A trollok kedvesek, vidámak és színesek, és az egyetlen dolog, amit akarnak, hogy ne egyék meg őket. Mindent elkövetnek, hogy együtt és hogy életben maradjanak. Persze minden csapatnak van egy fekete báránya. Fény derül a bergeniek gonoszságára, falánkságára, kapzsiságára és a trollok találékonyágára, illetve élni akarására.
A bergeniek szó itt egy erős jelző, közben meg egy csodaszép város, és akárhol szembe jön velem a norvég város (legutóbb egy Jo Nesbo-regényben), beugranak a hatalmas csálé fogazatú falánkok, akik azt hiszik, hogy a szivárványfalatoktól lesznek boldogok. A betétdalt is kedvelem. Sokszor újranézős.
A film remekül bemutatja a hatvanas évekbeli Amerikát, a színes bőrűek szegregációját, a kirekesztettséget, hátrányos helyzetüket. Tetszett a bíróval történő diskurzus a mérnöki vágyakkal rendelkező hölgytől, és ahogy kitartásának köszönhetően meg is lett az eredménye. Jó volt a színészi játék, örültem Costnernek, Dunstnak és Spencernek. Illetve a filmbéli Katrine Gobl/Johnson is nagyon jól játszotta a szerepét. Az elején, mikor még kislányként mutatják, a zseni kislány szinkronja ugyanaz (Azurák Zsófia), aki Mary Adlernek kölcsönözte a hangját a Tehetség (Gifted) c. filmben. Minden a helyén volt a filmben, mindezek ellenére engem mégsem tudott úgy igazán megérinteni.
Ha az első részt közepesre értekeltem, akkor ide már csak elégségesre futja. A tipikus szülői kártya kijátszása, és mivel a mutterek nem voltak itt, az lesz a harmadik rész, ide a rozsdás bökőt. Találtak Will Ferrellhez méltán illő, vállalhatatlan apukát. Ez az apja-fia szájonpusziszkodás gyomorforgató. A gyerekek közül Adriana volt az, akit bezárnék a telefonja nélkül némi száraz kenyérrel és vízzel a pincébe, hogy gondolkozzon el magán. Vannak benne túlzó jelenetek és dialógusok is. Tuti nem ússzuk meg harmadik felvonás nélkül. Ja és amúgy Liam Neeson nem játszik a filmben.
Ez az, amit magamtól sosem néznék meg, de valahogy a páromnak évente egyszer bekattan... Vannak benne erőltetett részek, de egyébként lehet rajta jókat röhögni. Viszont ha Mark Wahlberg nem lenne benne, vagy valaki más lenne, hát nem tudom, hogy mennyire lenne adható a mű. A véleményem, hogy Will Ferrell egy megveszekedett bolond, nem fog megváltozni. Annyira szerencsétlen szegény, még akkor is, ha épp komoly dialógust kellene eljátszania, nekem annyira hiteltelen.
Meglátod, megölöd, megeszed. Ez a cápák dolga, szép hagyomány. A tegnapi két 47 méter mélyen film kapcsán ugrott be ez a mese, hogy már vagy 10 éve láttam, és miért ne nézzem meg újra. De egészen pontosan egy széles, fehér revolvermosoly jutott eszembe, ahogy azt mondja "Szióókaaa", vagy valami hasonlót. Aztán rájöttem, hogy összekevertem valamivel, mert az nem ebben volt. Egyébként gyerekként, felnőttként simán vállalható mese. Teljesen jó a sztori, a bálnamosóval és a vega cápával. Egészen felnőtt problémákat is feldolgoz, mint a feltűnési viszketegség, az önsztárolás, szerelmi háromszög, érdekkapcsolat és elnyomások. A Don Corleone-jelenet hatalmas, meg az a Reviczky-szinkron hozzá mindent visz, nagyon el lett találva.
Nos, mindmáig nem is sejtettem, hogy ennek van második része. Mikor elolvastam a leírást, azért ráncoltam a homlokom, ne már, hogy ugyan mit keresne cápa a víz alatti maja birodalomban... Ez a film valahogy modernebb, túl szlenges, maivilág-szerű, ahol a tinik ellenségeskedő beszólásaira és magabiztosságára kezdenek építkezni. Ahol mindig van egy, akit valamiért kirekesztenek, és akiről a végén valahogy mindig kiderül, hogy tökösebb, mint a többi. A játékidő kitöltése számomra abszolút kellemes csalódás volt, persze sok volt a nyafogás benne a lányok részéről, de én már az elején tuti kipurcantam volna, úgyhogy ettől el tudok tekinteni. Vannak benne fordulatok, végig izgalmas. Mia, akinek Pe... több»
Kétszer láttam, és mindkétszer azt gondoltam, hogy jesszus, ki az az elvetemült, aki fizet azért, hogy egy lélekvesztőről egy 2*2 méteres kutyakennelben beengedjék az óceánba, akár csak 5 méter mélységbe is... Nekem nem érne meg egy kép sem annyit, hogy oda lemenjek, mert hát akármi történhet. Az meg, hogy Stuartot akarta a leányka féltékennyé tenni... jaj. A film szerintem nagyon jól lett kivitelezve, hihető volt számomra, nyilván nem vagyok sem operatőr, sem tengerbiológus. Jobban örültem volna, ha az a verzió történt volna meg, amit Lisa nyilván hallucinált. De a film végig fenntartotta az érdeklődést, fokozta az izgalmat, a cápák is nagyon szépek és élethűek voltak. Javier pöppet eltéved... több»
Egy nappal a pozitív Covid-teszt után, azt hiszem, keresve se találhattam volna jobb filmet mára. Szórakoztató volt, az eleje még vicces is. Alapból egyszer nézősnek mondanám, összességében nem nagy durranás, azonban megkedveltem a szereplőket. A történet egy pár (Linda és Pexton) életét mutatja be, akik éppen szakítottak, és csupán azért laknak még mindig együtt londoni pöpec kis kecójukban, mert a karanténkötelesség a négy fal közé zárja őket. A bezártság, a szervezeti leépítések és a rengeteg szabadidő, amikor egymást kell otthon kerülgetniük, eléggé megdolgozza őket, és olyan történet alakul ki a helyzetükből, ami hát, röviden és tömören, csak filmekben lehetséges. De happy end a vége.
Mindenki kib*szottul meg fog halni Egyszer elkezdtem már nézni, akkor az lett a vége, hogy kikapcsoltam, mert úgy gondoltam, egy ruppót nem ér. De akkor csak kb. háttérzajnak szólt, nyilván méltatlan így filmet nézni, és a hiba az én készülékemben volt, mert nem adtam neki lehetőséget. Aztán pár héttel később megpróbálkoztam vele újra - történetesen tegnap. Egyesről hármasra tudom javítani az értékelésemet, mert meg lehet nézni, de nem volt olyan kiugróan jó, ahogy sokan említik az év filmjeként... Az én listámon semmiképpen nem az év filmje, esetleg csak egy film 2021-ből, amit látni kell. Nem árt megnézni és elgondolkozni rajta, hogy kurvára ilyen világban élünk... Hogy ja, vicces, hogy ááá, haver, ez csak film - az, és még... több»
Ne félj, minden rendben lesz Ahhoz képest, hogy sokan pályáztak a főszereplők szerepeire, én személy szerint nagyon örülök, hogy nem Anistont és Pittet láttam a filmben. Szerintem a legjobb színészeket választották ezekre a szerepekre. Bana nagyon jól illett Henryhez, László Zsolttal megfűszerezve. Rachel McAdamsnek pedig van egyfajta bája, amivel a mély, romantikus filmeket valahogy egészen igazivá és eredetivé tudja varázsolni. A legromantikusabb film, amit láttam, az talán a Notebook - Szerelmünk lapjai, amiben szintén ő játszik - és megvan benne a plusz! Ebben a filmben is hozza a szintet, és talán ennek a filmnek is kellett az őzikés megjelenése, amely biztos pontot nyújt az időutazó Henrynek. McAdams fiatalkori, k... több»
Kedves, aranyos film egy veterán apukáról, aki sorozatos rossz döntéseinek issza meg a levét. Egy apa-lánya kapcsolatot is bemutat, ami megromlik ugyan, de az évek során végül minden rendeződik. Ne várjunk tőle túl sokat, egyszerű, mint a faék, de nagyon kedvesek a szereplők, és Duke is szuper cuki. Megható, egyszer nézhető. Állítólag igaz történet az alapja.
Nálunk karácsonyfa-lebontás közben ment, nem volt valami maradandó élmény. Statham itt is összekeménykedte magát, nem volt rossz, de nekem a Szállító-szintet nem tudta hozni. Elég alap sztori, kár, hogy a szexi kicsi Eastwood tetszelgett a rosszfiú szerepében, a nyávogós Oroszlán Szonja-szinkron nem annyira volt élvezhető, pláne, hogy minden második szava a "basszus". Eléggé gyenguszra sikerült ez most, Ritchie bácsi.
Phoenix vagy Tara? Szerintem nagyon jól sikerült. Rosszabbra, felszínesebb sztorira számítottam. De nagyon jól körbeért a történet, igaz, hogy durva mese alakult ki belőle, de tetszett a vége. Volt lezárás, akciódús, folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet. Vér folyik benne elég, megtölt néhány medencét. Nagyon nagy piros pont, hogy végre nem mindenki csak nyakra-főre gyilkolni akar, valakinek lelkiismerete is van. Ajánlom!
After all this time? ALWAYS ♥ Ötösre értékelném, mert sokszor mosolyt csalt az arcomra, rengeteg élmény, emlék jön ilyenkor fel, mivel végigkísérte az általános iskolás gyermekkoromat JK Rowling papírra vetett világa. Egy fantasztikus miliő, ami több milliárd gyermeké volt, és ma is az, azoké, akik olvasták/olvassák, akik hisznek benne, és akiknek mindezek hatására örökre megváltozott az élete. Akik őáltala szerettek meg olvasni, akik majd idővel továbbadják gyermekeiknek, és ha nem a sajátjaiknak, úgy a rokonságban keltik majd fel a gyerekek érdeklődését, ha valamilyen oknál fogva nem jutna el hozzájuk.
Néhány szót a dokumentumfilmről: a szereplőfelsorolás nem hazudik, nézzük csak meg, ki van az első helyen? Emma Watso... több»
Nagy reményekkel ültem le megnézni ezt a filmet, vártam tőle valami áttörőt, a minőséget Meryl Streep és Tom Hanks garantálják. Ők nem is okoztak csalódást, azonban a film összességében nagyon gyenge lett. Ellaposodott, száraz volt, unalmas és hosszú. Élvezhetetlen.
Silenzio Bruno! ♥ Wooo.... hihetetlenül aranyos mese! Nyugodt szívvel merem mondani, hogy 2021 legjobb animációs filmje! Végre nem egy harminckettedik herceges és hercegnős, igaz szerelmes, mentsük meg a Földet, házasodjunk össze és törjük meg az átkot mese. Csak simán hozott egy másfajta történetet, egy nem hétköznapit. Olyat, amit egyedül az 1989-es A kis hableány c. meséhez tudok hasonlítani. Ritkaság, mert általában a mesék, animációs filmek is mind egy kaptafára, egymás versenyeztetésére készülnek. Tanulságos mondanivalója van a barátságról, a szülői nagyobb pórázra engedésről, kitartásról, tudásszomjról, elfogadásról és összetartásról. Végre valami, ahol nem tökéletesek a szereplők, nem támadhatatlanok,... több»
A pillangó nem él sokáig, de szép élete van A múltkor hirtelen két Alzheimer-kórt feldolgozó filmet is találtam, olyanokat, amelyek nem maiak, mégsem láttam őket korábban. Az egyik a Felejthetetlen utazás c. film volt, amiről a napokban már írtam véleményt, a másik pedig a Megmaradt Alice-nek.
Julianne Moore profi színésznő, nagyon szeretem, és ezért az alakításért méltán kapott Oscar-díjat. Alec Baldwin ingoványos talaj számomra, mert ebben ugyan jól játszott, azonban volt olyan filmje, amiben hatalmas csalódás volt, a bajt csak tetézte, hogy ráadásul moziban láttam (Amit nem akarsz tudni a szüleidről), az siralmas volt.
Kristen Stewardot a Twilight-trilógia után ebben a filmben látni üdítő volt, rá tesz megjegyzéseket a nővére - és... több»
Pettigrew-ból nem maradt más, csak egyetlen ujj Ha nem láttam hússzor, akkor egyszer sem. Legutóbb éppen tegnap. Szerintem ez volt az a vízválasztó rész a Harry Potter-szériában, ahol már komolyabb dolgokra is sor került, mint Csikócsőr kivégzésének kitűzése egy rájátszásos baleset miatt... Mind ismerjük a Malfoy mentalitást. Találkozhatunk ebben a részben szereplőcserével, ám a HP-filmek azzal a páratlan tulajdonsággal büszkélkedhetnek, hogy az összes rész közül és mindent egybe véve egyetlen szereplőcsere tötént a forgatások során, mégpedig azért, mert sajnátos módon Richard Harris a Titkok kamrája c. rész forgatása után elhunyt. Így Albus Dumbledore szerepét a továbbiakban Michael Gambon tölti be.
Ebben a részben már kezdjük érezni, h... több»
Ne bízz meg semmiben, ami gondolkodik, de nem látni, hogy hol tartja az eszét! Végigolvastam a kommenteket, és úgy gondolom, hogy aki unta, nem értette, keveselte vagy várta, hogy vége legyen - az azért tapasztalt és érzett ilyesmit ezzel a filmmel kapcsolatban, mert nem olvasta a könyvet, könyveket. Azoknak, akiknek megvannak az alapok, akinek van viszonyítási alapja, tudja azt, hogy alapból a könyvben kivel mi történik, hogy Rowling hogyan írja körül a szerepeket, a karaktereket és a történéseket, az nem unja ezt a filmet. Inkább fejben összehasonlítja a szereplőket, megtalálja a különbségeket, a hiányosságokat, amelyeket a könyvben megismertünk, de észszerű keretek mentén a filmben nem maradt idő a kidolgozásukra vagy megjelenítésükre.
Legjobb jelenetek számomra: ... több»
76 Trollok (2016)