kabel

Zombik nélkül
Bár a sorozat egy gombazombik által elfoglalt világot mutat be, ahol a civilizáció összeomlott, meglepően kevés zombit látunk. A hangsúly a karaktereken van, és a történtek mind az emberi elvetemültséget, a kultúrától való sodródást és az emberség elvesztését dolgozzák fel. Lényegében a The Road sorozatba alakítva. Mindezt remek színészi játékkal, komor szituációkkal és izgalmas cselekménnyel teszi. Mindkét főszereplő alakítása kiváló, és kapcsolatuk alakulása nem erőltetett vagy nyálas. Ugyanakkor a The Last of Us néha egy kicsit túltolja az érzelemfaktort a története rovására, és narratív szempontból fölösleges sztoriszálakat mesél el, ahelyett, hogy főszereplői fő konfliktusát segítené. E... több»

Fantasztikus látvány és történet
Az Undone egy majdnem minden szinten kiváló, időugrásos, tér-idő változtatós sorozat, hihetetlen jó forgatókönyvvel, izgalmas karakterekkel és érzelmes konklúzióval. A dialógusok természetesnek hatnak, pedig a cselekmény minden, csak nem az. A rengeteg bonyodalom és kérdés mind-mind szépen megtalálja a helyét és magyarázatát két évadon keresztül. Talán leginkább egy updatelt Alice Csodaországban történethez tudnám hasonlítani, egy kis megspékelt családi traumával, végtelen optimizmussal és energiával. A történet soha sem áll meg pihenni, mégis elgondolkodtató és magával ragadó minden eleme. A sorozat talán legjobb része, hogy nem tekinti butának a nézőt, sokszor epizódnyi cselekmények kimara... több»

Lovecraftos covid film
Egy helyszín, kevés szereplő, lelki sztori, indie költségvetés. Ez egy nem túl izgalmas szabadulószobás film, lightos body horror elemekkel és nem túl jó karakterekkel. Leginkább így tudnám összefoglalni. Valami izgalom vagy misztikum, vagy valamilyen creepy faktor hiányzott a filmből. Valamiért nem tudtam sem a konfliktust, sem a főszereplőt komolyan venni, pedig a dialógusok hihetőek voltak. Lehet, hogy csak a sztori haladt csigatempóban.

Ez egy háborús film
Egy gyönyörűen felvett és bemutatott háborús film, ami azonban semmi újat sem mond vagy mutat. Szinte minden jelenetet többször láthattuk már más filmekben, ezért a remek zenei aláfestésen és a kiváló hangmérnöki munkán kívül másért nem tudom ajánlani filmet azoknak, akik sok háborús filmet néznek. Gondolom, az átlag filmezőnek ez biztos izgalmas, és vannak pontok, ahol tényleg az, de nem igazán láttam semmit itt, ami új szemszögből mutatott volna be egy borzasztó történelmi eseményt.

A világ mesél
A Watchmen egy hihető, élettel és múlttal teli hidegháborús Amerikát mutat be. Egy világban, melyben mindenki abszolút megoldásokat keres szürke problémákra, egy országot látunk, melynek hősei kegyvesztettek és kiöregedtek, ahol az ideálok torzultak. Mindezt Snyder remek vizuális effektekkel, és kicsit erőltetett zenei és képi metaforákkal teszi. Ugyanakkor ebben a filmben még nem esik át a ló túlsó oldalára és nem áldozza be a történetet a stílus oltárán, mint majdnem minden másik filmjében. Az eredeti képregény erőssége, hogy a sztori alig változik a filmben, Snyder filmes világa pedig meglepően jól passzol az esztétikájába.

Szimbolikus halál
A Whale főszereplője utolsó napjait mutatja be rengeteg érzelemmel és feszültséggel. A túlsúlyos Charlie sorsa, világképe és múltja elevenedik fel a filmben, ahogy megpróbál kapcsolódni különféle emberekhez, ahogy keresi a jót másokban, vagy ahogy a saját traumáját feldolgozza. Mindezt Aronofsky hihetetlen drámaian kezeli, egy olyan filmélményt adva, ami után egy ideig csöndben nézed a képernyőt.

Thriller egy eredeti téma körül
Egy horror elemekkel megspékelt, izgalmas, misztikus drámát kapunk. Eva Greent rég láttam már filmben, itt szépen játssza a mentálisan széteső designert. A film horror elemei szépen építkeznek, magyarázatukat és jelentésüket ügyesen belekomponálják a film a csavarjaiba. Örültem volna, ha a film még egyet csavart volna a történetén, és eggyel mélyebbre vitte volna a karakterek motivációit és dilemmáit. Idő lett volna rá, mivel pár jelenet egy kicsit túl hosszúra nyúlik most, fölöslegesen. Ha bejönnek a The Invitation jellegű filmek, szerintem ez is tetszeni fog.

Jobb, de még mindig egy bugyuta szuperhősfilm
Az eredeti vízió lényegesen jobban átjön ebben az alkotásban, és egy-két dolog jobban lett kifejtve, mint az eredetiben, ugyanakkor ez nem egy új vagy más sztori. Ez még mindig ugyanaz a film, minden narratív elem ugyanott van, és minden szereplő ugyanazt teszi, a lezárástól eltekintve, ami valóban javított a film minőségén. De ez nem változtat azon, hogy ez egy DC tucat szuperhősfilm, egybites karaktermotivációkkal, gyerekes üzenettel és agyonerőltetett antagonistával. Ne tekintsünk már úgy rá, mintha a második eljövetel lenne!

Christoph Waltz jó, de elég ez?
Ha valakinek ennyi elég, akkor ebben a sorozatban megtalálja majd, amit keres. Azonban nekem kicsit több kell, hogy egy történet jó maradjon. A sztori lényegében egy misztikus személy megjelenése körül forog. Ki ez az új főnök és miért csinál annyi furcsaságot? Sajnos a válaszok nagy része vagy metaforikus, vagy nincs megválaszolva. A főszereplőink zavaróan idióták sok esetben, és viselkedésük egyáltalán nem valóságos. A férfi főszereplőnk jegyese eltűnik, a csávó meg egy feljelentést sem tesz, és nulla erőfeszítést tesz a keresésében. Sokszor random szereplőket követünk egy ideig, hogy aztán ne tudjunk meg a szituációról semmit. Van egy enyhe vallásos vonala a szériának, de még ez sem világ... több»

Túl mélyen a saját valóságában
A SHIELD ügynökei egy vicces, apróbb melléksorozatból nőtte ki magát, mely először csak néha-néha utalgatott a vele párhuzamosan futó filmekre, néha egy-egy ismertebb színész bevonásával. Azonban a sorozat túlnőtte magát ezen a státuszon, és – hogy relevanciáját megtartsa – folyamatosan egyre vadabb és vadabb történetek mesélését vállalta magára, annak ellenére, hogy ezek gyökeresen ellentmondtak annak, amit a sorozat korábbi epizódjai képviseltek. A karakterek nem bírták ezt a tempót, és nem tudtak elég gyorsan kinőni a sztereotipikus szerepeikből. Nem tudott a kapcsolatuk mélyebb lenni, mert a széria még mindig a „heti egy ügy” vonalat csinálta ahelyett, hogy egybefüggő történetet meséljen... több»

Kóbor történet
A film alapsztorijában minden megvolt egy izgalmas lélektani és szocio-thrillerhez: családi trauma, rasszizmus, családi titkok feldolgozása. Azonban a film nem nyúlt hozzá elég izgalmasan, elég bátran ezekhez az elemekhez, nem hagyta, hogy ezek egy izgalmas pontra menjenek vagy kibontakozzanak. A sztoriban van egy creepy faktor, ami egy meglepően mély és szinte már horrorisztikus elemként jelenik meg a történetben egyre többször. Egy kiirthatatlan parazita, egy folt, amit nem lehet kimosni, egy eltörölhetetlen emlék, ami megfojt. Pláne, ha olyan horderejű, mint amit a film felvázol. Ennek ellenére a film vége mégsem üt elég nagyot, valahogy nem épült fel a szerkezet előtte, bár majdnem minde... több»

Modern színházi előadás
A film lényegében egy hosszú beszélgetés, melyben különböző értékrendszerű nők vitatkoznak a kultúráról. Bár részben valós eseményeken alapszik, a film sokkal inkább egy metafora az általános diskurzusról, a nők jogairól, filozófiáról, jövőképekről. A színészi játék és dialógus kiváló, a színészi gárda pedig remek. Az előadott gesztusok és jelenetek sokszor visszafogottak, de mégis érzelemmel teliek. Azonban a Women Talking nem egy revenge movie vagy egy melodráma. Ez sokkal inkább korkép, vagy egy retrospektív a 20. és 21. századi gender dilemmákról, önbeteljesítésről és elnyomókról. Bár a film leírása utal rá, a vallás szerepe elenyésző és nem hangsúlyos. A diskurzus, amit a film bemutat,... több»

M Night Shyamalan már nem tud hova csúszni
Ez egy bugyuta, céltalan, unalmas és tét nélküli thriller akart lenni, de a teljesen túltolt és hiteltelen konfliktusa, a borzasztó színészi játékok és dialógusai, valamint az olcsó képi világa miatt nem tudom ajánlani még a legelszántabb Shyamalan-kedvelőknek sem. A történet még egy csavart vagy meglepő fordulatot sem tartalmaz. A főszereplők karakterjellemzői alig léteznek, és a motivációk nincsenek sem felállítva, sem rendesen megtámogatva. A lezárás nevetségesen bugyuta.

Remek az első öt évad…
…azonban az azt követő minőségbeli romlás nagyon kényelmetlen helyzetbe hoz bárkit, akinek értékelnie kell ezt a sorozatot. Főleg az utolsó két évad olyan mélyrepülésbe ment át, hogy aktívan rontotta a teljes sorozat kulturális szerepét. Sajnálatos, hisz az első fele messze a legjobb fantasztikus politikai széria volt, komplex karakterekkel és motivációkkal, egy kis varázslattal és furcsasággal. Később a sorozat behozta az írót, és ahelyett, hogy lelassult volna, eszeveszett tempóba ment át, és bár a végkifejlet nem volt teljesen menthetetlen, mégis legalább még két-három évad kellett volna a sorozatba, ami minden karakterutat és történetszálat összevon és elvarr. Ez az egy ok, ami miatt nem... több»