azonban nem a művésznő hibája, hanem a béna rendezésé. Logan Marshall-Green játéka azonban már a kezdetektől baljós, feszengésre ad okot, ha meglátja az ember, és persze később ki is derül, hogy a pasasnak eggyel kevesebb kereke van, de csak homályos utalásokat kapunk arra vonatkozóan, mi is motiválta igazán. Thrillernek gyenge, kriminek pedig e... több»
Véres kaland A trilógia befejező része szolgál néhány meglepetéssel, hiszen ezúttal a néhai boszorkány szemszögéből élhetjük át a legendát, és természetesen a "nagy csavar" sem maradhatott ki a fináléból. Minden a helyére kerül, megértjük a szereplők valódi motivációit, és az első résztől kezdve új megvilágításba kerülnek az események. Kellemes csalódás volt ez a film, mert az erőszak nem öncélú, és igazán klassz a történet, a megvalósítás pedig nagyon hangulatos. Az első rész a Sikoly, a második a Péntek 13, a harmadik pedig A boszorkány stílusát keveri a mai trendek elvárásaival. Csak azért nem öt csillag, mert nem vagyok oda a horrorfilmekért, de tény, hogy kifejezetten klassz a történet, valószínűleg... több»
Véres kaland A trilógia legjobban sikerült darabjában egy visszaemlékezés elevenedik meg, és az egykori tábori mészárlást élhetjük át, illetve egyre többet tudhatunk meg a boszorkány átkáról. Még véresebb, mint az első rész, miközben ugyanolyan ügyesen tartja egyensúlyban a misztikumot és a gore-t.
Véres kaland R. L. Stine művéből a Netflix égisze alatt született meg az adaptáció, melynek első része egy tini slasher horror keretein belül vezeti fel a boszorkányról szóló legendát, amely a hátterét adja a gyilkosságoknak. Izgalmassá teszi a lassan kibontakozó rejtély, miközben meglehetősen bevállalós módon hullanak a szereplők. A színészek egytől-egyig kiválóak, valamint remek érzékkel adagolja mind a feszültséget, mind az információkat. Engem Stephen King műveire emlékeztetett a cselekmény összetettsége, és éppen ez emeli ki az átlag horrorfilmek közül.
Lapos eredettörténet A G.I. Joe univerzumhoz nem sok köze van, valószínűleg azért, mert annyira eredettörténet akart lenni, hogy még a Cobra is csak egy éppen szerveződő cserkészcsapat a világuralomra törő fajtából. Ha a film utolsó 20 percét leszámítjuk, akkor egy közepes harcművészeti akciófilmnek is nevezhetnénk, korrekt látványvilággal. Sajnos a harcok minden kreativitást nélkülöznek, és ezen a kiszámítható sztori sem javít sokat. Az említett utolsó felvonásban aztán már azt sem tudni, ki-kivel van, annyira fel szerették volna dobni a cselekményt, ráadásul az ékköves mutatványok már a fantasy határát súrolták. Nem kevésbé voltak számomra bénák egyes karakterek. Kígyószem apjának gyilkosa inkább tűnt Benkő Dá... több»
Régi mese új köntösben A Sam Raimi producerkedése mellett készült fantasy Jancsi és Juliska történetét meséli el egészen újszerűen és meglepően. Inkább sötét mesefilm, mint horror, ha így ül le az ember megnézni, akkor egészen szórakoztató.
68 Victor Frankenstein (2015)
Mary Shelley klasszikusát gyakran magyarázták félre, mégpedig a pocsék feldolgozások miatt, ugyanis sokszor a szörnyet hívták Frankeinsteinnek, annyira összekutyulták az egyébként romantikus történetet. Hála az égnek jelen esetben próbálták tartani az eredeti sztori szellemiségét, tehát a hangsúly Victor Frankenstein (James McAvoy), és a hozzá hasonlóan briliáns elmével megáldott asszisztense, Igor Strausman (Daniel Radcliffe) barátságát helyezi előtérbe, illetve az ő motivációjukat, a szerelmet és a lelki terhek alóli szabadulást. McAvoy zseniális, mint mindig, lubickol a szerepben és a testnedvekben is, ugyanis bizarr képsorokból nincs hiány. Daniel Radcliffe is ismét bebizonyította, hogy ... több»