Dominus Daemonium

Belmondo örök és halhatatlan
Jean-Paul Belmondo egyik legkomorabb filmje, ami inkább egy thriller, mint krimi. A sármőr francia, aki Delon kortársa volt, ebben a filmben zseniálisan hozza a laza, de mégis betonkemény felügyelőt, Jean Letellier-t, aki éppen kisebb válságba került, hiszen egy bankrablás során a banda feje, Marcucci elmenekült, és a lövöldözések során még egy civil is meghalt. Azóta Letellier még határozottabban, még brutálisabban üldözi a gonosztevőket. Igaz, a film megnézéséhez mindenképpen kedvelni kell a hetvenes évek francia krimijeit, thrillereit és azt a tempót és egyben élményt, amit ezek a filmek nyújtanak. Szerencsére ezek mind megvannak nálam, így nem okozott gondot megnézni ezt a kellemes kis ... több»

Szó szerint közönséges és unalmas
Miért is nem tudnak manapság egy tisztességes mozit (most: horrort) összerakni a filmes "szakemberek"? Ennek azért több oka is lehet. Elfogytak az ötletek, a remake-ek, és rebootok nem elég ütősek. A rendezői, operatőri, írói gárda rengeteg kóklerből áll, és ha egy támogató megdobja őket pénzzel, egyből sztárnak hiszik magukat, és rendeznek, filmet csinálnak. (De minek?) A színészi gárda rettenetesen felhígult, bődületesen amatőr és jellegtelen, arc és személyiség nélküli emberkék rohangálnak a felvevőgépek lencséje előtt. Nincs koncepció, nincs dramaturg, semmilyen felvezetés, tetőpont és jó befejezés, nincsenek extra csavarok a filmekben. Az utolsó képsorok szó szerint bénák és röhejesek, ... több»

Atyám, hiszen mi süllyedünk!
Gene Hackman az a színész, akit sohasem tudtam hová rakni. Kedvelem, nem kedvelem? Még a mai napig sem tudom eldönteni, hogyan is vagyok vele. Egy viszont biztos, az, hogy ebben a filmben hatalmasat játszott, minden pillanatát élveztem a filmnek és Hackman játékának is. Pedig a sztori rém egyszerű, van egy öreg, utolsó útjára elindított hajó, ami emberi hanyagság miatt elkezd süllyedni. Ronald Neame nagyon jól összehozta a stábot, és ez persze a színészekre is vonatkozik. Wendell Mayes és Stirling Silliphant kifejezetten jól megírt forgatókönyvét már csak filmre kellett vinni. Na nézzük is meg pár szóban, mit is takar a film lényege! Szilveszter éjjele és óriási buli a hatalmas bálteremben,... több»

Nem tudták lemajmolni az első rész sikerét
Maga Charlton Heston sem akarta a forgatókönyv elolvasása után vállalni a második részt, ami azért sokat elárul a filmről. Ted Post a haldokló Fox Stúdióval pedig versenyt futott az idővel, gyorsan le kellett forgatni a második részt. Egy bődületes koppintásnak lehetünk szem- és fültanúi, ami már-már megmosolyogtató, de inkább bosszantó. Földi idő szerint 3955-ben járunk, ami Taylor előtt van időben, aki, mint tudjuk, 3978-ban ért földet a Földön. Nem tudom, nyelvtanilag helyes-e a mondat, érdekesnek mindenféleképpen érdekes. Szóval Brent, aki Heston kiköpött mása, ugyanúgy lezuhan, társa meghal, ő pedig találkozva Novával (Linda Harrison), eljut a két barátságos csimpánzhoz, Zirához (Kim H... több»

Bronson odateszi magát
Még a kilencvenes években láttam a filmet videokazettán, aránylag elég gyatra szinkronnal. De így is megfogott a mellbevágó nyersesége és vadsága. Egyenletesen gyorsuló tempó, ami a filmet jellemzi, és ez legeslegvégig tart, mikor is a katarzis bekövetkezik. Arthur Bishop egy jómódban élő, középkorú férfi, aki egyedül él, mégsem magányos. Hamar kiderül azonban, hogy egy kíméletlen és profi bérgyilkos, aki mindenkit elintéz jó pénzért. Ez a szerep kifejezetten Charles Bronsonra lett kitalálva fizimiskája és erős karaktere miatt. Hamar kiderül, hogy Bishop nem kímél senkit, és akit a Szervezet halálra ítél, ő gondolkodás nélkül, kegyetlenül, de precízen kivégzi. Sohasem hibázik, és nem hagy ... több»

Egy Dodge, ami mindenkin túllép
Messze a legjobb road movie, persze a Duel után, amit készítettek és amit láttam, hálaistennek a kettő dolog pedig keresztezi egymást. Valahogy a hetvenes években az emberek még mertek élni. Igaz, néha felelőtlenül és gyorsan, de mégis. Szívtak, ittak és szerettek... A mának éltek, és ezt ma már hihetetlen jó dolog nézni, plusz, ha őszintén mondhatom, én még irigylem is. És nem is kicsit. Nem voltak korlátok, nem volt járvány, sem tömeghisztéria, csak az Élet nevű játékra koncentráltak. Igaz, arra azért figyeljünk, én az USA nevű országról beszélek, mielőtt valaki elkezdene hitetlenkedni! Itthon Trabantokkal és Wartburgokkal "száguldoztak" az emberek a gulyáskommunizmusban, a Balcsin pocol... több»

Respect az elődöknek
Igen, válaszolok a kérdésre, körülbelül három alkalommal láttam már ezt a filmet, és őszintén bevallom, élveztem, minden hátránya és úgymond gyermekbetegsége ellenére is. Egyet ne felejtsünk el, kedves hölgyek és urak! A film 1971-ben készült, és még ha most el is tekintünk az akkori technikai tudástól, még egy igen fontos dolog. Az akkori élet a Föld nevű bolygónkon teljesen más volt. Európában és az USA-ban viszonylagos csend volt. Mondjuk ez így nem teljesen igaz, hiszen akkoriban kezdtek Amerikában a sorozatgyilkosok feltűnni, és a szegénység is óriási mértéket öltött. Persze háborúk és forrongások mindenhol fel-felbukkantak, de az akkoriban virágkorát élő hippimozgalom is csúcson volt. ... több»

Égetnivaló szemét
Kb. ötödszöri nekifutásra, ideges ide-oda fészkelődéssel, és a film közepétől méla undorral néztem ezt a filmnek nemigen nevezhető valamit. Komolyan mondom, a modern filmgyártás egyik kellemetlen végterméke, amit nem hogy nem értettem, de kérem, tegye fel a kezét, aki ezt a filmet megfejti nekem. Nem elég, hogy össze-vissza (ötlettelenül és semmitmondóan) ugrálunk az időben, egyszerűen az alapkoncepciót sem bírtam felfogni és megérteni. Peter Thorwarth egyszerűen bűn rosszul nyúlt a témához, és szó szerint összedobálta a filmet. Hálaistennek ebben a kollégái is egymást múlták alul. Kezdve a forgatókönyvtől, amit szintén ő írt Stefan Holtz-cal egyetemben, a zene is egysíkúra és élettelenre s... több»

Miért érdemes újrakezdeni?
Egy jó 15-20 évvel ezelőtt egy tengerparti nyaraláson kezembe akadt egy regény. Mivel az olvasás mindig is a kedvenc elfoglaltságaim közé tartozott, nekikezdtem Nora Roberts egyik regényének, a Bukott Angyal címűnek. A ma már 71 éves írónő kifejezetten termékeny, de ez volt az első regénye, amit egyáltalán a kezembe vettem. Őszintén bevallom, a nyaralás szuper volt, és a könyv is nagyon tetszett. Majd egy jó tíz éve már nem is tudom, hogy hol, de véletlenül ráleltem erre az adaptációra. Reméltem, hogy ez az, amit olvastam, mert kíváncsivá tett, hogy egy ilyen romantikus thrillert hogyan is visznek át filmre a készítők. Őszinte leszek, és ezt műfajától függetlenül mondom, szerintem kifejeze... több»

Már megint egy klisés King feldolgozás!
Tényleg nem akarom nagyon lehúzni a filmet, de nekem a sztori így filmen abszolút nem jött át. Hogy miért? Egyrészt nem szép a képi megvalósítás, túl száraz és túl steril az egész. Ráadásul nem ugyanaz a történet, mint az írott változatban, és ez is zavaró nekem. Sajnos Stephen King a forgatókönyveit már nem olyan jól írja meg, mint a regényeit és novelláit. A miért számomra titok, de attól még tény. A rendező, Mick Garris, aki többek között a Légy 2. rendezője is, most nem alkotott maradandót semmilyen téren. Az operatőri munka is elég egysíkú, és a fényhatások és színtónusok nem lettek jól eltalálva. Nicholas Pike a zenével valamit megmentett, de nem túl sokat. Valahogy ebben a környezetbe... több»

King bácsi, neked csak a pénz számít???
Stephen King még 1993-ban jelentette meg a Rémálmok és Lidércek novelláskötetet. Ebben szerepelt a Dolan és a Cadillac történet, ami abban a pillanatban óriási kedvencem lett. Zseniális történet óriási csavarral és befejezéssel a végén. Majd kb. 5-6 éve észrevettem, hogy filmként is feldolgozták a történetet. Gyorsan megnéztem, mert minden King adaptációra kíváncsi vagyok. Erre mit kapunk filmes feldolgozásként? Egy harmatgyenge, erőltetett, rossz színészi gárdával és rendezővel megspékelt művet. Rossz koncepció, és amiért ilyen nagyban eltértek a kingi történettől, simán el is rontották az egészet. Már beszéltem róla régebben, hogy King mester regényeit és novelláit szinte lehetetlen filmre... több»

Egy töltény a becsületért
Egy nagyon rövid bevezető után hamar belecsapunk a lecsóba. Marcus (Jack Lowden), a fiatal férj és Vaughn (Martin McCann), a befektetési tanácsadó gyermekkori barátok. Marcus felesége hamarosan szülni fog, és Vaughn arra kéri Marcust, hogy mielőtt apa lesz, ugyan csapjanak egy hatalmas kanbulit a Skót-felföldön, persze vadászatnak álcázva az egészet... A rendező, Matt Palmer csodálatos tájakra visz el minket, hűvös, rideg, de mégis csodálatos tájakra, egy falatnyi édenbe, ahol szinte megállt az idő. A két férfi elindul a nagy kalandra, és már az első éjszaka sikerül a skót whiskey-től alaposan lerészegedniük. Plusz Vaughn még az egyik skót férfi unokahúgával szerelmi és testi afférba is keve... több»

Felrobbanó csend
Miért is kapunk az arcunkba ennyi posztapokaliptikus filmet mostanság? Felkészítenek a legrosszabbra talán? Lehetséges... Bár én inkább arra tippelnék, hogy ez egy kimeríthetetlen tárháza a filmgyártásnak, mert mindig, mindenkor képesek az írók egy üres, kihalt világot teremteni, amit vagy már elpusztítottak, vagy éppen megszállás alatt vagyunk egy idegen fajtól, vagy egyszerűen egy atom- vagy uránbomba felrobbanása után vegetálunk itt, a Földön. A lényeg viszont ugyanaz. A kevés megmaradt ember a túlélésre fókuszál, hiszen mindenkiben erős ez az ösztön, amit a filmvásznon szeretnek alkalmazni a rendezők. Véres, koszos, elkeseredett, elcsüggedt világ, ahol az utolsó emberek érzékszervei már ... több»

Démonbaba születés...
Ma már nem egy hihetetlen kijelentés azt mondani, hogy a televíziózás és a streaming fénykorát éli (a tévézés inkább újra), és egyre jobb, minőségibb filmeket, sorozatokat készítenek. A mozi viszont lassú haldoklásba kezdett, ami személy szerint annyira azért nem hat meg, nem csal könnyeket a szemembe. Gondolom, nem csak én vagyok, aki a szemetelő, szó szerint malacul zabáló, és persze mindent eldobó, szétszóró, széttaposó emberekkel (ember?) nem szívesen ül akár egy légtérben is. Hozzátéve mindig van a tipikus "mindig elkéső", "poéngyilkos", "idiótán visongó" és " lábamfelrakomfilmetletojom" típus, akikre én már nem vagyok kíváncsi. Jómagam is járok persze moziba, de nagyon megválogatom, m... több»

Ejnye, gyerekek, tessék megenni a főtt kukoricát!
Az eredeti mű, a Children of the Corn még 1977-ben jelent meg egy novellagyűjteményben. King írótársai elismerően nyilatkoztak róla, és igaz, kőkemény fictionnak tartották a sztorit, hogy egyszer a gyermekek átveszik a bolygónk irányítását, de aztán ki tudja. Semmi sem lehetetlen... A rendező Fritz Kiersch, akit én személy szerint nem kifejezetten ismerek, utánanéztem, az újabb filmjei is ismeretlenek. Itt a képi világ, amit a vászonra rakott, nagyon jó. Raoul Lomas, az operatőr is tisztességgel teszi a dolgát, összhangban van a soundtrack (Jonathan Elias) és a film. Tetszenek a kifejezetten tompa, kissé színtelen, élettelen hatások, ez kell ebbe a kissé apokaliptikus, kaotikus, fájdalmas é... több»

A bamba képű Estevez, akinek mindig tátva a szája
Miért is klasszikus? Hát azért, mert King írta, és végül is ennek a filmnek sincsen párja, sőt, hasonló sztori sem nagyon van. A De Laurentis stúdió készítette, és tudomásom szerint King egyetlen rendezése. De elég gyorsan befejezte ezt a műfajt a mester. A novella nekem kifejezetten tetszik, de a belőle készített film már nem a legsikeresebb alkotás. Tiszteletem jeléül a három csillag azért mindenképp jár a filmnek, és egy csillag a bamba képű és tehetségtelen Esteveznek, aki itt is annyira rossz volt a szerepben, hogy az szinte már jó. Szóval mi is a film sztorija? Ráadásul én még arra is kíváncsi lennék, hogy mi vitte rá Stephen King mestert, hogy rendezzen. Sőt, jó (vagy éppen rossz) szo... több»

Hangos ováció
Hoppá! Egy laza flashback-kel kezdődik a történet, ami nagyon ütős lett a maga módján. Tényleg nem tudjuk, hogyan kerültek le a Földre, mennyien vannak, és miért pont a Földre (ha egyáltalán ide akartak) jöttek. John Krasinski elegánsan kikerülte már az első részben az idekerülésüket. Pedig engem érdekelne. Van rá több variáció, és a képzelőerőmnek köszönhetően egyet odagondoltam, és ezzel ezt a részét lezártnak tekintem. Először is nézzük tényszerűen a negatívumokat, mert persze azok is vannak! Vajon a katonaság, vagy egyes okos emberek (talán tudósok) nem jöttek rá, hogyan kell őket elpusztítani? A katonai elemzők mind meghaltak egy nap alatt? Egy néma kislánynak kell rájönnie, hogy mit is... több»

Bernát, aki kicsit morcos lett...
Na és most, hogy megnézi valaki a filmet, egyből elmegy, vásárol egy kutyát? Már maga a regény sem a jobb King művek közé tartozik. Szerintem sekélyes és kissé unalmas lett, hiszen maga a történet is nagyon egyszerű. Bár azért King mesternél az egyszerű nem az a kategória, mint más írónál. Én már könyvalakban is sokalltam az oldalszámot. Na de mindenesetre nézzünk rá gyorsan a filmre, mit is mutat valójában! Számomra a legnagyobb pozitívum maga a kutya. Az elején egy óriási plüssállatra hajaz, hízeleg a gazdiknak, rohangál, kifejezetten jól érzi magát, és egy szeretni való, óriási szőrcsomónak tűnik. A végére pedig egy csapzott, lucskos, véres és vérengző vadállat, aki nem ismer kegyelmet. E... több»

King mester rossz napot fogott ki
Na ez az a film, ami szerintem bűn gyenge lett. Lehet, az a nagyon nagy problémám, hogy az egyik főszereplő, jelesül Pierce Brosnan rettenetesen irritáló számomra. Színészi teljesítménye nulla, nem is értem, hogyan kaphat egyáltalán filmszerepeket. Nagyon remélem, hogy egyszer megkapja az Aranybalfácán díjat is eddigi semmi munkásságáért. Na jó, hagyjuk is tanulatlan barátunk dicséretét, vegyük mustra alá ezt a nagyon rosszul sikerült cyberpunk-thrash filmet! Hát hol is kezdjem? Ja, na igen, a rendezővel, aki nem mindenről tehet... Az urat Brett Leonardnek hívják, és hát valljuk be, nem futott be veretes karriert a filmjeivel. Elég, ha kimondom, ő rendezte a Gyilkos bohócok az űrből című "sz... több»

Igyunk még egy kortyot!
Azok a fura és bizarr 80-as évek! King mester alkoholproblémája kb. ebben az időben tetőzött úgy rendesen. Saját bevallása szerint sem sok mindenre emlékszik a regény megírásából. Nekem az 1992-es kiadás van meg, hozzáteszem, még mindig, rongyosan és szétszaggatva... Komoly 298 forintért vettem, Szántó Péter fordításában... "Tegnapelőtt éjjel, tegnap rémkoppantók, rémkoppantók az ajtómon bekopogtak. Kimennék, de mégsem merek, oly félelmetesek a rémkoppantó emberek. (Népi rigmus) 954 oldal tömény izgalom és rettegés az, amiért King mester ezt a regényt megálmodta és papírra vetette nekünk, olvasóknak. Ja, persze nekem itt a filmről kellene mondanom valamit. Hát jó, lássuk, mit is figyeltem me... több»