Dominus Daemonium

Az ösvényt kitaposó Dario Argento.
Dario Argento is volt fiatal és pályakezdő. Az első fimje, a L'uccello dalle piume di cristallo, a Kristálytollú madár az Állat-trilógia első része, ami ugyanúgy nem kötődik a másik kettőhöz, mint a két későbbi rész, csak állati motívummal rendelkezik, ezért a találó elnevezés. A forgatókönyv is az ő műve, de itt besegített neki Fredric Brown, ami nagyon jót tett a filmnek. A zeneszerző sem egy kis név, hiszen nem más komponálta a képsorok alá a zenét, mint Ennio Morricone... Az útkeresés, ami jellemző a giallo nagymesterére, aki még ebben a filmben nem teljesedhetett ki, hiszen itt inkább csak a határait feszegette. Sikerrel, hiszen már erre a filmjére is felkapták fejüket a kritikusok és a... több»

Argento nem hazudtolja meg önmagát.
Argento egyik misztikus thrillere, amit még 1971-ben készített úgy, hogy ő rendezte és a forgatókönyvíró is saját maga volt, így a mozi hiányosságait akár saját magának is kielemezhette. De azért azt nem mondhatnám, hogy túl sok és vészes hibát fedeztem fel benne. 4 mosche di velluto grigio (4 szürke bársonylégy)... Egy igazi klasszikus, ami az Argentóra jellemző jegyekkel bír. A híres Állat-trilógia befejező része, ami hatalmas sikert aratott az előző kettővel egyetemben. Az első a Kristálytollú madár, a második a Kilencfarkú macska, és a most taglalt filmünk jelesül a harmadik része... A film, mint mondtam, különleges jegyekkel bír, ami az olasz mesterre utal leginkább... Argento a close u... több»

Mario Bava kitett magáért.
Mario Bava itt sem fukarkodott a giallo műfajára jellemző stílusjegyekkel. Magyarán a vérrel és az erotikával, no és ezek nyers, de mégis velős egyvelegével... Il rosso segno della folia 1970, avagy Az őrület vérvörös jele 1970, de én már megszoktam a fura, de számomra kellemetlenül idegesítő fordításokat, ami jelen esetben a Hentesbárd névvel fut hazánkban. Nos, ha ezen túlléptünk, ejtsünk szót a Mesterről, Mario Baváról, akinek számos filmjét néztem már meg, és ez is a jobbak közé tartozik... Bava letette már a névjegyét, elég ha csak a La maschera del demonio című 1960-as filmjére gondolok, vagy éppen a Hat halott modell, A vér öble, Diabolik, Baron Blood, Lisa és az Ördög, és a többi, és... több»

Giallo. Egy elfeledett stílus, aminek még jelen kellene lennie.
Lehet, ez most unalmas, és azt gondoljátok, félrebeszélek, de sebaj, nem olvassátok el maximum, attól én még akkor is leírom... Nehogy bennem maradjon. És mivel szerintem kifejezetten lényeges. Giallo. Műfaj... Zsáner... Életérzés... A giallo olaszul sárgát jelent, de ha filmes értelmezésében nézzük, akkor egy kíméletlenül véres, erotikus és jellegzetes jegyekkel bíró olasz alkotásnak nevezném, aminek rengeteg jeles képviselője volt, mint például Dario Argento, Lucio Fulci, Ruggero Deodato, Lamberto Bava, Umberto Lenzi , Pupi Avati, Mario Bava... és még sorolhatnám a jobbnál jobb rendezőket nektek. És itt van Sergio Martino, aki nem tartozott a legnagyobbak közé, és mégis... Az I corpi pres... több»

Mia Farrow, a szürke kisegér nagy dobása.
Mia Farrow az a színésznő, akit lehet szeretni vagy gyűlölni, ez mindig az adott személyre van bízva. Jómagam a Rosemary gyermeke című filmben tett alakítását nagyon kedveltem, és ugyanígy voltam a New York-i történetekkel is, imádnivalóan bájos volt. Persze rengetegszer láttam már a Szentivánéji szexkomédia című filmet, és a Halál a Níluson 1977-es változatát, számomra igazi klasszikusok... Egyszóval... Mia Farrow az a karakán nő, akit egyszerűen nem lehet kikerülni, átlépni és figyelmen kívül hagyni senkinek. Richard Loncraine, jelen filmünk rendezője, tökéletesen elkapta a fonalat. Gyönyörű képekkel operál, Peter Hannannak köszönhetően, aki teljesen új szemszögből is fényképezte a filmet.... több»

Ez miért kellett, uraim? Ejnye, Mr. Blatty!
A második rész kínszenvedése után elhatároztam, hogy több filmet ebből a sorozatból nem nézek meg, de aztán meghazudtoltam saját magam... Az élmény nem mostani, csak tegnap újranéztem kb. 30 év távlatából, és nem csalódtam. Ugyanolyan rossz, mint anno, csak már érettebb fejjel még jobban fáraszt. A rendezői székbe William Peter Blatty ült be, legnagyobb meglepetésemre, aki egyben az írója és a forgatókönyvírója is a filmnek, de nekem ez nagy csalódás. A történet szinte onnan folytatódik, ahol abbamaradt 1973-ban. Kindermann és Dyer atya elmennek a MacNail-háztól, és egy mélyreszántó barátság alakul ki kettőjük között. Az eltelt 17 évben, amikor is Karras atya (Jason Miller) legurult a lépcs... több»

Renny Harlin, gyenge vagy, mint a harmat, barátom!
Most komolyan, minden idők legjobb filmje, az 1973-as The Exorcist után, amit regényre írt William Peter Blatty, és egyszerűen zseniálisan megrendezte William Friedkin, ezek után dicsérjek meg egy ilyen filmet? Na hát azt már nem, még ha a nyelvemet kivágnák, akkor sem... Renny Harlin viszont megpróbálta 31 év múlva is meglovagolni a sikerfilmet, és kicsit nehézkesen összehozott itt nekünk egy prequelt, ami nem igazán ütötte meg a mércét. Renny barátom, mit is akartál itt összehozni? Alexi Hawley is valahogy nem érzett rá az ízére sehogyan sem. Pedig a vallási témájú filmek más színezettel bírnak, hiszen egy általunk kevéssé ismert világot próbálnak bemutatni, és mi pedig tátott szájjal bám... több»

Annyira gagyi, hogy már rossz.
Pilar Franco (Adriana Catano) a filmes világban dolgozik, és dokumentumfilmeket készít... Na, ezzel indul a film, ez a sztori maga. Ricardo Islas ezt gondolta ki, hiszen a scriptért is ő a felelős. Ez viszont szomorú, hiszen sajnos ilyen történeteket én álmodni is tudok, márpedig színesben... Ja, mi is a folytatás? Szóval Pilarnak elfogyott a pénze, pedig most éppen nagy sztoriban van, hiszen egy álgyógyítót próbál meg becserkészni teljes erővel. Ám hamarosan kiderül, hogy a keresett személy egy orvos, aki szembemegy esküjével, és nem akar egy, a családja által bántalmazott nőnek segíteni, aki így kétségbeesetten egy kuruzslóhoz fordul. Az orvosunk, Roque (Roberto Montesinos), miután visszau... több»

Az ausszi különítmény. Hentelés különleges tájakon.
A Wyrmwood égitesthez kapcsolódóan egy idevágó idézet: "A harmadik Angyal is megfújta a harsonát. Erre az égből lehullott egy nagy csillag, s mint égő fáklya, lobogott. A folyó egyharmadára hullott, és a vízforrásokra." Ennyit a különleges égitestről, de nézzük magát a filmet... Egy hihetetlenül egyszerű, de annál pörgősebb 'B' kategóriás film, ami nem lassít, sőt nem is nagyon fékez a tempón. A rendező, Kiah Roache-Turner, aki a testvérével, Tristan Roache-Turnerrel írta a forgatókönyvet, odatették magukat. A Wyrmwood - A holtak útja két cselekményszálon fut. Az egyikben Barry (Jay Gallagher) harcol minden eszközzel a családjáért, ha kell kalapáccsal, ha kell szögbelövővel, eközben testvére... több»

Hatalmas respect az elődöknek.
Oké, tudom, tisztelt fanyalgók, és mindent kritizálók, most azzal jöttök, hogy lapos, unalmas, klisés, és olyan semmilyen, sőt.... Gagyi és unalmas.... Tény, hogy az 1985-ös első rész után,ahol Linnea Quigley mutatta meg nekünk fedetlen kebleit ( anno még a sör is félrecsúszott ) ,és az újszerű sztori után a frissessége ugyancsak megromlott, de azért itt is a korának megfelelő script, maszkok és szereplők voltak láthatóak a filmben. Gondolkoztam rajta erősen, mi is a műfaja? Aztán erős vívódások után, arra a ténymegállapításra jutottam, hogy ez bizony egy horrorfilm, némi vígjátékszerű beütéssel. Nem mondhatnám teljes mértékben horror-vígjátéknak, mert azért itt egyáltalán nem afelé tendál a... több»

A vélemény az enyém, olvasni viszont nem kötelező.
Rendben, tudom, 2022-ben járunk... Süvít a digitalizáció, zakatol a CGI, a társadalom nagy része nyálcsurgatva várja a Marvel-filmek (filmek?) következő részét. Jómagam csendesen és szerényen emlékeznék meg két korszakos zseniről. 1986-ot írunk, és a mozikba egy félelmetes film, a Demons folytatása érkezett meg. Dèmoni 2: L'incubo ritorna, azaz Démonok 2. Dario Argento és Lamberto Bava, a horror igazi nagymesterei újra összefogtak, és egy jó pohár bor mellett elkészítették a mestermű folytatását. Lamberto Bava beült a nem túl kényelmes rendezői székbe, míg a scriptet ketten alkották meg Dario Argento nagymesterrel... A film operatőre Gianlorenzo Battaglia, aki azért már letette a névjegyét, ... több»

Különleges és egyben kijózanító.
Jaj, már megint egy zombis film, panaszkodnának a "megmondó emberek". Igen, de ez egy explicit alkotás a gyógyultakról, a túlélőkről. Talán most mindennél aktuálisabb a 2017-ben készített film... Vírus, fertőzés, halottak tömkelege, átváltozott, zabálni vágyó hullák serege... Hörgés, lihegés, csontok reccsenése, roppanása, és mindenhol leszakadt végtagok. Jelen esetünkben a script és a rendezés mind-mind egy ember, David Freyne műve. Freyne, aki ezen kívül egy teljesen más témájú filmbe nyúlt bele, és ott sem vallott szégyent. A The Cured már nem a zombivírusról szól, hanem éppenséggel a végéről, amikor már megvan az ellenszer. A "Maze" vírus nem élőhalottakká változtatta az embereket, csak ... több»

Mama, kérlek, mesélj még.
Reméljük, Bigas Luna, a rendező nem a saját életéből vette az ötletet, vagyis pontosabban a filmét... Spanyol horror a nyolcvanas években? Szerintem még nem volt teljesen kiforrott, de az Angustia rámcáfolt. Rámcáfolt, mégpedig minden tekintetben. Először is hozta a számomra elvárt félelemfaktort és a kifejezetten érdekes sztorit, amit szerencsére kiváló színészi teljesítményekkel támasztottak alá... Mi a horrorfilmek definíciója? Több, mint puszta szórakozás, és több, mint egy filmes élmény. Maga a megtestesült félelem, ami körbefon és beterít, ahogyan az elvérzők haláltusáját figyeljük... Ősi rettegés, ami a zsigerekig hat, és mégis akarjuk, vágyunk rá, mindennél jobban. Ja persze, nyugalo... több»

Ha ma készült volna, milliók imádnák.
Tisztességes iparosmunka, jegyeznék meg rengetegen. Jó kis horror, mondanák a laza tinik. Á, nincs is igazi története, ami van, az is sablonos, tolnák ezerrel a fanyalgó "kritikusok"... Erre azt mondom, hogy az 1981-ben készült Dark Night of the Scarecrow (A madárijesztő sötét éjszakája), persze nekünk magyaroknak szerényen csak A madárijesztő, kifejezetten jó kis horrormozi, egy tisztességes iparosmunka, aminek igazándiból igen egyszerű a sztorija, de mindenképpen nézhető és élvezhető... Aztán ki tudja, mikor az emberiség egyáltalán kitalálta a káros szárnyasok elriasztására szolgáló madárijesztőt, mennyire ikonikus rémalak formálódik meg belőle a XX. század közepétől. Rengeteg horrorfilmb... több»

Három nő, és ennyi elég is.
Már egy ideje gondolkozom, hogyan is kezdjek hozzá, mit érdemes leírni a látottakkal kapcsolatban? Először is, a rendezőnőt említeném meg, Marina de Vant, aki összehozta és elénk rakta ezt az alkotást. A 8 nő, és a Bűnös szerelmesek rendezője itt aztán igazán odarakta magát, ami erősen érződik a film milyenségén, színvonalán. Sophie Marceau, Monica Bellucci és Marina de Van nagyon különböző személyiségek, és ez a filmben erősen kiütközik, előnyére. Ha elkezdjük az emberi elme "ragyogását" boncolgatni, szinte mindig és mindenkivel vitába bonyolódunk... Na nézzük, hogy mit próbálok itt elmondani? Mi a sztori? Jeanne (Sophie Marceau) egy írónő, aki most éppen a gyermekkoráról ír egy önéletrajzi... több»

Végre egy tűrhető fordítás.
Kissé jobban indul a sorozat, hiszen legalább már a címe elfogadhatóan lett lefordítva... Mielőtt belefognék a sorozat kibontásába, annyit hagy áruljak el, hogy két elsőfilmes rendezőről van szó, akiknek így hatványozódik a teljesítményének pozitív kiértékelése. A zombis műfajt majdnem padlóra küldte a The Walking Dead utolsó, 5-6. évada, ami inkább kínlódás és önismétlés volt, mint friss és üde színfolt... A mostani sorozat tarol a Netflixen, és jogosan. Egyszerű, érthető, nincs túljátszva és iszonyatosan "darál"! Egyetlen helyszín és a nagy óriás, a Halál, aki mindvégig ott ül a szereplők "vállán"! Na azért nézzünk bele a sztoriba, miről is próbálok beszélni? Adva van egy kitalált dél-kore... több»

Olyan nagyon semmilyen.
Már megint egy olyan film, aminek se koncepciója, se sztorija és sajnos színészi teljesítménye sincsen. Vagyis van, de nagyon szegényes. Cody Calahan, aki rendezte és scriptelte is a filmet, eléggé eltévedt. Ezt alaposabban is átbeszélhette volna a film operatőrével, Jeff Maherral, akivel elveszítették egymást az erdőben... Mi is ennek a korántsem zseniális mozinak a sztorija? Öt jóbarát a szilvesztert egy kifejezetten elszigetelt házban szeretnék megünnepelni, senkitől nem zavartatva. Eközben totális megdöbbenésükre egy totális világjárvány tör ki, és a rendelkezésükre álló kommunikációs eszközökkel megpróbálják kideríteni, mi is történt igazából? Egy dark comedy, horrorba alaposan beáztatv... több»

A Mester emlékére. R.I.P.
Amit már előttem többet leírtak, a Mester ötödik zombieposzát forgatta le. Az első négy hasított és híveket szerzett magának, nem is keveset. 1968: Night of the Living Dead... A világ talán legismertebb horrorfilmje, szinte mindenki hallott már róla, vagy személyes élményeket szerzett a filmmel kapcsolatban. Majd ezek után jött a Holtak hajnala, Holtak napja, Holtak földje, Holtak naplója... George A. Romero valamiben itt hibázott, legalábbis szerintem. A színészi játék nagyon gyengére sikerült. Harmadrangú ripacsok, akik nem tudták a hátukon cipelni a produkciót. A stáb az instrukciókat nem jól adta ki, és ennek az egyvelege nagyon meglátszott az egész filmen. A found footage jelleg sem vak... több»

Négy félelmetes történet, ami a lelkünkig elér.
A Netflix amiben igazán hasít, azok a reality és dokumentumokban a sorozatok. Nagyon jól belenyúlnak a témákba, megfelelő érzékenységgel és tapintattal, de mégis kellően felborzolva az idegrendszerünket. Az első történet is már teljesen ledöbbentett, mert egy idős hölgyről szól, aki végül is egy kegyetlen sorozatgyilkos. Dorothea Puente, akit hivatalosan három ember meggyilkolásáért ítéltek el, összesen, de nem bizonyítottan kilenc embert ölt meg különböző kegyetlen módokon. A három holttestet a Sacramento külvárosában található házának kertjéből hantolták ki, ezzel elindítva a lavinát. Kiderült, hiszen kibontották az egész életét és "munkásságát" is egyben. Megemlékeznek többek között az eg... több»

Hárman párban.
Ismét egy Bálint Ágnes-klasszikus, ami egy szívet-lelket melengető mese. Tanmese a barátságról, a szeretetről, a kitartásról, becsületről és a hűségről. Szívesen használom ezeket a kliséket, mert jelen esetünkben ez mind-mind igaz az 1970-ben készült mesesorozatra. Szépen rajzolt figurák, mókásabbnál mókásabb jelenetek, dialógusok, és kifejezetten szerethető figurák, természetesen zseniális szinkronszínészekkel és szinkronhangokkal. A készítők is megpróbáltak beleadni anyait-apait, és ez meg is látszik a minőségen... A rendező, Mata János és a sorozat zeneszerzője, Lovas Ferenc a részenkénti 7-8 perchez odarakták a lényeget, és így tudunk mosolyogni és kikapcsolódni, miközben nézzük. Nézzük ... több»