Multiverzum-horror light Vegyes érzelmeket keltett bennem Sam Raimi rendezése. Egyrészt a Marvel horror felé kikacsintását túlzónak érzem, de valószínűleg a korhatár besorolása miatt lett ennyire lightos. Valljuk be; a műfaj egyik ma élő nagyágyúja tud ennél sokkal jobbat is! mindenesetre a zombi-Strange kimondottan jó húzás volt, azonban a küklopsz-polip nemhogy félelmetes nem volt, de egyenesen a Scooby-Doo hangulatát hozta, és kissé tompította az összhatást. Wanda/Skarlát Boszorkány érzelmi motivációját pedig hiába értettem, mégis hasonlóan kommersznek és erőltetettnek tűnt, hogy mindezért szétcseszi a multiverzumot. Ettől eltekintve látványban ismét jól teljesít, de valahogy infantilis benyomást kelt az egész. ... több»
Kihagyott ziccer Mark Wahlberg sosem tartozott a kedvenc színészeim közé, és most sem lett az. Ez a pasas egyszerűen unalmas. Tom Hollandnak azonban nagyon jól áll a szerep, de egyedül sajnos kevés hozzá, hogy elvigye a hátán a filmet. Rengeteg hajmeresztő akciót láthatunk (biztos ezért van Mark Walhberg szemöldöke végig felvonva, mintha azt kérdezné, „Itt meg mi a franc történik?”). A látvány tényleg klassz, de valahogy lapos lett az egész. (Kivéve M.W. szemöldökét).
Antonio Banderas halovány rosszfiúként tűnik fel, majd miután eltették láb alól, szerepét Tati Gabrielle veszi át. A fura hajú, gonosz némber egy fokkal jobb, mint Banderas, de valahogy mégsem elég meggyőző.
Holland mellett még talán Sophia Tay... több»
Könnyed kaland Sandra Bullock még mindig gyönyörű, Channing Tatum még mindig sármos, Brad Pitt még mindig cool, Daniel Radcliffe pedig ismét bevállalt egy gonosztevőt.
Kellemes akció-kaland, könnyed humorral és némi romantikával.
Így kell filmet csinálni Dan Kwan és Daniel Sheinert rendező-forgatókönyvíró páros második nagyjátékfilmje nem alaptalanul aratott osztatlan sikert a tengerentúli kritikusok körében. Olyan audiovizuális élményt nyújt, amit garantáltan soha, de soha nem fogsz elfelejteni.
Multiverzumokról így még egészen biztosan nem meséltek soha. Az első percétől az utolsóig egy őrületes utazás ahogy Evelyn (a zseniális Michelle Yeoh), egyik pillanatról a másikra a világok megmentőjévé válik. A rendezőpáros elképesztően kreatív ötleteitől szinte lejön a vászonról a film. Minden másodperce élmény, vibrál, él, lüktet. Másodpercenként vált univerzumot, stílust és a szürrealitás sem áll távol tőle, de hát a végtelen multiverzumban mind... több»
AnimáciJó Egészen kivételes témaválasztásával és annak megközelítésével sok szülőnél kiverte a biztosítékot a tengerentúlon, pedig a pandakaland remekül sikerült. Egyszerre felnövéstörténet, fantasy és családi mozi. A kamaszból felnőtté válás örök témája mellett a család és a barátok fontosságáról is szól, valamint arról, hogy a kettő nem mindig tud párhuzamosan jól működni. Fő erőssége a misztikus vonal mert hát egy havibajtól bekattant tinilány még a Pixartól is meredek lett volna, bár a Vörös Panda így is megmosolyogtató metaforája a fiatal lányok biológiai érésének.
Mindenesetre az ázsiai varázslat kellően oldja a téma komolyságát, ráadásul remekült megírt karaktereken keresztül ismerhetjük meg a ... több»
Batnoir Már nagyon vártam a Matt Reeves-féle Batman-mozit, és azt kell mondjam, hogy a majdnem három órás játékidő ellenére egyáltalán nem csalódtam. Merőben más oldalról közelíti meg az álarcos igazságosztó történetét, mint elődjei, és jó érzékkel gyúrta össze az eddigi feldolgozások pozitívumait, amihez hozzáadva a saját látásmódját egy egészen egyedi képregényfilm született, ráadásul talán ez áll a legközelebb az eredeti képregény hangulatához.
Robert Pattinson meglepően jó választás volt a szerepre, egyetlen színésznek sem volt ilyen átható tekintete a denevérember jelmezében, és Bruce Wayne-ként is hitelesen megragadta a karakter jellemvonásait, hiszen igyekszik annak emberi mivoltát kihangsúl... több»
Adam és Adam Shawn Levy netflixes sci-fi kalandja kapott hideget-meleget, én mégis azt mondom, hogy kellemes meglepetés. Sok helyen lehetett arról olvasni, hogy kissé kusza a multiverzumokról felvázolt nézőpontja, de ha őszinték akarunk lenni, akkor egyáltalán nem az a célja, hogy a kvantumfizikai disszertációnkhoz nyújtson támpontokat, hanem szórakoztatni akar, és ennek teljes mértékben eleget is tesz.
Ryan Reynolds a Deadpool óta ezer százalékon pörög, és most sem hazudtolja meg önmagát: lubickol a szerepében, aminek köszönhetően még a szellentő lőtt seb sem lesz kínos, sőt. Részemről mostanában kevés film tudta elérni, hogy egyáltalán elmosolyodjak, itt viszont (köszönhetően a remek szinkronnak) szip... több»
Indián mítosz light Guillermo del Toro helyett Scott Cooper ült a rendezői székbe, a mexikói rendezőzseni pedig producerként bábáskodott a produkció felett, és sajnos ez a csere nem tett jót a filmnek.
Még így is érezhető del Toro hatása, leginkább az atmoszférát tekintve, ugyanis sötét tónusú gyönyörűen fényképezett képkockái remekül adják vissza Oregon erdeinek vad erejét illetve az egyre növekvő, bár rosszul adagolt feszültséget. Karakterdrámának túl rövid, horrornak pedig kissé vérszegény és ötlettelen pedig a wendigo legendája remek alap ugyanis eddig nem sok filmben találkozhattunk vele és mivel egy ma is élő indián mítoszról beszélünk alaphangon is rendkívül misztikus és félelmetes.
A horror elemek kimer... több»
Azték csillagdémon és a szellemek A Netflix ismét egy remekbe szabott misztikus horrort hozott tető alá, amely egy szokványos szellemhistóriának indul, hogy aztán az utolsó harmadban átforduljon egy Lovecraftot megszégyenítő sötét és bizarr utazássá.
Adva van ugyanis egy bevándorló nők részére üzemeltetett ódon motelszerűség, amely ötvözi a hagyományos kísértetjárta kastélyok, illetve a modern motelek milliőjét, és ahová csak becsekkolni lehet, ki nem. Ugyanis a kissé zavart tulaj és testvére a pincében lévő azték csillagdémonnak, Ītzpāpālōtlnak mutat be áldozatokat, így biztosítva a beteg fivér gyógyulását. Az azték kultúrában a szülés közben meghalt csecsemőket kötötték a démon személyéhez, miközben félték is hatalmát, ug... több»
Ezt a bőrt már kár volt lehúzni a sztoriról A korábbi filmek nyomasztó atmoszférájából nem sok maradt, azt a keveset is többnyire elnyomja a rendkívül idegesítően nyikorgó padló. A modernizálás Bőrpofát is utolérte, immáron önvezető járgánnyal menekülnek előle a tinik. Ami nem volna baj, csak hát eredetileg nem tinihorror volt a fő irányvonal. Mindettől függetlenül technikailag vérprofi /szó szerint :)/ egy Netflix-filmhez képest, nagyon véres, de összességében a rövid játékidő miatt kicsit összecsapott a hatás, pláne, hogy egy klasszikusról van szó.
Misztikus kung-fu Az előzetes alapján sokkal jobbra számítottam. Béna effektek, többségében erőtlen harcjelenetek és pocsék történet teszi felejthetővé. Iko Uwais egy ideje mintha nem találná önmagát, most is csak saját árnyékában kullog. Van egy-két ötletes koreográfia, de összességében felejthető és sajnos unalmas.
Igényes folytatás Sohasem gondoltam volna, hogy egy slasher horrorfilmre valaha azt fogom mondani, hogy igényes, sőt minőségi produkció, de hát változik az ember, mint ahogyan a világ is változik körülöttünk.
Remekül hozza az első rész hangulatát, miközben a mostani trendeknek is eleget tesz. Talán ez lett az eddigi legvéresebb epizód, és mindemellett kimondottan jó történetet is sikerült kitalálni hozzá. Jó újra látni a régi szereplőket, azonban az új karakterek is jól ki lettek találva, és kellően bizarr motivációjuk remekül beleillik a koncepcióba. A technikai megvalósítás profi, és horrorfilmhez képest remekül megrendezettek az akciószekvenciák. Nem csak rajongóknak ajánlom, hiszen önmagában is érthető ... több»
Absztrakt utazás a jövőbe Jean-Pierre Jeunet (Elveszett gyerekek városa, Alien 4. - Feltámad a Halál, Amelie csodálatos élete), a francia újhullám egyedi stílusú rendezőzsenije ezúttal sem hazudtolja meg önmagát.
A gépek lázadását újraálmodva egy bizarr, posztmodern és pop-art elemeket felvonultató, hiperszínes lázálomban nem túl biztató jövőképet vázol fel, miközben jókora adag társadalomkritikát önt a nyakunkba, sajátos humorával fűszerezve.
Egészen elképesztő látványvilág adja meg az alaphangulatot annak ellenére, hogy a cselekmény tulajdonképpen egy lakásra korlátozódik. Elárasztanak a mindenféle kütyük, robotok és futurisztikus biszbaszok, miközben harsány színekben és a franciákra jellemző eltúlzott gesztik... több»
Ez a King's Man nem az a King's Man Tény, hogy Matthew Vaughn nagyon ért az akciókhoz, de nyilván nem volt hálás feladat sokadik részként forgatni egy eredettörténetet.
Az első másfél óra kimondottan unalmas, egészen a remekül megírt drámai fordulatig, addig azonban számomra egy meglehetősen vontatott, fiktív történelmi/háborús dráma bontakozott ki a képernyőn.
Raszputyin karaktere egyszerűen érthetetlen, nem tudtam ugyanis eldönteni, hogy akkor most háborús akciófilmet nézek, vagy pedig valami paródiát. Mindazonáltal a tradicionális orosz néptánc és a capoeira frigyéből megálmodott harcmodor nagyon menő, azonban a tibeti torokhangon éneklő, lábnyalogató, látens homoszexuális pap figuráját nagy valószínűséggel sohasem fogom ... több»
Az eddigi legjobb Az eddigi legjobb Pókember-filmet sikerült összehoznia a Marvelnek, és ebben nagy szerepe volt a remek történetnek. Zseniális húzás volt visszahozni a régi karaktereket, és az is nagyon tetszett, ahogy Dr. Strange világa keveredik Pókemberével. Amíg mondjuk a DC-nél az összes Batman-film ugyanazt az eredettörténetet ismétli, jó látni, hogy a Marvelnél nem félnek újítani. Fergetegesek a poénok, az akciók lenyűgözőek és érzelem is éppen annyi van, amennyi kell. A CGI kellemes, a színészi játék is rendben van, szóval minden adott a kikapcsolódáshoz.
A kapzsiság karmája A kétszeres Oscar-díjas Guillermo del Toro fantasztikus sztárparádét hozott össze a legújabb, Rémálmok sikátora című filmjére, ugyanis Cate Blanchett, Bradley Cooper és Rooney Mara mellett Willem Dafoe, Toni Colette és Ron Perlman is tiszteletét teszi ebben a lenyűgöző thriller/noir kalandban.
Ellentétben a mostani trendekkel szokatlanul lassan és ráérősen építkezik, és az jutott eszembe, hogy ilyen lenne, ha Tarantino művészmozit csinálna. Del Toro már megint úgy mesél, ahogy senki más; páratlan vizualitása egyszerűen virtuóz, miközben technikailag is rendkívül magas minőséget képvisel.
Filmjeire többnyire jellemző a spirituális vonal, éppen ezért különleges életművében ez az alkotás, his... több»
Vérszegény folytatás A dinamikus és szórakoztató első rész után a második sokat ígér, de mindebből keveset tart be. Egyáltalán nem rossz, de a címével ellentétben csak egy könnyed kis délutáni CGI-matiné. Részemről valami komolyabbra számítottam, így viszont az utolsó jelenetek egyikével kezdem, hiszen egy Oshót idéző szimbióta földönkívüli meglehetősen extrém hülyén hat, főként, ha azt a tényt vesszük alapul, hogy leginkább emberi agyvelővel csillapítja az étvágyát, és úgy veszekszik a gazdatestével, mint a békásmegyeri lakótelep legrégebben együtt élő házaspárja egymással. Sablonkarakterek bonyolódnak sablonhelyzetekbe, és valahogy súlytalan, összecsapott az egész. Egyszer nézős látványosság.
Dögös négyes A Ponyvaregényben volt egy jelenet, amiben Mia Wallace arról mesélt Vincent Vegának, hogy szerepelt egy "Dögös ötös" című filmsorozat pilotepizódjában, amiben mindenféle, sablonosabbnál sablonosabb női karakterek akcióztak, és amiből aztán nem lett semmi.
Nos, egy alternatív valóságban minden bizonnyal ehhez hasonló lenne az a bizonyos mű, csak éppen Mia Wallace, azaz Uma Thurman helyett ezúttal Jessica Chastain akciózik. Mace Brown CIA-ügynökként lő, fut, üt, rúg és többnyire Diane Kruger útjait keresztezi, mígnem csatlakozik hozzájuk Lupita Nyong’o és Penélope Cruz is, bár a spanyol szépség többnyire csak biodíszletként funkcionál, ugyanis a film végére is csak egy pisztoly elsütéséig jel... több»
Tisztességes iparosmunka Sam Raimi producerkedése mellett készült kellemes oldschool horror a démonos fajtából, ráadásul megtörtént eseményeket dolgoz fel. Sötét hangulatú, érdekes film, hullámzó minőségű színészi alakításokkal, azonban a hangulat jól el lett találva, egyedül a vége volt talán egy kicsit összecsapva.
Intelligens horror Habár M. Night Shyamalan "csak" producerként és íróként vett részt a projektben, John Erick Dowdle rendezésén mégis érződik a semmivel össze nem téveszthető stílusa. Mostanában csinált kevésbé jó filmeket is, de én mégis nagyon kedvelem, mert a legegyszerűbb témákról is valami földöntúli hangulatot árasztva tud mesélni. Jelen esetben is egy rendkívül érdekes sztorit kapunk, ráadásul a kis költségvetés ellenére nagyon ott van a hangulat, ami azért is nagy szó, mert a film nagy része egy liftben játszódik. A színészi alakításokra nem lehet panasz, és már a főcím alatt is nyilvánvalóvá válik, hogy itt egy minőségi horrorkaland veszi éppen kezdetét. A fordított perspektíva nekem utalás a Tarot A... több»
73 Doctor Strange az őrület multiverzumában (2022)
Vegyes érzelmeket keltett bennem Sam Raimi rendezése. Egyrészt a Marvel horror felé kikacsintását túlzónak érzem, de valószínűleg a korhatár besorolása miatt lett ennyire lightos. Valljuk be; a műfaj egyik ma élő nagyágyúja tud ennél sokkal jobbat is! mindenesetre a zombi-Strange kimondottan jó húzás volt, azonban a küklopsz-polip nemhogy félelmetes nem volt, de egyenesen a Scooby-Doo hangulatát hozta, és kissé tompította az összhatást. Wanda/Skarlát Boszorkány érzelmi motivációját pedig hiába értettem, mégis hasonlóan kommersznek és erőltetettnek tűnt, hogy mindezért szétcseszi a multiverzumot. Ettől eltekintve látványban ismét jól teljesít, de valahogy infantilis benyomást kelt az egész. ... több»