Frank Moses második kalandja ugyan vesztett a lendületéből, de még így is egy veszett szórakoztató, jól összerakott akciófilm lett a végeredmény. Bruce Willis láthatóan élvezte a szerepet - amit azóta nem nagyon lehet egy szerepéről sem elmondani -, de a showt továbbra is John Malkovich lopta el.
Az elmúlt időszakban sok reboothoz volt szerencsém, amik elhasaltak, mert képtelenek voltak érdekes új adalékokra, miközben az eredetiből átemelik azt, ami igazán jóvá tette. Ezért nem hittem volna, hogy pont A vasmacska kölykei remake-jében lelem meg ezt.
A film remekül emeli át az eredeti produkció hangulatát, és módosítja annak eseményeit – néha pont kiparodizáva azokat –, valamint a nemcserés változtatás és a latinosabb hangulat és környezet se tett rosszat neki. A szereplők is jók, élükön Anna Farisszel, ráadásul továbbra is mindkét fél fejlődik a film alatt, nem csak a férfi. Összességében én szerettem.
Egy nagyon hangulatos és szórakoztató vígjáték Kurt Russellel és Goldie Hawnnal, akik közt remekül működik a kémia. Külön tetszett, hogy a film során nem csak az emlékezetkiesésben szenvedő, átvert Hawn, hanem Russell karaktere is fejlődik a film során.
Vannak jól sikerült remake-ek, amik megvalósításukban és az eredeti koncepció módosításával megállják a helyüket - na, Bekmambetov Ben-Hurja egyáltalán nem ezek közé való.
Bár az érdekes volt, ahogy próbálta árnyalni Messala karakterét, ez csak a cselekvéseit váltotta megkérdőjelezhetővé, ráadásul ezért cserébe az összes többi karaktert érdektelenebbé tette. A színészek se igazán voltak a toppon, Jack Huston és Toby Kebell helyett milliószor jobb színészeket találhattak volna, akiknél még működik is a kémia - például Chris Pine-t (akinek mindig is Hestonre emlékeztetett a fejformája) és Michael Fassbendert. Ráadásul az eredeti történettel szemben Jézus töténetét is inkább propagandaszinten h... több»
Sose voltam igazán az ilyen típusú filmek rajongója - egyedül az Arábiai Lawrence-t szerettem nagyon -, de elismerem a jó tulajdonságaikat. A történet remek, a színészek is jók (élükön Charlton Hestonnal), és bár keresztény film, mégse nyomja a vallást a pofánkba, Jézus története inkább háttérként szolgál Ben-Hur kalandjainak. Ami viszont igazán kiemeli, az az epikussága, a hatalmas díszletek, a rengeteg szereplő - érződik, hogy a maga korának blockbustere ez. Az egész pedig a fogatversenybe csúcsosodik, ami grandiózusságával a mai napig bőven megállja a helyét.
Az eredeti A dolog filmet eléggé szerettem, így érdeklődve vettem bele magam a 2011-es rebootba, ami valójában előzményként szolgál az első filmhez, mivel az ottani norvég kutatóállomásról szól. Az eredmény azonban most eléggé felemás lett. A lény CGI-jal se volt borzasztó, de a kinézete most legtöbbször sokkal egysíkúbb lett, az eredeti filmben vele szemben felmerült gondjaim itt pedig tovább fokozódtak. A karakterekről itt se tudunk meg sok mindent, viszont az eredeti filmmel ellentétben most a színészek se nyújtanak túl jó alakítást, még Mary Elizabeth Winstead se, akinél azért látni hogy ő tehetségesebb ennél. Plussz ugye a film a '80-as években játszódik, de néha mintha sokkal modernebb... több»
Nem igazán vagyok a horrorfilmek nagy rajongója, de azért az műfaj alapabbnak számító filmjei közül szoktam néha nézni, így esett a választás a dologra is. John Carpenter filmje viszont nem a mostanában szokott, jumpscare-es ijesztgetést végzi, hanem az egyre feszültebb és feszültebb hangulatával borzolja az idegeket. A lényeket eszméletlenül jól dolgozták ki - bár a működésükkel és az inteligenciájukkal voltak felmerült kérdéseim -, és bár a szereplőkről nem sokat tudunk meg, de a színészek így is megtöltik őket élettel.
Sok film szólt már arról, hogy a háború pokol, de ez adta át a legjobban. A film tökéletesen mutatta be a vietnámi háború poklának bugyrait, a katonák balf@szságát, a parancsnokok dilettantizmusát, az amerikai vezetés baromságait és a rengeteg értelmetlen mészárlást a háborúba belefáradt és bizonyos szinten rabjává vált Martin Sheen szemén keresztül. A rendezői változat közel 3 és fél óra hosszú, de egy percig se volt unalmas.
Egy könnyed kis szórakoztató akciófilm Bruce Willisszel, ami egyben kicsit parodizálja is az ő életművét. A színészek nagyszerűek, láthatóan élvezik a dolgot, közüllük is leginkább John Malkovich viszi a prímet.
Sandra Bullock űrbéli túlélődrámája és újjászületése George Clooney aszisztálásával egy zseniális film lett - bár az néha bosszantott, hogy előbbi bárhova teszi be a lábát, ott rögtön probléma kerekedik. Ettől függetlenül a film rendkívül feszült, amire a zene és a hangok - vagy épp azok hiánya - remekül rájátszik. És a látvány... hát én ennyire gyönyörű filmet nem sokat láttam, megérdemelte az Oscart.
Egy marcona öregember története, aki szép lassan megnyílt a számára eleinte ellenszenvesnek tűnő hmong család előtt és akiknek a védelmükre is kelt. Egy gyönyörű film, mely elég szép teljesítmény volt az akkor már lassan 80 éves Clint Eastwoodtól, akinek remek karrierösszegzése volt ez.
Nem elég legendás - a Kray fivérek meglehetősen kistílűnek hatnak egy ilyen címhez képest -, de mégis elég szórakoztató gengszterfilm remek hangulattal, pazar zenével (Carter Burwell ismét kitett magáért), valamint dupla adagnyi Tom Hardy jutalomjátékkal.
Egy bérgyilkosként tevékenykedő tévéproducer hol feszült, hol vicces története, mely néha hihetetlen, de mégis hihető marad. Sam Rockwell ismét bizonyítja tehetségét, George Clooney pedig azt, hogy a színészkedés mellett rendezni is tud. Carter Burwell pedig továbbra is remek zenét szállít, ami remek atmoszférát ad a filmnek.
Egy egyszerre könnyed, mégis komoly történet egy csapat fogolyról, akik hírhedten sokszor szöktek meg, és újdonsült táborukban se szeretnének sok időt tölteni. A szökés tervezése és kivitelezése, valamint a közben érkező problémák nagyszerűen lettek megcsinálva, a szereplők pedig egytől egyik érdekesek. És nem csak az amerikai, hanem a német katonák is, akiket nem a sablon náciként jelentek meg - voltak ilyenek is, de ők még jobban kiemelték a fogolytábor katonainak más gondolkodását -, hanem olyanoknak, akik marhára unják az egészet.
Nem csak a szökés izgalmas (igen, sikerül néhányuknak, különben nem ez lenne a film címe), hanem az, ahogy utána mi történik. Itt is jól mutatták be az üldözői... több»
Az első Így neveld a sárkányodat még itthon láttam, és bár én mindig is szerettem a DreamWorks munkáit, de ez a produkció kirívott közülük. Gyönyörű látványvilággal és zenével operált, a végén Hablaty lábvesztése pedig meglepett, a DreamWorks azért nem gyakran vállalt be ilyeneket (jó, a Z, a hangya háborús jelenete milliószor durvább volt).
A második részt már annyira vártam, hogy moziban is megnéztem, és a teremben fellépő problémák ellenére cseppet se rontott az élményen, és simán odaadtam volna neki az Oscar-t a Hős6os helyett (ha már A Lego-kalandot nem jelölték). Tülkön ülve vártam hát az első részt, amit eredetileg 2016-ra jelentettek be, de aztán folyton eltolták és eltolták, míg idé... több»
Sokak nagy kedvence Kathryn Bigelow klasszikus, de engem nem igazán tudott megfogni. A legnagyobb pozitívuma kétségkívül a hangulata, remekül mutatta be a szörfös világot és életérzést, de valahogy nekem ez nem volt elég. A másik nagy pozitívum a főszereplők, illetve nem is igazán ők, hanem az őket játszó Keanu Reeves és Patrick Swayze, akik jókora karizmát adtak a karaktereknek.
Összességében jól szórakoztam rajta, de nem mostanában fogom újanézni.
A film alapvetően érdekes és jó ötletekkel operálna, amik módosítják az eredeti film történetét. Azonban azon bukik el, amin sok más remake is: nem hozza át az eredeti film lelkét adó dolgokat. Jelen esetben ez a film hangulata volt, amit az eredeti Holtpont remekül mutatott be a szörfösökkel, de itt az extrém sportoló/bioterrorista bandával ez nem igazán oldotta meg. A másik nagy probléma a szereplők. Az eredeti filmben Keanu Reeves és Patrick Swayze karizmatikus játékával járt hozzá a főszereplőkhöz, míg itt ennek nyoma sincs (konkrétan a Johnny Utah-t játszó Luke Bracey tisztára olyan volt, mintha csak egy YouTube videóst rángattak volna be a szerepre), de a szerelmi szál is összecsapott ... több»
2018-ban sok jó filmben volt részem, épp ezért nem vártam, hogy majd az év végén fog meglepetés érni. Pláne nem a Sony-tól, aminek hírneve eléggé megcsorbult az elmúlt években és pláne nem egy animációs Pókember-filmtől. De csak megtörtént ez a karácsonyi csoda, a stúdió a Lord-Miller páros hathatós közreműködésével elkészített egy gyönyörű animációjú filmet, mely nem csupán a legjobb Pókember-film az eddigi 6 közül, de 2018 legjobb filmje is lett, pedig volt ott még egy Végtelen háború és egy Három óriásplakát is.
Tökéletesen hozza a sorozat humorát és negyedik fal áttöréseit. Mindent megad, amit Simpsonéktól vár az ember, ami nekem tökéletesen elég volt. Leginkább a sorozat rajongóinak ajánlanám, de talán annak ismerete nélkül is élvezetes tud lenni.
Tipikusan az a film, ami néha olyan rossz, hogy az már jó. Elcseszett dialógusok, elképesztő alapötlet (Hulk a bíróságon... komolyan?), fura akciójelenetek, de egy kifejezetten elfogadható Daredevil.
86 RED 2. (2013)