Dominus Daemonium

Annyira esetlen, és mégis aranyos.
Maga a rajzfilm nem egy igazán jól megrajzolt dolog. Előre is bocsánatot kérek Balajthy Lászlótól és a rengeteg rajzolótól, de valahogy a pókok, és az őket körülvevő kis világ sem sikerült olyan jól, mint ahogy én vártam volna. Bevallom, ezt már felnőtt fejjel vettem észre, gyerekként csúcsszuper volt! A mindig nyugodt Vízipók (Pathó István hangján) és a rengeteget zsörtölődő, de igazán aranyszívű és segítőkész Keresztespók (Harkányi Endre hangján). A Kristálypalotában mindig történik valami izgalmas, valami szokatlan. Hőseink a maguk módján mindig megpróbálnak segíteni a bajbajutottakon. Önzetlenül, néha dohogva, néha kissé kelletlenül, néha lelkesen, de a sorozat minden epizódja azért val... több»

Igazságosan csalni...
Nepp József, Dargay Attila és a felejthetetlen Jankovics Marcell alkotása a Gusztáv-rajzfilmek varázslatos világa. A történetek középpontjában Gusztáv, az egyszerű, városi kisember áll, aki hihetetlenül egyszerűen, humorosan, és mégis okosan megoldja a problémáit. Persze, azért a humor sem hiányozhat a képsorokból. Mivel a történetek rövidek, a csattanó is hamar elérkezik, és mindig ütős. Az esendő kisember, akit mindenki meg tud szánni, és akivel mindenki azonosulni tud, hiszen megtalálja benne magát. A kicsit füllentő, ráadásul hiú és kapzsi Gusztáv állítólag Dargay Attila nagybátyjáról kapta a nevét, hiszen egy-két tulajdonsága megegyezett az öregével. Nálam nem csak ez a része, hanem mi... több»

Lehetett volna jobban is. De attól ez még Yoo volt.
Először is, az zavart a minisorozatban, hogy nem volt kifejezetten jól felépítve, valahogy kicsit zavaros volt az egész. Az nagyon tetszett, hogy egy narrátor folyamatosan a gyilkos gondolatait közvetítette felénk, de ez lehetett volna bővebb, és izgalmasabb is, mert így nem túl sok információ jött át. Sajnos semmit sem tudtunk meg Yoo fiatalkori életéről, hiszen a gyilkosságok előtt is bűnöző életmódot folytatott, gyilkos tettei elkövetése előtt is ült már körülbelül 7 évet. Ezt nagyon hiányolom, hiszen ez szerves része lett volna a sztorinak. Saját bevallása szerint is evett az áldozatokból, de erre sem adnak magyarázatot, erre sem térnek ki a készítők. A bíróság végül is 20 gyilkosságért ... több»

A fiam és az én közös kedvencem, ebben nincs vita.
Jó, oké, kezdjük a legelején. A halállista egy japán manga-sorozat, amelyet eredetileg Óba Cugumi írt, és Obata Takesi illusztrált, majd néhány évre rá egy anime-sorozat is készült belőle. Maga Cugumi jelentette ki, hogy azért ezt a sorozatot készítette el, mert már nem volt kedve "harcos" sorozatot csinálni, Ezekből a fajta sorozatokból pedig amúgy is hiány van. A munka gyorsan, és precízen ment, ezt a végeredmény tökéletesen megmutatja. Gondolhatjátok, hogy reggelig itt ülnék, és körmölhetnék, ha úgy igazán le szeretném írni, miről is szól ez a zseniális kis sorozat. Araki Tecuro, az anime rendezője sok manga-elemet próbált belecsempészni az animébe, főleg ami azzal foglalkozik, mennyire ... több»

Kevéssé véres.
Giuliano Biagetti, a forgatókönyvíró Edgar Mills. Sokáig folyt a vita anno a film körül, hogy thriller-e vagy giallo? A döntés nem az enyém, én csak azt mondhatom, hogy sok elemet kiemelt, és használt a rendező mind a kettőből. Benne vannak a gyönyörű nők, a gyilkosságok, az erotika, a véres jelenetek, de mégsem csak ennyi. Valahogy árnyaltabb és finomabb, mint a kőkemény giallo-műveknél. Azt látjuk, hogy három elbűvölő nő, egy falatnyi bikiniben játssza végig a filmet. Biagetti zseniálisan emeli a feszültség szintjét, ahogyan haladunk előre az időben. Fabrizio, a szexista és kissé mogorva macsó fotós, akinek a nyafogását hallgathatjuk, hogy egy szigeten ragadt három nővel (de milyenekkel,... több»

Aki sohasem mondott igazat. Na, ne bohóckodj már.
Végül is formálisan már teljesen mindegy, hogy Gacy áldozatainak mennyi a száma? Miért is? Harminchárom áldozat, és amiről homályosan beszélt csak, hogy a folyóba is dobott néhányat. Mi az igazság? Mennyi a valós szám? Azt csak maga John Wayne Gacy tudta volna megmondani. De ő már nem tudja. Amíg élt, igazándiból nem is akarta. Homályos célzásai, öntömjénezése, és nagyképű kijelentései sem igazán tudták számszerűsíteni áldozatait. De ezen történet előtt egy nagy pacsi a fanyalgóknak, akik megnézik, majd lefikázzák a filmsorozatot. Ezek azok, akik még a Kököjszi és Bobojszát is csukott szemmel nézik. Jó-jó, de mi is a történet, mi a lényeg? Egy olyan férfiről szól a történet, aki egy kis fine... több»

A rettegés szállodája.
Francesco Barilli.... A kalandozó rendező, aki egyébként még tehetséges is. A fekete ruhás hölgy parfümje után újra megpróbálkozott a giallo-val, és bizton állíthatom, sikerrel.... Sikerült, bár a mozibemutató után a kritikusok nem dicsérték meg a filmet, de a nézők elismerték, és Barilli szerint ez volt a fontosabb... Egy kis spoiler.... A film a második világégés idejére repíti a nézőket, amikor is egy nagyon eldugott panzió lakóit ismerjük meg.... Adva van egy idősödő hölgy Marta ( Lidia Blondi ), és a lánya a gyönyörű Rosa ( Leonora Fani ), aki rossz szemmel nézi anyja kicsapongásait, fiatal szeretőjével, Rodolfo-val ( Luc Merenda ),de tenni nem tud ellene, maximum számolja a napokat, h... több»

Egy tipikus angol film, ami olasz.
Concerto per pistola solista 1970. Michele Lupo.... Zsánerfilmekkel kezdte a pályafutását, western és rendőrfilmekkel. Majd a hetvenes évek végén összebarátkozott Bud Spencer-el, és összehoztak néhány emlékezetes mozit. mint például az Akit Bulldózernek hívtak, Seriff az égből, Seriff és az idegenek, Aranyeső Yuccában, és a Bombajó bokszoló, amivel ismertséget szerzett, és csak a korai halála akadályozta meg abban, hogy rendezzen még nívósabb filmeket is.... Filmünk egy black comedy, ami talán egyetlen műfajba sem igazán sorolható, rendezőnk beleépített, innen is , onnan is különféle filmes elemeket... A szuperközeliek, és a misztikum, a gialloból, a nyomozás a rendőrfilmekből, és a sajátsá... több»

A giallo most sem éled újra tetszhalott állapotából.
Eros Puglielli... Aki pedig mindent beleadott, de egy fecske nem csinál nyarat! 2004-et írunk, és egy kísérlet a giallo feltámasztására. Mert végtére is a giallo egy csodálatos műfaj, aminek rengeteg követője volt, és van is szerencsére. Csodálatosan vegyíti a horrort és a thrillert, a pszichothrillert, és persze az erotikus filmeket. A lelki állapotokra fókuszál, és a szereplők sötét oldaláról közelít... Mára már sajnos a híresebb művelői közül már csak Dario Argento él, de összességében a műfaj már csak vegetál. Argento is már koros, és nem hinném, hogy nagyon erőltetné a rendezést... Ezért volt nagyon meglepő, mikor olvastam Puglielli nyilatkozatát, hogy nemsokára kijön az új giallója, az... több»

So Sweet...So Perverse.
Umberto Lenzi... Kritikal... 1966. Orgasmo... 1969. Paranoia... 1969. Il coltello di ghiaccio... 1972. Roma a mano armata... 1976. Halálpart... 1989. Néhány ikonikus Lenzi-film, amelyeket sajnos manapság már elég kevesen ismernek, pedig érdemes megnézni egyet-kettőt ezekből, legalább tisztában lennénk a hatvanas és hetvenes évek olasz filmjeivel... Riz Ortolani zseniális zenéire verheti az ütemet az ember, zseniális zenék vannak a filmben. Ami a halál és a szex kifejezetten nyers koktélja, Lenzi pedig nem szégyenlős... Okos trükköket alkalmaz az operatőrrel, Guglielmo Mancorival egyetemben, hiszen a kameramozgásokat nagyon előtérbe helyezik, és nem fukarkodnak a színes szűrőkkel sem sokat. A... több»

Egy olasz mestermunka.
Ducio Tessari... Az AllMovie nagyon jó kritikát írt a filmről, hiszen azt nyilatkozták, hogy a giallo a korszak egyik legjobb és egyben legnyomasztóbb mozija, ami hatással van a nézőire, és "intelligens forgatókönyvvel" rendelkezik egy olyan műfajban, ahol inkább a narratív kohézió rovására történt extravagancia az, amiről ismerjük a giallót. Nos, igen, jómagam is tudom igazolni, ez tökéletesen így van, hiszen az emberben benne marad még egypár napig a mozi, a nyomasztó képsorok miatt a színek furcsa telítettségétől, a nyers és brutális képsoroktól. Sőt a zene is magáért beszél, amit Gianni Ferrio komponált, és az operatőr, Carlo Carlini zseniális képsorokat alkotott... Gyorsan nézzük meg a ... több»

Luigi Cozzi, a kalandor.
Luigi Cozzi... (Az orvgyilkos kénytelen ismét ölni, 1975.) Erőszakos szenvedély, 1976. Herkules, 1983. Herkules kalandjai, 1985. Szindbád, 1989. Nosferatu a Venezia, 1988. Paganini horror, 1989. Egy pár film a munkásságából, amik ha nem is voltak mérföldkövek, de általuk ismertebb ember lett Cozzi. Jelen filmünk jó két évet késett a brutális és erőszakos jelenetek miatti cenzúraproblémák miatt. Egyébként a film Giorgio Scerbanenco Al mare con la ragazza című regényéből adaptálták vászonképesre. A forgatókönyvet maga Luigi Cozzi írta meg, az operatőr Riccardo Pallottini, a zenéjét Nando De Luca szerezte, és a film producerei pedig Sergio Gobbi és Umberto Lenzi voltak... Nézzük, miről is szól... több»

Ki lopott kitől, ki ölt meg kit, és miért?
A halál magassarkúban jár... La morte cammina con i tacchi alti... Olasz giallo, ahol végre stimmelnek a zsánerre jellemző elemek, mind hangulatát, mind a történetet nézzük, rendben vannak a kamerabeállítások és a színkompozíciók... Luciano Ercoli mint rendező, Stelvio Cipriani, a zeneszerző és Fernando Arribas mint operatőr. Ők hozták tető alá a produkciót, és tényleg nem vallottak szégyent. De mi is a története, hogy tudjunk róla valamit? A gyönyörű francia sztriptíztáncosnő, Nicole Rochard (Nieves Navarro) most tudja meg, hogy apját halálra késelték egy vonaton, miután a rendőrség kihallgatta pár eltűnt gyémánt miatt. Kiderül, hogy az apja híres tolvaj volt, és lehet, hogy a halála is val... több»

Vétlen gyermekek. Hazug társadalom.
Aldo Lado... rendező és forgatókönyv. Francesco Barilli, Massimo D'Avak, Ruediger von Spiess... forgatókönyv. Ennio Morricone... zeneszerző. Franco Di Giacomo... operatőr. Enzo Dorina... producer. Angelo Curi... vágó. A stábból mindenféleképpen kiemelném Ennio Morriconet, aki ide is csodálatos, lélekemelő, és mégis félelmetes zenét komponált a filmhez. Egy brutális giallo, ami nagy sajnálatomra nem kapott akkora sajtót, és így nem lett értékelve és megbecsülve tisztességesen. Ennyit Ladóról és a stábjáról... Vessük bele magunkat a szövevényes giallo történetbe. Íme lássuk: A franciaországi Mégéve-ben megölnek egy gyermeket, a kis Nicole-t, egy kővel brutálisan agyonverik, és eltemetik a hav... több»

A Vörös Hölgy átka.
Mielőtt hozzákezdenék a "mélyenszántó" kritikámhoz, hagy említsek meg egy nekem nagyon zavaró dolgot, itt az oldalon... A film egy kemény giallo, amiben a misztikum is helyet kapott. Erre mit olvasok a műfaj megjelölésénél? Horror/Thriller/Krimi/Misztikus... Na ez most mi, és minek? Ez az információ pontatlan és idegesítő... De erről ennyit, haladjunk tovább. Nézzük meg a film készítőit. Lássuk! Emilio Miraglia... rendező. Fabio Pittorru, Emilio P. Miraglia... forgatókönyv. Bruno Nicolai... zeneszerző. Alberto Spagnoli... operatőr. Ha egy kis misztikumra vágyunk, amit egy giallo adát nekünk igazán, érdemes ennél a mozinál leragadni. Nézzük csak, mi a történet, miről mesélnek nekünk a képkoc... több»

Őrült, de szexi.
Rossano Brazzi... a rendező. Rossana Brazzi, Diana Crispo, Renato Polselli, Piero Regnoli... forgatókönyvírók. Luciano Trasatti... operatőr. Benedetto Ghiglia... zeneszerző. Itt a kis csapat, akik a filmet úgymond legyártották. Ami nem giallo, nem krimi és nem thriller... Hát akkor mi lenne? Ezeknek a finom és átütő erejű keveréke. De mi a sztori, kérdezhetnénk? Mondom azonnal, vagyis röviden és tömören, nem pazarolnám túlságosan a szót, hiszen meg kell nézni... Gyerünk... Licia (Adrienne La Russa) kissé bolond, vagy nem is annyira? Pénzt akar mindenáron, úgyhogy a fotós barátját, Mariót (Nino Castelnuovo) rábeszéli, hogy szeretkezzen vele nyilvános helyen, és a fotókkal zsarolják meg a gaz... több»

Forog a szalag, nehéz az élet.
Sauro Scavolini... A 30 éves pályafutása alatt egyetlenegy filmet rendezett, és remélem sejtjük, hogy melyiket? Amore e morte nel giardino degli dei, avagy Szerelem és halál az istenek kertjében (1972). Természetesen ő is írta a forgatókönyvet, és a továbbiakban a zenéről Giancarlo Chiaramello, a díszletekről Hertha Schwartz gondoskodott, az operatőr Romano Scavoli, a producer pedig Armando Bertuccioli volt... Érdekes mozi, mind műfajilag, mind a történetét tekintve, hiszen kissé formabontóra sikerült, ami nem baj, csak szokni kell az első 15 percet, igaz, aztán már gördülékeny az egész. Sauro Scavolini munkássága mint forgatókönyvíró? Elég hosszú, de egypár filmet, mintegy jelzésértékűen, i... több»

Nehézbombázók hálóingben.
Ernesto Gastaldi.... Vittorio Salerno... Mara Maryl... Mi is történt 1965-ben Olaszországban? Nem sok minden, csupán csak annyi, hogy Mara Maryl, aki "civilben" Ernesto Gastaldi felesége volt, egy fogadáson, amit ő adott a saját házában, természetesen a filmekről és a művészetekről beszélgettek. Majd a feleség kijelentette, hogy neki van egy ötlete, ami nemrég pattant ki a fejéből, de azt elég nehéz megvalósítani... Na, Gastaldi mesternek sem kellett több, azonnal riadóztatta barátait, az operatőr Romolo Garronit, a zeneszerző Carlo Rustichellit, a vágó George Money-t, és persze a producer Karl Spiehst. De aztán hasítottak a fiúk, és mindössze 19 nap alatt kész lett a komplett film. Szerint... több»

Egy olasz keverék.
Sergio Martino... Hagy ne soroljam most fel az ismertebb filmjeit, de... A Torzó és a Szerelmi vérszomj az a két mozi, amit tényleg érdemes megnézni... Martino jelen filmünknél megint a barátokra támaszkodott. A forgatókönyvet közösen írta Ernesto Gastaldival, és a zenéket is egy nagyszerű zeneszerzővel íratta meg, Luciano Michelinivel... Az operatőr Giancarlo Ferrando, aki Lucio Fulci barátja volt, és a producer ismét a testvére, Luciano Martino volt... Na és egy kis történelem... Mi is a giallo? A giallo végeredményben sárgát jelent, ami eredetileg a posztfasiszta Olaszországban népszerű és olcsó papírkötésű regénysorozat borítójának színére utalt. De itt filmünknél van egy poliziotteschi ... több»

A halál már tegnap este bekövetkezett.
Duccio Tessari... Egy érdekes filmet tett le elénk az asztalra, ami abban az időben nagy érdeklődésre tett szert a taljánoknál... Maga Tessari mester sem volt egy nagy gialloszakértő, de mint sok másik pálya- és rendezőtársa abban az időben, belekóstolt ebbe a zsánerbe is. A regény szerzője Giorgio Scerbanenco volt, akinek a regényéből a forgatókönyvet Duccio Tessari, Biagio Proietti és Artur Brauner írták... La morte risale a ieri sera 1970... A film zenéjét a kritikusok nagy többsége túl barokkosnak és nagyon komornak, fájdalmasnak és pszichedelikusnak tartotta, és így szerintük nem illett a mozifilmhez... Ha már ennyit beszéltünk a zenéről, nézzük, ki volt az "elkövető"? Gianni Ferrio, é... több»