Dominus Daemonium

Már megint azok a fránya legendák
Az Alpine Egyetemen aztán zajlik az élet. Minden végzős készül a vizsgafilmjére, és ebben a többi hallgató segít nekik. A tét óriási, hiszen a nyertes megkapja a rangos Hitchcock-díjat és lehetőséget egy film elkészítésére. John Ottman, a film rendezője egy tisztességes filmet készített a Paul Harris Boardman és Scott Derrickson készítette forgatókönyvből. Semmi extra, de kellően véres, izgalmas, ámbátor néha kissé megmosolyogtató. A film sztorija pofonegyszerű. Amy (Jennifer Morrison) készül az egyetemi vizsgafilmre, és persze belead apait-anyait. De egy horrorfilmben semmi sem lehet egyszerű, és ugye itt sem az. A stábtagokat szépen sorjában elkezdi valaki kiiktatni. Eközben lassan minden... több»

Ez lenne James Wan visszatérése? Nagyon halovány
Ripoff ez a javából. És bizony a tolvajoknak metsszék le egy ujjukat, ha a máséhoz nyúlnának, valahogy így szóltak az ősi magyar törvények. Mielőtt mindenki elítélné a mondandómat, azért hadd említsek meg Wan (jó) filmjeiből egy néhányat... A Saw kezdőfilmje, Démonok között író-producere, Insidious, Annabelle... Ó, és persze rosszakat is. Például az Aquaman, Halálos iramban 7, Insidious- 3 fejezet. Egyszóval a maláj fickóról nem tudom eldönteni, hogy zseni, vagy jól tud lopni? De a srácra ráférne egy új Sandokan film is, hátha ettől a kis kalandtól erőt gyűjtene egy igazán jó horrorhoz. Manapság, amikor már úgymond divat lett sz.r filmeket csinálni, és megmagyarázni a böszme kezdő és záró ké... több»

Forest Whitaker mint szamuráj!
Egy nagyon komoly alkotás, ami egyben megőrzi a krimi, thriller elemeket, és hozzá csapódnak a drámai hatások, így kapunk egy teljes és átfogó művet a hűségről, becsületről, és az emberségről. Jim Jarmusch nagy pillanata volt a film, hiszen a produceri munkákon kívül, írta, és rendezte is egyben. Maga a film nem egy túlbonyolított alkotás, bár vannak benne jócskán fordulatok, és érdekes csavarok. A sztori egy fekete bérgyilkosról, Szellemkutyáról szól ( Forest Whitaker ) , aki egy galambokat tenyésztő, és kissé szentimentális férfiút alakít, aki a Hagakure ( szamuráj kódex ) követője, és csak egyetlenegy emberre hallgat, aki egyben a mestere is, Louie ( John Tormey ). A galambok segítségével... több»

Linda, fürödni mindig kell, főleg, ha már gyilkolsz
A filmet még 1986-ban láttam narrátorosan, és nem csalódtam benne. Az akkori "revenge" vagy "vengeance" vonal egyik meghatározó filmje. Az 1974-es Bronson film, a Bosszúvágy hatalmas sikere után a készítők azért elég hosszú ideig megpróbálták meglovagolni a szubzsánert. Igaz, csak több-kevesebb sikerrel. Itt Linda Blair, az Ördögűző sztárja az, aki őszintén bevallva a felnőttkori (jó) szerepekkel adós maradt. Ráadásul a nyolcvanas években megjelent a videolejátszó, persze az USA-ban kicsit hamarabb, és így lehetett a trash, "B", és " ZS" filmeket közvetlen azokra gyártani. Danny Steinmann és Tom DeSimeone semmit nem bízott a véletlenre, hiszen a punk, hippi hullámot meglovagolva készítette ... több»

Ütős darab, kissé elfeledve
Tudom, mit tettél tavaly nyáron és Sikoly. Az úgynevezett "tinihorrorok" etalonjai a kilencvenes évekből. Pedig van még itt egy másik, úgynevezett remekmű is, név szerint a Rémségek könyve, ami szerintem simán hozza az első kettő film színvonalát, legalábbis az első része. Jamie Blanks nem végzett rossz munkát, hiszen egy nem túl acélos forgatókönyvet hozott fel kifejezetten nézhető szintre, és a castingon is nagyon jó színészeket válogatott be. A történet a fiktív, igazából nem létező Pendleton Universityn játszódik, és az alapja egy könyv, ami az egyetem könyvtárában hánykolódik már nagyon régen, címe a Rémségek könyve. Az Urban legend's olyan kitalált (vagy mégsem?) történetekkel van tel... több»

Csak nézni kell, és semmi más
Úgy ültem le, hogy semmit nem vártam ettől a kínai filmtől, aminek a 90%-át stúdióban csinálták meg a modern digitális technológia segítségével. De van még új a nap alatt, tartja a mondás. Li Weiran oda hatott, ahová kell, a belsőnkre és az álmainkra. A képi világot és a digitális trükköket is nagyon jól, kifejezetten szórakoztatón oldották meg, az elejétől a végéig látványos és izgalmas volt. Even Jian és Chia-lu Chang forgatókönyve nem bonyolult, de mégis, a sok akciójelenet és a karakterek sokszínűsége miatt érdekesnek hatott. A jó és a rossz örök harca, ami itt is megjelenik előttünk, a filmkészítés egyik sarokköve. A két birodalom egyensúlya törékeny, a szörnyek és az emberek nem szer... több»

Un comienzo perfecto...
Csodálkozom, hogy még senki nem nézte meg, vagy nem volt véleménye a filmről, hiszen tényleg bizton állítom, hogy nálam a TOP 50-ben simán benne van. Ez pedig nagy szó, mert ki sem merem mondani, hogy mennyi filmet láttam már életemben. Hihetetlen jó történet, amit Dolores Redondo vetett papírra Navarra-trilógia néven, és a televízióban és a streamingszolgáltatóknál mint Baztan-trilógia szerepel. A film címe A láthatatlan őrző, ami így, a film megnézése után teljesen ledöbbentett. Műfaja thriller, ami már-már egy pszichológiai horrorba csap át, de szerintem itt ez is lényegtelen, mert kit érdekel a műfaj, ha minden filmkockája megfog, és a képernyő elé tapaszt. Fernando González Molina tökél... több»

Bakker! Brazília fővárosa Rio de Janeiro...
A kampós halászfickó és a hazug bajkeverők társaságának második, kissé epikus összecsapása. Jim Gillespie után Danny Cannon huppant bele a rendezői székbe, és hatalmas lendülettel kezdett bele a melóba. Új társaság, új sztori, teljesen új és egzotikus helyszín. Ráadásul egyikkel sincs különösebben nagy probléma. Ami megnyugtató, hogy Julie James (Jennifer Love Hewitt) és Ray Bronson (Freddie Prinze Jr.) karaktere megmaradtak nekünk, mert azért csak ők voltak az első résznek is az alappillérei. Jennifer Love Hewitt filmes karrierje ez után a film után szinte totál lejtmenet, és csak néha látjuk (rosszabbnál rosszabb) filmekben, vagy szinkronhangként hallhatjuk. Igaz, sorozatokban viszont sűr... több»

Ez is besült
Mindezek ellenére Sam Raimi az egyik legnagyobb fazon a filmszakmában. Jópofa, nincsenek sztárallűrjei, vallásos és családszerető ember, aki szívét-lelkét beleadja a filmgyártásba. De ez most nem sikerült, bárhogyan is próbálom színezni ezt a produkciót. Nicolas Pesce egy kicsit beteges fickó, aki az Anyám szeme filmmel robbantott, de itt rettenetesen mellényúlt. Egy természetfeletti horror, de sajnos a várt hatást semmilyen formában nem tudta elérni a nézőben. Úgy körülbelül azt tudnám mondani, amit az egyszerű zsaruk szoktak, amikor felrobban a világ. "Nincs itt semmi látnivaló, haladjunk tovább!" A kezdeti sokk után összeszedem magam, és megpróbálok valamit ideírni... Faith (Lin Shaye) ha... több»

Na most aztán tényleg ideges vagyok
Ritka rossz film. Ráadásul egy előzményfilm, ami akkora böszmeség, hogy az embernek kinyílik a bicska a zsebében. Így született meg Bőrpofa? Na ne vicceljünk már! Ha nem lett volna benne Vanessa Grasse, akit azért érdemes megnézni, igaz, csak akkor, ha az asszony éppen főz (na jó, vagy takarít)... Egyszóval a két társrendező, Julien Maury és Alexandre Bustillo egy bűn rossz alkotással jelentkeztek. Stephen Dorff és Lili Taylor nagy pénzszűkében lehettek, ha ezt (is) elvállalták. Sajnos ez a film valahogy nem bírja el a remake-eket és előzményfilmeket, spin-offokat. Freddynek és Jasonnak meg sem kottyan a rengeteg utánérzés, itt nem működik. A mostani rémálom egy elmegyógyintézetből indul, a... több»

Tényleg velem van a baj? (Young Adult)
Manapság óriási divat a young adult irodalom. De tényleg. Mit is takar ez a kifejezés? Gyorsan és érthetően megpróbálom elmagyarázni annak, aki nem tudja. A YA egy olyan világot mutat be, és általában is az a helyszín, persze itt, a Földön, ami egy utópisztikus, a mai kialakult és elfogadott társadalmi rend utáni világ vámpírokkal, zombikkal vagy fantasy lényekkel megtűzdelve, egy újfajta romantikus töltettel átitatva, amiről valljuk be, sok fiatal álmodozik titokban vagy nyíltan. Na ez a film is egy ilyen regény adaptációja, amit még 2005-ben mentettek át Rick Yancey regényéből. Hogy hogyan, azt egy kicsit bővebben is kifejteném. Kapunk a képünkbe egy posztapokaliptikus világot, amely azé... több»

Ez egyáltalán nem gyerekeknek való
Nico Mastorakist nem foglalkoztatták különösebben sem a kiadások, sem a bevételek, csak az általa megálmodott szexuális aberrációkat (amik biztosan léteznek) szerette volna filmre vinni. Sokat gondolkoztam, ezt a "remekművet" hová is sorolhatnám. Splatter vagy exploitation? Inkább maradnék az utóbbinál, hiszen kis költségvetéssel bíró, olcsó, gyenge színészekkel forgatott, sablonos forgatókönyv alapján legyártott filmekre hajaz... (Inkább.) Sok szex, erőszak (persze céltalan) és perverzió, ami áthatja ezt a filmet. De mégis a hetvenes, nyolcvanas évek amerikai mozijai az éjjeli vetítéseken ezeket a filmeket tolták a lakosság (perverz) arcába. A forgatókönyvet is Mastorakis "követte el", per... több»

A horror háza
Stephen King egyik, ha nem a legjobb filmes adaptációja. Salem’s Lot, és már bocsánat, de én maradnék ennél a címnél, mert a gagyibbnál gagyibb fordításoktól rosszul vagyok. Tobe Hooper rengeteg jó, és sajnos elég sok gyenge filmet is rendezett, de jelen esetben nagyon odatette magát, és King javaslatait is meghallgatva egy korszakalkotó minisorozatot csinált meg zseniálisan. Azt azért tudjuk, hogy egy regényt nem lehet úgy filmre vinni, hogy mindenkinek tetsszen, de azért sokat számít, hogy Paul Monash egy kifejezetten tisztességes forgatókönyvet rakott le elénk. A koncepció adott, és Hooper nem is tért el tőle, persze a filmvászon nem könyvlap, így nem teljesen ugyanaz, egy kicsit lecsupa... több»

Emily, maradj inkább hangtalan!
Tate Taylor filmje egy regény adaptációja, és mivel nem olvastam a könyvet, arról nem tudok nyilatkozni. De a film szörnyű és förtelmesen rossz. Egyedül a szomorkás, őszi képsorok, amik valamit adnak, de ennyi a pozitívum az egészben. Danny Elfman elég jó zenét komponált, az legalább nem volt "thrash", de ez nem mondható el a filmről és a bűn rossz színészi teljesítményekről. Az, hogy egy ilyen tapasztalatlan és zöldfülű ember kezébe adnak egy ilyen forgatókönyvet, ami szubzsánere szerint egy pszichológiai thriller, ami nem egy könnyű műfaj, iszonyatosan nagy felelőtlenség. Nem is értem a koncepcióját a producereknek. Emily Bluntot amúgy sem tartom valami óriási talentumnak, és szerencsémre ... több»

Átpasszolni egy démont? Ne vicceljetek már!
A 2010-es második epizód a 2007-es film előzményfilmjeként lett legyártva. Magyarázatot ad, hogy Katie és Micah otthona hogyan is lett a fura események színhelye. Bár olvasmányaim alapján a démonok nemigen passzolhatók át... Gyerekek, ezek nem focilabdák! Hogy ezt egy mexikói dada magyarázza el, na ez már egy kicsit bosszantó. Ez az egyik nagy gond ezekkel a filmekkel, hogy az ilyen "eseményekhez" tartozó anyagot nemigen szokták elolvasni rendezők és a forgatókönyvírók. Nem is értem, de komolyan. Amúgy a sztori itt sem bonyolult, hiszen adott egy fiatal házaspár, akik szemmel láthatóan jó anyagi körülmények között élnek, és mégis, a nyugodt életükbe egyszer csak beüt a krach. Felforgatva tal... több»

Elemi ösztönökkel mondom, hogy rém gyenge mozi
Ira Levin regénye sem egy kiemelkedő darab, de az abból készült adaptáció még gyengébbre sikerült. A filmes forgatókönyvet a magyar származású Joe Eszterhas írta, és őszintén bevallva kifejezetten gyenge és unalmas lett. A film zsubzsánere mire is utal? Valami olyasmire gondolok, mintha erotikus thriller lenne, de az erotika nem volt elég figyelemfelkeltő, a thriller része pedig álmosító és lassú. Azért Sharon Stone itt nem volt csúcsformában, semmilyen téren. (Bocsi a Stone fanoktól.) Plusz közte és William Baldwin között mintha rejtett feszültség lett volna az egész forgatás során. Phillip Noyce abból dolgozott, ami volt, és csodát nem tudott tenni. Sajnos én az egész film nézése alatt az... több»

R.I.P. Stuart Gordon
Stuart Gordon 2020. március 24-én elhunyt, de egy óriási örökséget hagyott hátra, ráadásul H.P. Lovecraft legnagyobb és egyben legértőbb adaptálója volt szerte a világon. Többek között olyan műveket vitt vászonra, mint a Dagon - Az elveszett sziget, A kastély torzszülötte, Tágra nyílt elme. Sajnos voltak a filmek között nagyon gyenge produkciók is, mint például eme film, amiről most szólnék pár szót. A sztori nem valami fényes csillag az égen, sőt, egyszerű, mint a faék. John Reilly (Jeffrey Combs) örököl egy ódon kastélyt Olaszországban, és mint törvényes örökös rögtön birtokba is akarja venni. Persze állandó pénzzavarban szenved, ezért úgy döntenek a feleségével, Susannal (Barbara Crampton... több»

Ha valami nem megy, ne erőltessük már!
Az első rész tetszett, annak kisebb hibái ellenére is. De sajnos manapság, már ha van esély rá, hogy lássanak egy kis pénzt a folytatásból, gyorsan írnak egy (általában gyenge) forgatókönyvet, castingolnak, és hajrá... Na itt is körülbelül ez történt. Lauren Cohen helyett Katie Holmes jött, és sajnos szerintem nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket semmilyen téren. Ahogyan az első rész turpisságára fény derült, na onnan elég rossz szájízzel ültem neki a folytatásnak. Mint tudjuk, az első részben kiderült, hogy a ház falai között egy hús-vér férfi lapult meg csendesen. A rendezői székbe ismét William Brent Bell huppant bele, gondolom, azzal a szándékkal, hogy a zsebébe némi ropogós, jó ame... több»

Gon-ji-am, ahonnan nincs menekvés
Harmadjára nézem meg ezt a koreai gyöngyszemet, és még mindig csak ámulok. Hihetetlen jól összerakott, kőkeményen megtervezett és megcsinált found footage, amin látszik, hogy rengeteg munka van benne. Munka és alázat, a produkció sikeressége értelmében. Jung Bum-shik, a film rendezője rutinosan, nagy rendezőket meghazudtolva rakta össze a filmet. Itt nem a történettel, és nem is a színészi játékkal operál, hanem kőkeményen a látvánnyal és a CGI nyújtotta lehetőségekkel. Megemlíteném, hogy a Gon-ji-am tényleg létezik, Gwangiu-ban található, a kilencvenes évek elején zárták be, mert 42 beteg rejtélyes módon eltűnt, és az igazgatót sem találták meg soha többet, akit korrupcióval vádoltak. Az é... több»

Az év meglepetése
Ciaran Foy eddig nem sokat tett le az asztalra. A Sinister 2-vel, és a Bly-udvarház szelleme című filmjeivel (vagy éppen sorozat) engem nem tudott megvenni. Most viszont csinált egy minden szempontból jó kis mozit. Összeszedett egy pár jó színészt és egy remek stábot. Ráadásként egy kifejezetten jó helyszínt. A forgatókönyv is nagyon ütősre sikerült, így nem is lehetett más a vége, csak egy kifejezetten jó és élvezhető film. Nagyon tetszett végig a zene, és ez Bear McCrearynek köszönhető. Nem is nagyon szeretném spoilerezni az alkotást, de egy pár dicsérő szót hadd mondjak, nehogy valami bennem maradjon. Eli (Charlie Shotwell) zseniális, ahogy az elején hozza a kissé esetlen, ijedős, aztán a... több»