Dominus Daemonium

A kiszemelt áldozat.
Maurizio Lucidi... Elsősorban vágó és csak másodsorban rendező, de ez igazán ez nem von le semmit az érdemeiből... Közel 35 éves pályafutása alatt, csak 9 filmben volt, mint rendező, jelen. Ez a harmadik filmje mindösszesen Lucidinek, de még egy filmjét megemlíteném, az 1976-os Szicíliai kereszt címűt, ami zseniális a maga nemében... A zene, amit kiemelnék, az Luis Bacalov, a zeneszerző kottáiból fakad, az operatőr Aldo Tonti, a film vezető vágója Alessandro Lucidi, Maurizio testvére. A forgatókönyvet Augusto Caminito, Aldo Lado és Maurizio Lucidi írta... Egy nagyon jó thriller, giallós beütésekkel, ami pont jól metszi egymást. A sztori érthető, egyszerű, és mégis pörgős és akciódús. Lucidi ... több»

A halál éjfélkor simogat.
Luciano Ercoli... Igazándiból 12 évig dolgozott a filmiparban, a legtöbb filmjénél producerként, és mindösszesen hét filmjében volt rendező, és abból is csak egy giallo. Krimi és thriller, amiket inkább preferált, és producerként is inkább western- és kalandfilmekben volt inkább érdekelt... A stáb tagjai sem voltak nagyágyúk, inkább más műfajokból voltak ismertek, mint a zeneszerző, Gianni Ferrio (ő kivétel), az operatőr, Fernando Arribas, és a vezető vágó, Angelo Curi. Ercoli filmje egy igazi tabudöntögetés, a drogok megjelenítése, LSD általi hallucinációk, gótikus horror pulp fiction... Dario Argento hatása tökéletesen levehető a film egészéről... Ercoli le sem tagadhatná, hogy néha a mest... több»

Martino giallója 1971-ből.
Sergio Martino... Mit kell róla tudni? Milyen filmekben vett részt tevékenyen? Na lássuk: Torzo 1973, Játékszenvedély 1975, La montagna del dio cannibale 1978, Segítség, felszarvaztak 1981, Assasino al cimitero etrusco 1982, A Kilimandjaro pokla 1990, és így tovább, hiszen csak a felszínt kapargattam meg egy kicsit... Sergio Martino egy nagyon sokoldalú rendező volt, hiszen westernt, drámát, horrort, giallót, vígjátékot és kalandfilmeket is forgatott nagy örömmel... Nem ragadt le egyik műfajnál sem, szerencsére. Jelen filmünk, A skorpió farka egy 1971-es giallo alkotás, amiben lerakta ebben a műfajban is a védjegyét rendesen. Kifejezetten jó stábot rakott össze maga köré, hiszen a testvére... több»

Fekete nap a Kos számára
Luigi Bazzoni filmje... Talán egy kissé alulértékelt mozi. Bazzoni összesen hat filmet készített, de mindenképpen ez volt a legismertebb közülük. A stábbal viszont nem spórolt, hiszen a forgatókönyvet együtt írta Mario Di Nardóval és Mario Fanellivel... A zeneszerző nem más, mint a világhírű Ennio Morricone. Az operatőr pedig a zseniális kameramann, Vittorio Storaro, aki a Kristálytollú madár, a Malizia, A Hold, a Vörösök, a Sólyomasszony, a Dick Tracy, A kis Buddha és a Tosca című filmekben (is) kezelte a felvevő gépet. Szerintem nem gyenge lista a maga nemében... Mit is lehet elmondani a sztoriról nagy vonalakban? Adva van egy alkoholista újságíró, Andrea Bild (Franco Nero), akinek a magán... több»

Sette note in nero.
Lucio Fulci... Egyik személyes kedvencem. Az Örök Város szülötte orvosnak készült, de a filmipar beszippantotta (szerencsére), de így is először kritikus lett, majd dokufilmes, segédrendező, majd rendező, úgyhogy a szamárlétrát rendesen kijárta. A "horror keresztapja" rengeteg filmmel örvendeztetett meg minket, mint a Zombi 2., Ne bántsd a kiskacsát, Zombik városa, majd A pokol hét kapuja, Aenigma, csak így a teljesség igénye nélkül... Jelen filmünk a Sette note in nero (Hét fekete hangjegy) egy misztikus giallo, ami azért nagyban köszönhető Fulcin kívül Roberto Gianvitnek, Dardano Sacchettinek, a forgatókönyvíróknak, a zeneszerzőknek, Franco Bixio, Fabio Frizzi és Vince Tempera taktusainak,... több»

A rendőrség segítséget kér.
Massimo Dallamano, aki 1917-ben született, már az ötvenes évek elejétől mint operatőr tevékenykedett (nem is rosszul), több híresebb és ismertebb filmben is, mint például az Egy maréknyi dollárért, majd a Pár dollárral többért filmekben is, aztán ő maga ült bele a rendezői székbe. Az első filmje az 1967-es Bandidos volt, majd átnyergelt a giallóra, és jött a Mi történt Solang-zsel?, majd jelen filmünk, és a Quelli della calibro 38. A halála hirtelensége megfosztotta az olasz filmipart a jó zsaru- és giallófilmektől... A mostani filmünk címe a La polizia chiede aiuto (A rendőrség segítséget kér), és a korai olasz társadalomról és a gyermekpornográfiáról ad betekintést számunkra... De nézzük m... több»

Sergio Martino és Edwige Fenech.
A film rendezője Sergio Martino, aki a giallo egyik kimagasló személyisége. Az egyik korabeli olasz megfogalmazás, ami a kedvencemmé avanzsált, az az antiromantikus thriller, ami szerintem nagyon találó. Maga a film nagyon eltalált minden szempontból... Eduardo Manzanos Brochero, Ernesto Gastaldi, Vittorio Caronia írták a forgatókönyvet, az operatőr Emilio Foriscot, és a zene egy hölgy, Nora Orlandi munkája... Nézzük csak, mi a története az 1971-es giallónak? Lo strano vizio della signora Wardh (Wardh asszony fura erkölcse) 1971. Julie, az imádnivalóan csinos nőszemély megérkezik Bécsbe, ahová Neil Wardh-hoz megy (Alberto de Mendoza), a férjéhez, csakhogy feleslegesen, hiszen férje kifejezet... több»

Mindenki él vagy meghal. Az idő eldönti.
Ahogyan anno olvastam egy horrorblogon, hogy Bava meghonosította a horror műfaját Olaszországban... Tessék? Hogy mondták? Ha valamihez nem értünk, akkor miért erőlködünk, kedves hölgyek és urak? Na mindegy... Bava, korából adódóan már 1959-ben, Fredával a Caltiki il mostro immortale (Caltiki, a halhatatlan szörny) című filmet készítette el, hatalmas lendülettel, ám Freda kiszállt, és Bava fejezte be a filmet, majd jött az 1960-as La maschera del demonio, vagyis a Démon maszkja, ahol már egyedül ült a rendezői székben. Ez egy klasszikus, misztikus horror, de aztán Bava elkezdte magát kipróbálni a giallo műfajban... Sajnos Mario Bava sohasem kapta meg azt a bizonyos babérkoszorút, pedig azért... több»

Most halott vagy sem?
1971-ben a giallo mellett azért a horrorfilmek is hasítottak szerte az olaszoknál, de szerte Európában is. Aldo Lado is egy univerzális rendező volt, széles világlátással és gondolati érzékenységgel megáldva... La corta notte delle bambole di vetro (Az üvegbabák rövid éjszakája) Dario Argento, Mario Bava, Lucio Fulci, Umberto Lenzi, Antonio Margheriti, Michele Soavi, Sergio Martini,Paolo Cavara, Francesco Barilli... stb., stb. Na, velük ellentétben Lado felrúgta a konvenciókat, és a giallót összekeverte a nyers, slasherszerű horrorral, és jó adag misztikummal öntötte nyakon. Így a mix éppen mérgező volt, és kissé nehezen fogyasztható, de azért ezeknek a filmeknek is megvolt a saját nézőközö... több»

Majd Pupi Avati megmondja.
Pupi Avati, és az elmaradhatatlan pipája... Mert miről is szól javarészt a mai társadalom? Mindent szapuljunk, kritizáljunk, becsméreljünk, mindezt tudás és tehetség nélkül. Szerencsére a kommentelők nagy része, még helyesen, így magyarul írni sem tud, nemhogy értelmesen, logikusan és összefüggően gondolkozni... Ja igen, fröcsögni gusztustalanul, azt igen. La casa dalle finestre che ridono (A nevető ablakok háza), vagyis "magyarosítva" A nevető ablakos ház. 1976... Pupi Avati, akit az olasz "Hitchcock"-ként is emlegetnek, talán legjobb és legismertebb filmje. A forgatókönyvet a testvérével, Antonio Avatival közösen írták, aki egyben a film producere is volt. A filmre vitt rémálom zeneszerzőj... több»

Giuliano Carnimeo is tolja a giallót ezerrel.
Kezdjük egy korabeli kritikával, amit jómagam érdekesnek tartottam... Egy detektív történet, ahol kevéssé számít a logika és a cselekmény, inkább a szadista erőszak, természetesen rengeteg szexjelenetbe belefojtva. Ha például Edwige Fenech tudása oly dús lenne, mint ringó keblei, a film is más értékrendekkel bírna. Vulgáris erőszak, trágár jelenetek... Meztelenség, amely a férfiakat ösztönös és vad cselekményekre ösztönöz. Képmutató morál és korrupt társadalom. Ez pedig így kevés... Hát igen, mert a giallo egyik alappillére a szex és a gore, mint tudjuk... Ernesto Gastaldi a forgatókönyv megírásakor is nagy hangsúlyt fektetett a hölgyek látványos bemutatására, hiszen a sztori nem éppen élmén... több»

Fulci mester belenyúlt rendesen.
Az Úr 1982. évében járunk, és a világban tombol a giallo láz. Lucio Fulci pedig készíti a véresebbnél véresebb filmeket, és nem kíméli a nézőközönségét, rajongóit. A lélekre (is) ható filmek nagy sikerrel futottak a mozikban, hírnevet szerezve az olasz rendezőnek. A kissé funkys zene és a kacsa hápogására hajazó hangú gyilkos.... Sokan ezt a filmjét említik meg, amit Fulci még magas színvonalon rendezett, ezek után mondják azt, hogy veszített a minőségéből, és a giallo műfaja is már lassan túlhaladt a zeniten. De itt még a Mester a barátaival együtt dolgozott, úgy mint a producer Fabrizio de Angelisszel, akivel a klasszikus zombis alkotásainál is együtt alkottak, műfajt teremtettek... Vincen... több»

Ismételten egy Sergio Martino-giallo.
Sergio Martinót mindig is érdekelte a traumatizáltak lelki világa, a kőkemény spiritizmus világa, a szekták felépítése, milyensége és az ezekkel kapcsolatos dolgok. Imádott ezekről olvasni, és televíziós rendezőként is rendezett ilyen témájú filmeket... A sötétség összes színe, avagy Tutti i colori del buio az egyik legjobb filmje. Maga a forgatás is két országban zajlott, olasz és spanyol földön. Martino két régi barátját bízta meg a forgatókönyv megírásával, mégpedig Ernesto Gastaldit és Sauro Scavolinit. A film vezető operatőrei is ketten voltak, Giancarlo Ferrando és a spanyol Miguel Fernandez Mila... De ezek nem annyira fontos információk, mint maga a történet... Lássuk! Egy fiatal lány... több»

Ez egy kicsit lágyra, selymesebbre sikeredett.
Luigi Bazzoni és Franco Rossellini együtt rendezték a filmet, és külön élmény és érdekesség, a film fekete-fehér. Így viszont a fény-árnyék viszonyokra nagyon kellett figyelni, és ezt a készítők nagyon jól megoldották. A zsánere giallo, de az olaszok szeretik detektívtörténetnek hívni, ami oly divatos volt a hatvanas években. A színek hiánya miatt nekem a misztikum jobban átjött, de önmagában ez kevés volt, hiszen néha ellaposodott az egész. Renzo Rossellini zenéje viszont kellemes meglepetés, és az operatőr is kifejezetten, jelesül Leonida Barboni, jól dolgozott... 82 perc a műsoridő, és szerintem majdnem ez is hosszú, mert nem minden percet tudtak kitölteni tartalommal... De nézzük is meg,... több»

Bava és a nők, akiket imád.
Mikor megnéztem a filmet, bevallom, szinte megbabonáztak a színek, elemi erővel hatottak rám. Külön öröm az is, hogy a magyar származású Bartók Éva, aki a filmben Contessa Cristina Como szerepében tündökölt, is nagyon jól hozta a karaktert. Bava imádja a gótikus és kissé barokkos díszleteket, színeket, itt is előszeretettel használja ezeket. A forgatókönyvet Marcello Fondato írta, akin szintén látszanak a régi hagyományos iskola nyomai. Bava viszont imád fényképezni is, és jelen esetben ezt tette Ubaldo Terzano kollegájával, és nem is rosszul. A filmet anno a giallo egyik ősdarabjának nevezték, és nem véletlenül... Miről is beszélek, nézzük? Massimo Morlacchi (Cameron Mitchell) és a Contessa... több»

Signore Fulci, le van tartóztatva.
A film, amit Lucio Fulci rendezett, majdnem börtönbe juttatta híres rendezőjét. Az egyik jelenetben, ahol egy szobában négy kutya fel van akasztva, és már élettelenek, a beleik ki vannak fordulva, de még a szív pumpál, és így ömlik a vér, annyira kiverte a biztosítékot az állatvédőknél, hogy emiatt Fulcit perbe fogták, és csak azért nem tartoztatták le, mert Carlo Rambaldi, aki a műkutyákat készítette, bemutatta őket a bíróságon... Hát igen, ami hiteles, az már valamit sejtet... Ismét Jean Sorellel dolgozott együtt, aki most Frank Hammond karakterébe bújt bele. A zeneszerző maga Ennio Morricone , és az operatőri munkákat Luigi Kuveiller irányította... Fulci is, mint minden olasz rendező a ha... több»

Mario Bava korai giallója, ami fekete-fehér, de mégis tündököl.
Mario Bava, aki imád a színekkel szórakozni, na itt nem tud, és mégis... Szinte belerobbannak a színek az arcunkba, szabályos kultúrsokkot okozva ezzel... Legalábbis úgy érezzük, hogy mindenhol tündökölnek a színspektrum különböző részei. A zsánere arra predesztinálja, hogy kimondjuk, ez a korai giallo azért néha átmegy, átfordul detektív-krimi műfajba. Érdekesség még, hogy az operatőr is Bava volt, ami azért a munkásságát elnézve kicsit meglepő. A zenéjét Roberto Nicolosi szerezte, és komolyan mondom, a film megtekintése után még napokkal a filmben felcsendülő dallamokat dúdolom. A története nem túl bonyolult, de maga Bava is azt nyiltkozta, hogy szántszándékkal csinálta ilyen egyszerűre, m... több»

Fulci és a szex. Kéz a kézben.
Már megint ez a fránya meghatározása a zsánernak. Erotikus thriller? Erotikus krimi, giallós beütéssel? Amúgy meg nem mindegy? Film, amit Lucio Fulci szépen megkomponált, katonás sorrendbe rakva a történéseket és a helyszíneket. Fulci sem egy kispályás fickó, ezt azért tudjuk róla, gondolom. A Zombi 2 és a Pokol hét kapuja, na meg a Demonia rendezője többek között. Igaz, ami igaz, Fulciról nem is sejtjük a film elkészültekor, hogy a Zombi 2-ben a trancsírozás és a gusztustalanság nagymestereként tisztelhetjük majd. Rendezőnk a hatvanas években vígjátékokkal kezdte, és erről anno Franco Nero is tudott volna mesélni. Mint például az 1966-os Mészárlás ideje című westernfilmről. És lám, 1969-ben... több»

Dario filmes tisztelgése az elődök előtt.
Dario Argento maga sem tagadta sohasem, mennyire szereti és tiszteli Alfred Hitchcock filmjeit, rendezéseit, tehát összességében a munkáit. Ahogy ő maga is korosodott, úgy vált a stílusa egyre kifinomultabbá és letisztultabbá. Maga a film ötlete már jóval a 2004-es forgatás előtt megfogant a fejében, de azért még az őszülő mesternek is kellett találni szponzorokat és támogatókat a film elkészültéhez. Végül aztán Torinóban és környékén elkezdődtek a munkálatok... Jó szokása szerint a rendezést egyedül, a forgatókönyvet pedig párban írták meg, jelesül Franco Ferrinivel... Mi is a sztori röviden? Lássuk. A kezdő képsorokban egy kisfiú, Giulio az Asti melletti erdőben tölti a vakációt, és imád b... több»

Dario Argento második klasszikusa.
Dario Argento, miután zseniálisan megcsinálta, sőt megalkotta első klasszikusát, a L'uccello dalle piume di cristallót (Kristálytollú madár címűt), ismét lépett egy szintet, amivel szintén sokkolta rajongóit és az akkori kritikusokat. A rendezői székbe ismételten ő maga ült be, a forgatókönyv megírásán viszont osztozott Dardano Sacchettivel és Luigi Collóval, méghozzá fantasztikusan. Il gatto a nove code, avagy A kilencfarkú macska, ami az Állat-trilógia gyöngyszeme, rengeteg ember kedvence és a giallo filmek egyik klasszikusa lett... A "Trilogia degli animali" azóta is sokunk kedvence, megunhatatlan mestermunkája lett. Mivel Argento még itt is bőven keresi a helyét a filmes palettán, láttun... több»