rainman

’B’kategóriás sci-fi bosszúfilm. Az alacsony költségvetés ellenére remek képi világgal, és még remekebb hangulattal, megfelelő csavarral a végén. Semmi kiemelkedő sem volt benne, de az intenzitása, a pörgése (nem nyújtották túl, egyből a lecsóba csaptak), a főszereplő remek játéka pozitív irányba billenti az összképet. Igazi bűnös élvezet!

Végtelen tinédzserkor
Meglepett ez a film! Nem vagyok már tini, de a mai napig bennem él a tinédzserkor. Talán ez lehetett rám hatással, mikor is arra jöttem rá, hogy fenemód szórakoztat a sztori! Ha lecsupaszítom, csak egy tini filmet látok. De ebben volt élet, volt szín, voltak hiteles karakterek. Hailee Steinfeld, Nadine szerepében meglepően nagyot alakított! Mindezt számomra úgy tette, hogy az Űrdongóban látva őt, felismertem ebben a filmben is, holott fogalmam sem volt korábban a létezéséről! Van jövője ennek a csajnak! Na, de a filmről szólva, azért voltak benne sablonos részek is. De ezek eltörpültek a tények mellett, hogy friss volt, humoros volt, meglepően drámai, és bárki számára remekül befogadható! És... több»

Egy mai szemmel nézve is vállalható heist movie! Nem pörög ezerrel, szépen komótosan építkezik, de mindvégig köröm lerágóan feszült, izgalmas darab. A színészgárda meg egyszerűen hihetetlen impozáns. Az meg, hogy a ringbe küldték (igaz rövid időre) a film kedvéért Lennox Lewis-t és Wladimir Klitschko-t, egészen elképesztő! Negatívumként csak annyit jegyeznék meg, hogy a film jellege miatt felesleges volt ekkora sztárokat szerepeltetni, nem a karakterek adták el a filmet. (Julia Roberts-et azért mindig jó látni) :-) Remek darab, újranézhető, ott a helye a legjobb heist filmek között!

pornó...látványpornó...kínpornó
Semmi gond! Rá kellett jöjjek, nem nekem találták ki ezt a szuperhősfilmes univerzumot. Ezt muszáj volt leírnom, mielőtt elsüllyesztem a filmet a középszer tengerében. Ez, kérem szépen egy látványos romboláspornó volt, semmi több. Azt nem merem leírni, hogy agyatlan romboláspornó, mert haragra kelnek a szuperhősfilmes rajongók. Azt azért mégse szeretném. Megértem ha valakinek ilyen filmekre van igénye, de azért jó, hogy lehet másfelé is keresgélni, ha az ember jó filmet akar látni. Nem volt ez rossz, csak olyan semmilyen. Sokakkal ellentétben nekem fárasztóbb volt a film végi zúzást végig szenvedni. Egy darabig még elnéztem, de egy idő után már untató volt, ahogy a sokadik Manhattani felhőka... több»

Ez igen! Erre nem számítottam, olyan tockost kaptam, hogy még mindig nem tértem magamhoz! Egy sportfilm, ami kemény dráma, nyakon öntve egy nagy adag fekete humorral! Anti szereplők, anti hősök, mindenki negatív, mindenki kibírhatatlan, vagy idióta, érdekes. Margot Robbie hatalmasat játszik Tonya Hardingként, igazi ambivalens személyiség, akit egyik percben legszívesebben felpofoznék, a következőben pedig magamhoz ölelnék és megcsókolnék! Ahogy Cliff Richard énekli a film Soundtrackjében, ő egy igazi Devil Woman. És az egész film; azok a kikacsintások a nézők felé, az ál dokumentumfilmes megoldások, az az éjsötét humor… ennyit nem röhögtem még drámán! A tavalyi év egyik meglepetése!

Precrime
Ilyen egy jó krimi a jövőből, amit a múltban készítettek! :-) Ennél a filmnél nagyjából minden adott volt, hogy sikeressé váljon; a rendező (Steven Spielberg), a főszereplő (Tom Cruise), a filmzeneszerző (John Williams), az operatőr (Janusz Kaminski), az író (Philip K. Dick) személye szinte garantálta a minőségi, látványos szórakozást, és hát, nem is kellett csalódnom! Ha lecsupaszítanám magát a filmet, akkor egy szimpla krimit kapnék, egy tisztességes iparosmunkát, de szépen „felöltöztették”, élettel telítették meg, és egy látványos sci-fi környezetbe helyezték. Bár 145 perces alkotás, nem igazán ül le a film, és ugyan nem is vágtázik, de végig megvan a feszültség. Tom Cruise remekül hozza ... több»

Ez a madár elrepült!
Hatalmas csalódás, még úgy is, hogy az egekig emelő kritikák ellenére is voltak fenntartásaim! Egy film, ami nem szólt semmiről. Ez még nem lenne baj, az sokkal inkább, hogy úgy éreztem, nem egy folyamatos filmet nézek, hanem egymásra pakolt jeleneteket, amelyek (sokszor) nincsenek összefüggésben egymással. Hogy sok esetben azért született meg az adott jelenet, hogy valaki tudjon mondani valami sziporkázót, vagy drámait. Ez nem film volt. De, ha az is, jó semmiképp se! Sokkal, sokkal jobb coming of age filmeket találhatunk magunknak!

Fundamentum, amire építkezni lehet!
Számomra a Transformers Michael Bay első etapja után kifújt! Az első rész közel vállalható alkotás lett, a többi már Michael Bay megalomániájának a kinyilatkoztatása, az eszement zúzáson kívül nemigen volt bennük vállalható momentum. Ezek után – az előzeteseket látva - eléggé kíváncsian ültem be a moziterembe… Az első gondolatom a film után az volt, hogy merészek voltak az alkotók, mert bevállaltak egy százszázalékosan más filmet, mint az eddigiek. Vagyis inkább csak kilencven százalékban más filmet. Az eszement akciófilmből csináltak egy tini vígjátékot, tele érzelemmel, retro életérzéssel feltöltve. Nagyon merész húzás volt, mivel így átpozícionálták a közönségét a tini korosztály felé, úg... több»

Izgalmasnak tűnő és érdekesen induló film. Kissé szatirikus, kissé vicces, kissé vicces, mi rossz sülhet ki ebből? Hát elég sok minden. Ahogy halad előre, úgy veszti el a film ezt az izgalmas jellegét, és megy át egy vontatott, unalmas környezetvédelmi, családi drámába. Annyi sok tanulságot igyekeztek belesulykolni, hogy a film elvesztette koncepcióját, és darabjaira hullott. Hiba volt, hogy vígjátékként próbálták eladni a filmet. Ez minden volt, csak nem vígjáték, nem kellett volna így pozicionálni. Kár érte. Az izgalmas kezdés után, lehetett volna belőle egy jó film is. Nem lett.

Régi vágású film, ami ráadásul teljesen középszerű és kiszámítható! A csillivilli hi-tech külső mögött, egy Die Hard koppintást láthatunk, csak feleannyira se stílusosan! Dwayne Johnson nem jó színész, ez köztudott, vannak persze szerepek, amik jól állnak neki, de nem ez a vér komoly stílus. Ez is a film egyik hibája, hogy próbálta túl komolyan venni magát. Kár volt. A látvány hellyel-közzel elfogadható volt, csak sajnos pusztán azzal ma már nem lehet egy filmet eladni. Azért a végére egy pozitívum – amiben azért szintén megtalálom a negatívumot -, jó volt a Sikolykirálynőt, Neve Campbellt újra filmben látni, csak azt nem, hogy fogott rajta az idő!

Érdekes film. Nem jó, de érdekes. Gyakorlatilag egy helyszínen játszódó film, amiben a karaktereknek kellene eladniuk magukat, sztori híján, sajnos ez kevéssé sikerül. Gyorsan a lényegre tér a film, a lövöldözés tölti ki az egészet, de mi lesz így a szereplők motivációjával, hátterével? Ki, honnan jött, hova tart, egyáltalán miért is izguljak az életéért?! Érdekes koncepció volt, hogy csak félig-meddig vette komolyan magát a film. Vicces beszólások váltakoztak véres pillanatokkal. Tény, hogy bár nekem nem igazán tetszett, azért egy üde színfolt a CGI-szuperhősös filmdömpingben!

Mikor lesz már vége? – Film közben végig ez járt az agyamban. Ez egy teljesen felesleges film volt. Bő negyven évvel a Steven Sbielberg Cápája után ennyi csak, amit el bírnak mesélni egy cápás filmben?! Ezért kár volt összecsődíteni a stábot. A CGI talán csak ami rendben volt… de ezt egy valamirevaló (hollywoodi) mai film is hozza alapból. A történet annyira sekélyes volt, hogy meg is feneklett rendesen, a szereplőkről nem is beszélve! Ennyire bugyuta, érdektelen karakterek mellett, annyira mindegy volt ki hal meg, illetve ki éli túl. A faék egyszerűségű szereplők miatt a drámainak szánt pillanatok is inkább röhejesek (de nem viccesek) voltak, semmint meghatóak. Felesleges 110 perc, vélemény... több»

Felemás kritikák után (amelyekre alap esetben igen sokat adok) mégis megnéztem. Valahol megértem a kritikákat, mert lehetett volna polgárpukkasztóbb, bevállalósabb, közben pedig… Az fantasztikus hangulat, azok az örökbecsű Queen dalok… totálisan beszippantják a gyanútlan nézőt! Megvolt a dráma, volt egy remek Rami Malek alakítás, volt egy ív, amire ügyesen fel volt fűzve Freddie Mercury és a Queen életútja, volt feel good érzés, és volt rengeteg Queen dal, kell több egy filmbe? Dehogy. Hogy közben nem következetesen tárja elénk a valóságot; kit érdekel?! Ha ismered Freddie Mercuryt, vagy hallottál már a Queenről, függetlenül attól, hogy szereted-e, vagy nem, meg kell nézned ezt a filmet!!!

Jóval inkább dráma, mint sportfilm. Igazából hatásos, bár nem az a székbe szegező fajta. Nagyban növeli az élvezeti faktort, ha ismerjük a két főszereplő, Björn Borg és John McEnroe történetét, vagy általában is kedveljük a teniszt. Nekem a film megtekintése után kellett mindennek utánanéznem, és így egész más élményt adott, mint mikor mindenféle előismeret nélkül ültem le a film elé. Kettejük harca korszakalkotó a tenisz történelemben. Gyakorlatilag a rivalizálásuk hozta ki belőlük, de legfőképp McEnroeból a maximumot; amint ez véget ért, a karrierje is hanyatlásnak indult. Mindenesetre az 1980-as Wimbledoni Grand Slam döntőjüket (amelyről a film is szól) minden idők egyik legjobb teniszmec... több»

A giccs határán egyensúlyozó, családi „feel good” film a másságról, remek főszereplőkkel, felemelő hangulattal! Semmi olyan nem volt benne, amit ne láttam volna már százszor más filmekben, de mégis sikerült könnyet csalnia az arcomra!

Meglehetősen látványos, erősen modern feldolgozása a kerek asztal lovagjai történetének! A látványra és történetre erősen hajazó, a drámát igen hanyagoló elmesélés! Pörgős, gyors, feszült, modern; ha marad is hiányérzet, az a filmnézés közben nemigen jelentkezik (utána már igencsak). Egyszeri szórakozásnak több, mint jó!

A hidegháború végi, az atomháborús félelmekre építő, romantikus katyvasz. Valahogy így tudnám jellemezni a filmet. Amikor megjelent (1988), már akkor is tévéfilmbe illő „Zs” kategóriás minőséget adó darabnak készülhetett. Azóta se lett jobb.

A felnőtté válás, az első szex, a szülői aggódás… Nagyjából ezt a témát boncolgatja a film, természetesen (kevésbé) humorosabb, nem pedig drámai módon. Nem annyira tolakodó, nem annyira alpári, mint egyes hasonszőrű társai, de talán ezért egy cseppnyit unalmasabb is a kelleténél. Egy nagyon ráérős délutánon elmegy, de személy szerint én inkább újra nézem századszor az Amerikai pitét, mint hogy ezt még egyszer!

Nagy divatja van manapság a brutális revenge filmeknek. Valamiféle belső vágyat elégíthetnek ki, vagy tudja fene, miért szeretik annyian. A köpök a sírodra, az 1978-as, ugyanezen című film feldolgozása, mai köntösbe bújtatása. Itt adódik a kérdésem: minek? Mi szükség volt erre? Röviden a válaszom: semmi! Ha szereted az ilyen típusú filmeket, akkor nem ez lesz a kedvenced, ha pedig nem, akkor nem ez fogja megszerettetni veled!

Nem vagyok nagy rajongója az eredeti filmnek sem, de azt értem miért válhatott klasszikussá; az atmoszféra, amit megteremtett, Vangelis hidegrázósan remek zenei aláfestésével. Nos a Balde Runner 2049 számomra csak a zenéjéről marad emlékezetes, Hans Zimmer hasonlóan nyomasztó és hangulatos zenét komponált, mint anno tette azt Vangelis. Minden másban azonban csalódnom kellett. A cselekmény igen vékonyka, ezzel kitölteni majd’ három órát, eléggé nagy hiba. Nem önmagában a lassúságával van baj, hanem azzal, hogy ez amolyan öncélú művészieskedés. Oké szépen van fényképezve, jól sikerültek a beállítások, de ez 2018-ban kevés lesz. Mind Ryan Gosling, mind pedig Harrison Ford színészi játéka számom... több»