Dominus Daemonium

Bronson, aki meglövi a tutit
Paul Kersey (Charles Bronson) ismét színre lép, és mintha kísértené a múlt. Barátja (Michael Winner), aki nagyon örült, hogy ismét együtt dolgozhatnak, David Engelbach-hal ráíratta a forgatókönyvet, figyelembe véve Bronson extra kívánságait is a filmmel kapcsolatban. 1982-őt írunk, és egyre többen kérdezgetik Bronsont, lesz-e második része az ikonikus Death Wish-nek. Némi hezitálás után igent mondott, és mi, nézők egyáltalán nem bántuk meg. Mi is a története a mozinak? Lássuk! Mint tudjuk, az első epizód lezárásaként Paul Kersey Chicagóba költözött, ám nem érezte magáénak a várost és a légkörét, majd gondolt egy merészet, és továbblépett. Letelepedett Los Angelesben, és beköltözött egy gyön... több»

Lassan elpusztul az intellektuális világ, élhetetlen hely lesz a Föld!
Néha-néha elolvasom a filmekhez írt velős kommenteket, és bizony jó néhány alkalommal megijedek. Nem is kicsit. Sőt, úgy érzem, csak írnak valamit, aminek semmi köze a filmhez, és sajnos még kissé egyszerű (bugyuta és elnagyolt) megfogalmazással is bírnak. Sajnos, ráadásul még lelkesek is. Könyörgöm, példának okáért ez a film 1974-es évjáratú. Nehogy már a kivitelezését, technikai megoldásait összehasonlítsuk egy mai, CGI-ben tobzódó filmmel. Semmilyen szempontból sem üdvözítő. Sőt, nem is illő dolog. Főleg úgy, hogy a mai filmekben elvétve találni igazi, élő helyszíneket, és szó szerint egyre kevesebb színészt is. Blue/grey background, számítógépen "megkreált" történet, minden digitalizált ... több»

Morgan Freeman egy igazi úriember
Mielőtt írnék néhány keresetlen szót a moziról, annyit elmondok előre, ha rászánjuk magunkat a film megtekintésére, mindenképpen eredeti hanggal és felirattal nézzük meg. James Patterson még 1993-ban találta ki a szuperzsarut, Alex Croost, és vetette papírra a Pók hálójábant és a Gyűjtőt. A producerek viszont úgy döntöttek, hogy ránézésre a nagyobb anyagi haszonnal járó, Gyűjtő című regényt filmesítik meg, húztak egy merészet, és így is tettek. Mint már régebben említettem, a sorozatgyilkosok mint filmes téma kimeríthetetlen volt, így a pénzemberek jogosan hihettek a film sikerében és a nagy bevételben. Ehhez viszont kellett egy jó stáb, akik azért garanciát jelentenek a sikerre, plusz egy ... több»

J. T. Walsh emlékére
Nem volt egy hősszerelmes, nem küzdött robotok és zombik ellen, nem lőtte halomra a gonoszokat. Nem váltotta meg a világot, de mégis... Zseniális színész volt, és ezt minden szerepében bebizonyította. Ebben a tökéletes kis moziban is egy üde színfolt volt, ahogyan a pszichopata kamionsofőr szerepében játszott. Mégis, valahogy nem vált ikonná Hollywoodban, az okát viszont még ma sem értem, és fel nem fogom. Nagy szerencsénkre a rendező, Jonathan Mostow rá gondolt elsősorban, és nem is okozott csalódást a szerepben. A film egy igazi road movie, thriller elemekkel tarkítva. Szép képekkel operáltak, és a történet is nagyon ütős. Komoly előzményfilmekből lesett el egynéhány ötletet, gondolok itt ... több»

Hello Amerika, már megint dobtatok egy büdös nagy csontot?
Jerry Rice és Janice Ruhter igaz története filmes átdolgozásban. Már az elején sejtettem, hogy ez nem az én filmem lesz, és a végére kezet ráztam saját magammal. Gagyi, olcsó, sablonos, tele plágiummal... Miért nem próbáljuk az agyunkat tornáztatni, gondolkozni (tudom, nehéz műfaj)? Mi, nézők azért vágynánk valami újra, eredetire, kliséktől mentesre és igazán ütősre, ha már a műfaj misztikus horror. Ashley Greene, az egyik főszereplő, a hűtlen asszonyka, aki az Alkonyat után (ahol baromi színtelen, szagtalan volt) csak izmos "ZS" kategóriás filmekben csillogott, itt is javarészt a szemét meresztette, és hatalmasakat pislogott, remélem, talál magának egy tisztességes civil állást, mondjuk Aus... több»

Egy zseniális film a kárhozottakról
Komolyan. Mikor nemrégen újranéztem a filmet, egyből beszippantott a hangulat, és egyből eldöntöttem, hogy körmölök is róla egy pár sort, hogy minél többen nézzék meg, kapjanak kedvet hozzá, hiszen tényleg megéri. A film rendezője Mario Van Peebles, a Mexikóvárosban született színész, aki hatalmas tehetségnek indult, és sajnos nem azt az utat járta be, amit reméltünk tőle. Pályája elején jó kis mozikban szerepelt, mint például a Telihold, Hegylakó 3, Vágyrajárók, Az ítélet napja, A halál két arca. Majd valahogyan kiesett a pixisből, és a nagy hollywoodi áttörés sem sikerült, ezek után inkább " B" és néha " ZS" kategóriás filmekben láthattuk szerepelni. Körülbelül egy jó tíz esztendeje nem i... több»

Zombuljunk így estére egy kicsit!
George A. Romero... Egy ikon és példakép. Gondolom, itt sokan sejtik, hogy az 1968-as filmre gondolok, és annak óriási sikerére. Romero azzal a filmjével lett az, aki. Majd 1990-ben gondolt egy nagyot, és írt egy új forgatókönyvet, majd jött Tom Savini, a világhírű maszkmester, és újraalkotta az 1968-as klasszikust. Van, aki ezt örömmel fogadta, valaki pedig csak a fejét csóválta a film megtekintése után. Frank Prinzi operatőri munkáján is sok múlt, de a legfontosabb számomra, hogy az eredetihez hasonló remake-et készítettek, csak a vége felé mertek elrugaszkodni a Romero-féle horrormozitól. Pedig az előjelek nem voltak túl biztatóak, hiszen a filmre szánt összeg egy részét egyszerűen ellop... több»

Pisztollyal csótányok ellen?
Ma, egy csendes vasárnapon úgy döntöttem, megnézek egy nyolcvanas évekbeli, klasszikussá vált filmet. A választásom az 1988-as, The Nest címűre esett. A sztori nem túl bonyolult, szóval megértése még az ebéd utáni teli hassal sem volt nehéz. Az egyértelmű volt már néhány perc után, hogy a színészek nem az a szint, akik minden évben az Oscar-díjra hajtanának. Terence H. Winkless, a rendező egy egyszerű alaphelyzetet állított fel. Egy csendes New-England-i szigeten járunk, ahol a megszokott, érdekes karakterek élnek. A lelkes, minden lében kanál zsaru, Tarbell (Franc Luz), a korrupt polgármester, Johnson (Robert Lansing), a falu bogaras bogárirtója, Homeros (Stephen Davies) és a kezdés után n... több»

Vidám, undorító, gusztustalan, de mégis jó!
Vidám? Igen, kifejezetten, és ami tetszik, csak a saját kárukra csinálják, nem bántanak, sebesítenek meg senkit, tehát civilek nem sérülhetnek meg, ők meg ugye vállalták. Gusztustalan néha? Persze, de akkor elfordítom a fejem, és a képernyőről hallatszó röhögés vége nekem már a snitt. Undorító? Csak néha, és csak egy kicsit... Mint film erről a dologról nemigen lehet beszélni. Akkor miért is teszem vajon? Elsősorban a szereplők miatt teszem, mert egyben és külön-külön is nagyon csípem őket. Vidámságot varázsolnak a képernyőre, még ha néha túl is tolják, de ezt el kell nézni nekik. Önfeledten szórakoznak, és hálaistennek minket is belevonnak minden kis vagy nagy stiklijükbe. Egymást totálisan... több»

Hauer, a holland óriás
Rutger Hauer az egyik kedvenc színészem, és imádom a korai, de méginkább a nyolcvanas évekbeli filmjeit, mint például a Zsarubőrben, Fantom az éjszakában, Szárnyas fejvadász, Hús és vér, Hősök vére, Őrült Stone, avagy 2008 a patkány éve, A világvége után. Sajnos a kilencvenes évek második felétől kissé lejjebb adta, és olcsóbb, kisebb költségvetésű filmekben szerepelt, tisztelet a kivételnek. De itt, ebben a moziban még ereje teljében, hatalmas színészi tudással és páratlan mimikával ezt a szerepet mintha rászabták volna. Természetesen ezzel a rendező, Robert Harmon is tisztában volt. A szubzsánere természetesen egy gyilkos road movie, ami iszonyatosan ütősre sikerült, köszönhetően a gyöny... több»

Alain Delon, egy stukker és egy bombázó
Ketyeg a stopper. Egy férfi előkapja a stukkerét, és lő. Majd ismét, megint bele a céltábla közepébe. Helyes, gondolja magában, még mindig formában vagyok. Ő maga Choucas (Alain Delon), az ex-zsaru, ám ma már magánkopóként dolgozik. Minden ügyet elvállal, hiszen állandó pénzhiányban szenved, motorral jár, farmert hord, és egy fiatal, bombázó titkárnője van, aki persze egyben a szeretője is. Delon egy jó nagy káosszal kezdi a filmet, hiszen a forgatókönyvet is ő írta Christopher Frank segítségével, és ő is rendezte a filmet. Laza, de mégis kemény fickó, aki minden héten felmond Charlotte-nak, de aztán az ágyban gyorsan kibékülnek. Így telnek a hétköznapjai, mikor egyszer betoppan hozzá egy k... több»

Delon, a kíméletlen
Kellemes este van, igaz, kissé csöpörög az eső, de csak olyan sétára hívogatóan, ami olyan romantikus. A csendes kis utca egyik kiskocsmája éppen bezár. Félhomály, és az utolsó vendég kilép az ajtón. A tulajdonos, Pierre Mignot (Michel Beaune) már szinte mindennel végzett, és éppen a kasszát zárja, mikor három kellemetlen alak betoppan a helyiségbe, egyikük kér egy pohár sört, és lerak az asztalra egy töltött pisztolyt. Így kezdődik a francia filmgyártás egyik elfeledett, de mégis remekbe szabott mozija. A kíméletlen című film, amit maga Alain Delon rendezett Robin Davis segítségével, a korabeli pletykák szerint Belmondó zseniális filmjére, A profira volt egyfajta riposzt, ami szerintem nag... több»

Chuck Norris és a pörgő fejrúgás
Brian Libby az egyik legkiemelkedőbb mellékszereplő, úgymond "töltelék", aki színészi pályára adta a fejét. Miért is merem ezt leírni? Hát a filmek, amikben részt vett, és nem is rosszul, bátran kijelenthetem, hogy korszakos, kiemelkedő alkotások voltak. Többek között a Szupercsapat, Álomküzdők, Élve eltemetve, Célkeresztben, Végképp eltörölni, Szemtől szemben, Halálsoron, A remény rabjai. Chuck Norris, akit nem szeretnék most részletesen bemutatni, mert szerintem teljesen felesleges... 1968-tól színészkedik, és elismert harcművész. Van, aki imádja, van, aki csak mosolyog rajta, de mindenképpen közszájon forog a neve. Ők a két igazi főszereplője ennek az igazi "B" kategóriás misztikus thril... több»

Robbanó cukor
1981-ben David Cronenberg eldöntötte, hogy csinál egy igazi, olyan jó véres, de eközben agyalós filmet. Így elkészítette az Agyfürkészőket, de mielőtt írnék egy kis kommentet, vagy inkább nevezzük kritikának, azért felsorolnék egy pár filmet, amit a torontói születésű úriember rendezett. Többek között a Légy (személyes kedvenc) Paraziták, Veszett, Videodrome, Meztelen ebéd, Erőszakos múlt. A maguk nemében ezek a filmek egytől-egyig kifejezetten jó alkotások, tele tartalommal, mondanivalóval. Ehhez – mint társproducer is egyben – keresett és talált társakat, stábtagokat és színészeket, és mondhatni jól sikerült többek között a casting is (a King adaptációkkal ellentétben). Mivel saját maga í... több»

A sebezhető bolygó
Jack Finney regényéből az első az 1956-os, a második az 1978-as adaptáció. Sokak szerint az első a jobb, szerintem pedig ez a tetszetősebb és lényegre törőbb mindenféle szempontból. A rendező, Philip Kaufman tökéletes hangulatú filmet rakott le elénk, ami borzongató és elgondolkoztató is egyben. Michael Chapman, aki többek között a Legbelső félelem, a Taxisofőr, a Szökevény és a Gyilkos nap című filmekben is dolgozott, itt is egészen kiváló munkát végzett. Na és a zene – ami abszolút emelte a film színvonalát, és totálisan beleilleszkedett a történetbe – elkövetője, Denny Zeitlin, jó munkát végzett. Egy mondatba összesűrítve ügyes és tehetséges filmesek jöttek össze, hogy a kiváló forgatókön... több»

Rob, megint mit csináltál?
Azt hiszem, kétfajta ember van, vagyis inkább három az a kettő. Az egyik, aki szereti Rob Zombie munkásságát, van az a típus, aki nem, és van a Föld kb 99 százaléka, aki azt sem tudja, hogy ki fia borja ez a Zombie uraság. Na így tiszta, hogy ezt megemlítettem, csakhogy rakjuk tisztába a dolgokat! Nézzük csak magát a filmet! Az első résztől sem voltam ugyan oda, rém gyenge volt, aztán hoppá, a második rész veri az elsőt, szinte minden tekintetben. Na ne arra gondoljunk, hogy szinte remegve várom, hogy heti egy alkalommal megnézhessem, hanem, hogy nincs az az érzésem szinte minden pillanatban, hogy mikor is kapcsolhatom már ki. Az első részhez képest kicsit letisztultabb operatőri, rendezői m... több»

Alain Delon, aki örökre a hősünk marad
Alain Delon, aki a nyolcvanas évekre újjáéledt, hiszen akkor élte második virágkorát, jobbnál jobb filmeket rakott le az asztalra. Például a Swann szerelme, A zsaru szava, A kíméletlen, Egy zsaru bőréért. Ezekben a megszokott szerepeket játssza el, de mégis mennyire más, mint a mai zsarus-gengszteres filmek. Tele vannak élettel ezek a mozik, és a történetek ha nem is bonyolultak, de mindenféleképpen kifejezetten kompaktak, letisztultak a nézhetőség szempontjából. A "Ne réveillez pas un flic qui dort" egy olyan korban játszódik, amikor a francia társadalom már több részre szakadt, és tombol a korrupció minden szinten. Nem is olyan meglepő, hogy ezekben a válságos időkben megalakul egy úgynev... több»

Belmondo örök és halhatatlan
Jean-Paul Belmondo egyik legkomorabb filmje, ami inkább egy thriller, mint krimi. A sármőr francia, aki Delon kortársa volt, ebben a filmben zseniálisan hozza a laza, de mégis betonkemény felügyelőt, Jean Letellier-t, aki éppen kisebb válságba került, hiszen egy bankrablás során a banda feje, Marcucci elmenekült, és a lövöldözések során még egy civil is meghalt. Azóta Letellier még határozottabban, még brutálisabban üldözi a gonosztevőket. Igaz, a film megnézéséhez mindenképpen kedvelni kell a hetvenes évek francia krimijeit, thrillereit és azt a tempót és egyben élményt, amit ezek a filmek nyújtanak. Szerencsére ezek mind megvannak nálam, így nem okozott gondot megnézni ezt a kellemes kis ... több»

Szó szerint közönséges és unalmas
Miért is nem tudnak manapság egy tisztességes mozit (most: horrort) összerakni a filmes "szakemberek"? Ennek azért több oka is lehet. Elfogytak az ötletek, a remake-ek, és rebootok nem elég ütősek. A rendezői, operatőri, írói gárda rengeteg kóklerből áll, és ha egy támogató megdobja őket pénzzel, egyből sztárnak hiszik magukat, és rendeznek, filmet csinálnak. (De minek?) A színészi gárda rettenetesen felhígult, bődületesen amatőr és jellegtelen, arc és személyiség nélküli emberkék rohangálnak a felvevőgépek lencséje előtt. Nincs koncepció, nincs dramaturg, semmilyen felvezetés, tetőpont és jó befejezés, nincsenek extra csavarok a filmekben. Az utolsó képsorok szó szerint bénák és röhejesek, ... több»

Atyám, hiszen mi süllyedünk!
Gene Hackman az a színész, akit sohasem tudtam hová rakni. Kedvelem, nem kedvelem? Még a mai napig sem tudom eldönteni, hogyan is vagyok vele. Egy viszont biztos, az, hogy ebben a filmben hatalmasat játszott, minden pillanatát élveztem a filmnek és Hackman játékának is. Pedig a sztori rém egyszerű, van egy öreg, utolsó útjára elindított hajó, ami emberi hanyagság miatt elkezd süllyedni. Ronald Neame nagyon jól összehozta a stábot, és ez persze a színészekre is vonatkozik. Wendell Mayes és Stirling Silliphant kifejezetten jól megírt forgatókönyvét már csak filmre kellett vinni. Na nézzük is meg pár szóban, mit is takar a film lényege! Szilveszter éjjele és óriási buli a hatalmas bálteremben,... több»