Az egyik legjobb disztópikus akciófilm Az elején érdemes leszögezni, hogy a régi, Stallone-féle 1995-ös, Danny Cannon rendezte Dredd bíró és az új 2012-es Dredd című film Pete Travis rendezésében teljesen két külön kategória. Semmi közük egymáshoz sem sztoriban, sem stílusban. Az első egy könnyed vígjátékjellegű akciófilm, a másik pedig egy komor, disztópikus akció-orgia. Összehasonlításuk kb. olyan, mint a körte és alma összevetése. Ami az új Dreddet illeti: közege egy olyan jövőbeni világ, melyben egyetlen 800 milliós metropoliszban él mindenki. A lakosság nagy része hatalmas toronyházakban él, az egyik ad helyszínt a történetnek is: ez Peach Trees 200 emeletes óriás épülettömbje. A több mint 15 ezer embernek otthont adó lepukk... több»
Meglepetésekkel teli horror A mai napig nem tudták tisztázni azt az 1959-es rejtélyt, mely a Szovjetunióban történt, az Ural-hegység egyik északi hágójánál 1959. február elsején. Ekkor egy orosz huszonévesekből álló 9 fős amatőr hegymászó csapat járt az említett helyszínen egy bizonyos Igor Gyatlov vezetésével. A csapat tagjai mind egy szálig meghaltak, mégpedig sajátos körülmények között. Bár a halál oka mindegyiküknél kihűlés volt, valójában indokolatlan helyeken találtak a holttestekre, melyeken különös sérülések voltak láthatóak. Betört koponya és mellkas (külsérelmi nyom nélkül), radiokatív test, csonkolt orr... stb. Amellett alulöltözötten futottak el sátraiktól mindannyian, egyértelműen halálra rémülve. Az eset ... több»
Szürreális Mikulás-sztori Annak sincs ki a négy kereke, aki ennek a filmnek megírta a forgatókönyvét, az biztos. De elkészült, és Tommy Wirkola kitűnő filmet rendezett belőle David Harbour meghökkentően jó alakításával. Szürreális, kicsit meseszerű, és néhol nagyon gagyi, mégis jó. Ez az a film, ami annyira fura, hogy már átmegy jóba. Én legalábbis így voltam vele, miközben hol szidtam, hogy dicsértem a készítőket. A Mikulás egy valaha élt viking gyilkológép, ez oké (mondjuk, nem, de engedjük el), aztán piál, és embergyűlölő (ez csak szimplán groteszk), és végül: halomra öli az embereket válogatott eszközökkel, vagyis azzal, ami épp a keze ügyébe kerül (ez horrorba illő és szürreális). Pedig kb. ez szerepel a Vérapób... több»
Zseniális alapötlet, gyenge kivitelezéssel, de gondolatébresztő üzenetekkel Gareth Edwards 2016-ban a Rogue One megrendezésével lett világhírű direktor, és ismerjük el: valóban nagyot alkotott azzal a filmmel (én is nagy rajongója lettem). A 2023-as Az Alkotóval majdnem megismételte sikerét. A The Creator alaptörténete egy összetett disztópia, mely valójában egy nagyon elgondolkodtató sztori. Adott egy olyan jövő, melyben a robotok a mindennapok részesei, ők szolgálnak ki az éttermekben, ők irányítják a forgalmat (rendőri minőségben), és ők dolgoznak a gyárakban is. Egy nap azonban bekövetkezik egy szerencsétlenség: felrobbantanak egy atombombát, mely milliókkal végez az államokban. Az emberek a robotokat okolják, és az őket vezérlő mesterséges intelligenciát, holot... több»
Bruce Willis egyik utolsó sikerfilmje Szegény Bruce Willis demencia betegsége miatt már nem nagyon fog tudni több filmben szerepelni, éppen ezért megbecsülendőek legjobbjai. Egyik kései sikerfilmje a 2018-as Bosszúvágy, melyben már 63 éves, mégis nagyon jól tolja végig az egészet. Egy egyszerű sebészorvost alakít, akinek egy nap megtámadják családját, és megölik a feleségét. Eleinte a rendőrségtől remél megtorlást és igazságszolgáltatást, de mivel tehetetlenek, úgy dönt, hogy saját kezébe veszi az ügyet. Szerez lőfegyvert magának és egy kapucnis felsőt, ami elrejti az arcát. Megkezdődik a valódi bosszúállás, kőkeményen és sikeresen. A rendőrség csak kapkodja a fejét. A film egyik erőssége, hogy hihetően mutatja be egy hétköznapi... több»
A sci-fi műfaj Szent Grálja Számomra is a sci-fi filmek Szent Grálja az 1977-es Harmadik típusú találkozások, melyet még gyermekként láttam, és meghatározta a mai napig a hozzáállásomat a műfajhoz, mely nagy kedvencem lett. Az ufó-észlelések iránt érdeklődők jól tudják, hogy az idegen aktivitások észleléseit egy háromfokozatú skálán tartják nyilván, melyen a legelső csupán egy egyszerű észlelés, a harmadik pedig már a kommunikáció megkezdése. Sokak szerint történtek már negyedik típusú találkozások is, amikor az idegenek fizikai kontaktusba kerülnek földi emberekkel. Spielberg klasszikusa egy nagyon is hihető forgatókönyvet vázol fel arról, hogy miként történhet meg egy harmadik típusú találkozás. A központi karakter R... több»
A franchise eddigi legizgalmasabbja A Hang nélkül-filmek sorában a legakciódúsabb a második epizód, melyben Evelyn Abbott (Emily Blunt) magára marad gyermekeivel, miközben folyamatosan támadják az idegen szörnyek. Ezeknek a lényeknek a kivitelezése egyébként szerintem nagyon látványos, a hosszú karjaikkal és hangra kinyíló koponyáikkal. A második részben annyi izgalmat kapunk, hogy szinte a kezdetektől csak kapkodjuk a fejünket, zakatoló szívvel. A film első szakaszában egy gyárépületben húzzák meg magukat, míg a második szakaszban útra kelnek, és újabb küzdelmekbe vetik bele magukat. Cillian Murphy karaktere ambivalens figura: kezdetben inkább negatív szereplőnek tűnik, majd idővel kiderül: segíteni akar a családnak. A zárásb... több»
Egy nagy háborús klasszikus 1965-ből Az egyik legnagyobb háborús kedvencem az 1965-ös Ken Annakin rendezés a Battle of the Bulge (A halál 50 órája), mely egy valóságban is megtörtént, 1944 karácsonyán megindított nagy német ellentámadás történetét vázolja fel, mégpedig Adolf Hitler utolsó nagy offenzívájának bemutatásával. A támadásra a belgiumi Ardennekben került sor, és a III. Birodalom teljes páncélos tartalékait felhasználták hozzá a nyugati fronton. A führer azt remélte, hogy a támadás kettévágja majd a szövetségesek seregeit, és meghozza a várva várt fordulatot a háborúban. A végeredmény azonban nem váltotta be a német reményeket: a támadás 1-2 hét után elakadt nem csupán azért, amit a film kidomborít, hogy elfogytak a né... több»
Aktuális film ilyen közel a 3. világháború kirobbanásához Most, hogy már csak évekre vagyunk a harmadik világháború kirobbanásától, és a nukleáris holokauszttól, melyben a nagyhatalmak atomfegyvereket vetnek be, érdekes újra megnézni a 2002-es A rettegés arénáját. Napjainkban Putyin tartja kezét az indítógombokon, melyek nyomán 1-2 megatonnás atomtöltetek csapódhatnak be alig pár perc alatt a nyugati nagyvárosokba, a filmben viszont egy szélsőjobbos szervezet csempész be egy atombombát Amerikába. A töltet fel is robban, melynek nyomán az USA elsőre Oroszországot vádolja a támadással. Kevés múlik azon, hogy nem indít választámadást, de felbukkan Jack Ryan (Ben Affleck), aki persze kideríti az igazságot, hogy nevezetesen egy volt német náci leszármaz... több»
Erős alkotás, egy végtelenül nyomasztó sztorival, de remek látványvilággal Liam Neeson imádja a havas akciófilmeket, hiszen a Fehér pokol után szerepelt a Dermesztő hajszában (2019) és a Jeges pokolban is (2021). Ebből a háromból a Fehér pokol a legkülönlegesebb, nyomasztó hangulatával és rettegést keltő történetével. A központi karakter, John Ottway (Liam Neeson) egy hétköznapi vadász, akit egy amerikai olajtársaság foglalkoztat azért, hogy a vadállatoktól (medvéktől és farkasoktól) védje meg dolgozóit egy Isten háta mögötti alaszkai olajmezőn (a sarkvidék környékén). Feladata mesterlövész puskájával távol tartani és sorra kilőni azokat a vadakat, melyek túl közel merészkednek a telephez. A férfi azonban súlyos magánéleti válsággal küzd, amiért a film elején majdn... több»
Érdekes eljátszani a fim alapgondolatával Az Érkezés Denis Villeneuve rendezésében és Ted Chiang 1998-as novellájának feldolgozásában egy nagyon érdekes kérdést vet fel: mi történik akkor, ha egyszer eljönnek hozzánk a Földre más civilizációk idegen lényei, és nem tudunk majd velük kommunikálni? Mi van akkor, ha olyan nagy a fejlettségbeli különbség, mint mondjuk az emberek és a hangyák között, akikkel valljuk meg, szintén bajos lenne kommunikálnunk. Mondanom sem kell: ebben a felvázolt szituban természetesen mi volnánk a hangyák, és az idegenek az emberek. Az Érkezében egy nagyon hasonló helyzetet láthatunk: megjelennek a Föld nagyvárosai mellett a különleges kagylószerű idegen űrhajók, és az emberek nem tudnak kommunikálni velük. ... több»
Csak az első, 2018-as Venom rész a jó A legelső, eredeti 2018-as Venom az egyetlen értékelhető rész a franchise egészéből, a későbbiek, vagyis a második és harmadik fejezetek annyira gyengék, hogy szinte nézhetetlen kategóriát képeznek. A másodikon bealudtam a moziban, a harmadikról már ki is jöttem. A legelső viszont tényleg jó. A rendező: Ruben Fleischer itt teret enged Tom Hardy remek alakításának, aki szenzációsat megy. Kétségtelenül miatta élvezetes az eredeti epizód. Egyszerre vicces, izgalmas és szórakoztató a sok szerencsétlenkedése, és valahogy emberi a hozzáállása is. Igazából az eredetileg meghatározott műfajok közül egyikbe sem illik: nálam nem sci-fi, nem akció és végképp nem horror, hanem egyszerű vígjáték (esetleg... több»
Zombik angol verzióban, és nem is rosszul elkészítve Angol verzióban is érdekes látni egy zombis filmet, amit Danny Boyle rendezett az Oppenheimerből ismert Cillian Murphy főszereplésével. Tetszetős az alaptörténet: adott egy átlagos fickó, Jim (Cillian Murphy), aki a kómából felébredve veszi tudomásul, hogy amíg kiütve feküdt kórházi ágyán, addig az elszabadult T vírus kiirtotta London teljes lakosságát. Azért talál persze túlélőket, akikkel összefogva felcsillan számára a remény a megmenekülésre. Ezt a bizonyos biztonságot kezdetben egy lakás jelenti, majd később egy katonai támaszpont Londonon kívül. Összeáll egy nővel és egy idősebb férfival (illetve annak kamaszkorú lányával), és együtt indulnak neki a veszélyes távolságnak a bázisig. Oda... több»
Látványban erős film, remek alakításokkal és rendezéssel Történelemmel foglalkozó emberként mindig fokozott érdeklődéssel nézem meg a historikus sztorikat, melyekben önkéntelenül is kiszúrom a hibákat, csúsztatásokat. A Galdiátor első fejezete aránylag kevés ilyet tartalmaz. Bár az tény, hogy Marcus Aureliust (az utolsó jelentős római császárt) 180-ban nem a fia, Commudus fojtotta meg és az is igaz, hogy Commodus nem harcolt Colosseumban egyetlen gladiátorral sem, illetve nincs arra semmilyen forrás, hogy létezett volna egy római hadvezér, akiből gladiátor lett volna. Mégis a környezet, a fegyverek, a harcok és főleg a Colosseum kivitelezése megfelel a valóságnak, legalábbis annak, amit ma tudunk az ókori Róma ezen történeti időszakáról. Számomra... több»
Jobb, mint elsőre tűnik Magam sem hittem korábban, hogy a kislányos alkatú (bár kétségtelenül nagyon csinos) Alicia Vikander jó lesz Lara Croftnak, de bebizonyította, hogy igen. Gyúrt ugyanis a színésznő, és a forgatásnak valóban inas-szálkás és nagyon sportos megjelenéssel ment neki. A sztori nem túl összetett: Lara Croft édesapja eltűnik, ám hosszú évekkel később a felcseperedő lánya elhatározza, hogy megkeresi. Az apuka Himikó, a gonosz istenség nyomát kutatta valahol a Japán szigetek közelébe, így Lara ide tart az ázsiai Lu Ren (Daniel Wu) társaságában, a férfi hajóján. Szerintem jó a párosuk, hihető alakítást láthatunk tőlük. Nekem bejöttek a szigeten zajló akciójelenetek, főleg az a scene, melyben Lara egy se... több»
Nulla valósághűség értékelhető alakításokkal Valóban léteznek rekordméretű, gigantikus krokodilok, egyet saját szememmel is láttam Ausztráliában, amikor nővéremet látogattam meg Darwinban. Ott bárhol belefuthatsz egy ilyen dögbe, bár a 6 méteresnél nagyobbak ritkaságszámba mennek. Amit én láttam, az közel 8 méteres volt, akkora, mint egy nagyobb terepjáró. A filmben is egy ilyen példány irtja a jónépet. Látványban sajnos így is túltolják a dolgot, így a hihetőség kb. a nullához konvergál sajnos. Ugyanakkor a szereplők nem rosszak, miattuk nézhető az egész. A férfi főszereplő, Dominic Purcell, a nő pedig a csinos Brooke Langton. Rajtuk nem múlik a siker. A helyszínek sem rosszak, elvben az afrikai törpeállamban, Burundiban vagyunk (hogy... több»
Olga Kurylenko és Timothy Olyphant feldobják a filmet A Hitman-filmek sorában az egyik legjobb, bár nálam a 2015-ös Rupert Friend által megjelenített 47-es ügynök is erős 4 csillagos mozi, így fej fej mellett egyformán színvonalasak. Ez a 2007-es változat nagyrészt Olga Kurylenko miatt annyira jó és persze Timothy Olyphant miatt, aki szuggesztívan hozza a mosolytalan, gépies és legyőzhetetlen hitman karakterét. Rengeteg a jó akciójelenet, melyek talán nem annyira kidolgozottak mint a 2015-ös változatban, de talán épp emiatt hihetőbbek. Az alaptörténet viszont nem nagy szám: a hitmant egy nap saját megbízói akarják kinyírni, mert kockázati tényezővé válik, amikor megtudja, hogy az orosz elnököt dublőrök helyettesítik. (Bár Putyinnal is ez történ... több»
Az első részhez képest gyengébb rendezés, jobb alakítások Parker Finn ezúttal egy mozgalmasabb horrort készített a The Smile második részének megrendezésekor. A főszerepet Naomi Scott kapta, aki eddig többnyire bombázó és csábító szépségként jelent meg a filmvásznon. Most azonban megmutatja egy másik oldalát is: leépült, kétségbeesett, tépett hajú és taknyos hisztérikaként jelenik meg, akit környezete őrültnek tart furcsa viselkedéséért. A dolog hátterében a Mosoly nevű entitás áll, mely időnként felbukkanva valóságos láncolatokat hoz létre. Az emberek ugyanis egymásnak adják át a fertőzést, mely mindig úgy kezdődik, hogy látják egy mosolygó áldozat öngyilkosságát. Egy nap így jár Skye Riley (Napomi Scott) is, aki bár sikeres és világhírű popénekes... több»
A legjobb Hitman-feldolgozás A 2015-ös Alexander Bach rendezte Hitman-feldolgozást tartom a legjobban sikerült 47-es ügynök változatnak, részben a szereplők, részben pedig a rendezés miatt. Rupert Friend számomra tökéletesen hiteles a 47-es agent szerepében, és a csinos Hannah Ware is ideális választás volt partnerének. A rendezés a legelső perctől kezdve feszültségben tartja a nézőt, és folyamatosan kapjuk a jobbnál jobb akciókat is. Szerintem a film csúcspontja az a jelenet, melyben a 47-es ügynök behatol egy rendőrőrsre és a kihallgató szobába, ahol higgadtan elmondja a rendőrtisztnek, hogy simán távozni fog. A történet logikusan felépített, az akciójelenetek élvezetesek, és alig kapunk túlzásokat: az egyik a nagy el... több»
Annyira látványos, hogy nem lehet haragudni rá Vannak esetek, amikor a látványvilág mindent felülír, és a A Nagy Fal éppen ilyen alkotás. Ymou Zhang rendezése egy elképzelt helyzetet vázol fel: azt az eshetőséget veti fel, hogy a kínai nagy fal nem a mongolok betörései miatt épült meg, hanem misztikus lények távoltartására hozták létre. Célja tehát az időnként a hegyek mélyéről előbújó, félelmetes négylábú szörnyetegek megállítása. A fő karakterek: William Garin (Matt Damon) és Pero Tovar (Pedro Pascal) európaiakként vetődnek el a falhoz (szerintem valamikor a XIII. században). A fal külön társadalmi rendszerben ad otthont sok ezer (vagy tízezer) kínai katonának. Eleinte fogolyként kezelik az európaiakat, de látva, hogyan harcolnak, inká... több»
73 Dredd (2012)
Az elején érdemes leszögezni, hogy a régi, Stallone-féle 1995-ös, Danny Cannon rendezte Dredd bíró és az új 2012-es Dredd című film Pete Travis rendezésében teljesen két külön kategória. Semmi közük egymáshoz sem sztoriban, sem stílusban. Az első egy könnyed vígjátékjellegű akciófilm, a másik pedig egy komor, disztópikus akció-orgia. Összehasonlításuk kb. olyan, mint a körte és alma összevetése. Ami az új Dreddet illeti: közege egy olyan jövőbeni világ, melyben egyetlen 800 milliós metropoliszban él mindenki. A lakosság nagy része hatalmas toronyházakban él, az egyik ad helyszínt a történetnek is: ez Peach Trees 200 emeletes óriás épülettömbje. A több mint 15 ezer embernek otthont adó lepukk... több»