Dominus Daemonium

Semmi újdonság, csak a szokásos CGI moslék
Megnéztem a sorozatot szép nyugodtan, napi két részre felbontva. Ha valamire kíváncsi voltam, kissé visszatekertem (tekertem?), és újra megnéztem, mivel is vette le a lábáról az embereket a sorozat. Ami 21 millió dollárból 900 millió dolláros profitot termelt. Eddig. Ami egyből szúrta a szemem, az a színek harsánysága, erőteljes dominanciája és a színészek beszéde (már persze, ha eredeti nyelven nézzük). Aki még "Ázsia" vagy "Dél-Korea" szűz, annak a párbeszédek és gesztikulációk erősnek, és néha idegesítőnek hangozhatnak. Nekem már megszokott, és kifejezetten élvezem a hangugo és a csoszonmai nyelv európai nézőkre gyakorolt hatását. Dong-hyuk Hwang évekig tervezte, finomította, csiszolgat... több»

A lejtmenet kezdete
John Wyndham 1957-ben írt egy zseniális regényt, a Szemünk fénye címűt, amiből 1960-ban egy színművet és egy televíziós filmet, és 1995-ben egy mozifilmet készítettek, igen vegyes fogadtatással. A Village Of The Damned története már nem a legerősebb, de a film készítői, és a benne szereplő színészek azok. A rendezői székbe maga John Carpenter ült bele, miután a forgatókönyvet megírta David Himmelstein közreműködésével. Az operatőri munkákra Gary B. Kibbe felügyelt, aki dolgozott a Vámpírokban, a Menekülés L. A.-ből, és többek között az Ők élnek című filmekben is. Jó kis ütős csapat. Mi is a film története? Midwitch a történetünk helyszíne, egy álmos, unalmas amerikai kisváros, ahol soha semm... több»

Nekem ez is egy klasszikus
John Carpenter egyik klasszikusa. Nem annyira ismert, mint például a The Thing vagy A köd, vagy netalán az 1988-as Vámpírok. De mégis... Van valami nyomasztó a filmben, félelmetes, bár kicsit lassú, mai szemmel pedig mindenféleképpen. Amit az elején viszont leszögeznék, hogy a carpenteri zenék valami eszméletlen jók, és minden esetben simulnak a képsorokhoz. Ebben (is) tehetséges a horror egyik nagykövete. Mostanság már nagyon lelassult az úriember, de a termékenysége csúcspontján, ami a hetvenes évek végétől a kilencvenes évek közepéig tartott, a rengeteg zseniális film közé befurakodott ez a "csak" jó mozi. Na nézzük gyorsan, miről is írhatnék a filmmel kapcsolatban! Adott egy iszonyatosan... több»

Fekete, mint a béka feneke
Ma nem számít a tehetség, a tudás, a tapasztalat, csak fekete legyél... Sőt, már azt is kiharcolták, hogy bizonyos sporteseményeken térdelgessenek előttük. Csak egy, de annál beszédesebb adat, hogy az amerikai börtönök 68%-a színes bőrű "úriember". Na de elég a hazug és álszent világunk bemutatásából, nézzük ezt a förmedvényt, kik is csinálták, készítették, és kik szerepeltek benne! Azt nem kifejezetten szeretném kihangsúlyozni, hogy játszottak, mert azt túlzásnak tartanám... Christopher Renz és Gerard Bush rendezték a filmet, és alapvető hibákat (is) elkövettek a készítése közben. Próbálom nem csúfságolni a horror műfaját, mert ez inkább egy fantasy-misztikus dráma, de annak is a legalja, e... több»

A Sötét csillag rémálma után...
Lauren Hutton? Hát nem is tudom... Egy törékeny szépség, aki valahogy itt nem tud érvényesülni. Olyan arca van, vagyis inkább arcberendezése, hogy inkább a harmincas-negyvenes évekbeli film noir művekben tudnám elképzelni. De mindez már nem számít semmit sem, hiszen John Carpenter őt választotta ki a szerepre. Igaz, a film besorolása horror, de én inkább thrillerként írnám le, ami az idegrendszerre hat a nyomott és komor légkör tökéletes ábrázolásával, plusz a kamerák zseniális fahrt és kran beállításai rögtön beszippantanak minket, teljesen úgy éreztem, én is ott vagyok Leigh (Lauren Hutton) mellett. Robert B. Hauser rendesen levezényelte a forgatást, respect a nagy öreg előtt. Mit is látha... több»

Jessica Biel még mindig nehézbombázó
A film másodszori megnézése után azért arra már rájöttem, ez bizony egy dráma, némi horrormázzal leöntve. Persze nekem ez egyáltalán nem derogál, sőt, kifejezetten tetszik. Hozzátéve az egészhez, hogy a rendező, Pascal Laugier sem kispályás, hiszen azért olyan műveket adott már át a nézőközönségnek, mint a Saint Ange, Mártírok (a francia), aztán persze bukott egyet az amerikai remake-kel, a Martyrs-szal, de így is már tett le legalább két kifejezetten ütős mozifilmet az asztalra a nézők legnagyobb örömére... A forgatókönyvírást sem adta át senkinek, úgyhogy azt is neki köszönhetjük, de az is kifejezetten jó lett, és eredeti. Na nézzük a sztorit, mit is takar! Egy csendes és eldugott francia ... több»

Most akkor mi van, hosszúkezű uraság?
Igen, olvastam az amerikai urban legends-et a Slender Manről, mielőtt valaki megkérdőjelezné. 2009-ben egy aprócska, de erősen fejlődő internetes portál, a Something Awful meghirdetett egy pályázatot, ahol arra kérték az oldalt olvasókat, hogy hozzanak létre egy olyan fotót vagy fotókat netalán, ahol éppen valami paranormális tevékenység folyik, használhatnak képszerkesztőket, beállított, filmszerű fotókat, csak ütős legyen a próbálkozás. Az egyik lelkes amatőr, név szerint Eric Knudsen munkája zseniálisra sikerült, és ezzel megalkotta úgymond a Slender Man témakört. Az őrület pedig elkezdődött... A netet hamarosan több ezer kép, fotó borította be, ahol feltűnt a sejtelmes, öltönyös, arctala... több»

Szia, Shia! Ez nem volt rossz
Alfred Hitchcock... Hátsó ablak 1954... Ismerős? Nekem nagyon, és szomorúan közlöm, az eredeti és a remake is klasszisokkal jobb. Na mindegy is, hát nézzük ezt a filmet, vegyük csak górcső alá! A rendező, D.J. Caruso húzott egy nagyon jót, és a mozifilm főszerepére felkérte Shia LaBeouf-ot, a tehetséges (akkor még) fiatal színészpalántát. Nekem azért lett szimpatikus a mozi, mert már a forgatókönyv is jól sikerült, feszes tempójú, csavaros, érdekes, és mindenképpen lényegre törőre sikeredett. Christopher B. Landon és Carl Ellsworth munkája elismerést érdemel. Na nézzük, mi is a történet! Kale (Shia LaBeouf) az édesapjával horgászni indul, majd hazafelé a zsákmánnyal balesetet szenvednek. K... több»

Nyakon váglak, kézen állsz
Santiago Menghini nagyon meg akart ijeszteni minket. Ehhez képest a film első egyharmada rettentő unalmasra és sablonosra sikerült, néminemű világító szemű lényekkel és furcsa suttogásokkal, halk neszekkel és egy kétségbeesett, mexikói származású fiatal lánnyal, aki anyja halála után bevándorlóként Cleveland koszos, lepukkant szegénynegyedében talál magának állást és szállást. A munka hosszú és fárasztó, a szállás pedig lepukkant, és már első látásra is furcsa. Amber (Christina Rodlo) texasi személyi igazolványra gyűjt, hiszen szintén mexikói nagybátyja, ha amerikai állampolgár (ezt hazudja neki Amber), állást tud neki szerezni. Amber egy lepukkant varrodában, egy aljas és követelőző főnökke... több»

Kata, ide (is) kevés vagy!
Hát úgy is mondhatnánk, hogy Amerikában egy magyar színésznek vagy színésznőnek nem sok babér terem, persze tisztelet a kivételnek. Dobó Kata, aki itthon sem alakított semmi vereteset, természetesen a vad és csúnya nagyvilágban sem tett le semmi maradandót, ami azért borítékolható dolog, hiszen tehetség nélkül nehéz érvényesülni. Akkoriban Andy Wajna párjaként nyaralt kinn az USA-ban, és ismert producer párja beszuszakolta egy-két (kifejezetten béna és rossz) produkcióba. Ezek közül az egyik "ZS" kategóriás thrash alkotás a Rollerball volt, ami a mércét alulról (sem) ütötte meg. John McTiernan, aki a Ragadozó, Medicine Man, A 13. harcos filmeket is rendezte, nem is értem, hogyan nyúlhatott a... több»

Rutger Hauer, hiányzol az igazi színészek közül
Óriási kedvenc a mai napig. A miértjét talán nem is tudnám megfogalmazni, egyszerűen megfogott a film hangulata, története, a helyszínek és a színészek játéka. Persze ma már lehetetlen lenne egy ilyen film készítése és forgalmazása. Miért? Gondoljunk bele, kedves hölgyek és urak! BLM és LMBTQ mozgalom, a képernyőn melegek, leszbikusok, hermafroditák, genderek, transzneműek. Néger cowboyok rohangálnak a vadnyugaton. Hahahahaha... A végén megcsinálják a rabszolga fehérekkel forgatott első és "hiteles" mozit. Nem is sorolnám a dolgokat tovább, de világunk, társadalmunk és a bolygónk haldoklik, ráadásul szerintem egy 20-30 éven belül az ostoba, állatias emberek maguk alá gyűrik az emberi értelme... több»

Pedig az északi horrormozik ütősek
Sajnálom, hogy egy kicsit lelombozom az északi ( dán, finn, norvég, svéd, izlandi) horrorfilmek kedvelőit, de ez nem lett az igazi. Miért? Az én véleményem szerint nagyon sekélyes a történetvezetés, tehát maga a sztori, és a szereplők sem voltak kiemelkedőek, hozzáteszem, sajnos. Igaz, itt nem is volt akkora terük a karakterük kibontására. Patrik Syversen, a rendező valahogy elment a történet mellett, nem igazán tudta, hogyan is kellene érdekfeszítővé tenni a film menetét. Sajnálom, mert a képi világa csodálatos, és a film időpontját visszavitték 1974-re, ami nem volt rossz húzás. Bocsánat. Nem lett volna rossz húzás, ha tudtak volna vele élni a film készítői valamelyest. A sztori egyszerű,... több»

Egy igazán szkeptikus fickó rémálma
Már igazán nem emlékszem, milyen érzésekkel ültem le a kedvenc fotelembe, hogy megnézzem a filmet. Abban biztos vagyok, hogy túl nagy reményeket nem fűztem hozzá, hiszen az előzetesek alapján a mozi sablonosnak és nem túl újszerűnek tűnt. De óriási szerencsémre miután megnéztem, kifejezetten sima arccal álltam fel, és megállapítottam, hogy bőven megérte a ráfordított időt és energiát, amit természetesen más elfoglaltságra is szánhattam volna. Nagyon tetszett a lassan, de baljósan, kifejezetten sötét tónusokkal építkező történet. David Jung biztosra ment, mikor a ma oly divatos found footage műfaj zsánere alapján készítette el a filmet. A történet nem túl izmos, de valahogy mégis hihető a ke... több»

Rob Lowe egy ripacs
Komolyan, tényleg nem értem, miért is kellett ezt a ripacsot, egy totálisan "B" kategóriás színészt ráengedni a produkcióra. Nem értem. Ha a főbb szerepekben ismertebb, komoly színészek dolgoznak, mint például Straker (Donald Sutherland) vagy Barlow (Rutger Hauer), akkor miért kell ezt a fapofájú, mimikátlan pancsert megbízni a főszereppel? Mikael Salomon, a film rendezője igen termékeny fickó. Vagy operatőrként, vagy rendezőként már rengeteg moziban ténykedett, mint például az Országúti ragadozó, Az Androméda-törzs, Lánglovagok, Arachnophobia-Pókiszony és sok más, különböző témájú film. A történetről szerintem nem kifejezetten kell mesélni, hiszen kisebb-nagyobb különbségektől eltekintve o... több»

Oscar Wilde, aki megelőzte a korát
Ben Barnes olyan ügyeletes szépfiú, igazi karakterszínész, csak egy bajom van vele, kiöregedett a szépfiú karakterből, és szerintem egy pár éven belül el is tűnik a süllyesztőben. A Dorian Gray pontosan rá íródott, ha Wilde-ot meg tudnánk kérdezni, ő is helyeslően bólogatna a szereposztásra. Oliver Parker azért elrontotta a filmet, ne is tagadjuk. Barnes lehozta a szerepet, de egy Keanu Reeves sokkal tökéletesebben megoldotta volna. Ami a másik nagy talány, az a Lord Wotton szerepében tetszelgő Colin Firth, aki a ripacskodáson, erőltetett modorosságon kívül most semmit nem adott hozzá a filmhez. A sötét, komor, 19. századi londoni hangulat kellően bemutatja a kor hű lenyomatát. Az "ördög", ... több»

Patrick Wilson idegesítő bajusza
Na szóval... A kukorica, ami sohasem akar elfogyni, ritkulni vagy teljesen eltűnni. Stephen King és fia, Joe Hill a novellát közösen írták, szerkesztették és lektorálták. Műfaját tekintve egy misztikus dráma, amit regényre írt, és egyben rendezett is Vincenzo Natali. King mester művei mostanság ismét életre keltek, szinte egy új revival hullám vette kezdetét, ami nekünk, nézőknek csak örömet jelenthet. Már ha az adott mű elnyeri a tetszésünket... Sajnos nekem ez a film (a novellát nemrég olvastam) nagyon nem jött be, rettenetesen káoszos és érthetetlen, plusz értelmetlen volt. A sztori is sekélyes és kiszámítható, de mivel az alapmű nagyon rövid, hozzá kellett varrni valami másodlagos történ... több»

Mementó egy igazi zseniért...
No igen. Lucio Fulci tudott valamit, amit nem sokan kerek e világon. Hogy mit? Tisztességesen rendezni, beleadni apait-anyait. Most pedig elérkeztünk a Halál-trilógia utolsó darabjához, a Quella villa accanto al cimiterohoz, avagy a Temetőre épült házhoz. A film bennem kettős érzéseket okoz és vált ki, de egyet biztosan tudok. Érzések kavarognak bennem, akárhányszor nézem újra. Miért adták neki a Halál-trilógia címet? Mert mindhárom mozi alapkoncepciója a halál és annak felvázolása különböző aspektusokból. Ha kicsit szakmázhatok, akkor az egyik kedvencem a zoom rengeteg, és fajsúlyos szerepet kapott a filmben. Zoom mindenhol, hol az ablak vagy ágy, netalán pókháló és a rémült szemek... Ful... több»

Miféle CGI ez, gyerekek?
Mondd ki háromszor, hogy Véres Mária (Bloody Mary)! Ha kimondod, rettenetes dolgok is történhetnek veled, igaz, maximum meghalsz, semmi különös. Semmi különös, mint ahogy maga a film sem okozott semmilyen élvezetet. A kifejezetten férfias kinézetű Mary Lambert rendezte ezt a katyvaszt, de ez sem sikerült, mint szinte egyik filmje sem. Talán az 1989-es Kedvencek temetője, ami tűrhető, de azóta csak vakvágányon közlekedik a rosszabbnál rosszabb filmjeivel. Persze aki olyan filmeket rendezett, mint a Megapiton kontra óriásaligátor, vagy Boszorkányváros II.: Kalabar bosszúja, netalán a My Stepson, My Lover... Óriási szerencsémre egyiket sem láttam, csak a kritikákat olvasva tippelem, hogy ultra... több»

Mindenki veszélyben
Esik az eső a Baztan-völgyben, Navarrában. Elizondóban azonban nem áll meg az élet. A Salazar pékségben is nagyüzemben készítik a zsemléket, kifliket és a különböző péksüteményeket. Amaia (Marta Etura) és James (Benn Northover) pedig nevelik a kicsit, és élik az életüket. De a gonosz ott van Elizondóban, és a történet zseniális és méltó lezárása az Ofrenda a la tormenta. Ezt a filmet is Fernando González Molina rendezte, nem szerette volna kiengedni a kezéből az irányítást. A történet egy temetési szertartással kezdődik, ahol az apa a temetés végén ellopja a saját fia holttestét. Amaia lesben áll, és társaival elkapják. Ám az apa csak egyet ismétel szinte mániákusan: be kell fejeznem. Tehá... több»

Vissza a Baztan-völgybe!
Már alig vártam, hogy nekiülhessek a Baztan-trilógia második epizódjának. Fernando González Molina elvállalta a második rész rendezését is, és szerintem kiválóan megoldotta a feladatot. A varázslat itt is működik, és Elizondó finom bája itt is megkapó. Kinoflow technikával dolgoztak, és ismét egy csodálatos színvilágot kapunk, amihez a folyamatosan zuhogó eső és néha havas eső csak hozzátesz. Indul a magic arm, és belezuhanunk a filmbe. Marta Etura nevét mindenképpen jegyezzük meg, remélem, még sokra viszi a gyönyörű színésznő! A sztori óriási flashback-kel indul, és megmutatja nekünk, persze nagy vonalakban, mi is lesz a filmünk története. Szerencsére Dolores Redondo kiváló regényéhez töké... több»