Greta

Hűha
Szkeptikusan álltam neki, mert nagyon beharangozták, az elején kicsit fanyalogtam, aztán elkapott. Hát, mit is mondjak, jó. Nagyon jó. Sokan próbálják művészetbe oltani ezeket az érzéseket, de nekem eddig ez a legtalálóbb, legszórakoztatóbb, legszimpatikusabb. Szeretem.

nem bocsátom meg
Osborne regénye, ha nem is zseniális alkotás, igyekszik a gazdag nyugat kontra szegény arabok divatos témáját némi pártatlansággal, árnyaltan és nagyobb kontextusba helyezve meglovagolni. A könyv elolvasása után csak azért néztem meg a filmet, mert gyanakodtam, hogy ezt egy nyugati filmes sem meri így adaptálni, és hát persze, hogy így van. Alaposan belenyúltak a történetbe, és addig gyúrták, amíg sikerült minden szereplőt elhelyezni a két sematikus oldalon: gazdag és erkölcstelen nyugatiak vagy szegény, de jóravaló arabok. A főszereplő a sivatagi néppel töltött másfél nap után megvilágosodva tér vissza, ami elég életszerűtlen, de azért lehetséges. Az viszont, hogy ő maga kéri az arab fiútó... több»

Jó kis thriller
Aki szereti és bírja a szemnek és léleknek is kemény-kegyetlen thrillereket, az elsőrangú szórakoztatást kap. Teljesen szokványos sorozatgyilkosos elemekből építkezik, egy fél rész után már lemondtam róla, de érdemes volt belemelegedni. A triviális jegyek ellenére is izgalmas és drámai pszichológiai thrillert kaptam. A társadalomkritika és értékrend akár elcsépelt is lehetne, ha a színészek nem tudnák olyan realista-őszintén megtölteni tartalommal. Profizmus. Úgy érzem, ha egy hollywoodi sztár olyan teljesítményt nyújtana, mint némelyik mellékszereplő az ázsiai sorozatokban, rögtön két Oscart dobnának neki. Az egyik áldozat nagyapját alakító idős színész játéka engem lenyűgözött, visszafogot... több»

Pörgős volt, vérrel és humorral, megfelelő adagokban. Kedveltem a karaktereket. John Boyega is sokkal értelmesebb figurát kapott itt, mint a Star Warsban. Jó szórakozás volt.

Csak most került elém a film, a Netflix jóvoltából, és jobb volt, mint amit vártam tőle. Horror-klisé, de annak tökéletes. A vámpírok érdekesek, félelmetesek, és igazán gyűlölhetőek. Nem nyavalyognak a sorsukon, és nem legyőzhetőek (legalábbis az adott körülmények között). Az akciók rövidek, de ötletesek, ütősek. A vér pont annyi, hogy még ne unja a néző, hanem borzongjon. A környezet megadja az alaphangulatot, a cselekmény két lábbal a földön marad, értem ezalatt, hogy a préda az préda, még ha a túlélés elérhető is nagyon keveseknek. Nem hiányoltam a karakterek kibontását, vagy háttérsztorikat, ehhez a filmhez nekem annyi elég volt, amit láttam. Jó kis mozi.

Elfogadás vagy balta
Spoiler! Precízen elkészített film, erős atmoszférában adja vissza a traumatizált nő benyomásait a férfiakkal szemben: félelmet, megalázottságot, kiszolgáltatottságot, elbizonytalanodást, viszolygást, értetlenséget, dühöt. A „férfi” egy jelenség a filmben, nem konkrét személy, hanem mitikus lény, akivel szembe kell néznünk, nekünk, nőknek. Hogyan is viszonyuljunk ehhez a logikátlan, ijesztő, agresszív, de ősi lényhez? A hősnő baltát ragad a teljesen kaotikus csúcsponton, de hogy használja-e, nem derül ki. Mikor felteszi a nagy kérdést: „Mit akarsz tőlem?”, a férfi már csak egyszerű, szelíd, hétköznapi halandó ismét, a válasza: „Szeress engem.” Bízzunk benne, hogy a nő ezen a ponton a megérté... több»