Indonéz melléfogás Az indonéz akciófilmek egyáltalán nem rosszak – elég csak a Rajtaütésre gondolni –, és bár ez egy szuperhősmozi, mégsem jár minőségileg még csak a közelében sem. Az első egy óra vontatott és unalmas, és hát a második fele sem egy fáklyásmenet, de legalább van némi akció. A fightok szépen koreografáltak, de semmi eredetiség nincs bennük, és annyira rosszul mesél a rendező, hogy komoly erőfeszítést igényel összerakni, mi is történik tulajdonképpen, grátisz iszonyú pocsék lett a szinkron. Az is csalódni fog, aki szuperhősmozira vágyik, és az is, aki harcművészeti orgiára.
Az év akciófilmje Ilya Naishuller a 2015-ös Hardcore Henryvel robbant be a köztudatba, és könnyen lehet, hogy a Senki, ha nem is a legnagyobb dobása 2021-nek, de mindenképpen a legjobb akciófilmje.
Hutch Mansell (Bob Odenkirk) élete egyhangú, pedig gyönyörű felesége és két szép gyermeke várja nap mint nap középosztálybeli, gyönyörű otthonában. Egyszer aztán betörők lepik el a házat az éjszaka közepén, majd némi csetepaté árán Hutch elűzi a tolvajokat. Másnap aztán hősünk kislánya a cicás karkötőjét keresi, és mivel az a gyerek szerint a tolvajok által felmarkolt pénz közé volt rakva, a feldühödött apa elindul visszaszerezni az ominózus ékszert, aminek az lesz a vége, hogy egy részeg bandába botlik a buszon, ... több»
Szürreális vízió Nicolas Cage-nek az utóbbi időben vagy elmentek otthonról, vagy elege lett a hollywoodi álomvilágból, hiszen az utóbbi filmszerepei a szürreális és a trash közt vannak valahol. Ám amíg a 2018-as Mandy – A bosszú kultusza például egy meglepően jól sikerült alkotás lett, ez a film annyira nem veszi magát komolyan, pedig akkor nagyobbat szólhatott volna.
Adott egy Wílly's Wonderlandre keresztelt szórakozóhely, ahol réges-régen jó néhány ember eltűnt, ugyanis a különféle jelmezekben pszichopata sorozatgyilkosok szedték áldozataikat, senkit, a gyerekeket sem kímélve. Mikor aztán a gyilkosságok és eltűnések miatt az elfogásukra került volna sor, egy sátánista rituálé keretein belül öngyilkosok let... több»
Ha utáltad a mesét, ezt feltétlen nézd meg ! Annak idején elég volt egyszer hallanom a sárga bundájú és piros orcájú Pikacsu infantilis gügyögését, hogy soha többet rá se nézzek a sorozatra, és úgy általában kerüljek minden ázsiai mesét. A rajzfilm úgy hatott rám, mint amikor megkívánva az édességet betoltam 6 diabetikus nápolyit, és hiába tudtam, hogy cukormentes, azt hittem, menten elhányom magam. Nos, a sárga villámgombóc és társainak kalandjairól is tudtam, hogy nem átlagos sztori, mégis totális csömör lett úrrá rajtam az említett gügyögéstől. Hála az égnek, a film főszereplője érti, mit mond a kis kópé, és meg kell hagyni: ez a Pikacsu bizony beszólogat, van humora, és nem mellesleg tényleg cuki, amikor kell. Sikerült a Pokémonok ... több»
Gyönyörű kaland Olyan, mintha a Prince of Persiát keresztezték volna Lara Crofttal és a thai akciófilmekkel. Látványos mese szerethető karakterekkel és történettel. Nincs mit hozzáfűzni, a Disney végre kezd magára találni.
Harmatgyenge szuperhősök Melissa McCarthy legújabb filmje borzalmas kritikákat kapott, pedig az utóbbi filmjei közül ez sikerült a legnézhetőbbre. Az már régóta nyilvánvaló, hogy ami a komikának működött a sorozatokban, valahogy nem jön össze a nagyjátékfilmekben. Ezúttal azonban az "annyira rossz, hogy az már jó" formula imitt-amott aktiválódott, például a Jason Batemannel közös jeleneteik és a színész karaktere is annyira abszurd, önmaga paródiája, hogy az már vicces, főleg attól, hogy a rendező valószínűleg komolyan gondolta ezt a kínlódást. McCarthynak viszont jól állnak az akciójelenetek, meglehet, többre vinné ezen a vonalon, de az is lehet, a rendezővel kellene hanyagolnia a közös munkát, élete párja ugyanis ... több»
Bestiálisan jó "A szerelem azt jelenti, hogy azt adod, amid nincs" – hangzik el a filmben, és ez a mondat akár a mottója is lehetne Dominik Moll elképesztően jó alkotásának. Ha akarom, nézhetem úgy, mint egy krimit, ha akarom, nézhetem úgy, mint egy bizarr tanulmányt a szinkronicitásról, ha akarom, nézhetem úgy, mint figyelmeztetést a kiberbűnözéssel kapcsolatban, és ha akarom, nézhetem úgy, mint egy tanulmányt a szerelemről. Ugyanis a szerelem megítélése, a hozzá kapcsolódó dogmák, közhelyek és igazságok mind-mind teret nyernek a karakterek drámáján keresztül, de nem csak ettől jó. Helyesbítek: zseniális.
Ne tévesszen meg senkit a fenti mondat, nem love storyt kapunk, hanem egy meglepően csavaros krimi/th... több»
Szellemekkel suttogó Nagyon kíváncsi voltam Bergendy Péter filmjére, és hát csalódtam is meg nem is. Nagyon szeretem a hazai alkotásokat, különösen az utóbbi évek filmtermésében találni gyöngyszemeket, és bár a Post Mortem egyáltalán nem rossz film, azért találni benne néhány hiányosságot, amelyek ha nem lennének, sokkal nagyobbat szólt volna.
A főszereplő Tomás (Klem Viktor) és Anna (Hais Fruzsina) közti kapcsolatot nem igazán tudtam hová tenni, hiszen a lány kora miatt szerelmi szálnak túl bizarr, viszont a fiatal hölgy játéka nekem kicsit távol áll a természetestől, és valahogy a párbeszédeik is kicsit mesterkéltnek hatottak. Néha úgy tűnt, mintha incselkedne a fotográfussal, néha meg az áldozat és a hős szte... több»
Tömör csömör Millie Bobby Brown ugyanazt csinálja, mint a Stranger Thingsben, csak itt más a zene. A többiek annyira semmilyenek voltak, hogy a nevükre sem emlékszem. A történetre (ha volt) még kevésbé, mert a látványtól még zsibbadt a fejem. Két jelenetet tudok visszaidézni, de azokat is csak azért, mert iszonyú sablonosak. Az egyik, amikor nem tudják megfejteni a jelszót, ezért inkább whiskey-t öntenek a szuperszámítógépre, a másik, amikor Kong a kificamodott vállát egy akciófilmes mozdulattal teszi helyre. A látványon kívül semmi élvezhető nincs benne, de a végére már az is unalmas.
Tökéletes szórakozás Valamiért szokás lett a Marvel univerzummal összehasonlítgatni a DC világát, ami szerintem egyrészt merő ostobaság, másfelől meg fárasztó. A tyúk volt előbb vagy a tojás kategóriába tartozó eszmefuttatás helyett azt mondom (ha valakinek mégis ez a mérce lenne a mérvadó), hogy ez a film fényévekkel jobb, mint a Marvel steril agymenéseinek nagy része. Azok közt is van kedvenc, de ahogy néztem ezt a produkciót, egyre inkább felerősödött bennem az a gondolat, hogy szívesen megnéznék egy-egy Zack Snyder által levezényelt szuperhősmozit az összes szereplővel: külön-külön. Azon már meg sem lepődöm, hogy akkora vizuális orgazmust éltem át, mint ide Hollywood. Néhol klasszikus festményeket megidéző é... több»
Halálbiztosra ment Nem tudom, Eli Roth-nak van-e köze az ominózus karambolos jelenethez, de tény, hogy Tarantino filmjei közül talán ez sikerült a leggyomorforgatóbbra az erőszakos jeleneteket illetően. Kicsit hiányoltam a hosszas eszmefuttatásokat, talán itt nem kapunk olyan minőségűeket, mint a többi alkotásában, de összességében megvan a Tarantinos hangulat. Olyan érzésem van ezzel kapcsolatban, mintha kicsit elfáradt volna, és ezért halálbiztosra ment: számomra ez a film viseli magán legkevésbé a kult rendező stílusjegyeit.
Kicsit sem ciki Seth Rogen kétségkívül egy zseniális őrült. Az elcsépelt "tinik szexelni akarnak" formulát képes volt olyan szinten felrázni, hogy néhány résznél azon morfondíroztam, vajon Tarantino nem segített-e neki. A két rendőr például valami eszelős, de tulajdonképpen az összes színész hatalmasat alakít. Állati jók a poénok, nem ül le a sztori egy percre sem, a párbeszédek remekül vannak megírva, szóval igazán nincs mibe belekötni. Szabadszájú, eszement vígjáték, a nevetés garantált.
Habkönnyű családi móka Családi vígjáték nem sok készült mostanság, ezúttal a Netflix jóvoltából kaptunk egy habkönnyű (szó szerint) alkotást. Talán túlságosan is könnyed lett, ugyanis nem mondanám, hogy könnyesre nevettem magam, inkább kíváncsi voltam, hová fajulhat, amikor a szülők egy teljes napig igent mondanak mindenre, amit csak kigondolnak a sarjak. Lett volna potenciál a sztoriban, ennek ellenére kicsit lapos lett, és bugyuta. Jó volt azonban Jennifer Garnert végre nem akciófilmben látni, és a hiányosságai ellenére engem kikapcsolt. Kedves, egyszerű családi film.
Ez nem kis dolog Carpenter 82-es filmje minden tekintetben egyedülálló. Nemcsak megalapozta a sci-fi horror műfaját, de abban az időben technikai mérföldkőnek is számított, hiszen a lények megjelenítése még mai szemmel nézve is tényleg ijesztő. A szereposztás szintén kiváló, és nagyban hozzájárult a hangulat megteremtéséhez a zseniális zeneszerző, Ennio Morricone is. Arról nem beszélve, hogy a horrorfilmek közt ritka vonással is bír, nevezetesen a történet többrétű, ugyanis remekül bemutatja a különféle személyiségtípusokat és azok reakcióit egy extrém veszélyhelyzetre. Egy biztos, ha valaki igazán borzongani akar, akkor nem érdemes kihagynia ezt a klasszikust.
A nagy előd elődje Carpenter 82-es kultfilmjének előzményfilmje és folytatása egyben egy ízig-vérig sci-fi horror. Marco Beltrami az eredeti film Ennio Morricone által szerzett zenéjének fő motívumát átemelve festi alá a kezdő képsorokat, és hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy az első részt megelőző eseményeknek lehetünk a szemtanúi, ezúttal a Norvég bázison. Hiába tudjuk előre, mi fog történni, mégis képes fenntartani a feszültséget. Ez elsősorban a remek színészeknek köszönhető, illetve a látványnak. A mai technikával megalkotott lények félelmetesebbek már nem is lehetnének, és külön jót tett a filmnek az űrhajóban játszódó jelenet. Ezenkívül pedig tényleg mindenre aprólékosan odafigyeltek, és amit az eredet... több»
Lenyűgöző koreográfia Ez a kedvenc filmem Jackie Chantől. A végén a nagy leszámolás... zseniális. Elképesztő a koreográfia, szerintem az egyik leglátványosabb, amit a pályafutása alatt megmutatott a tudásából. Páratlan harcművész, nem vitás.
Ne csesztesd a Télapót! A Mikulás egy olyan természetfeletti képességekkel rendelkező ember, aki az ajándékozástól marad fiatal, egyébként meg egy morcos hipszter, akit Chrisnek (Mel Gibson) hívnak.
Ha a felütés nem lenne kellően bizarr, akkor a folytatás biztosan az lesz. Ugyanis az anyagi gondokkal küszködő ajándékosztó szerződést köt a hadsereggel, hogy a manók által üzemeltetett ajándékmanufaktúrában (ami mellékesen egy a Chris pajtájából megközelíthető föld alatti komplexum) fegyvereket gyártsanak ideiglenesen. Mindeközben egy meglehetősen elmebeteg és erőszakos kisgyerek némi fondorlattal bérgyilkost bérel, hogy az nyírja ki a Mikulást, mert nem azt kapta tőle karácsonyra, amit remélt. Talán mondanom sem kell... több»
Fantáziátlan fantasy Ezt a filmet nem az alakítások, és nem is a párbeszédek miatt fogjuk szeretni, ugyanis egyik sem méltó említésre sem, az effektek azonban korrektek (a démon-kutya például zseniális), és az olyan poénok, mint C. C. H. Pounder esete az ajtóval, kicsit feledtetni tudják a dramaturgiai hiányosságokat. Alapvetően egy pörgős fantasy, némi tiniromantikával vegyítve. Nem váltja meg a világot, de egyszer nézhető.
60 Gundala (2019)
Az indonéz akciófilmek egyáltalán nem rosszak – elég csak a Rajtaütésre gondolni –, és bár ez egy szuperhősmozi, mégsem jár minőségileg még csak a közelében sem. Az első egy óra vontatott és unalmas, és hát a második fele sem egy fáklyásmenet, de legalább van némi akció. A fightok szépen koreografáltak, de semmi eredetiség nincs bennük, és annyira rosszul mesél a rendező, hogy komoly erőfeszítést igényel összerakni, mi is történik tulajdonképpen, grátisz iszonyú pocsék lett a szinkron. Az is csalódni fog, aki szuperhősmozira vágyik, és az is, aki harcművészeti orgiára.