Klauka89

Mindent a gyerekekért
Ez az egyik kedvenc filmem, amely a legtöbb érzést váltja ki belőlem. Lehetek szentimentalista, de olyan nincs, hogy ezen a filmen ne sírjak többször is. Azt gondolom, hogy a trailer egy cseppet félrevezet abban, hogy az ember azt hiheti, hogy ez egy könnyed, vicces vígjáték. Lehet, hogy valakinek ennyi. Nekem azonban sokkal többet ad. Megható, szívbemarkoló, amikor mindannyian belekerülhetünk az állami gondozott gyerekek helyzetébe, a szociális munkásokéba, és főleg a leendő szülőkébe. Milyen nehéz lehet nekik, kész nagy gyerekeket kapni egyik napról a másikra. Először moziban láttam, azóta minden évben megnézem. idén éppen most jött el ennek az ideje. A szereplők nagyon szerethetők, tudtam... több»

Nekem ez a rész nem volt olyan meggyőző, mint az első rész. Rögtön megnéztem mindkét részt egymás után. Megjöttek a válaszok, de valahogy az előző nagyobbat ütött. Négyes, köszönöm.

Nekem nagyon tetszett. Végre egy eszeveszett, pörgős film, ami izgalmas, és a kanapéra szegez. Nem tudtam levenni róla a szemem, ez nagy szó, mert mostanában nem sok minden köt le. Kerestem egy filmet, ami folyamatos agyalásra késztet, és logikailag jól van felépítve. Megtaláltam. Sosem jártam szabadulószobában, de nem is mennék, ezek után meg pláne nem. :D Jók a szereplők, a történet és a kivitelezés. Nagyon bejött. Ajánlom. Kicsit a Fűrész jutott róla eszembe.

Nagy várakozással ültem le ezt a sorozatot megnézni, mert egy barátunk el volt ájulva tőle, hogy mennyire kiszámíthatatlan, lélegzetelállító és mesteri. Nos, láttam már jobbat. Én a skandináv filmeknél jobban pörgő, mesterkélt munkához voltam eddig szokva, akár thrillert, akár horrort néztem. A Gesztenyeember lassan indul be, a hatodik rész nagyot üt. Örülök, hogy nem húzták a cselekményt további részekre. Nekem egyszer nézős, a végén minden a helyére kerül. Számomra kevés benne a magyarázat a gyilkosságokra. OFF: miért kell filmekbe beletenni, hogy összekeverik Budapestet Bukaresttel? Így is épp elég műveletlen ember van, aki nem tudja, melyik főváros melyik országhoz tartozik. Primitívség.... több»

Nagyon jó film jó szereplőkkel. Először 18 évesen láttam, akkor még nem fogtam fel, hogy mi is a lényege, és arra emlékszem belőle leginkább, hogy a vége, a baleset cselekménye sokkolt. De ma már másképp látom, persze ma is sokkoló és hihetetlen szomorú, de vannak benne csodálatos pillanatok és elemek is. Aki nem érzi át ennek a filmnek és történetnek a súlyát, az inkább ne nézze meg, mint hogy nekiálljon fikázni! Sok helyen olvastam, hogy ez milyen unalmas, vontatott, érthetetlen, keszekusza film, nem az. Csak oda kéne figyelni a mondanivalójára.

A kisfiú rappelése számomra nagyon idegesítő, nyugodtan kihagyhatták volna a filmből. Nem horror kategóriába sorolnám, a sztori nem rossz. Az öregasszony színészi karaktere jó választás volt, lehet vele ijesztgetni. Őrülten beteg dolgokat csinál, a viselkedése egyszerűen minősíthetetlen, de egyszer, ha megijedtem tőle, thrillernek mondanám inkább. A végén vártam a csavart, vagy valami magyarázatot. Nem volt semmi, számomra az a legbosszantóbb, ha egy filmnek hipp-hopp, minden magyarázat nélkül hirtelen vége szakad. *Ehhez hasonlót még egy filmben sem láttam, hogy a csavarnak mondható döbbenet a filmben, aminek következtében megkezdődik a nagy menekülés, csupán egyetlen mondat, de még az is ... több»

Az eleje iszonyú vontatott, az 53. percnél kezd el valami történni, de elég nehezen melegszik be a sztori. Aki jót akar magának, ne nézze meg! A film megnézése után úgy álltam fel a kanapéról, hogy úristen, ne, miért néztem meg. Ez alatt az 1-1,5 óra alatt mennyi minden mást csinálhattam volna. Hihetetlen... Vontatott, siralmas... Fájdalom volt végignézni, bár ki akartam kapcsolni, de aztán vártam még, hátha kisül valami jó a végéből. *De annyira szánalmas volt, hogy a végén kiderül, hogy csak szívatta a két lány Evant (persze egy nézőnek nyilvánvaló, hogy nem 15 évesek, de nem is légiutaskísérők), de az a megdöbbenés Keanu arcán, hogy "b*ssza meg, akkor hívhattam volna a rendőrséget" ...Á, ... több»

Nos, mikor megláttam, hogy az Agymanók, a Coco és a Fel! készítői csinálták ezt az animációt, felcsillant a szemem. :) Voltak benne megszokott "zenei elemek", amelyek engem annyira nem hoztak lázba. És voltak olyan elemek is, amelyektől elállt a szavam, mert sehol máshol nem találkoztam velük, illetve ha az ember életében éppen rettentő közel vannak ezek az elemek (születés, halál), akkor azért meg tudják érinteni. Kedvenc részem benne: az azutánban játszódó kis kékségek és történetük. A gondolkodásmenet agymanók stílusú, meseszerűsége Mr. Fredriksenes, álmaink követésében pedig a Cocót hozza. Mindegyik imádnivaló mese. Ez a "jazzelős", "jammelős" vonal elég sok mesében előjön, pl. Hercegnő ... több»

Az eleje egész jól kezdődik, aztán elkezd unalmas lenni. Nem tudtam tovább nézni egy óránál. Érdekes lenne maga az elgondolás, de mintha nem jól lenne kidolgozva, valami nem stimmel. Úgy éreztem, hogy a párbeszédek a végletekig és túlságosan is aprólékosak voltak. Elvitte az egész filmet.

Borzasztóan abszurd, ugyanakkor lehengerlő sorozat
Nos, látom, hogy még senki nem írt ide véleményt. Ez a sorozat valahogy nem terjedt el úgy, mint a Walking Dead, példának okáért. Nem robbant be annyira a köztudatba. Én kb. 2015 környékén találtam rá valamilyen módon, akkor még csak 3 évad volt talán. Az első rész végén furán néztem, ráncoltam a homlokom, hogy mi a 'kénköves ménkű' volt ez, gondoltam, adok neki még egy esélyt, és folytattam a következő résszel. Kitalálhatjátok, hogy utána már nem volt megállás. Ekkor külföldön éltem, és azonnal megrendeltem Magyarországról Guillermo del Toro könyveit, amik a sorozatot is ihlették. Ebben az évadban nagyon gyorsan történnek az események, és az információk betörik az ajtót. Épp most nézem újra... több»

Ez a film azért erős és azért annyira jó, mert gyakorlatilag egy ember arcát látjuk másfél órán át. Itt van szükség, és itt tud kiteljesedni legjobban a vizualitás, mégpedig aképpen, hogy képeket lát az agyunk, holott csak hangokat hallunk. Minden ránk van bízva, minden, amit a segélyhívó operátor beszél a betelefonálóval, azt mi úgy képzeljük el, ahogy csak akarjuk. Nekem nagy fordulatot hozott az, hogy az első órában még mást gondoltam a cselekmény valódi lefolyásáról, a szereplőkről. Ám ahogy ez a skandináv krimikhez méltó, ilyenkor megpörgetik a bugó csigát, és olyan részleteket dobnak be, amitől felkapjuk a fejünk. Fenntartja az érdeklődést, az izgalmat, és erre képes kizárólag verbális... több»

Valószínűleg magasra tettem a lécet, bár nem tudom, mit vártam. Vannak bizonyos előítéleteim a magyar filmekkel kapcsolatban, ezt is kizárólag Thuróczy miatt néztem (volna) meg. Nekem vontatott volt, lassú mederben folyt a cselekmény. Pély Barnát idézve nem jött át. 40 percig bírtam.

Szerintem ez a film nagyon gyenge. Már furán is kezdődik. A férj szinkronja piszok idegesítő. Próbáltam beleképzelni magam Melissa helyébe, szörnyű lehet az, ami vele történt. De ez a kínlódás a madárral, meg a férje a diliházban. Igen, mindenki másképpen gyászol... De én egy óra után kikapcsoltam.

Katartikus élmény
Ez a magyar sorozat nekem A MAGYAR SOROZAT. Olyan nekem, mint a torta krémje. Az a rész a főételből, amit utoljára eszel meg, mert imádod, mert annyira jó. Amikor visszatekered, hogy még egyszer meghallgasd egy-egy jelenetet, vagy ahogy Thuróczy Szabi énekel... Áh, rendkívüli. Amit meg Ónodi Eszter és Anger Zsolt, illetve a méltán emlegetett Thuróczy Szabolcs művel a filmben, az valami leírhatatlan. Ezt látni kell. Szintén éves műsoron van nálam.

Az egyik kedvenc amerikai sorozatom. Briliánsan felépített logikai szálakkal, a szereplőket imádom, még azt is, akit nem, mert annyira beleillenek a képbe. Én nem tudtam levenni a képernyőről a szemem, többször láttam már. De idén szerintem újra előkerül. Felülmúlhatatlan.

A horrorfalóknak és minden horrort látott embernek ez nem lesz nagy kunszt, de engem még meg tudott ijeszteni, amikor a sötétben tapogatózó, tettre kész pasas előkerült. A végkifejlet meg botrány. Nem is tudom, meg akarom-e nézni a második részét. De egyébként ajánlom a filmet.

Nem múlhat el karácsony nélküle
Ez a film jelenti nekem a karácsony közeledtét. Számomra kötelező darab. Minden évben megnézem még az előkészülési időszakban, hangolódáshoz. Annyira kedves és szívet melengető a történet, a kis kuckós Perth-i házikócska, na meg a hatalmas amcsi fényűzés szépen feldíszítve. Cameron Diaz, Kate Winslet és Jack Black azért nem rossz stáblista, a kis öreget is nagyon bírtam benne.

Talán a kedvenc Jolie filmem, pedig nem rajongok a színésznőért. Felkavaró, megindító film egy anyáról, aki a végletekig elmegy, és bármit megtesz azért, hogy megtalálja a kisfiát. És ha belegondolunk abba, hogy mit tennénk a helyében, összeszorul a szívünk. A rendszer beszippantja azt, aki hagyja magát, aki gyenge vagy naiv. Nagyon érdemes megnézni. Eastwood rendezése megint pazar alkotással rukkolt elő.

Egyszernézős. Egy pöppet primitív kolléganőm ajánlotta, hogy ez mekkora film. Még az ötlet is gyenge, talán a kamaszoknak bejöhet, akik folyton a telón lógnak, kicsit hátha elgondolkoznak, mi lenne, ha valóban lenne ilyen app. lol

Kicsikét végállomás kategória, fogod a fejed, amikor ötödjére éli újra ugyanazt a reggelt, igazából bőven elég volt egyszer látni. És ezzel mindent elmondtam.