Szürke próbálkozás Úgy látszik a Russo fivéreknek inkább a fantasy világában kellene maradnia ugyanis, A szürke ember azon túl, hogy elpuffogtatja az összes kémfilmes közhelyet, olyan blődségekkel fáraszt mint például egy gyorsvonatként száguldó villamos.
Az akciójelenetek jól koreografáltak, és dicséretes az operatőri munka, de a közelharcoknál sokszor volt olyan érzésem, hogy oktatóvideót nézek és nem akciófilmet.
Tovább rontotta a helyzetet, hogy a közhelyes, tipikus történetvezetés mellé a nagy nevek ellenére pocsék színészi teljesítményt kapunk. Ennél még egy szappanoperában is nagyobb átélést tanúsítanak a szereplők. Ryan Gosling hozza a tőle elvárhatót, Chris Evans láthatóan unja az egészet és övé az é... több»
Fantasybe oltott női hardcore Henry Le-Van Kiet rendező nem bízott semmit a véletlenre. Semmi tökölés, gyakorlatilag az első öt percben elindul az akció és a film végéig meg sem áll. A főhősnő rövid flashbackjei gondoskodnak arról, hogy megértsük mi miért történik de ennyi éppen elég. A díszlet a kosztümök a fényképezés egytől-egyig profi, és az akciók is remekül vannak koreografálva, ráadásul a művérrel sem spóroltak, szóval minden a helyén. A műfajt ugyan nem váltja meg, mégis egy igényes, lendületes akció-fantasy.
Kis magyar szürreál A Karantén zóna az utóbbi évek egyik legjobban sikerült és legszórakoztatóbb hazai alkotása. A közösségi finanszírozás segítségével létrehozott produkció a misztikum és a transzcendens jegyében a testhorror partvonaláig is elmerészkedik, miközben remek dialógusaival, érdekes, olykor meghökkentő történeteivel boncolgatja a lélek rejtelmeit és a karantén korszakkal megjelenő problémákat.
Remek atmoszféra-teremtés és kiváló színészi játék teszi teljessé, hogy végül egy szürreális utazássá váljon.
A hazai filmgyártás egyik gyöngyszeme.
A búzadara nem üt vissza A cím kissé megtévesztő, hiszen itt nem a harcművészeten van a hangsúly. A komoly téma ellenére pedig egy meglehetősen unalmas alkotás lett belőle.
Túl komolytalan lett ahhoz, hogy érdemben hozzátegyen a családon belüli erőszak témájához , hiszen Zohra története nem nélkülözi a szokásos kliséket, harcművészeti filmnek pedig végképp nem nevezném, ugyanis csak az utolsó tíz percben láthatunk küzdelmet, az sincs túl ötletesen megkoreografálva. A nyolcvanas éveket idéző hangeffektek pedig csak rontanak az összképen.
Valahogy nem sikerült összehangolni a mondanivalót a tartalommal és a látvánnyal, mindenesetre azoknak erőt adhat, akik hasonló cipőben járnak.
Szürreális utazás Hanna Bergholm filmje nem lett egy könnyen emészthető darab és éppen ezért múlja felül a tucathorrorokat.
Először is pofátlanul hadat üzen a közösségi médiának illetve erős társadalomkritikaként is értelmezhető, ugyanis a vlogoló anyukán keresztül felnagyítja a fogyasztói társadalom kényszeres magalomániáját és a kifelé mutassunk minél többet "filozófiáját". A romlott társadalom alapja a kisebb egység, a család és hát jelen esetben senki sem feddhetetlen, az egész bűzlik hiába a virágos tapéta mindenütt. Nem véletlen büdös maga a kreatúra is, hiszen a lélek legsötétebb bugyraiba merülünk alá ebben a pokoli történetben.
A szörny megjelenésével további rétegek bontakoznak ki, egyfelől a rossz... több»
Kraft-Croft Roar Uthaug rendező jó választásnak bizonyult Lady Croft legújabb kalandjára. Csakúgy mint Alicia Vikander Lara Croft szerepére. Végre nem egy vaságyastól 40kilós női szupervument kapunk hanem egy törékeny nőt, akit bizony néha eltángálnak, akit megvisel ha el kell tennie láb alól valakit, hogy aztán egy életszagú, nem túlidealizált karakterfejlődésen menjen keresztül, hiszen a játékokból oly jól ismert női Indiana Jones a film végére születik meg.
A film másik nagy előnye a történet. Az eddigi adaptációkkal ellentétben nem lett a fantasy potméter csumáig húzva hanem megmaradunk egy a realitáshoz közelebbi pályán ami kifejezetten jól áll a sztorinak. Ráadásul olyan szépen fényképezett, hogy... több»
Cageisztikus kaland Nicolas Cage önmagával beszélget, smárol, miközben önmagát alakítja.
Röviden, tömören így is jellemezhetném Cage legújabb filmjét, amely közel sem akkora durranás mint amekkorának beharangozták viszont jól illeszkedik az utóbbi években vállalt szerepeihez. Nemcsak amiatt, mert egy képtelen alapszituációból indul hanem azért mert ez a film ugyanúgy lázad minden ellen mint az előző mondjuk öt, csak éppen nagyobb a költségvetés.
Cage mellett pedig Pedro Pascal egyszerűen zseniálisan hozza a figurát, most kedveltem meg a pasast igazán.
Nem tökéletes film de meggyőző visszatérés és egyben remek fricska a Hollywood-i filmgyártás számára.
Hiba a mátrixban Vajon szimulált valóságban élünk? Esetleg a tudatunk fókusza által ugrálunk a párhuzamos valóságok között?
Miért van az, hogy bizonyos eseményekre emberek egy csoportja másként emlékszik?
Tömegpszichózis?
Könnyed metafizikai kaland, amely ugyan magyarázatot nem ad, de gondolkodnivalót annál inkább.
Netto agymenés Ha szereted a francia vígjátékokat, akkor ez a könnyed mozi biztosan ki fog kapcsolni. Merész, vicces, szexi, pofátlanul kifigurázza a szuperhős filmeket miközben mégis képes elmesélni egy épkézláb sztorit, ráadásul az újragondolt pókemberes csókjelenetet garantáltan nem fogod egy ideig elfelejteni! :)
Kimondottan szórakoztató, könnyed akció-vígjáték.
Feledékeny gyilkos Az Alzheimer-kór (angolul Alzheimer's disease, rövidítve AD) a gondolkodás és a megismerési (kognitív) funkciók beszűkülésével, magatartásváltozással, elbutulással (demencia), majd gyors biológiai leépüléssel járó betegség. Mi van akkor, ha történetesen egy bérgyilkos szenved ettől a kórtól aki ráadásul megcsömörlött a "munkájától" és szeretne valami jót is tenni, csak hát egyre nehezebb felidéznie ama bizonyos részleteket, melyekben az ördög lakozik ?
Liam Neeson legújabb akciófilmjéhez impozáns alkotógárda gyűlt egybe. Martin Campbell rendező neve legalább olyan jól cseng, mint az operatőr David Tattersallé, ráadásul Neeson mellett Monica Bellucci és Guy Pearce is remekel.
Igazi klasszikus... több»
Szállj velem Nagyon kedvelem az orosz filmművészetet, semmivel össze nem téveszthető stílust képviselnek, bármilyen műfajról legyen is szó. A 19. sor egy kellemes misztikus thriller, amely bátran merít a közelmúlt kísértethistóriáiból és kimondottan jó történetet mesél el, de nem kimondottan jól. A szinkron borzalmasra sikerült, és néhol kicsit ügyetlen a rendezés, de ettől függetlenül egy nagyon hangulatos és ötletes mozi.
Vámpírok bálja Vagy én vagyok fordítva bekötve, vagy a híres kritikusoknak ment már az agyára a hatalmas filmválaszték, de azt kell mondjam, hogy a Morbius kimondottan jól sikerült, a Marvel filmek közül az egyik kedvencem lett.
Mindez elsősorban Jared Leto remek alakításának köszönhető, ugyanis az öregedni képtelen zenész/színész most is beleadott apait-anyait. Komor hangulatú szuperhős film született, amely mind látványban, mind pedig a történet szempontjából kimondottan jól teljesít. Rögtön két vámpírral is megismerkedhetünk, ugyanis Michael Morbius (Leto) legjobb barátja is beszáll a buliba. Nem sejtette, hogy a tudós által létrehozott szérum mellékhatásainak kockázatáról bizony ki kellett volna kérni... több»
Felesleges remake Már az 1984-es Drew Barrymore főszereplésével készült adaptáció sem sikerült éppen a legjobbra, a Blumhouse Productions legújabb filmje pedig még azt a szintet sem tudta hozni. Persze, ha jól belegondolunk Stephen King műveiből meglehetősen kevés jól sikerült mozgóképes verzió született, és sajnos ez a produkció is ebbe a kategóriába tartozik.
Multiverzum-horror light Vegyes érzelmeket keltett bennem Sam Raimi rendezése. Egyrészt a Marvel horror felé kikacsintását túlzónak érzem, de valószínűleg a korhatár besorolása miatt lett ennyire lightos. Valljuk be; a műfaj egyik ma élő nagyágyúja tud ennél sokkal jobbat is! mindenesetre a zombi-Strange kimondottan jó húzás volt, azonban a küklopsz-polip nemhogy félelmetes nem volt, de egyenesen a Scooby-Doo hangulatát hozta, és kissé tompította az összhatást. Wanda/Skarlát Boszorkány érzelmi motivációját pedig hiába értettem, mégis hasonlóan kommersznek és erőltetettnek tűnt, hogy mindezért szétcseszi a multiverzumot. Ettől eltekintve látványban ismét jól teljesít, de valahogy infantilis benyomást kelt az egész. ... több»
Kihagyott ziccer Mark Wahlberg sosem tartozott a kedvenc színészeim közé, és most sem lett az. Ez a pasas egyszerűen unalmas. Tom Hollandnak azonban nagyon jól áll a szerep, de egyedül sajnos kevés hozzá, hogy elvigye a hátán a filmet. Rengeteg hajmeresztő akciót láthatunk (biztos ezért van Mark Walhberg szemöldöke végig felvonva, mintha azt kérdezné, „Itt meg mi a franc történik?”). A látvány tényleg klassz, de valahogy lapos lett az egész. (Kivéve M.W. szemöldökét).
Antonio Banderas halovány rosszfiúként tűnik fel, majd miután eltették láb alól, szerepét Tati Gabrielle veszi át. A fura hajú, gonosz némber egy fokkal jobb, mint Banderas, de valahogy mégsem elég meggyőző.
Holland mellett még talán Sophia Tay... több»
Könnyed kaland Sandra Bullock még mindig gyönyörű, Channing Tatum még mindig sármos, Brad Pitt még mindig cool, Daniel Radcliffe pedig ismét bevállalt egy gonosztevőt.
Kellemes akció-kaland, könnyed humorral és némi romantikával.
Így kell filmet csinálni Dan Kwan és Daniel Sheinert rendező-forgatókönyvíró páros második nagyjátékfilmje nem alaptalanul aratott osztatlan sikert a tengerentúli kritikusok körében. Olyan audiovizuális élményt nyújt, amit garantáltan soha, de soha nem fogsz elfelejteni.
Multiverzumokról így még egészen biztosan nem meséltek soha. Az első percétől az utolsóig egy őrületes utazás ahogy Evelyn (a zseniális Michelle Yeoh), egyik pillanatról a másikra a világok megmentőjévé válik. A rendezőpáros elképesztően kreatív ötleteitől szinte lejön a vászonról a film. Minden másodperce élmény, vibrál, él, lüktet. Másodpercenként vált univerzumot, stílust és a szürrealitás sem áll távol tőle, de hát a végtelen multiverzumban mind... több»
AnimáciJó Egészen kivételes témaválasztásával és annak megközelítésével sok szülőnél kiverte a biztosítékot a tengerentúlon, pedig a pandakaland remekül sikerült. Egyszerre felnövéstörténet, fantasy és családi mozi. A kamaszból felnőtté válás örök témája mellett a család és a barátok fontosságáról is szól, valamint arról, hogy a kettő nem mindig tud párhuzamosan jól működni. Fő erőssége a misztikus vonal mert hát egy havibajtól bekattant tinilány még a Pixartól is meredek lett volna, bár a Vörös Panda így is megmosolyogtató metaforája a fiatal lányok biológiai érésének.
Mindenesetre az ázsiai varázslat kellően oldja a téma komolyságát, ráadásul remekült megírt karaktereken keresztül ismerhetjük meg a ... több»
Batnoir Már nagyon vártam a Matt Reeves-féle Batman-mozit, és azt kell mondjam, hogy a majdnem három órás játékidő ellenére egyáltalán nem csalódtam. Merőben más oldalról közelíti meg az álarcos igazságosztó történetét, mint elődjei, és jó érzékkel gyúrta össze az eddigi feldolgozások pozitívumait, amihez hozzáadva a saját látásmódját egy egészen egyedi képregényfilm született, ráadásul talán ez áll a legközelebb az eredeti képregény hangulatához.
Robert Pattinson meglepően jó választás volt a szerepre, egyetlen színésznek sem volt ilyen átható tekintete a denevérember jelmezében, és Bruce Wayne-ként is hitelesen megragadta a karakter jellemvonásait, hiszen igyekszik annak emberi mivoltát kihangsúl... több»
Adam és Adam Shawn Levy netflixes sci-fi kalandja kapott hideget-meleget, én mégis azt mondom, hogy kellemes meglepetés. Sok helyen lehetett arról olvasni, hogy kissé kusza a multiverzumokról felvázolt nézőpontja, de ha őszinték akarunk lenni, akkor egyáltalán nem az a célja, hogy a kvantumfizikai disszertációnkhoz nyújtson támpontokat, hanem szórakoztatni akar, és ennek teljes mértékben eleget is tesz.
Ryan Reynolds a Deadpool óta ezer százalékon pörög, és most sem hazudtolja meg önmagát: lubickol a szerepében, aminek köszönhetően még a szellentő lőtt seb sem lesz kínos, sőt. Részemről mostanában kevés film tudta elérni, hogy egyáltalán elmosolyodjak, itt viszont (köszönhetően a remek szinkronnak) szip... több»
67 A szürke ember (2022)
Úgy látszik a Russo fivéreknek inkább a fantasy világában kellene maradnia ugyanis, A szürke ember azon túl, hogy elpuffogtatja az összes kémfilmes közhelyet, olyan blődségekkel fáraszt mint például egy gyorsvonatként száguldó villamos. Az akciójelenetek jól koreografáltak, és dicséretes az operatőri munka, de a közelharcoknál sokszor volt olyan érzésem, hogy oktatóvideót nézek és nem akciófilmet. Tovább rontotta a helyzetet, hogy a közhelyes, tipikus történetvezetés mellé a nagy nevek ellenére pocsék színészi teljesítményt kapunk. Ennél még egy szappanoperában is nagyobb átélést tanúsítanak a szereplők. Ryan Gosling hozza a tőle elvárhatót, Chris Evans láthatóan unja az egészet és övé az é... több»