Kihagyott ziccer Az már biztos, hogy nem ez lett Scarlett Johansson legjobb filmje, mondjuk a Marvelé se. Az akciókoreográfiák jól sikerültek, és ezzel ki is merült a produkció összes erénye. A történet olyan sablonos, amennyire csak lehet, a CGI néhol a stúdióhoz méltatlanul katasztrofális (például a budapesti autós üldözéses jelenetnél), a karakterek pedig olyan fantáziátlanok, hogy az már fáj. Rachel Weisz borzalmas frizuráján csak a még borzasztóbb sminkje tesz túl: értem, hogy orosz kémnőt kellett faragni belőle, de a végeredmény majdnem komikus, képtelenség komolyan venni. David Harbour egy komplett Amerika Kapitány karikatúra, talán Florence Pugh volt az egyetlen, aki valamelyest hihetően alakított, b... több»
Éppen hogy vége lett, még azt sem néztem meg, kik a szereplők, de teljesen a hatása alá kerültem. Egyébként is a szívem csücske az orosz új hullám, ez a darab pedig messze túlszárnyalja a hozzá hasonló hollywoodi cukorszirupos és infantilis marhaságokat. A látvány és a fényképezés pazar, remek a történet, szerethetők a karakterek, ráadásul jó nagy adag társadalomkritikát is sikerült az akciók mellett prezentálni. A film végi ráadás jelenetet pedig érdemes kivárni... Igazán eredeti, lendületes, látványos mozi.
Kemény csajok Szokványosan induló történet meglepő fordulatokkal. Rendkívül hangulatos akciófilm markáns és szerethető karakterekkel, rengeteg jó színésszel és még jobb alakításokkal. Tartalmas, érzelmes, olykor nyers és brutális. Mint az élet.
Vérbeli sci-fi Chris McKay filmje, bár nem sok újdonságot hoz a műfajba, mégis olyan jól keveri a lapokat, hogy egy nagyszabású, elegáns és kifejezetten látványos sci-fi-akció-horror kerekedett belőle. Először is, az Alien óta nem láttam ennyire undorító, félelmetes és egyben kreatív szörnyeket, ráadásul a megvalósítás is szinte tökéletes az egyéb látványelemekkel együtt. A lények eredete is mutat némi párhuzamot a nagy klasszikussal, ráadásul az űrhajós jelenet egyszerre idézte meg Ridley Scott mesterművét és Carpenter A dolog című műfajteremtő alkotását. Nem tolakodóan, éppen csak, amennyire kell. Chris Pratt remek választás volt a szerepre, többször bizonyította már, hogy nem csak egy üresfejű szépfiú, ... több»
Pszichedelikus testhorror A Gaia nem is igazán ijesztegetni akar, hanem a különleges történet egyszerűen megkívánta a nem mindennapi látványt és a magával ragadó atmoszférát. Bizarr hangulatú, meglepő, nem mindennapi horror pszichedelikus elemekkel. Garantáltan emlékezni fogsz rá.
Zseniális folytatás Kevés sikerfilmről mondható el, hogy a folytatás legalább olyan jól sikerült, mint az első, ezúttal azonban mindenből többet, jobbat, szebbet kapunk. Az első részhez méltón most sem a brutalitáson van a hangsúly, hiszen egy-egy jól időzített, darabjaira robbanó ajtó, vagy felröppenő madár éppen úgy ránk hozza a frászt, mint maguk a szörnyek. John Krasinski rendezői stílusát tanítani kellene, hiszen annyira a helyén van minden, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Nincsenek túltolva az effektek, az atmoszféra tökéletes, Emily Blunt és Millicent Simmonds játéka pedig messze felülmúl mindent, amit eddig a műfajon belül láthattunk. Cillian Murphyt sokáig fel sem ismertem, de nem is nagyon volt idő... több»
Hangulatos ijesztgetés A régi, klasszikus horrorokat idéző misztikus csemege. Látványos, izgalmas, a végére még egy dupla csavarra is futotta. A főszereplő John-Paul Howard fiatal kora ellenére sármos és igen meggyőző, de a többiek is átlagon felüli teljesítményt nyújtanak. Az utóbbi hónapok egyik kellemes csalódása, igazán élvezhető, mindenképpen egy jól sikerült darabja a műfajnak.
Nesze semmi, fogd meg jól! A film alapötlete érdekes, azonban pont a tudományos része nincs kidolgozva semennyire, így sci-finek nehezen nevezhető a Netflix produkciója. Vannak erős pillanatai, de azért még lett volna potenciál az alváshiány mellékhatásainak árnyalásában, ezen a téren akár a szürreális horror elemeit is belecsempészhették volna. Az utolsó előtti előtti pillanatban felbukkanó, faék egyszerűségű megoldás is el lett bénázva, ugyanis a cselekmény szerint az elektromos sokkolás kézenfekvőbb lett volna, mint a választott megoldás. Még így is vannak jó pillanatai, de sajnos unalmas lett, és vontatott. Még Jennifer Jason Leigh sem tudott hozzátenni, mert már megint egy unott arccal ténfergő karaktert kapott,... több»
Kozmikus bűn volt leforgatni Van az a mém, amikor Yoda fotója mellett egy erősen kurvásra sminkelt szörnyecske látható, alatta a felirat: "fiatal voltam, kellett a pénz". Nos, a jó öreg Bruce öreg korára döntött úgy, hogy a zöldhasúért bármire hajlandó. Az egykori akcióikon mára energiaitalt reklámoz, és amikor ilyen celluloid szemétben tűnik fel, hajlamos vagyok elhinni, amit Hollywoodban pletykálnak róla, miszerint kapzsi és lusta. Van benne ráció, mikor azt látom, hogy a dzsonmeklénes fintorát váltogatja az üres tekintettel maga elé bámulással, mert kb. ennyi a repertoár, amit fel tud mutatni. Prokopp Dóra szerint van az a pénz, amiért korpásodott a haja annak idején, Bruce Willisnek nincs ilyen jellegű gondja, azonb... több»
Csak akkor nézd meg, ha feltétlen el akarsz pazarolni másfél órát az életedből! Bár Sam Raimi csak producerként volt jelen a produkcióban, még így is érthetetlen számomra, hogyan adhatta a nevét ehhez a borzalomhoz. Vontatott, kiszámítható, sablonokból építkezne, ha lenne mit építeni. A történet hemzseg a logikai bakiktól, a dialógusok semmitmondók és együgyűek, ráadásul a CGI sem valami patináns. Néztem, vártam, hogy mikor történik valami említésre méltó, aztán egyszer csak vége lett. Hála az égnek.
Érzékeny borzongás 1981-ben Arne Johnsont gyilkossággal vádolták meg, a férfi védője pedig az Egyesült Államok történetében először démoni megszállásra hivatkozva kérte a felmentését. Az ügyben természetesen nagy szerepet játszott a Warren házaspár, Ed és Lorraine ( Patrick Wilson és Vera Farmiga), igaz, kezdetben még semmilyen gyilkosságról nem volt szó, hiszen alapvetően egy kisfiú ördögűzésével kezdődött minden, hogy aztán egy sátánista rituáléra bukkanva vegyenek különös fordulatot az események.
A film egyetlen hiányossága, hogy magára a tárgyalásra nem sok figyelmet fordít, azt azonban még így is jól érzékelteti, hogy a nyilvánosság milyen keveset lát abból az igenis kemény spirituális munkából, amit a ... több»
Érzékeny emberekről érzékeny embereknek Az, hogy emberek néha ellenállhatatlan vágyat éreznek nem ételnek tekinthető tárgyak lenyelésére, jól ismert pszichés diszfunkció, de bizonyos életszituációkban átmeneti zavar is lehet. Van azonban ennek az étkezési zavarnak néha olyan extrém megnyilvánulása, mikor valaki rendszeresen eszik egészségére is káros, teljesen ehetetlen tárgyakat. Ennek a betegségnek a neve "pica", és gyakorlatilag szinte bármilyen élelmiszernek nem minősülő tárggyal, anyaggal kapcsolatban kialakulhat.
Az elsőfilmes Carlo Mirabella-Davis filmjének főhőse Hunter, az egyszerű eladó lány (Haley Bennett A lány a vonaton-ból), aki látszólag megcsinálta a szerencséjét. Kifogott egy gazdag, jóképű férjet (Austin Stowel... több»
Klasszikus új köntösben Tim Story meglepően jól oldotta meg a feladatot, hogy a klasszikus rajzfilmsorozatból egy modern, élőszereplős verziót tegyen le az asztalra. A filmben az összes állat rajzolt, nem csak a két kópé, és ebben a fiktív New Yorkban olyan természetesen kezelik őket az emberek, mintha ők is azok lennének. Chloe Grace Moretz régen volt ennyire bájos, és bár a film eleje kicsit lassan indul be, és furcsa a modern köntös, valamiért mégis működik. Ötletes, ahogy a klasszikus jelenetek a mostani igényeknek megfelelően vannak újragondolva, például amikor Jerry berendezi a "lakását", a tv egy mobiltelefon, a csillár pedig egy gyémántgyűrű. Megkapjuk a klasszikus üldözéseket is, és a modern környezet elle... több»
Fuss Diane, fuss! A Münchausen by proxy bizarr pszichiátriai szindróma és gyermekbántalmazási forma egyszerre, ugyanis a gyermekét megmentő, és ezzel magát az egekbe emelő anyuci egyben az a személy is, aki beteggé teszi a saját gyermekét. Erre a nem kicsit érdekes témára épül Aneesh Chaganty thrillere, és meg kell hagyni, zseniálisan.
Az anya, Diane (Sarah Paulson) a játékidő gyakorlatilag első pár percében, egy néhány soros monológgal és elképesztő színészi játékával állást foglal lányával, a 17 éves Chloeval (Keira Allen) kapcsolatban, és tűpontosan átadja a háttérben húzódó érzelmeket, amelyek bomlott elméjét uralják. A szemeivel az érzelmek teljes skáláját elő tudja varázsolni, tökéletesen egyensúlyozi... több»
Érzelmi gyomros A Netflix bátran nyúl olyan témákhoz, amelyek még mindig tabunak számítanak. Ez a történet két férfi tragikus szerelmét meséli el, miközben számos, ma is jelen lévő társadalmi problémára reflektál. Kicsit ellentmondásossá teszi, hogy eltúlozza a másság ábrázolását a nőnek öltözött férfiakkal, és a merész szexjelenetekkel, de úgy érzem, a rendező csak a kontraszt kedvéért nyúlt ehhez az eszközhöz, hogy szembeállítsa mindezt a feleség tettével, és kihangsúlyozza az elfojtásból fakadó különbségeket a homoszexuális szubkultúra és a "való világ" közt. Az emberi butaság és rosszindulat, ha gyűlölettel párosul, abszurd dolgokra képes. Szívbemarkoló történet rendkívül erős alakításokkal, gyönyörű ko... több»
Nyomokban Snydert tartalmazhat A parádés bevezető magán viseli a rendező összes stílusjegyét, azonban a film többi része olyan, mintha nem is ő rendezte volna. Béna párbeszédek, kliséhegyek, tipikus karakterek rontják az összképet. A zombi tigris értelmetlen, csakúgy, mint a zombi ló, hogy a sírdogáló főzombiról már ne is beszéljek. Bocs, írjak. Dave Bautista szemüvegben próbál entellektüel akciósztár lenni, nem megy. Túl izzadságszagú. A többi karakter is kidolgozatlan, vagy éppenséggel túltolt (a széfszakértőt alakító pasas egyenesen ripacs kategória). Horrornak kevés, akciófilmnek szintén, leginkább egy véres rémfilmnek nevezném. A látványon kívül nincs benne semmi érdekes, céltalan és mondanivaló nélküli összecsapott,... több»
Az apa nyomdokain Brandon Cronenberg le sem tagadhatná a vérvonalát: bár még nem olyan biztos kezű rendező, mint hírhedt édesapja, de már megvan az a képessége, hogy letaglózzon. Cyberpunk horrorja a technológia oltárán tett tisztelet és áldozat egyben. Szürreális, véres, pszichedelikus vízió. Csakis erős idegzetűeknek.
Eszement akció Ryan Reynolds neve egyet jelent az utóbbi években az őrült akciókkal. A Deadpoolban bevált recept, vagyis a látványos fegyverbalett kontra humor itt is remekül működik, és valószínűleg ez az a mozi, amiben a legtöbbet hangzik el, hogy köcsög. Kissé furcsa volt először Samuel L. Jacksont és Salma Hayeket szerelmespárként látni, de épp az ilyen húzásai miatt lóg ki a sorból a produkció - jó értelemben. Jackson karaktere egyszerre vagány, kíméletlen és mégis gyengéd, míg Hayek figurája talán az eddigi tőle legtávolabb álló karakter, mégis kettőjük jelenetei (külön-külön és együtt is) jó néhány humoros percet szereznek, miközben az egész film tocsog a vértől. Gary Oldman kisujjból hozza a szocio... több»
Klausztrofób sci-fi A napokban a Netflixen debütált a francia horror-guru, Alexandre Aja legújabb filmje, amivel a rendező ismét bebizonyította, hogy a feszültségkeltéshez nagyon ért. Azonban az Oxigén mégsem ettől lett különleges, hanem az okos forgatókönyv miatt, és azért, mert ez a film egyáltalán nem thriller vagy horror, hanem a nagy klasszikusokat megidéző sci-fi, abból is egy igen minőségi darab. Éppen ezért akik kőkemény gore elemekre számítanak, csalódni fognak, azonban ez nem jelenti azt, hogy ne lenne érdekfeszítő az alkotás, ráadásul van azért néhány Ajára jellemző jelenet, amikor felszisszen az ember. Továbbá kiemelném Mélanie Laurent meggyőző erejű alakítását, hiszen a játékidő nagy része alatt ve... több»
Love is love Luca Guadagnino nagy fába vágta a fejszéjét, amikor André Aciman azonos című regényét választotta alapanyagul, hiszen egy tinédzser fiú és egy felnőtt férfi szerelmét meséli el. Nagy erénye, hogy nem akar több lenni, mint egy szerelmi történet, nyoma sincs a manapság divatos érzékenyítésnek, bár maga a környezet miatt nincs is rá szükség.
A nyolcvanas évek olaszországi mediterrán paradicsomában mintha megállt volna az idő. Itt mindenki toleráns a másik emberrel, nyoma sincs ármánykodásnak vagy intrikának. Nyár, napfény, életöröm sugárzik minden képkockából, ahogy bepillanthatunk Elio (Timothée Chalamet) és családja életébe, hogy később aztán a fiú felnőtté válásának és élete első nagy és fe... több»
66 Fekete Özvegy (2021)
Az már biztos, hogy nem ez lett Scarlett Johansson legjobb filmje, mondjuk a Marvelé se. Az akciókoreográfiák jól sikerültek, és ezzel ki is merült a produkció összes erénye. A történet olyan sablonos, amennyire csak lehet, a CGI néhol a stúdióhoz méltatlanul katasztrofális (például a budapesti autós üldözéses jelenetnél), a karakterek pedig olyan fantáziátlanok, hogy az már fáj. Rachel Weisz borzalmas frizuráján csak a még borzasztóbb sminkje tesz túl: értem, hogy orosz kémnőt kellett faragni belőle, de a végeredmény majdnem komikus, képtelenség komolyan venni. David Harbour egy komplett Amerika Kapitány karikatúra, talán Florence Pugh volt az egyetlen, aki valamelyest hihetően alakított, b... több»